Maczkó Edit - Hantalan kiáltás

Maczkó Edit

Hangtalan kiáltás

valaki gondol rám ma éjjel
valaki rólam álmodik
befelé fojtott könnyel
csak értem imádkozik

valaki mért szenvedi épp úgy
az elátkozott vágyat
mint, ahogy felsértette szívem
a végtelen fohász utánad

valaki holnap is elsírja
hiába titkolt álmát
a könnyek somfordán elrejtik
egy élet elhazudott kínját

én is elmondom imámat
de hiába jön az áldás
keserű méz már mit sem ér
csak hangtalan kiáltás

Maczkó Edit - csöndes csodák

Maczkó Edit

csöndes csodák

én is gyerek vagyok, és képes vagyok rá
most nem tudom, most nem , …mérges
de higgy bennem és kicsit figyelj rám, hogy te, te felnőtt fejjel megérthess.

talán, éhes vagyok, vagy éppen fáj a lábam
én, nem mehetek egy rendes iskolába
lehet, megbántottak, de te úgy sem érted
ha nem figyeled, ezt a botladozó léptet.

mondanám, ha tudnám, nem jön hang a számon
nem kell az, hogy engem bárki szánjon.
megértek én mindent, mondd a nyelvemen
ha nincs türelmed hozzám, mutasd meg nekem

gyakran elmerülök, csendes áhítatban,
csak ne halljam a zsongást, elvagyok magamban
vagy éppen csapkodok, mert így védekezem
ha nem vagy megelégedve énvelem.

szeretek szeretni, a jó isten tudja
álmomban, fel emelkedek a csillagokba
s ha megértesz, hidd el mosolygós a szám
és elmerülhetsz szívem, terített asztalán.

hálás vagyok, mert itt vagy velem
magam módján adom a szeretetem,
fordítsd felém arcod én visszanézek rád,
látod milyen szépek a csöndes csodák.

Maczkó Edit - Karácsonyi ballada

Maczkó Edit

Karácsonyi ballada

Fényárban úszik a város

házakon színes ablakok,

fenyőillattól bódult

ünnepre megrakott asztalok.

Kandalló előtt hintaszék,

cirmos dorombol untalan,

kislány kalácsot majszol

s táncot lejt súlytalan.

Ánizsos étel illata

tölti meg a kis szobát

halk zene szűrődik bentről

dicsőíti a messiást.

Mennyi áldott ízes jóság

s én, csak az ablakból nézhetem.

Megfeledkezve magamról,

már nyújtózik feléjük kezem.

Számban érzem az ízét,

nyelvemen olvad a méz,

aranyban pompázó színét

szürkére festi a józan ész.

...és, megyek tovább a járdán,

utánam, ki tudja hány

utcára rakott szegénység,

fagyos, rongyba bújt magány.

Könnycseppem csordul forrón,

dermedt arcomra lehel,

vádlón csípdeli ajkam,

rá, csak másik könny felel.

Nyálkásan, karöltve bújok

felgyűrt gallérom elé,

előttem  parttalan magány,

gyötörten sétálok felé.

Karjába zár az este

a fényes város elkopott.

Hatalmas lampion testtel,

kísérnek, csillagablakok.

Szememre lép az álom,

ólomsúly testtel rátapad.

Számban a mézédes nyállal

az éjszaka, magával ragad.

Toldozott sátornak mélyén

gombóccá görnyedek én,

csábít magával az álom

megdermedt, megfagyott remény.

Nem érzem kezem sem lábam

fehér hópaplan takar...

Hozzon a tavasz majd békét,

takaróm legyen  dús avar.

Hallok még angyalszólamot

melegít leheletem

A csend hangja is elhagyott

már nincs álmom, már jó nekem.

Maczkó Edit - Egy tenyérnyi fényt adj Istenem!

Maczkó Edit

Egy tenyérnyi fényt adj Istenem!

Egy békés kis zugot adj csak nekem
egy tenyérnyi fénylő ablakot
e csigaház lesz a templomom
imáimmal jól megférek ott.

Még vágyom a nyárra, én szúette fa.
Szórd rám vakító fürtödet,
vakuljon meg a szenny a kín
mely véresre sebezte lelkemet.

Ha szenvedek, hát miért vagyok?
Miért kiáltom feléd bánatom?
Tudom, te mindig válaszolsz,
intelmedet elfogadom.

A hitem tart egyenes derékkal
mit kínok kínja támaszt délcegen,
egy tenyérnyi fényt adj sok éj után
ha nem hasad, végy magadhoz Istenem.

Maczkó Edit - Futok hozzád

Maczkó Edit

Futok hozzád

A régi házat nézem önfeledten
benne látlak most is jó Anyám
a korláton a virágokat öntöd
anyák napja csendes hajnalán

gyönyörködsz a piros tulipánban
az elviruló muskátlit szeded
és kezedben a rozzant locsolóval
minden nap ezt újra megteszed

és látom, hogy a kötényed felhajtva
mert mindig rajtad volt mint hű cseléd
nagyon finom házi tésztát gyúrtál
az volt csak a fenséges ebéd

és érzem mikor verejtéked hullott
mert nem ültél le soha percre sem
míg el nem végezted a házi munkát
s ahogy magadról megfeledkezel

és látom, hogy a kezed felém nyújtod
hogy ölelésre boruljon karod
és futok hozzád …de nem érhetlek már el
az én Édesanyám már rég halott

A szereteted itt maradt utánad
én vittem neked tegnap orgonát
leültem a sírodnál pár percre
már lekókadt a sok színes virág

és most is egész nap csak téged látlak
hallom hangod gondolok terád
megígérem este is megnézlek
viszem az illatos orgonát

hosszú évek teltek el azóta
hogy elmentél és nem vársz már haza
nem tudlak még elengedni most sem
egyszer csak megérkezel Anya!!

Maczkó Edit - Hála

Maczkó Edit

Hála

Hála,
mert aranyba öntötted
hamuvá szürkült vágyam.

Jó ez,
bár zaklat és fölkavar
mégis jó, hogy
nálad jártam.

Kérlek!
ne engedj közelebb,
megfakult már
puha párnám!

Csillag!
csak nekem ragyogj
ha jöttöd mint
üstököst várnám.

Tudom.
érzésem nem más
csak megkopott,
foltozott álom

Csak
hagyd nálam emléked
szépítse
koldus magányom.

Maczkó Edit - Kőbevésett szeretet

Maczkó Edit

Kőbevésett szeretet

Nem is rég volt talán éppen
harminc éve, hogy a réten
futott, játszott cseperedett,
cserfeskedett és nevetett.

Csillag szempár rám ragyogott.
Kócos hajába szél kapott.
Futott ,játszott és nevetett
áradt belőle a szeretet.

Rám-rám nézett, s szeme lángja,
ajka édes mosolygása,
éltetett és reményt keltett,
Isteni ajándék: gyermek

De jó, hogy ő megszületett,
karocskája ölelgetett,
fonta kezét a nyakamba
arcomat Nap simogatta.

Bár már felnőtt, most is látom,
éjszakánként úgy dajkálom.
Gyermek marad, mindig gyermek,
míg szívem kővé nem dermed.

Istennek köszönöm, hála!
Ő nekem világok világa.
Vénülő kezemmel dédelgetem,
soha sorsára nem engedem.

Óvom széltől, zúgó ártól,
szenvedésnek viharától,
betakarom szeretettel,
Isteneke... Te se engedd el!

Maczkó Edit - Hála

Maczkó Edit
Hála

Hála,
mert aranyba öntötted
hamuvá szürkült vágyam.

Jó ez,
bár zaklat és fölkavar
mégis jó, hogy
nálad jártam.

Kérlek!
ne engedj közelebb,
megfakult már
puha párnám!

Csillag!
csak nekem ragyogj
ha jöttöd mint
üstököst várnám.

Tudom.
érzésem nem más
csak megkopott,
foltozott álom

Csak
hagyd nálam emléked
szépítse
koldus magányom.

Maczkó Edit - Vadvirágok

Maczkó Edit

Vadvirágok

szavak szavak kérő szavak

kopott kabát hónom alatt

vállamon is kopott a sál

szürke napok emléke vár

szavak szavak óvó szavak

feslett világ talpam alatt

fejem fölött rongyos égbolt

lelkemen rőt száraz vérfolt

milyen élet milyen világ

nem értjük meg egymás szavát

az emberek vadvirágok

meleg van de varjú károg.

Maczkó Edit - Vallomás

Maczkó Edit

Vallomás

Várlak, mint nyugalmat az este
felhők alatt, csillagokat lesve
éhezlek, mint koldus a kenyeret,
kérdést a hangtalan felelet.

Porszem vagyok, ha te vagy a szél,
csak öledbe', magaddal vigyél.
Ha te vagy a ma, a holnapnak háttal állok,
- csak egy meleg ölelésre várok.

Maczkó Edit - Mostoha május

Maczkó Edit

Mostoha május

Ázik a rózsa
könnyes a szirma
füstös a felhő sír ma az ég,
Fázik a madár
borzas a tolla
mostoha május, hol a kék?
Hervad a rózsa
könnyezek én is
várom, hogy eljöjj, várom újra.
Fagyos az ajkad
hideg a csókja
mintha a szíved jégből volna.

Maczkó Edit - Maradék remény

Maczkó Edit

Maradék remény

https://m.youtube.com/watch?v=7yHqwRp1vPk

Az életem való, nem mese.
Gonosz játék...szinte kortalan.
A kőfal csak, mi hűen átölel,
szilárd jó barát, de hontalan.

Köröttem fátyolos bábvilág.
Holnap szürke, ki ma fényben él.
Fércelt ígéret százfelé szakad,
mint maradék reményem,
mit szétszórt a szél.

Hamis függöny egyszer csak legördül,
s majd igaz hittel mondanak igent.
Felragyog egy új jövőnek napja,
pokol perzseli kinek semmi se szent.

Hol nem közhely és nem szlogen lesz csupán
az igazság, az ember és az élet,
és kijár majd egy őszinte főhajtás:
a régen koldussá lett tisztességhez.

Maczkó Edit - Hangtalan kiáltás

Maczkó Edit
Hangtalan kiáltás

valaki gondol rám ma éjjel
valaki rólam álmodik
befelé fojtott könnyel
csak értem imádkozik

valaki mért szenvedi épp úgy
az elátkozott vágyat
mint, ahogy felsértette szívem
a végtelen fohász utánad

valaki holnap is elsírja
hiába titkolt álmát
a könnyek somfordán elrejtik
egy élet elhazudott kínját

én is elmondom imámat
de hiába jön az áldás
keserű méz már mit sem ér
csak hangtalan kiáltás

Maczkó Edit - Légy velem ...

Maczkó Edit

Légy velem...

Légy velem, ha sírok,
akkor is ha félek,
légy velem, mert
vulkán tűzben égek,

légy velem ha szánnak,
és ha kínoz a bánat
légy velem, mert
szeretlek, imádlak,

légy velem ha vége,
ha megpihenek végre,
légy velem,
mikor felnézel az égre.

Maczkó Edit - Fátyolmúlt

Maczkó Edit

Fátyolmúlt

rímre, rímet-verset írok
születnek lángoló dalok
már csak mese, már csak álom
merengek volt ifjúságon

gondolok néha még szerelmet
a rím újra rímet kerget
szerelmet, igen…Istenem!
évek óta már nem ismerem

úgy múlt el az ifjúságom
mint éjszaki lázas álmom
maradnak a versek a dalok
hosszan elnyúló sóhajok

verset írok, rímre rímet
sorok közt képzelt szerelmet
elbújt a napfény nincsenek rózsák
a múlté a boldog valóság.

Maczkó Edit - Karácsony nélküled

Maczkó Edit

Karácsony nélküled

 https://m.youtube.com/watch?v=uwFHKWPl5nI

Zúzmarát fon körém
csillog minden ágon
ezüst télben fénylő
nélküledkarácsony

emléked rám hajol
és én egyre várom
érjen érintésed
szelíd gyertyalángon

könnycseppet csalsz el?
csillagragyogással
rád gondolok féltőn
éjféli imámmal.

Maczkó Edit - Az elmúlás szele

Maczkó Edit

Az elmúlás szele

A könnyeim már kiapadtak
befelé sírok Anyám
az elmúlás szele lengedez
őszbe fordul lassan a táj
lelkemben még most is őrzöm
a gyermekkort a nádfedeles házat
Apám úgy várt, mint magát az Istent
szeretet lengte át a házat
felnézek a néma temetőre
ott pihentek kik voltatok nekem
a lenge szellő mikor arcomhoz ér
csókjaim küldöm vele csendesen
lassú lépetekkel jön a november
s könnyezik kiszáradt szemem
Anyu, Apu, ti ott vártok rám
e biztonságba belefeledkezem.

Maczkó Edit - Metamorfózis

Maczkó Edit

Metamorfózis

Ma csillag leszek
az éj köpenyén
vagy korhadt fán
tákolt fészek.

Útszéli Krisztusok testén'
rozsdamarta lélek .
Hajnali harmat
a pusztaságban,

hűs fák között
halk nesz leszek,
holnap az elvetélt mában
észrevétlen,
de ott leszek.

Maczkó Edit -Biztatás

Maczkó Edit

Biztatás

Hol emberek lépte koppan,
ajkukon mosoly dalol,
a szívem a léptükkel dobban
keress, mert ott leszek valahol.

Ahol az ifjak feketében járnak,
mert lelkükben a gyász rakott fészket,
ha észt veszejtve menekülnek
fuss, engem is utolérhetsz!

Ahol az ajkak egybeforrnak
és szerelmek lángja lobban
ölelj, mert hidd el, ott leszek
abban a rég elkésett csókban!

Ott lenn a mélyben, örök porban
ha sötét lesz is, megtalál a lélek,
én várni foglak az éj kapuján',
hogy veled végleg hazatérjek.

Maczkó Edit - Napszámosok

Maczkó Edit

Napszámosok

 https://m.youtube.com/watch?v=fBAoXXzohzg

Bús dalt sír az esti szél
Rátelepszik a lomha fákra
Borzong a holnap kezétől
Mintha a tegnap is fájna

Vörös dunnában pihen az ég
Esőillattól részeg a hajnal
Elázott virágok bólogatnak
Kezet fognak a felkelő nappal

Ráleheli csókját a harmat
A föld elfásult szolgáira
Sós ízű nedvet rak a tűzmadár
Homlokuk mély barázdáiba

Dacol e korral az akarat
Új idő, új gátakat rakat
Míg szolgája lesz a Földnek
Nászukból csak szolga marad.