Ady Endre - Boldog újévet!

Ady Endre

Boldog újévet!

https://www.youtube.com/watch?v=nturIUMYflc

Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.
Boldog új évet kivánok,

Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:

Boldog új évet kivánok.

Ady Endre - Most ölelne valaki

Ady Endre

Most ölelne valaki

Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz asszony,
Ki csak egy kicsit öleljen,
De nagyon marasszon.

Most ölelne meg valaki,
Lehetne tiszta leányzó,
Hogy ömlene telt keblére
Az édes, a lágy szó.

Most ölelne meg valaki,
Valaki, hogy emlékezzem:
Sohse öleltek még némbert
Vissza szebben.

Most ölelne meg valaki,
Mikor futni kéne futva,
Mikor: ébredek-e holnap,
Isten tudja.

Most ölelne meg valaki,
Szép nőstény, könnyes és szánó:
Bűnbánó és dalos némber,
Víg bűnbánó.

Ady Endre - Kidalolatlan magyar nyarak

Ady Endre

Kidalolatlan magyar nyarak

Vajon örökre így maradnak  
Kidalolatlanul, rejtetten  
Dalai a hű, bánatozó,  
Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Itt a néma kínszenvedések  
Makacs ajka minden beszántás, 
  Elhamvadt könny a szik-föld pora 
  S minden nyár-nap egy halott ének.

Ki ért a halott-támasztáshoz,  
Ki érti a jajos barázdát  
S ki érti az ős, nyári Napot,  
Amikor gúnyosan leáldoz?

Én ébresztgetem megbomolva,  
Fejem nyugtatván ó nótáin, 
 E földet és úgy megölelem,  
Haként az én volt szivem volna. 

  S úgy áldozom Jézussá nőve  
Kincseim e szegény nyarakra, 
  Mint Jézus az ő bocsánatát  
Csókokkal vétkes, titkos nőre.
 

De hát örökre így maradnak  
Kidalolatlan kegyelemmel  
Dalai a hű, bánatozó,  
Napverte, bús, magyar nyaraknak?

Járom a mezőt, járva-járom,  
Ezernyi nyár leigázottját, 
  Ős bánatát esengve lesem, 
  De a nótáit csupán várom.

Sír szélén állok: nézzétek meg,  
Magyar nyarak bennem alusznak  
S örök, nyári titkot ástok el  
Majd, amikor engem temettek.

Ady Endre - Áldott kezeddel

Ady Endre

Áldott kezeddel

 https://www.youtube.com/watch?v=o8WvF-xg5_k

Áldott kezeddel símogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel símogatsz meg.

A régi intést elfeledtem,
Anyám.
Azért zúdult annyi vihar reám;
Úgy összetört!...
A régi intést elfeledtem.

Beteg vagyok, az élet megtört,
Anyám.
Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán?
Már nincs vágyam,
Beteg vagyok, az élet megtört.

De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te,
Anyám.
Mondd, miért sírsz? Engem siratsz talán?...
Nem érdemlem...
De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te.

Már hallom a harangszó hangját,
Anyám.
De jó is itt, e csendes kis tanyán -
Leroskadni...

Ady Endre - A tavasznak alkonyata

Ady Endre

A tavasznak alkonyata

Tavasznak alkonyata vagyok én most,
Hunyt Nap küldöttje s a tarka egek
Utólszor akarják simogattatni,
Akiket szeretek.

Olyan enyhes, vihartalan ma minden,
Olyan ölelni szított a karom,
Hogy imádattal tudna átfogódni
Egy csúf ravatalon.

Lezsáklyázott arcok jönnek elébem,
Kérdezgetik, szabadulni szabad?
És megszabadulnak szemek, hó-arcok,
Ajkak, fehér nyakak.

És megszabadítok mindenkit én ma,
Kacagjon a bukott Nap, aki lát:
Simogatni és szeretni való, ím,
Most az egész világ.

Amit csak adakoza e dús Élet,
Könnyel nyugtázom és ma mind tudom
S amit megtagadott, az nem is kell már
Itt a keresztuton.

Ami nem jött el, avagy ami rossz volt,
Most távol tőlem hadd maradjanak,
Rossz fők, rossz költők, rossz barátok, rossz nők,
Vivát, mulassanak.

Most látom csak, hogy mindenkit szerettem,
Kit szerettem, bántottam, ki csak él:
Kissé túlságos jámbor volt az eszköz,
De jó, szép volt a cél.

Bűneit és küzdéseit másoknak
Úgy szerettem, akár a magamét
S dölyfös, szép gesztusokra áldást bőven
Adnék, ha volna még.

Minden szépségnek, búnak és romlásnak
Ős zenéjét ma is kihallgatom,
De ma hozzáadom kritika nélkül
Lelkemet szabadon.

Tavasznak alkonya vagyok én most,
Hunyt Nap küldöttje s a tarka egek
Utólszor akarják simogattatni,
Akiket szeretek.

https://www.youtube.com/watch?v=FXZPAlxq8uE

(Ma és utolsó órámig mindenkit szeretek, ámen.)

Ady Endre - Elbocsátó, szép üzenet

Ady Endre
Elbocsátó, szép üzenet

https://www.youtube.com/watch?v=hcWo2t8hvX0

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:  
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,  
Ha hitted, hogy még mindig tartalak  
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.  
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd  
Feledésemnek gazdag úr-palástját.  
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,  
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,  
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,  
Alázásodért, nem tudom, miért,  
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:  
Sorsod szépítni hányszor adatott  
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.  
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:  
Átadtam néked szépen ál-hitét ű
Csókoknak, kik mással csattantanak  
S szerelmeket, kiket mással szerettem:  
És köszönök ma annyi ölelést,  
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,  
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
 
És milyen régen nem kutattalak  
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján  
Milyen régen elbúcsuztattalak.  
Milyen régen csupán azt keresem,  
Hogy szép énemből valamid maradjon,  
Én csodás, verses rádfogásaimból  
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki  
Nem bírt magának mindent vallani  
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,  
Akartam látni szép hullásodat  
S nem elhagyott némber kis bosszuját,  
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,  
Nem kevés, szegény magad csúfolását,  
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma  
S hozzám tartozni lehetett hited,  
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,  
Hogy neki is öröme teljék benne,  
Ki előttem kis kérdőjel vala  
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,  
Vagy futkározva rongyig-cipeled  
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát  
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,  
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,  
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni  
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:  
Általam vagy, mert meg én láttalak  
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Ady Endre - Az Isten balján

Ady Endre

Az Isten balján

Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szivünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.

Az Isten nem jön ám felénk,
Hogy bajainkban segítsen:
Az Isten: az Én és a kín,
A terv s a csók, minden az Isten.

Az Isten hatalmas nagy úr,
Sötétség és világosság,
Rettenetes, zsarnok lakó:
Lelkünkbe ezredévek hozták.

Az Isten az egyszerűség,
Unja a túlságos jókat,
Unja a nyugtalanokat
S a sokszerű, nagy álmodókat.

Az Isten engem nem szeret,
Mert én sokáig kerestem,
Még meg se leltem s akkor is
Kötődtem vele s versenyeztem.

Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Ady Endre - A Jézuska tiszteletére

Ady Endre

A Jézuska tiszteletére

A született Jézus,
Ez igézetes gyermek,
Áldja meg azokat,
Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk.

A született Jézus
Született így s kívánta,
Hogy ez legyen az üdv:
Minden hívság kihányva
Életünk gömbiből.

Ady Endre - A hatalmas tél

Ady Endre

A hatalmas tél

Törvénye van a Nyárnak

S nincs törvénye a Télnek:

Nyáron némák a faluk,

Télen pedig kótyagosak,

Összevissza beszélnek.

Fázón átüzengetnek,

Jéggel, hóval borítva:

„Hé, szomszéd, most mondja meg,

Szeretem a más titkait,

Van-e valami titka?”

És szólnak, üzengetnek

A kis faluk így télen.

Szeretik egymást nagyon

S hófedeles házaikat

Ki-kitárják kevélyen.

És mindent elárulnak

A hó alatt a falvak:

A kis falusi erőt,

A sok mihaszna életet

S a nagy téli hatalmat.

S ha jön a Nyár, szégyenli,

Hogy megbotlott, megcsetlett:

Nyáron néma a falu,

Titoktartó s az emberek

Dolgoznak és szeretnek.

Dolgoznak és szeretnek,

Némán, izzadva, félve

És százszor szent titkaik,

Melyeket megszentelt a Nyár,

Bedobálják a Télbe.

https://www.youtube.com/watch?v=38UB8JKAUjM

Ady Endre - Négy-öt magyar összehajol

Ady Endre

Négy-öt magyar összehajol

 https://www.youtube.com/watch?v=IUbMhhX1ZpQ

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?

És utána, mint a zápor
Jön a többi könny:
Miért is, miért is, miért is?
S nincs vége könnynek és miértnek.
Fölöttük hahota köszön,
Hahotája, akik nem értnek
S akik sohase kérdik s kérdték:
Miért is?

És csöpög a könny:
Miért is, miért is, miért is?
És hömpölyög fönt a hahota,
Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen
Nyílnék meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van.
S itt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Négy-öt magyar összehajol.
Miért is, miért is, miért is?

Ady Endre - Október

Ady Endre

Október

Elnézem az őszi rózsát,
Bús halottját dérnek-fagynak...
Ne higgyetek a mosolygó,
Ködöt bontó őszi napnak!

Október egy szeretkező,
Flastromos, vén, kacér asszony -
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon.

Ady Endre - Ének aratás előtt

Ady Endre

Ének aratás előtt

Hamu alatt parázsló harag,

Ökölbe szorult, rázó kezek,

Irgalmatlan, dühös kiáltás,

Közeleg az ünnepetek.

Aratásra készülő mezők,

Torkodon-akadt, gyűlölő szavak,

Kaszák, mik kiegyenesedtek,

Ünnep készül, piros, szabad.

Indul a vén, magyar tespedés,

Pattan a feszült, ostoba húr,

Nagy gőgök félve összebújnak

S a tisztes, nagy csönd meglapul.

Magyar ünnep lesz az aratás,

Aratni búzát, vért, fejet:

Nő a dühösök szent szektája,

Aratás lesz, ne féljetek.

Ady Endre - Átutazóban jársz a földön

Ady Endre

Átutazóban jársz a földön 

https://www.youtube.com/watch?v=5hLlHoedczk

Átutazóban jársz a földön!
Ezért lelked vágyakra ne költsön!
A test csak kölcsön kapott öltöny,
amit az idő majd visszahív.
Átutazóban jársz csak itt a
földön, hol embernek lenni
néha börtön máskor léha vicc.
De te magadban égi korok eltűnt
szellemeit hordod, s csak az élet
lángja festi köréd vágyait.
Mind átutazóban járunk itt a
földön, hol e vágyak tüzén
drágakővé edzhetjük a szívnek
álmait. És a pillanatok
felvázolt percein, termőre
vághatjuk gondolatfánk ágait.
Itt csak átutazóban járunk.
S amíg a szellem munkájára
várunk, kincseinkből ültessünk
néhányat el, mert csak itt a földön
élő erő teremt elő olyan
értékeket, mi nélkül a világ
már nem lenne meg. Melynek gyümölcse
a lelkünkből fakadó önzetlen
SZERETET.

Ady Endre - Emlékezés egy nyár-éjszakára

Ady Endre

Emlékezés egy nyár-éjszakára

https://www.youtube.com/watch?v=EJWkNF8bSSE

Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyuság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő,
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

Ady Endre - Május elseje

Ady Endre

Május elseje

Akik az éjjel - mint én: a vén lump -
A mulatókat sorra vevék,
Csodálhaták azt, amitől az éj zúg -
A szertehangzó éji zenét.
De én, ki számon tartom a naptárt,
Nem dicsekvés, de egybe tudám:
Itt van Május, az illatot lehellő,
Mosolygó, szép nyár lesz ezután.
*
Tündér Május! dicsőitő dalt
Hányszor daloltam rólad én,
Mikor nem voltam ilyen fásult,
Törődött, fáradt, vén legény.
Óh, bár tudnál úgy elbüvölni,
Ahogy még tudtál egykoron,
Mikor édes varázsba ejtél
Megáldva ifju, szép korom.
*
Fáradtan, búsan, elmerülten
Az utcán végig baktatok,
Az éjbe zsongó, bús zenére
Alig, alig hogy hallgatok.

Hejh, mikor még több volt a szívben
Az érzés, sejtés, vágy, remény,
Valaha én nem így mulattam
Tündér Májusnak éjjelén!...
*
...S nem jött az én szememre álom
Késő, pirosló hajnalig,
Csodás hangok zsongtak fülembe,
Hallám a dalt: a hajdanit.
Egy szép lánynak vallott szerelmet
Az a dal Május éjjelén -
Olyan boldog, olyan szerelmes
Soha, sohase leszek én!...
*
A jelenlegi Május első
Nagyfontosságu most nekem;
Új lakásom van. De hogy hol van,
Azt elárulni nem merem.
Megszöktem a hitelezőktől
A tündér Május-éjszakán
S az a három érzelgő strófa
Ott született az új tanyán.
*
Mert hát szamárság érzelegni
És írni síró verseket,
Elsején verssel kifizetni
Hitelezőket nem lehet,
Okosabban elfoglalhatjuk
Magunkat Május-éjszakán:
Megszökni a hó elejétől
S meghúzódni egy új tanyán!

Ady Endre - A tavaszi szív

Ady Endre

A tavaszi szív

Kalimpál és kalimpál és
Kalimpál kicsit bután
Esős, áprilisi hajnalt,
De még jobban délután,
De még jobban későn, éjjel:
Ilyen a tavaszi szív.

Nem bíznék rá egy garasnyit,
Nem bíznék rá egy garast,
Mert az áprilisi hajnal,
Rég kipróbáltam, ravasz
S szívünk viszi ravaszságba:
Ilyen a tavaszi szív.

Amit írok, az se hűség,
Április van, szív oson,
Minden háborúnál vénebb,
Hadakozik okoson,
Szerelem jön holt-testekre:
Ilyen a tavaszi szív.

Ady Endre - A márciusi vénekhez

Ady Endre

A márciusi vénekhez

Nagy, lelketlen hűhótokon
Legyen eggyel több ének:
Ím, itt a dal, ím, itt a dal,
Oh, márciusi vének.

Nos, agg rímek, feszüljetek
Semmiséges magasra:
Ki gondol itt, ki gondol itt
Becsületes tavaszra?

Volt itt tavasz valamikor,
Itt egyszer tüzek égtek,
Nem éltek itt, nem éltek itt
Örökkön bárgyu vének.

Vörös volt itt a büszke szín,
Tüzes, magyar sugárzás,
Forradalom, forradalom,
Bíboros eszme-párzás.

Új mámoroknak tűz-leve
Volt, amit akkor ittak,
Ti pocsolyát, ti pocsolyát,
Vén márciusi ifjak.

A trágyadombon nyit virág,
Korhadt fát gyújt a szikra,
Itt csupa mult, itt csupa mult
A lelkek álma, titka.

Vén, álmos kenyér-bakterek
Kántálnak itt az éjben
És álmosan és álmosan
Zendül a bamba éljen.

Senki sem tudja, mit akar,
Mit akarhat, mit várhat.
Ki érti itt, ki érti itt
A tavaszi csodákat?

Törjetek ránk, vad ifjuság,
Cikkázó csoda-rémek,
Reszkessenek, reszkessenek
A márciusi vének.

Kérődzni lomhán, nyálasan,
Ez tán az ökrök dolga,
Ha nincs magunknak tavaszunk,
Pusztuljunk a pokolba.

Ady Endre - A hatalmas tél

Ady Endre

A hatalmas tél

Törvénye van a Nyárnak

S nincs törvénye a Télnek:

Nyáron némák a faluk,

Télen pedig kótyagosak,

Összevissza beszélnek.

Fázón átüzengetnek,

Jéggel, hóval borítva:

„Hé, szomszéd, most mondja meg,

Szeretem a más titkait,

Van-e valami titka?”

És szólnak, üzengetnek

A kis faluk így télen.

Szeretik egymást nagyon

S hófedeles házaikat

Ki-kitárják kevélyen.

És mindent elárulnak

A hó alatt a falvak:

A kis falusi erőt,

A sok mihaszna életet

S a nagy téli hatalmat.

S ha jön a Nyár, szégyenli,

Hogy megbotlott, megcsetlett:

Nyáron néma a falu,

Titoktartó s az emberek

Dolgoznak és szeretnek.

Dolgoznak és szeretnek,

Némán, izzadva, félve

És százszor szent titkaik,

Melyeket megszentelt a Nyár,

Bedobálják a Télbe.