2015. január 31., szombat

Szomorúfűz - Szikrázó, hideg február!



Szomorúfűz
Szikrázó, hideg február!


Az utóbbi napokban megkeményedett az idő. Olykor havazik, vagy vad szél rázza az ablakokat, s a háztetőkről és az örökzöldekről deres lehelettel fújja szét az éjszaka esett havat.
Az Élet még alszik a Föld mélyén, a csírákban. Fagyos paplan borítja a földet, de az illatok már itt lebbennek felettünk, s a tavasz tündérei táncukkal ébresztgetik a ködös, párába burkolózó Napot. A tavaszt óhajtó kis állatok még álmukat alusszák meleg odújukban, hogy a kikelettel ébredjenek. Hópelyhecskék libbennek az égből. A friss hó tisztán ragyog a kertben, a parkokban, a mezőn, az erdőt is beborítva. A tó vize a tél jegétől fátyolos, s a februári nap fényét még elnyeli most. Borzongató, csípős az idő, de távolból már föl-föl csendül a tavasz ígérete.
A hajnallal a sötétség szétoszlik. Pirkad. A felhők ólomszínűre festik időnként az égboltot, fakó fények derengnek.
Madarak fújják ébresztőjüket, ha olykor még dideregve üldögélnek is az ágakon. Ébredezik a természet. A Nap sugarától csillogó vízcseppek állnak a jégen, s lágy gyöngyökként gurulnak az olvadó jégcsapok cseppjei. Ide-oda cikáznak a sugarak. A szétszakadozott hófoltok már az olvadásról mesélnek.
A reggelek deresek, dermedtek. Fehér csipkék díszítik az örökzöld selyem-ágakat. Az égbolt szürke palástja is kékes színekkel telítődik, s a szél is derűsebbé válik.
Ha kisüt a Napocska, hidegen csillan a dérben. Meleget még nem ad, de fénye finoman simogatja a dermedt világot. Már korcsolyáznak a fények a vizeken, a tavasz reményét hintve szét. Békés csendet ölelnek körénk a lombtalanul szunnyadó fák.
A hideg estéken forró teánkat kortyolgatjuk. Telt illata, s gőze melengeti lelkünket. Elül a szél, és jeges, ezüst fényével kél a Hold. A februári éjszakák dermesztően hidegek.
Még visszaálmodjuk az elmúlt nyarat, a napfényes, enyhe őszt, - de már a tavasz kopogtat.
Várjuk a farsangot, körénk ülnek, átkarolnak a remény gondolatai, lágyan cirógatnak a napsugarak. A hosszú álom elmúlik, belül a szívünkben is a meleg ébredez, a didergő lelkekben a remény éled.
                                                                           
A Hold sápatag fénye hull az öreg fákra
Az éjszakai levegő még jeges,
csak a fagyos szél zizeg a csendben
A téli ágakon jeges pillanatok ülnek
Hajnalodik: még fenn a Hold is,
körbe ölelő csillagok szikrázó fényével
Az árnyak hullámzanak a kert felett
Reggelre virradva ébredezik az álmos napsugár
Szikrázó, hideg fényével varázslatos a
februári csípős reggel.

Csukás István - Februári capriccio



Csukás István
Februári capriccio

Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el!
Vedlik a tél kölyke: február,
szőre hull, s a jércehangú reggel
már sipítva perel a Dunán.

Kékrevált arccal a testes nénék
topognak s kiáltják, mi a hír.
Ha a világgal mit sem törődnék,
figyelmeztetnének szavaik.

Sajgó tűz emészti a kerítések vasát.
csikorog a hó a talpam alatt;
gyerekcsapat előz, kedvük szívemig kiált,
mintha tíz-húsz rózsatő fakad…

Ej, szilaj s kemény az élet,
vad ritmusa, szívem, gyönyörű dobszó!
Arcomat tartom üvegszilánkos szélnek,
torkomat fojtja érte a szó!

Albert Ferenc /Gufi/ - Február



Albert Ferenc
Február
/Jégbontó hava/
Lépteitől rian a jég,
messze hangzik a határba;
a vidék még ma is alél,
medve cammog, nem vaktában.


Fürkészve lesi árnyékát,
vajon a tél már odébb állt?


Suttog a nap: „Medve koma
tudom, éhség gyötri gyomrod;
de bújj vissza barlangodba,
pihenj kicsit, majd én szólok.”


Bár a medve éhes nagyon,
nem lakomázik farsangon.


Fagy derekát be nem adva
sakkban tartja az éjszakát;
de jégbontó ezt nem hagyja
sutba dobja a jégruhát.


Megszelídíti a fagyot,
s megolvasztja a jégcsapot.


Telet űzni busók jönnek
érdes hangú kereplőkkel;
örömódát zeng az ének,
Nap lejt csárdást a felhőkkel.


Legyen a tél bármily makacs,
lassan elenyész: hó, s a fagy.

Bella István - Február



Bella István
Február

Február, február,
mért nem vagy te febuár,
hogyha febuár volnál,
fene fenevad volnál.

De csak játszanál velem,
nagy szádba dugnám fejem,
föl is lépnénk Irkutszkban
a Szökőév Cirkuszban.

Minden házon minden ablak
plakát, mit a falra raktak,
jégvirággal ez áll rajta:
„Szenzáció! Csak ma! Csak ma!

Február huszonkilence-
dikén, négy évben csak egyszer,
Áni Máni Idomár
s a Félelmes Febuár.”

.kaktusz - Február - szerethetőn ...



.kaktusz
Február - szerethetőn ... 

Úgy érkezik az ember a világra,
mint, ki idegen, és sokszor talán úgyis,
üres szívvel távozik, pedig,
talán, ha próbálkozna,
ha folyton folyvást barátkozna
fűvel, fával, virággal,
és, ha még megszeretné
az előszörre utálatosnak tűnő ízeket,
az első látásra rútnak ítélt
csöppet sem bájos
varangyos békákat,
ha megbarátkozna
a számára ellenszenvessel,
ha nem csak a feltűnően
szerethetőt keresné,
ha meg is találná a sokszor
nagyon is elrejtett szépet,
ha energiát áldozna rá,
ha megszeretné azt,
ami szerethetetlen első látásra,
ha a barátságtalannal barátkozna,
akkor minden egyes győzelemmel
gazdagabb lenne olyannal,
ami kevesek számára juthat...
és, ha még megtalálná
a februárnak is
a nehezen látható szép oldalát,
ha nem csak szidná,
de neki baráti jobbot nyújtana,
ha vele megbékélne,
akkor az ember megláthatná,
hogy mennyi szép van benne,
hogy valójában
az a kis nyúlfarknyi apróság
nem is oly ijesztő,
hogy szerethető azért is,
mert az ablakán kitekintve
látható a közelgő tavasz,
mert a belőle született március,
nélküle nem is létezhetne.

2015. január 30.

Tóth Árpád - Februárius



Tóth Árpád

Februárius

Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.


Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!


Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember...

Fekete István - Február



Fekete István
Február



részlet
Éjjel esett a hó. Az ablakrések zümmögtek, a kéményben elátkozott lelkek jajgattak, és a függöny meglebbent néha, mintha valaki be akart volna nézni a szobába, hol csak a szívem dobogott, és az óra tikk-takkolt éjszakai hangossággal.
Nyitott szemmel feküdtem az ágyon, és lestem az időt, melyet az óra és a szívem a sötétségbe szórva elvettek tőlem.
A szoba feketeségében árnyak kavarogtak, mint a füst, és ha megmozdultam, besurrantak a kályhába, melyet nem láttam, de éreztem, hogy nagy száját nyitva tartja, és hideg hamuja alá bújnak a ködből lett szellemek.
Azután elaludtam.
Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni... A szívem is elhalkult már, mint a többi órák, melyek csak akkor járnak kemény léptekkel az idő útján, ha egyedül van az ember.
De - mondom - ekkor már reggel volt, melyben emberek, varjak és cinkék jártak. Az emberek boltba mentek, hol pálinkát mértek, a varjuk az utakon lépkedtek, alaposan megnézve minden szemetet, a cinkék pedig ablakom alatt cserregtek, és a kis fekete szemük vidám volt, mintha tavasz lett volna.

Kányádi Sándor - Február



Kányádi Sándor

Február

Reggel

Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.
*
Délfelé

Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.
*
Estefelé

Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg a
mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve -
ébredez.

Hollósy Tóth Klára - Fehér rekviem; - Februárban



Hollósy Tóth Klára
Fehér rekviem

Februárban

Február van, fagyos tél dühöng,
szelek fújnak, messze a tavasz,
hófúvás vadul még fütyölőn,
szürke felhő pelyheket havaz.

Mintha mindig akarna tartani,
befészkeli magát a hideg,
s nem akarna mást, bosszantani,
örökké, nem átmenetileg.

Piszkosszürke szín, piszkosfehér,
kémény füstöl, ködlepel a táj,
se kék, se zöld, csak erőtlen fény,
s az unt hideggel hadakozás.

Rövid a nap, korán sötétül,
kinn és benn borús bánat kószál,
nem békül a fagy, megélénkül,
még a Léthe is befagyott tán…

Február - Télutó - Böjtelő hava



Február – Télutó
Böjtelő hava - Jégbontó hava - Szarvastor hava

Február a rómaiaknál a legősibb időkben az utolsó hónap volt, záró napja pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe. Ez magyarázza, hogy részben a halállal, részben a termékenységgel kapcsolatos kultuszok fűződnek ehhez az időszakhoz, és általában az engesztelés hónapjaként tartották számon az ókorban. Ovidius a Római naptárban részletesen leírja a februári ünnepeket és a velük kapcsolatos mitológiát. A hónap nevének eredetére is magyarázatot ad: februa néven neveztek minden olyan anyagot, amellyel a tisztító szertartásokat végezték.
A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, "tisztulás" szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. A február eredetileg hiányzott a régi tízhónapos római évből, Numa Pompilius függesztette hozzá.
Szabályos években a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa és novembere.
Szökőévekben a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az augusztus.
*
Februárt esőszínű ruhába öltözött, repülő alakként ábrázolták, jobbjában a Halak jelével. A mezei tennivalók alapján gyümölcsfáit, szőlőtőkéit metsző meglett férfiú jelképezte. De megjeleníthette ráncos képű aggastyán is, amint bőrruhába burkolózva tűz mellett fagyoskodik. Az istenek közül Venus és Cupido személyesítették meg, amint orkánszerű szélben, lobogó lepleiken „vitorláznak”. Ennek asztrológiai oka van: a Vénusz bolygó a Halak jegyében/havában van „erőben”.
*
Népi megfigyelések

- ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni
- ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni
- Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja
*
Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek február hónapba:
Vízöntő (január 20.–február 19.) és
Halak (február 20.–március 20.).
Február folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bak csillagképből a Vízöntőbe lép.

*
Népi mondóka

Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.

Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Szép és állandó idő következik, ha délkeleti szelek vannak, ha a Hold igen fehér, ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.
Rossz vagy lágy idő lesz, ha nyugati szelek vannak, ha huzamosabb hideg után a hó jégalakban esik, amit könnyű észrevenni, midőn az ablakhoz csapódik.
*
Jeles napok februárban

Február 2.– Karolina napja. Gyertyaszentelő Boldogasszony.

A megszületett gyermeket mindaddig, amíg nem keresztelték meg "pogánykának" hívták. Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított keresztelésig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy a rossz szellemek "kicseréljék" őt.
Ha ezen a napon kisüt a nap és a medve kijön a barlangjából, meglátja az árnyékát, akkor még 40 napig hideg lesz.
*
Február 3. - Balázs napja

Szent Balázs püspök emlékére alakult ki a balázsolás, ami az iskolás gyerekek ajándék gyűjtő szokása. Szent Balázs a torok betegségek gyógyítója volt.
*
Február 6. - Dorottya napja

Időjósló nap: Dorottya szorítja, Julianna tágítja, vagyis, ha Dorottya napján nagyon hideg van akkor Julianna napján megenyhül az idő.
*
Február 10. - Kolos napja.

Termőnap, ezen a napon szedik az oltó ágat, amivel majd később a gyümölcsfákat oltják.
*
Február 14.– Bálint napja.

Valaha a jegyesek, fiatal házasok napja volt. A madarak is ezen a napon „házasodnak”, találják meg párjukat. Sok helyen magokat szórnak nekik, hogy teljes legyen a boldogságuk. Az elköltözött vadgalambokat is e napon várták vissza.
Tavaszi tevékenységek kezdete. A Bálint napi hideg jó termést ígér.
*
Február 16. - Szent Julianna napja
*
Február 19.– Zsuzsanna napja.

Ezen a napon mindenki nagyon várja, hogy megszólaljon a pacsirta, a tavasz hírnöke. Úgy tartották, ha alacsonyan repül, akkor még várat magára a tavasz, de ha magasan száll, akkor közel a jó idő.
*
Február 22. Üszögös Szent Péter.

Dologtiltó nap. Amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz az idő József napkor is.
*
Február 24. Jégtörő Mátyás.

Időjárás jósló nap. Az aznapi időjárásból lehet jósolni a termésre, és a tojásmennyiségre is. Szólásmondás: Mátyás, ha nem talál csinál, elrontja-bontja, ha talál. Vagyis, ha Mátyás napon nincs jég, akkor fagyni fog, de ha hideg van, akkor enyhül az idő Mátyás naptól.

„Mátyás, Gergely két rossz ember”
(arra utal, hogy ezeken a napokon nagy hidegek szoktak lenni)
„Ha Mátyás jeget talál, akkor töri,
ha nem talál, akkor csinál.”
*
Kert - február

A csíziók könyve szerint "felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll, a víznek szabad folyást nyitunk. A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük, hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni. Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján."
*
Növényeink téli nyugalmi állapota lassan, de biztosan a végéhez közeledik, azonban derűs éjszakákon még az éjjeli fagyok komoly veszélyt jelenthetnek, ezért folyamatosan ellenőrizzük az évelők és a rózsák védelmét, a hosszan tartó, szikrázó napsütéses, de fagymentes napokon ne feledjük az örökzöldek öntözését.
Február végéig befejezzük a gyümölcsfák és a dísznövények metszését, majd ezt követően felkészülhetünk a tél végi lemosó permetezésre, annál is inkább, mivel a kártevők és kórokozók is startra készen, viháncolva várják kiskertünk tavaszi teljes pályás letámadását.

Február hónap második felében gőzerővel indulhat a háztáji palántanevelés, kertünkben, lakásunkban.
A legfontosabb a jó minőségű, ellenőrzött termesztésből származó, szakboltban vásárolt vetőmag!
Tervezzük meg az ágyásokat ügyelve a vetésforgóra. A különféle fajták társítása növeli a terméshozamot.
Amint a nappalok hosszabbodnak, kezdjük meg a kiültetést.
Készítsünk vagy vásároljunk melegágyat. Szerezzünk be trágyát a melegágyhoz.
A palántákat takarjuk le befőttesüveggel. Napfényes napokon szellőztessük az üvegházat vagy a fóliával védett melegágyat. Napos időben lazítsuk meg a földet. Terítsünk el a komposztot az ágyás teljes felületén.
Helyezzük a melegágyat védett, napos helyre.
 *
Szeretettel köszöntjük e hónap
névnaposait, szülötteit,
ünnepeltjeit!
 
Jó egészséget, sok boldogságot kívánunk!

Jószay Magdolna - Télvég



Jószay Magdolna

Télvég


A február lassan búcsút vesz,
s talán a tél is - böjtidő
köszönt ránk, s a tavasz illatát
madarak hangja csalja elő.

 
Könnyebb lesz talán, az érzések
lágyabb húrokat pengetnek,
a várakozás sem oly kemény,
ha fényeket hoznak a reggelek.


Álmainkban megszépül az idő,
hajnalban térdre hullnak a mínuszok,
a mókuskerék is lelkesebben pörög,
ha tavaszt sejtet a márciusi titok.

Hanyecz István - Februári Napsugár



Hanyecz István

Februári Napsugár

Februárnak elején,
a reggeli Napocska,
ragyogó tüznek golyója
Sugarát újfent ontja,
aranyló csóvában és
küldi néked melegét
szikrázon halomba.
Derits hát szivet jobbra.
sütkérezz most bátran
finom Napnak sugarába

Fényed adjon új eröt,
Természet éledjen újra
Megannyi bokor sarjadjon
Kert szines virága nyiljon
Itt-ott reád köszönt már
korai hirnöke Tavasznak
fehér hóvirág, kék ibolya
elöbújtak a védett sarokba
nyitnikék csivitel az ágon
s téged köszönt e napon

Nosza,rajta hát cimbora
Téged is vár ez a tavaszt
melengetö Napocska
Jer most velem te is,
ki az öreg Természetbe
Tegyünk együtt sétát
a finom, ébredö ligetbe
ahol az átázott avar alatt
már tolakodik az új élet,
kacsingat rád megújhodás

Somlyó Zoltán - Hóvirág



Somlyó Zoltán

Hóvirág

Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr.

Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben
jég páncélja rengve rebben;
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés;
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.