Kosjegyében - Boldog Karácsonyt!

Kosjegyében

Boldog Karácsonyt!

 https://www.youtube.com/watch?v=a6vsNWoEexo

Csillogó hómezőben, fehér a messzi táj,
Szent Karácsony ünnepe már szívünkben jár.
Zöldfenyőnek illata terjeng szerteszét,
Advent utolsó gyertyája lassan csonkig ég.
Szobánkban ezüstfenyő, szépen díszítve vár,
Idebent, szeretet ünnepén, a család együtt áll.

A Karácsonyfát körül állják, mondanak imát.
Meghatódva köszöntik az Isten Szent Fiát, kit
Szűz Mária szűzen szült Betlehem városában,
Hidegtől jászolban óvta Őt, barmok istállójában.
Mikor odakint téli tájban, havat hord a szél,
Szűz Mária a kisdednek, dúdolva mesél.

Legyen Áldott Karácsonya
a földön mindenkinek,
boldogan - meghitt szeretetben,
békében éljenek.
Fogjuk meg egymás kezét,
hintsük szeretetünket
a világban szerteszét.

Kosjegyében - Mohával fedett utam

Kosjegyében

Mohával fedett utam

Már ősmohával fedett utam áll mögöttem,
ahogy visszatekintem régi múltamat,
csak halvány csillagok fénye jár felettem;
nekem panaszkodnom mégsem szabad.

Mondd, ki hinné el e cudar világban,
hogy az én sorsom sem volt könnyű;
éltemben átélt megannyi változásban,
múltam nekem is, sokszor volt szörnyű.

Akik olvassák verseimben bús panaszomat,
talán… reám még sokan emlékeznek,
ne fedd fel nevemet - múltamat békén hadd,
lesznek sokan mások,- akik elfelednek.

/Lelkem által a síron túl is,- majdan átlátok szíveden,
Nyugodjak örök békében… csak ennyit kívánj nekem./

Kosjegyében - Csak büntess!

Kosjegyében

Csak büntess!

 https://www.youtube.com/watch?v=QFoU1x92YOs

Csak büntess, mert nem írtam,
büntess, mert hallgattam;
lelkem legyen rajta
tovább nem várhattam.

Szótlanságom-törtem
egy megírt levéllel,
okokat nem írtam
panasz szenvedéllyel.

Panaszkodni én már
sosem fogok másnak,
nem nyílik meg ajkam,
több panasz áradásnak.

Nem sírok - nem zokogok
betegségem miatt,
nekem kell viselnem
reám mért sorsomat.

Kosjegyében - Szerelmem körbefon

Kosjegyében

Szerelmem körbefon

Szerelmem körbe fon, mint élő Lián
karom reád tapad, szorosan átölel,
veled megszűnik bennem minden hiány,
rajtad kívül már, más nem érdekel.
Neked se legyen, más férfi életedben,
mert mi ketten már összetartozunk,
ne legyen hely már másnak szívedben,
ha eskünk megszegjük, elkárhozunk.
Maradjak én Tiéd, s Te maradj enyém,
örök hűségünk kísérje életünk,
maradjon meg nekünk, nem csak a remény,
szerelmünk örökké maradjon meg nekünk.
      Így éljük életünk, amíg csak lehet,

 ne hagyjuk, hogy mások megmérgezzenek.

Kosjegyében - Csend és Szeretet

Kosjegyében

Csend, és Szeretet

Lesötétített szobájukban, csendben
ülnek-, kettesben két vén gyerek,
néma áhítatban elhalt szótlanságukban,
fiatalságukon mélyen merengenek.

Külön-, gondolatban még visszatérnek,
már olyan távolnak tűnő régmúlt időben,
amely átélt gyermekkorukban kezdődött
és az óta is tart örök szerelemben.

Most néha a hőség csendre fogja őket,
mikor a szobában mozdulatlan áll a levegő;
lábukat hidegvízzel telt lavórban tartva,
szeretetükben a hűség-, hőséget tűrő.

Szemükből szavak nélkül is értenek,
amikor a szavakban már nincs varázserő,
velük született öröklés génjéből lett
szeretetük, - korukban igazán nyerő.

Kosjegyében - Zápor a tónál

Kosjegyében

Zápor a tavon

 https://www.youtube.com/watch?v=ogX3O0vvy8o

Nyár volt, igazi
meleg nyári nap;
zápor cikázott
végig a tavon,
fellélegzett a tó…
amiért oxigén hiánya
már pótlásra
várt nagyon.

Gőzölt a tó vize -
sistergett, amikor
a záporból zúduló
esővíz hűtötte le,
menekülő horgászok
szereléseiket kapásra
hagyván, lombos
fák alá húzódtak be.

Nem kellett soká várni,
a tó feletti zápor
átsuhant, úgy ahogy
jött,- oly hírtelen
tűnt el tova;
csak a fák libegő levelei,
s a friss ózon jelezte,
itt járt,- itt maradt nyoma.

Kosjegyében - Bölcsek útján

Kosjegyében

Bölcsek útján

Elindultál egy új úton,
amelyen sok bölcs
már járt előtted;
szereted volna megismerni,
ahogy régen, hajdanán
- döntöttek a bölcsek.

Voltak előtted többeken
történelmünk során,
tudásukkal a Nemzetet,
népet segítették;
hazájuk érdekében mindig
- csak a jót cselekedték.

Ha neked nem sikerül
nem a nép az oka,
a hibát ne bennük keresd
fordulj magadba;
és megtudod miért
- ne légy, néped zsarnoka.

Kosjegyében - Hullámok

Kosjegyében

Hullámok

Változó hullámok járják öreg testét
időváltozástól, szenved fáradt szíve;
hol erős férfinak érzi még meglétét -
hol megtört emberként múlik élete.

Sok évek küzdelmét őrzi szívében,
őszült hajára hullt sok-sok télhó dere;
milyen volt valaha ifjú korában
senkit sem érdekel, ki törődik vele?

Elmúlt évei lenyugvó tengerében
léket kapott az öreg horgász csónakja,
csendesen sodródik egy kikötő felé
küzdelmét idővel, szép lassan feladja.

Lelkében már érző csendes világában
léptei nem hallik a nedves avaron;
a szépen gondozott sírok között járva,
emlékei a múltjában, távol jár valahol.

Elébe rajzolódnak régi szép szerelmek -
boldog ifjúságának sok báli éjszakái;
egy csodálatos érzést őriz még szívében,
bevésődtek szerelmének dombjai-lankái.

Kosjegyében - Egy éltes szív dala

Kosjegyében

Egy éltes szív dala

Felcsendül érző szívében egy dal,
még él,- még nincs mindennek vége;
korai volna őt némaként feledni,
még él benne szép vágyai reménye.
Még nem lehet ez, az utolsó verse,
szíve dobbanása mélyről ezt sugallja,
biztasd reményben, nem lehet vége,
írjon bátran, ez nem a végső dallja.

Ha majd feléje szótlan marad ajkad,
s már nem biztatod írni újabb versre,
elássa föld mélyébe versíró tollait,
ne íródjon vele, többé soha verse.
Még jöhet egy szerelem tél elmúltával,
mikor tavasszal virágba borulnak a fák,
amikor a barack és cseresznyefákon
roskadozva nyílik sok termővirág.

/Még tarthatja kezében lantját, s
pengetheti hozzád, szívének dalát./

Kosjegyében - Tavaszváró

Kosjegyében

Tavaszváró

Kikeleti tavasz helyett
havat hord a téli szél,
szívemben őrzött gondolat
hozzád lágyan útra kél.
Búsan feléd száll sóhajom,
ha nem lehetek melletted,
szívem felett féltve őrzöm,-
a régen kapott képedet.

Múljon a tél, legyen tavasz!
Új napsütéses kikelet,
boldogságban s-vidámságban
melengesse szívünket.
Virágozzon sok szép virág
előttünk és mögöttünk,
virágillat – virágszirom
szálljon mindig köröttünk.

A tavasz első virágjai
hóvirág és tőzike,
virágozzék egymás után
a szép fürtös gyöngyike.
Kiskertünkben nyíljanak
sok, jácintok és nárciszok,
árvácskák meg kis ibolyák
szép tulipán virágok.

Kosjegyében - Téli táj; - A Tél foglyai

Kosjegyében

Téli táj

Volt
vadvirágszegélyes
útjaimat beterítette
fehér hópehely.
Csillogó fehér hómező
lett a messze táj
fehér hólepel.
A csipkebokor ágain
most egyedül hó az úr.
Alatta didergő hidegben
egy kis nyuszi
meglapul.
Amott
a hómezőben szép
sorjában zöldfenyők;
rettegve kémlelik a tájat
az éles fejszével érkezőt.
a szent ünnepen
legyen szívedben szeretet;
ne engedd, hogy
fenyőfákból
halmozzanak
halálhegyet.

*

A Tél foglyai

Festői téli tájban van örömben részünk,
Mikor kitekintünk reggel szobánk ablakán.
Hatalmas hótakaró látszik a házakon,
Fehér hó pamacs van, zöld fenyők nyakán.
A hófödte utakat egy lélek sem járja,
Fogva tart a hómező, amely öleli a tájat,
Elzárva a világtól - tél foglyaként élünk,
Nem tudjuk elhagyni jó meleg szobánkat.

Kosjegyében - Elmélkedés

Kosjegyében

Elmélkedés

Csendes kisszobámban ülök elmerengve,
nyitott könyv előttem eddigi életem;
gondolataim a jelent és jövőt kutatja.
Vajon mennyit ad e kegyes sors nekem?
Már vénülő testem, mint gyertya lángja
mely az asztalon előttem megfogyva ég,
én is úgy fogyok, mint pisla gyertya lángja,
lassan elmúlásban szorít a gyengeség.
 
De még nem adom fel, erősítem magam,
hiszen még milliónyi bennem a gondolat;
itt kell maradnom, és kiírnom mindent
akkor is, ha az idő vélem, vészesen halad.
Tudom nem kívánság ez, de erős akarat
mely életem során mindig segített nekem,
így jutottam lépésről – lépésre előre
így tellett – múlott, egész eddigi életem.

Kosjegyében - Adventi séták

Kosjegyében

Adventi séták

Bekopogott a tél!

Esti sétáink során
már belénk karol a tél,
fölöttünk ahol járunk
Led égős fényfüzér
díszíti a sétáló utcát
Advent idején.

A boltok kirakatai
fényben hirdetik,
közeleg felénk
Karácsony ünnepünk,
amerre járunk mindenütt
fényözön jön velünk.

Advent gyertyáiból
már csak egy marad,
az égő harmadiknak is
zsugor viasza látható,
amíg be nem takarja
jóságos hó anyó.

Kosjegyében - Szívem nyugtatása

Kosjegyében

Szívem nyugtatása

Kérlek!
Nyugodj meg szívem!
Még nincs minden veszve,
még csak ezután jő a folytatás.
Álom országban-álom Tündérek,
álomképekben örök szép látomás.
Látod?

Amott már
angyalok szárnyalnak!
Fehér ruhájuk légi suhogás.
Velük maradnod még nem kell!
Még van időd…

ez csak egy kirándulás.
Csak légy türelemmel!
Emlékezz mit mondott orvosod!
Mozognod kell, s kérte nyugalmadat.
Bármi történik is
gondolj a szívedre,
ha élni akarsz… izgulnod
nem szabad.

Kosjegyében - Árnyak sodrában

Kosjegyében

Árnyak sodrában

Árnyakat hoz felénk az őszi szél
hol langyos, hol kemény,
újvilágot hirdető szép szavakban
fennkölt álságos szenvedély.

Egymást legyőző árnyalások
olykor nem ismernek határt,
túlszárnyaló ígéretekkel
elvetnek minden akadályt.

Etetnek elcsépelt mételyekkel,
tömik a népet féktelen,
ha nem kellően figyelsz a szavakra,
bensődben minden szó értelem.

Csak óvatosan a szóbeszéddel,
gondold meg kétszer is mit teszel,
szíved, és lelkiismereted döntsön,
s meglátod mily jólesőn bölcs leszel.

Kosjegyében - Mit adhatnék neked ...

Kosjegyében

Mit adhatnék neked …

Mit adhatnék neked… azon tűnődöm,
neked adom a felkelőnap aranyló sugarát,
melengető fényét, egy egész életen át;
legyen tiéd a Hold, s az összes csillagok,
amely a nyári égbolton odafent ragyog.

Legyen tiéd szívemnek örök dobogása,
csillogó szemeimben látott lelkem tükre,
hozzád, hű szerelmem maradjon örökre;
ne legyek bánatomban az egész világé,
csak egyedül tiéd… soha senki másé.

Csak te vagy nekem, más senkim nincs
érző szívemben, amely rajongón szeret,
úgy őrizlek téged, mint féltett kincsemet;
legyen tiéd a folyók szelíd hullámzása,
szerelmünknek soha ne legyen múlása.
 
Legyen tiéd minden, amit még adhatok,
szívemnek szerelmes titkos suttogása,
árnyat adó fáknak hűsítő árnyéka;
éneklő madarak kedves csicsergése
legyen tiéd a világ - összes mindensége.

Kosjegyében - Érző villanások

Kosjegyében

Érző villanások

Lelkemből a szívemig érző villanások,
boldog szeretetben leélt korom;
létező létemből, ami még vissza van,
gyengülve hagyom el földi otthonom.

Szép volt életem akkor is, ha néha
tenger hullámai csapkodtak felettem;
a harcokban nem csüggedtem soha,
ifjú fejemben edzettebbé lettem.

Szívemben éreztem szerelmeket én is,
ifjúként átéltem sok boldog napokat;
nem volt csüggedés sohasem bennem
sorsom könyvében írtam a lapokat.

Bensőmben érezvén mélyről feltörni,
fogynak sürgetően vélem a napok;
nem panaszkodni jöttem e világra,
ha végére érnek is a megírott lapok.

Kosjegyében - Balaton a szerelmem!

Kosjegyében

Balaton a szerelmem!

 https://www.youtube.com/watch?v=z5Y8uXJ84yQ

Balaton, Balaton!
Te drága Balatonom.
Miért szeretlek még,
Most is olyan nagyon?
Miért rajongásom
Olyan nagy irántad,
Mint nőm iránt ki elűzi
Bánatom, ha támad.

Szeretlek Balaton
Mindig szerettelek,
Hűsítő hullámaidat, ha
Mozgatják a szelek.
Viszik, repítik
Szélvitorlámat,
Lelkemből messze száll
Olyankor a bánat.

Szeretlek Balaton,
Csak szeretnem lehet,
Mert vissza repíted
Gyermekéveimet.
Kisgyermek koromban
Mikor megláttalak,
Szívem majd ki ugrott
Úgy meg csodáltalak.

Nagyságodat látván,
Szemem csak ámult,
Partodon sok árus
kecskekörmöt árult.
Fűzött hozzá regét,
Kedves történetet.
A sok kecskeköröm
Hol miként született.

Kosjegyében - Július

Kosjegyében

Július

Szent Jakab-havában, Nyár közepén,
remeg a levegő az aszfaltút felett,
lázban égő teste negyven fokra szökött,
megdőlt a korábbi harminchat helyett.

Aki csak teheti, vízmellé húzódik,
rekordokat döntő tikkasztó hőségben,
elvékonyodott ózonréteg miatt
éget a Napsugár vakító fényében.

Öntözés nélkül felperzselt termések,
sok zöldség-gyümölcsnek eltevés ideje,
a gondos háziasszony óvja családját
saját termésével, lesz a polca tele.

A sokszínű rózsabokrok bimbói
sokadszor bontják illatos szirmaikat,
elnyílás után új virágzásra vágyva
hullajtani kezdik szép virágjukat.

Kosjegyében - A Kárpátokon belül; - A rög

Kosjegyében

A Kárpátokon belül

Hol vagy? Te büszke nagy Magyar!
Aki mindenkoron történelmed során,
oly egyenesen álltál életed viharán,
mint Kárpátok alján a fekete fenyves.
Hol van hát régi büszkeséged,
a szemed miért könnyes?

Álltál, mint sziklák éles bércén,
ha széttekint a szirti sas, a zerge
állnak büszkén a tájat figyelve.
Nem, mint Te, kinek élete keserves.
Hol van hát régi büszkeséged,
a szemed miért könnyes?

Naggyá tettek egykor hős tetteid
három tenger mosta valaha hazádat.
Kik féltek tőled most mindenki támad.
De mért vagy hallgatag, szomorú csendes?
Hol van hát régi büszkeséged,
a szemed miért könnyes?

Trianon döntését, akik meghozták
szétszabdalták néped s országodat
felosztották erős magyarságodat.
Döntöttek feletted, mi nekik kedvez.
Hol van hát régi büszkeséged,
a szemed miért könnyes?

Tekints vissza múltad távlatában
történelmi sorsod adjon erőt neked,
hogy sikerre vidd győzedelmedet.
Csak bízzál! Te nem lehetsz vesztes!
Hol van hát régi büszkeséged,
a szemed miért könnyes?

Rázd meg magad, mint annyiszor.
Egyenesítsd ki hajlott gerincedet
már sokszor győzted le ellenségedet.
Ne legyen sorsod ily adósság terhes!
Hol van hát régi büszkeséged,
a szemed miért könnyes?

Győzni fogsz, ha bízol a győzelmedben,
mert győznöd kell, vagy elveszel örökre;
gondolj vissza a hős elődökre.
Te már nem lehetsz tovább vesztes!
Legyen meg a régi büszkeséged,
a szemed nem lehet könnyes néked.

*

A rög

https://www.youtube.com/watch?v=Rl06XO2Q10Y

Egy darab rög Szent Hazám földjéből,
mely elszomorít, és fáj a szívem-lelkem,
ez a föld Kánaán volt, s lenne népének;
mezőgazdasága aranyló búzát terem.
Amerre nézek a Kárpátmedencében -
"nagyhazám" földjéből való e rög,
ahol mindenütt ősmagyarok éltek; most
egyharmadában népem búsongva nyög.

Elhunyt őseink csontjai "idegen" földben,
ám Magyar föld volt - amikor temették;
most szomszédos népek uralnak felette,
Trianon során igaztalanul odaítélték.
Hazánk területének kétharmad részét:
- építészetének pótolhatatlan értékeit;
- vele együtt népünket - s a földben rejlő
- felbecsülhetetlen értékű kincseit!

Az "ANTANT"nagyhatalmak arcpirítón,
"Békeszerződésnek" nevezte- e tettet.
Kívánom, utódaik kérjenek bocsánatot,
érezzék át,- ahogy népünk szenvedett!
Trianont, aki Magyar- sohasem feledheti,
tudjuk… ellene tenni nincs itt az idő;
de igazságtalan döntését őrizzük élőben.
Mert múltunk nélkül nem létezik igaz jövő!

*