Bognár Barnabás - Lelkünkben sírnak az angyalok

Bognár Barnabás

Lelkünkben sírnak az angyalok

Lelkükben sírnak az angyalok,
s az órák együtt zokognak velük,
mert lelkükben én is ott vagyok,
míg körülír Téged szelíd szemük.

Lelkükben sírnak az angyalok,
a Földön túl, az égen át,
és mégsem képez szivárványt,
pedig sok parányi nap ragyog.

Lelkükben sírnak az angyalok,
s míg kezük közül kiszaladok,
vastag ruhám bőrig ázik,
s testem tiszta, s tisztán fázik.

Bognár Barnabás - Embertörvény

Bognár Barnabás

Embertörvény

Velünk született, velünk hal,
felettünk van, mindent hall,
és hajtja, űzi tetteink.

Nem írt könyvet egyet sem,
mégis feltétlenül elhiszem
mindazt, amit némán közöl.

Nem bánt sosem, csak meggyötör,
s mindig csak vele ütközöl,
az utcán, a szobában, mindenütt.

Tudod jól, mégsem ismered,
benned van, mégis kint rekedt,
s bőröd hámján képez lepelt.

Azt hiszi, hogy nem hiszed,
s nem hiszi, hogy elviszed
mindenhova magaddal.

Velünk született, velünk hal,
felettünk van, mindent hall,
és hajtja, űzi tetteink.

Bognár Barnabás - Megyünk ...

Bognár Barnabás

Megyünk …

https://www.youtube.com/watch?v=8-KMCwKylIA

Bognár Barnabás - Hajsza

Bognár Barnabás

Hajsza

Kerestem eleget meleged
monoton s konokon otthon.
S alatta maradtam magamnak az
ég szélén, és én még rég
örök örömödön gyönyörködöm,
bár ástál már másnál
is, mindig kicsit, hisz
jó szóból jó szó szól,
s e keveset ellested
ott, hol sok por s moly honol.
Az ablakban csak az az alak van s a
szép nép fél még, és
ösztönös vörös ködöd
árván vár már rám
itt így, s visz is míg
óvón ólból szóló szólód.

Bognár Barnabás - Nyár volt

Bognár Barnabás

Nyár volt

Nyár volt,
csendes nyári este,
s nem fájt neki,
hogy menni sem szeretne;

nyár volt,
csendes nyári este,
s ott állott,
némán az eget leste;

nyár volt, forró
nyári este,
s kis testén az élet
didergett le;

nyár volt,
csendes nyári este,
sírt, pedig nem volt
hozzá kedve;
nyár volt,
csendes nyári este.

Bognár Barnabás - Akkor ...

Bognár Barnabás

Akkor...

...amikor szívhez szól a dal,
de nem érzem, és elmúlik hamar,
hirtelen a szép pillanat;
s mikor nappal száll az álom
fejemre, és nézem - de nem látom -
a múltat, a jövőt, magamat.
...amikor keresel engem
az üres szobában és a csendben,
megbújok gyorsan két kezem mögött;
s mikor lopva körbe nézel
és meg-megsimítasz puha kézzel,
akkor én lassan, mélán előjövök

Bognár Barnabás - Ez a ház

Bognár Barnabás

Ez a ház

Ez a ház
tele fénnyel
(hozzák mások, s én is hozom)
és ezernyi színes lénnyel;
ez a ház az otthonom.

Ez a ház
csupa játék
(egy hosszú színdarab velem)
és csupa csodás ajándék;
ez a ház az életem.

Ez a ház
néha fáj is
(és ezt én világgá kiáltom),
ugyanaz is, s néha más is;
ez a ház az én világom.

Ez a ház
épül végig
(végig az egész életen),
míg fel nem ér majd az égig;
ez a ház együtt hal velem.

Ez a ház
nagyobb egyre
(minden újtól egyre nagyobb),
s kúszik színes színterekre;
ez a ház, ez én vagyok.

Bognár Barnabás - Zajtalan rezeg

Bognár Barnabás

Zajtalan rezeg

Zajtalan rezeg a levegő,

párája pattan, eloson,

oly hontalan szegény,

a semmiben lebegő –

nézd, nézd, nem akarom,

hogy ne fájjon szívem helyén

a kő.

Minden idő az arcomra ül,

mely félelem nélkül telik el,

minden más csak tolongva

gyűlik a szíven belül –

ezért sírni fogok, s félni kell,

ha vétlen fényed otthonomra

derül.

Hallgat a tompa döbbenet,

nem kérdezek, s nem felel,

hisz csak őrizni jöttem én

láthatatlan közeled –

úgy úsznék az égre fel

– mint fák közé a fény –

veled.

Kísérlek karöltve, szótlanul –

az álmokat te is szereted,

hadd gazdagodjak, én szegény,

hagyj egy kicsit józanul

- a kúrálhatatlan részeget -,

hadd legyek fent, s az erény

alul.

Minden rossz és kevés, ami van:

nézek feléd szikrázó szemmel –

végül kezdek valamit életemmel,

csak ne lennék ily önmagam –

fejemet két kézzel emelem fel,

s harminckét foggal harapom el

szavam.

Bognár Barnabás - A halál árnyékában

Bognár Barnabás

A halál árnyékában

A halál árnyékában

vasból van tákolva a sötét,

és reám borítja minden évszak

saját laza ködét.

A halál árnyékában

dohos fák dőlnek az útra,

s lánctalpak dübörögnek vonulva.

A halál árnyékában

egy ember lassan összenéz,

és saját mélységétől szédeleg.

A halál árnyékában

talán teljesen egyedül

a halál az életnek hegedül.

A halál árnyékában

majd Istenre emlékezem,

és egy eleven árnyékhalállal

az életbe érkezem.

Bognár Barnabás - Zuhanás

Bognár Barnabás

Zuhanás

Magasra másztam,
mert fentről minden szép,
láttam sok messzi várost,
s hogy csupa csoda a vidék;
láttam madarat, ahogy szálldos,
láttam, hogy a sötét mennyire világos
s hogy szivárványt játszik az ég.
Minden színes lett, ami kék volt,
ilyen ez a madárszárnyas égbolt is;
s hogy lássam a madárka szemét,
följebb másztam,
de megcsúsztam és a mélybe szálltam,
ahol már csak egy madár vár;
gyönyörű vagy, keselyűmadár.

Bognár Barnabás - Mert szép

Bognár Barnabás

Mert szép

Mert szép a nyár és kell a tél,
mert szép voltál és kellettél,
s minden szó, mi a csendben ragadt,
semmit mondó néma szavak;
gondolat szülte száz esély,
röpke-szürke szárnyas éj.

Mert ég a tűz sárga lánggal
és körbefűz szép lánghajával,
s minden szikra sűrű fénye
éles késként hasít az éjbe;
és kicsordul a szürke hajnal,
most már selymes szürke hajjal.

Mert a nap már fényesen ragyog,
te a sugár, én lent a föld vagyok,
s megsemmisülsz ott lent bennem,
mint télen a hó a napmelegben;
és elindulsz fentről újra meg újra
erre a pusztító végzetes útra.

Bognár Barnabás - Kellemes Karácsony Közeleg

Bognár Barnabás

Kellemes Karácsony Közeleg

Alázat Alakul az Asztalon,
Béke Bújik meg Bárhol,
Csönd Csitul Csendesen a
Derűs Didergés Dalától.

Eltűnik Előlünk az Esztelen
Ének és Értelem Ékesül a
Félelem Fájdalmas Fülében, a
Gondolat Gondtalan Gördül.

Halkan Hull a Hópehely,
Illendő Illatok Illannak, s
Jómaga Jön Jegesedve a
Kellemes Karácsonyi Pillanat.

Lágyan Lebben a Légben a
Múlt Magasztos Mérge, s ezt
Nem Növeli Nevelve
Óhajom Ósdi Óh, miért! – je.

Pusztán a Percek Peregnek
Régóta, de mi napok óta állunk,
S megint érezzük a csendben, s
Tudjuk, érdemes volt újra várnunk.

Bognár Barnabás - Sötétben

Bognár Barnabás

Sötétben

Itt fekszem fehérben, a székben,
reményem keményen és mélyen úszik el
szótlan a sötétben.

Kemény, kényelmetlen a székem,
régen volt ilyen sötét benn,
és kint is milyen sötét van.

Nincs fenn a hold, sem a csillagok,
semmi sincs most az égen,
még felhőket sem látok a sötétben,

csak csíkokat hosszan, sötéten.
Nem kapcsolok villanyt, csak
természetesen matatok a korom sötétben.

Kemény, kényelmetlen a székem,
de fekszem benne szótlan a sötétben,
míg meg nem szűnik a sötét kint.

Régen volt ilyen sötét bent.

Bognár Barnabás - Embertörvény

Bognár Barnabás

Embertörvény

Velünk született, velünk hal,
felettünk van, mindent hall,
és hajtja, űzi tetteink.

Nem írt könyvet egyet sem,
mégis feltétlenül elhiszem
mindazt, amit némán közöl.

Nem bánt sosem, csak meggyötör,
s mindig csak vele ütközöl,
az utcán, a szobában, mindenütt.

Tudod jól, mégsem ismered,
benned van, mégis kint rekedt,
s bőröd hámján képez lepelt.

Azt hiszi, hogy nem hiszed,
s nem hiszi, hogy elviszed
mindenhova magaddal.

Velünk született, velünk hal,
felettünk van, mindent hall,
és hajtja, űzi tetteink.

Bognár Barnabás - Itt vagyok

Bognár Barnabás

Itt vagyok

Itt vagyok egyedül szobámban
és elfekszem az ágyon hanyatt,
szeretnék a csendben heverni
s megérteni végre magamat.
Az ablak zárva, az ajtó csukva,
mégis minden hang idehajt,
de én most nem figyelek szavukra
és megszűröm az utcazajt;
csak a szépet hallom
s mindazt, ami kellemes,
a többit meg érzem,
mert lehet, hogy érdemes;
kezem teljesen ellazul testem
mellett, s oly könnyű lettem
most, mint a friss lehelet;
csak lebegek az ágyon,
mint egy léghajó, és érzem a vágyon,
hogy a lét szép, ha jó;
és a lét jó, mert nagyon szép,
mint a zöldben ballagó őzikék;
és csak bámulom magamat és érzem:
a nyugalom végre szétvet egészen;
s remélem, úgy látok, ahogy ti láttok
engem,

mert úgy szerettek, ahogy én szeretek,
s szerettem;
egyedül vagyok, de
egyedül nem vagyok senki,
hozzám tesz vagy elvesz belőlem
mindenki, aki egy kicsit ismer,
van, aki sokat, van, aki kicsit is mer.
Ez vagyok én, itt vagyok:
egy folyton átváltozó
befolyásolt befolyásoló;
két végén szerteágazó folyó,
hol csordogáló, hol csobogó.

Bognár Barnabás - Remegő szerelem

Bognár Barnabás

Remegő szerelem

Megremegsz, mikor hozzád érek,
pedig mellettem te sose félsz,
s megremegek, mikor hozzám érsz,
pedig melletted én sose félek;
a forró testen jeges hideg söpör végig,
mint amikor munka után behűtött
sört gurít le torkán az ember.

S nem is a test a testnek nagy varázsa,
nem a kéz érintése, nem az ajkak csattanása,
hanem mint ahogy selymesen az ég földet ér,
úgy a mi lelkünk is néha-néha összeér.

S ha csillagot hoznék is neked,
egyet, ezret, milliót, s szebbet a szebbnél,
mit kezdhetnél te vele,
s mit érne nekem földi játékok tömkelege,
ha nem szeretnélek, s ha nem szeretnél?

Bognár Barnabás - Jövök, Uram ...

Bognár Barnabás

Jövök, Uram …

https://m.youtube.com/watch?v=ZLHfP0mBf9k

Jövök, Uram - hoz a lábam
jön a szívem - jön utánam
eltévedtem - a világban
félelmemet - megtaláltam
nagyon sokat - sokat láttam
megszereztem - mire vágytam
mindenemet - megutáltam

Jövök, Uram - jövök, látod
hoztam üres - hátizsákot
nincstelenül - eléd állok
tüzes szívvel - sírdogálok:
mentsd meg, Uram - a világot
ments meg bennem - királyságod
bocsásd meg, hogy - így kell látnod

Bognár Barnabás - Engedd meg, hogy szeresselek!

Bognár Barnabás

Engedd meg, hogy szeresselek!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy
És senki sem szeret,
Engedd meg, hogy veled legyek
És engedd meg, hogy szeresselek!

Szeretnélek szeretni,
Szeretnélek, de nem engeded;
Szeretnélek szeretni,
Engedd meg, hogy szeresselek!
 
Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy
És senki nincs veled,
Engedd meg, hogy hozzád forduljak
S ne kelljen ellened!

Szeretnélek átölelni,
Átölelni, hogy megvédjelek;
Szeretnélek megvédeni,
Ha bántani készülnek az emberek.

Ha úgy érzed, hogy már messze vagy
S mindenki csak messzebb lehet,
Engedd meg, hogy közelebb lépjek,
Engedd meg, hogy szeresselek!

Bognár Barnabás - Születés

Bognár Barnabás

Születés

Zene zaja, csöndje nincsen

De csend: zaj zenéje van

S most a boldog béke kincsem

Semmi susog hangtalan

Hang koppan, eső cseppen -

Hallottam az esőcseppben

Ábrándozó árnyad

S a nincsen-porból varázskézzel

Észrevétlen kitalállak

Álmokból árnyak lettek

Erős fényben megszülettek

Simogatón sírva

És kérdésemre megfeleltek

Ujjukkal a porba írva

Lobbanékony mosolyodban

Megjelennek tetteim

S minden egyes halk szavadban

Cseppenékeny könnyeim