Csősz József - Verslábak hozzád

Csősz József

Verslábak hozzád

Szerelem, üzenem. teveled csatatér,
nyilaid, megabit, meg a hit sokat ér.
+
Elköszönök, de a mágnesed ívein,
ajkadon még csiripelnek a csókjaim.
+
Küzdj meg értem, mondod szívem,
másként nem lennél már hívem.
+
Keringő világod, a táncod imádom,
vezetlek, karollak, hibádat kizárom.
+
Nem tilos, mit veled játszom, az éj szabad percei telnek,
légy ügyes, nem zavar képzelet zárja, lakatja a szívnek!
+
Itt az idő, te lelépsz. Semmi, amit te ígérsz.
Két tehetetlen e pár, földi csodára ha vár!
Hűtelenség csoda rossz, kellene új papiros.
Kapcsolatunk elalélt, ember az mind, aki vét!
Két kezed arcomon ég. Kortyolok éj-feketét.

**

Csősz József - Mindig kék az ég

Csősz József

Mindig kék az ég

Barátság párja a fény,
Nap élet tiszta egén,
S ha felhő fölé kerül,
Bízz, egyszer majd kiderül!

Sokáig itt élt bennem,
úgy érzem, elvesztettem
arcképes közelségét
fonálként én téptem szét.
Hogy történt? Talán tudom.
Emlékeim vallatom:
közbeszólt rég valaki.
Nem tudtam kimondani,
ne tegye, így nem szabad...
Nem olvasom már szavad,
pedig törődtél velem:
szépség vagy új gyötrelem
repült híroldalakon,
képeken, mondatokon.
Kezemen nincs bilincs, fék,
lehet kint derűs az ég,
versem most borúba vész,
félúton jár, még nincs kész.
Aztán egy jeles napon
kirepül ablakomon
fekete pillangóként
a gond, mely keres kis fényt
tavaszi eső után,
engedem, nézek bután,
némán is válaszolok
magamnak: barátságot
ápolni így nem lehet.
Feltűnik még a neved,
de a szó nem pillangó,
aminek érkezni jó,
aminek eljutni szép.
Már megfakult némiképp,
fekete éjbe eltűnt,
nem tölt be baráti űrt.
Vádolom most magamat,
célt vesztett tegnapokat.
Ha arcod rám is tekint,
évek mesélnek megint,
de tudom, vívódásom
lehull nagy hegyormokon.
Turul már nem lehetek,
szavaim keringenek,
átjutnak székelykapun.
Kérlek, hogy maradj tanúm,
s mondd el, hogy él egy barát,
ki már messzire nem lát,
de biztat szavaival,
lelke baráti ital.

Csősz József - Vágy és valóság

Csősz József

Vágy és valóság

 https://www.youtube.com/watch?v=a7rA9l0YIwk

Fiatal tűz lobogása
parázzsá válik már vénen,
édes élet áldomása
lassan bizsereg a vérben...

Tizenhárom száraz nyáron
vágytam simogató kézre,
s te eljöttél messzi tájról,
mint eső a jó vetésre.

Háromszor több esztendővel
aranyoztad be az időt,
küzdve villámló felhővel,
vihart űzve sors fái közt.

Napom lángját terelgetted
elérhető vágy útjára,
hűsnek véltem minden csepped,
mint vizet a kút kávája.

Pedig józan ész vezetett,
komoly dallam szíved húrján,
mohó álmok sorra vesztek
el éjjelek alagútján.

Léptünk lassan közelített
belső parancs ritmusához,
együtt szabtunk át mértéket
szelíd világ mámorához.

Gondoskodó kézzé lágyult
kezünk két szép virágszálhoz,
többet jelent sok tavaszuk
a tengernél, mely partot mos.

Bennünk is él az a parázs,
melyet eső nem mosott el,
elringat még a régi ház
új életek békéjével.

S ha szomjazom, itt vagy nekem,
kelyhed nektárja meggyógyít.
Életed az én életem,
napfényt varázsolsz, valódit.

Csősz József - Mindig mást

Csősz József
Mindig mást

A nap arany tüskéivel
szurkálja hátad, fordulj el,
jó lesz, ha árnyék megkeres,  
még jobb, ha eső permetez,  
ami van, nem jó, másként lesz.

Könny helyett eső arcodon,
úgy érzed, e nyár nem rokon,
onthatná drága sugarát,
mindegy lenne, hogy hány karát,
lehetne őszintébb barát.

Se hő, se csepp, bolondos szél,
fulladsz tőle, ámde ő fél,
jelened, vágyad elvetél,
izzó fényt napod nem remél,
pedig a nyár rég ezt ígér.

Ami van, nem jó, mást akarsz,
álmatlanul ha vigasztalsz,
Karinthy-prózát elszavalsz,
cívódásunk nem végtelen:
férfit akar a női nem,
a férfi csak nőt szüntelen...
Aranyesőt meg - mindketten.

Csősz József - Vihar

Csősz József

Vihar

https://www.youtube.com/watch?v=qhoKjkfDHh0

Emlék villáma házunkig sem ér,
nem éget színt, parabola-lavórt,
a mennydörgést szívemben jelzi ér
s az összeérő óramutatók.

Hajnali vonat felső rúdjain
kapaszkodtam nagyobb tudás felé.
Reggel aludtam tétel lapjain,
mely adattengert tolt agyam elé.

A villámfény egy másik ága süt
emlékmezőn, nem aszfalt szélein,
s ha áramként máskor is jól megüt,
arról vallanak hétköznapjaim.

Villám volt, mikor megöleltelek,
testünkön furcsa fény fúródott át...
Sok viharon túl áldott gyerekek
lesik ma szülők féltő, lágy szavát.

Ma szemsugaram néha mennydörög,
táplálja hamis, titkos félelem,
erek falán rejtőző furcsa rög,
orkán-erővel tomboló elem.

Most felsóhajtasz, nincs már semmi baj:
valóság-tévénk hangja, színe jó.
Langyos szélben kócos lesz minden haj...
Mozdul kezed, szól emlék-rádió.

Csősz József - Csak azért is ...

Csősz József
Csak azért is...

https://www.youtube.com/watch?v=TNQInfigueI

Éveim száma kissé öregít,
magamnak, másnak mégsem tagadom.
Fékezném az idő kerekeit,
ehhez nincs erőm, nem is akarom...
De képzeletem ifjúkorba visz,
és hajt előre – a csakazértis.

Gondolatban hegyeket mozdítok,
és velem tart sok arcról ismerős,
fogyó holddá vált sok indító ok,
nyárként izzok, pedig rég itt az ősz...
Képzeletem erőpróbákba visz,
ma is éltet a sok csakazértis.

Míg élek, örökké csak tervezek,
új perc vagy év vállamra terhet rak,
változással nézek farkasszemet,
álmaim másnapokba botlanak...
De képzeletem siker-hitbe visz,
érzelem éltet, a csakazértis.

Tudom, néha létem váza megdől,
fontos számomra, van, aki megtart.
Azt is tudom, rám is majd tél köszön,
hajóm nem köthet ki, hol nincs is part...
De képzeletem a legnagyobb kincs,
tovább él bennem, mint : csakazértis!

Csősz József - Anyák napjára - Anyai termő hit

Csősz József

Anyák napjára 

- Anyai termő hit

Kőből néző mosolygásod
tükrét ma gondosan tartom,
máskor is, nem csak e napon.
Fényed a szívemben lobog.

Emlékcserepeid közül
választani nincsen erőm.
Táncolhat nap a temetőn,
köszöntésem beleőszül.

Egy életet megköszönni
nem lehet soha elégszer.
Anyám, te vagy az az ékszer,
kire nem teher vigyázni

szeretteim közelében,
akik ebben segítenek.
Hány mamának terítenek
virágot tartva kezükben?

Mintha vélt szavaid kérnék:
áldozzunk sok élő szívnek,
kik anyai termő hitnek
ünnepét el nem cserélnék!

Csősz József - Magányom

Csősz József

Magányom

magányom
múltból sem ajánlom
megállt vakvágányon
sőt bölcsen kisiklott

magányom
párom helyett párom
lélekvesztő várrom
mikor Ő rég várt ott

nem hinnék
csikorgott néhány fék
társas magányban pék
mérgezte a cipót

nem hinnék
csak bűnöm keresnék
ők loptak cseresznyét
nem az ingem ingott

magányom
múltvesztőn kívánom
te sem szólsz káromlón
árnyadban jár léptem

magányom
csókoddal kizárom
emlékként se szálljon
bús madárröptében

Csősz József - "Te engemet, én tégedet ..."

Csősz József

"Te engemet, én tégedet..." 

(virágének)

A hold, a nap nem választ,
csillag is rejtőzik,
de gyenge fényt még áraszt,
hó alatt vetkőzik.

A hold, a nap nem kedvel,
de én szerethetem,
vagyok egyszerű ember
bolygón, végtelenben.

Én téged választottam,
te meg épp engemet,
színes lett virágágam,
rózsává vált veled.

Napom, csillagom, holdam
meg nem választhatom.
A szomszédomban bízzam?
Kerítésnél hagyom.

Remélni, hinni mindig
kell – súgja a szívem,
kibírni új tavaszig
kötelesség, hiszem.

Élni emberléptékkel,
aggódni másokért -
nem régi számtan-tétel,
ha győztes célba ért.

Vesztesek mindig voltak,
lesznek is ezután.
Figyeld a téli holdat
március hajnalán.

Én a tavaszt választom
szerényen, öregen.
Hallom hegedűhúron
pacsirta mit üzen.

Csősz József - Mikor már ...

Csősz József

Mikor már …

Mikor már nem úgy kell a tavasz,
mint amiért küzdeni akarsz,
téli szél ha még havat kavar,
eltűnik vele málló avar.

Mikor már rá nem úgy vágyom rég,
mint akinek vetkőzik az ég,
s csupasz teste kéken tündököl,
nap sugara sötétséget öl.

Mikor már zsongás nem ébreszt fel,
nem szólít: régen indulnom kell...
Egyirányú utca az idő,
én sem vagyok fordított jövő

Körforgalom szédített sokat.
Alig várt meg hajnali vonat.
Szerelmet ha csempésztem talán,
megállónyi idő volt csupán.

Eltűntek a szembe mosolyok,
ezért rosszkedvűen ballagok.
Lucskos járdáról száraz sziget
irányodba azért elvezet.

Ne sokat tölts poharamba már,
amitől az emlék visszaszáll.
Tudod mit, szavad legyen vigasz:
mégis úgy kell egy újabb tavasz!

Csak egy arasz, csak még ez az év,
az sem baj, ha nincs akkora hév.
Bátorítsuk egymást, kedvesem,
s eléd múlt tél virágát teszem!

Csősz József - Emlékezz

Csősz József

Emlékezz

 https://www.youtube.com/watch?v=Cua-aNKEE28

Emlékez minden egyes napra
Emlékez minden egyes bajra
Mert attól lesz hálás a szív
Ha örömmel viseli a kínt
Aki tudja hol vagy gyenge
S ott mar meg téged az ember
De te ezután még is felkelsz
Akkor vagy igazán erős ember
Ha érzelem vezérrel nem leszel boldog
Mert az érzelem sokszor hozza a gondod
Emlékez mindre ami neked megadatott
Emlékez arra mindenkire aki halott
S arra is aki kint az utcán megfáradt
Mert az ember bizony sokszor megfárad
Emlékez minden boldog ,szép élményre
Emlékez hogy Isten nem hiába nevelt életre
Azt akarja végre boldogan éld életed
Emlékezz mikor megjött hozzád a baj
Utána fogod megismerni mikor jön a baj
Jegyezd meg a jelet mindig a baj előtt kapod
Ezért minden fájdalmadat magad okozod
Badarság ,hogy az ember más kárán tanul
Csak akkor tanul amikor ő kerül alul
Hiába emberek mi sajnos ilyenek vagyunk
Az egó vezérrel közben belül ördög szét ver
Amikor csak téged a büszkeség vezérrel
Akkor gondolkodj el hol rontottad el életed
Annyit hibáztam de még is annyit tanultam
Emlékez hát minden jóra - rosszra ez visz oda
Ahova téged majd az Isten igazán látni akar!

Csősz József - Új évemre; - Naptári bejegyzés

Csősz József

Új évemre

Újrakezdem? Nem folytatom?
Nem a naptár szabja léptem.
Az éjjel nem lesz nappalom,
számít, amit már megértem.

Nem közömbös, hogy a mérce
sziklaszilárd évek óta:
ügyeljek jól versre, rímre,
hegedűmön szóljon nóta.

Mi lesz az új? A lendület.
Ritmusból talán engedek,
de a szokás, az érzület -
marad szófogadó gyerek.

Nem oszlik szét semmi félbe,
tervek, vágyak egyesülnek.
Bár nem törnek már merészre,
mindig csúcsra, el- elülnek.

Éljek csendben más zajával,
tudjak még másokért tenni,
szépet, jót, mit mindenki vall,
sűrűn adni, elfogadni!

*

Naptári bejegyzés 2017

Tél dühös lehelete ablakomon.
Hólepel kuszaságát eltaposom.
Friss nyomon toporog a gondolatom:
elköszön január naptári lapon.

Jól tudom, jöhet nem várt meglepetés,
évszakos cívódáshoz nem is kevés.
Magamat hideg ellen beburkolom,
önvédő köreimet de rég futom.

Biztosabb lépteimhez nyújtod kezed.
Feloldja hangulatunk szobameleg.
Legforróbb emlékeink lemezeit
követni igyekeznek halk vágyaink.

Csősz József - Ősz

Csősz József
Ősz

Ágat lekopaszt,
nem nyújt se vigaszt,
sem fényt, eleget,
könnye lepereg,
arcom törölöm,
elszáll örömöm.

Mit rejt a kosár,
mely asztalon áll?
Almát, pirosat,
körtét, csinosat...
Szőlőszemeken
fény, íz mit üzen?

Hajlék melegít,
markod bekerít,
párás lehelet
űz el hideget,
kályhád pici szád
testnek tüzet ád.

Lombunk le-lehull,
kedvünk kisimul,
lángnyelv ölel át,
oltjuk parazsát,
koccan a pohár,
szél száll kapunál,
benn lüktet a nyár!

Csősz József - Még ép falevélen ...

Csősz József

Még ép falevélen... 

(1956. októberében)

Még ép falevélen
üzenem haza,
októberi szélben,
miért mostoha
a sors velem szemben
és nem a haza,
aki űzött engem,
hanem emberek,
a történelemben
bűnös vezérek...

Még ép falevélen
írom teneked:
izzó szerelemben
maradtam veled.
Szépen indult jövőnk,
és a hű szíved
várom már mielőbb,
mint a fellegek,
süssön rájuk a nap,
ragyogjon az ég...
Vállalom múltamat,
s nem csak magamét -

Kicsi falevélen
kevés már a hely...
Gyere hamar szentem,
utánam, hisz` kell,
kell a szövetséged,
és nem csak nekem:
egy harmadik élet
terhét viselem...
Segíts ebben, kérlek,
osztozni velem.

Kicsi falevelem,
fújjon el a szél,
hogy lehessen velem,
Ő, ki értem él!
Ó, drága istenem,
még valóban él?
Hazám, te mindenem,
mondd, valóban él,
s nem haragszol reám?
Egyszer hazatér
hű lányod a vártán,
ha senki se fél,
csak addig szél hátán
szálljon e levél...!
Szét ne szakítsd, Sátán,
míg kezedhez nem ér!

Csősz József - Levéltaposó

Csősz József

Levéltaposó 

Dehogy furcsálltunk tarka avart
akkor még fürge lábunk alatt.
Dehogy fogtuk be kényes fülünk,
mikor a parton ellépdeltünk,
öreg Dunának puha szélén,
akkor már te voltál csak a fény:
csillogó szemed éj-szememben.
Szívem kívül vert közeledben.
Szerencse, hogy még emlékezni
enged az első levél-fecni,
amin egy dátum oda hívott,
rajta megjegyzés vagy fontos ok
nem is volt,és te mégis tudtad,
nyakamra kígyózik az ujjad,
s hogy ezt annyiszor ismételjük,
őszi virágnyílás lesz énünk...
Szómágia a parti sétány,
érett csókok közt akad néhány,
mely felidézi ifjúságunk,
ha épp avarban botorkálunk.
A percek ma is közelt lesnek,
vágyakba megszokást kevernek,
hidegnek tűnik avarpárnánk,
taposva halljuk csikorgását.
Fa törzsén ülünk. Nézd, hogy billeg
a hullám, szinte versként lüktet,
aztán elsimul, mint emlékünk.
Félholt levélre némán lépünk.

Csősz József - Szó és rend

Csősz József

Szó és rend

Szív és lélek – a legszebb szavaink,
Kosztolányin kívül e vallomás
másnál is ül, ha nem frázisként int,
vagy öröm ér és némi csalódás.

A rend igénye jó hajtómotor,
ha emberséggel szövetségre lép,
megvéd naponta furcsa káosztól,
tükröt tart, benne válasz rútra - szép.

A napkelte új munkára pezsdít.
Kezem által szél éjjeli nyomát
elrejtik hordók, várva szállítót...
Jó, ha az ember tisztaságot lát!

Félkész a vers, még nincs helyén a rím.
Az öltözékem részben hangulat,
mely ízlésem ismert nyomdokain
szavak rendjéhez külső erőt ad.

Mert nem e két szó villanása szép,
az ismételgetés inkább nyüvi
kenderszövetét, ál-pipacsos rét,
holt láng, őszintétlenül emberi.

Hamis önünneplés csupán a vers,
ha élet fölé helyezi magát,
még nem fonott kalács és félig nyers,
vagy divatjamúlt, csüngő nagykabát.

Szívem szorul, hazug hír szúrja át
jelképesen, mégis érezhetőn,
zene gyógyítja fél-acél húrját,
te szaporítod ritka örömöm.

Vad lelkemet csiszoltad egykor rég,
én meg kitártam neked a szívem.
Tárom ma is. Így szép az együttlét.
Megtestesítő szórend vagy nekem.

Csősz József - Milyen lennék ...?

Csősz József

Milyen lennék …?

Milyen lennék, ha nem vidám,
a nap derűt sugall,
nem tűnődöm kis bánatán
felhő-gondjaival.

Mégis túlzó e ragyogás,
árnyékba húzódom.
Zeném kis rigó-csacsogás
s hozzá dúdolt dalom.

Versem egy ív papírra fér,
tuják lesik a sort,
águk remeg, kezemhez ér,
frissítve minden szót.

Félkész a vers. Várjon a gép,
billentyű, papírok,
medence hűt le némiképp
és új gondolatok.

Azt látom csak, hogy kósza szél
rabol minden lapot...
Gondolatom már mennybe ér,
s én lenn villám vagyok!

Csősz József - Egy kerti napunk metszéspontja

Csősz József

Egy kerti napunk metszéspontjai

Lehet, hogy fáj a vesszőnek,
ha olló vág húsába,
s mielőtt földre hullna,
mindegyik bő könnyet enged.

De hát gyógyító műtét ez,
tavaszi nagy teendő,
a gazda életmentő,
jövendő fürtjének kedvez.

Most engem vár e mozdulat
állva, guggolva, váltva,
nemigen nézve másra:
amint mozdul fürge ujjad.

Talán nem a te érdeked,
hogy koccintásra gondolj,
messze az ősz, tudod jól,
hideg széltől nem kell félned.

Örülsz, hogy egyesítheted
erődet az erőmmel,
munkád velem egy célt lel:
arannyá válik jókedved.

Állj meg egy percre, édesem.
A nap már úgyse' bámul,
mást játsszon az alélt ujj,
ha most kezembe rejtem.

Csősz József - Író idő

Csősz József

Író idő 

Beleírt a naptárba az idő,
mint akkor én jegyzetfüzetembe:
a júniust lapozta most elő...
Nyár melegét őrzi naplemente.

Beleírt az arcomba az idő,
mint a szántók tavaszi ekéje,
új barázdák sora lefelé nő,
mélyül szemem bogárnyi vidéke.

Beleírt a sorsomba az idő:
fejbe kólintanak a sugarak,
megnehezül tőle szív s a tüdő,
alig védenek alkalmi árnyak.

Írj csak, idő, csak egy novellányit,
kisregény is lehet még belőle.
Közelgő ünnepen lelkem áhít
kiáradást hegyekre, felhőkbe.

Bejárhassam idősíkjaimat,
s megmártózzam frissítő vizében.
Tudom, óra hátra sose ballag.
Lépnem kell még hitem erdejében,
s hinnem kell az élet erejében!

Csősz József - Vasárnap, ismét ünneplőben.

Csősz József

Vasárnap, ismét ünneplőben

Évszakváltó, utolsó, első hétvég`
jeles napját csak a szív-naptár őrzi,
s idő-ritmus nemhogy követi, győzi
ráadás-szeretettel, mint életét.

A májusi fény már nem rád irányul,
húgodra sem, aki távolból hív fel.
Ünnep ez is kacagó gyermekekkel:
a fogalom ma unokákkal társul.

Kinek, mikor, hogyan hozta az élet.
Terv, szándék szerint kezdődött-e minden?
Rejtőző sejtek csak sejtettek velem
sok nemzedékké felnőtt történetet.

A boldogság már bennünk jut a csúcsig,
ifjak szemsugarai jól nyilaznak.
Fülünkben csengő versnek, dalaiknak
hőfokát öröm új skálái mérik.

Frázisként hangzik: minden nap gyermeknap.
Az ünnepelt, kitől folytatást várunk,
ma kényeztetett, előnyt kap általunk,
érzelmekből joggal nagyobbat harap.

De csak akkor, ha őszinte a szavunk,
eszméink velük bátrabban repülnek,
bizalom madárkáit, ha elülnek,
sokáig őrzi színes lelki várunk.