Gubcsi Lajos - Szóló szonett

Gubcsi Lajos

Szóló-szonett

Szétszórt kincs nincs.
Gyémántod csillog ha kell
Felfénylik a képzeletben,
ami a kényszerekben bilincs.
Szebb lesz életed, gyorsak szárnyaid
Csillog aranyad, száguldnak vágyaid
Karácsonyi angyalok kerestek kis társnak
Álom-úti csillagok ölelgetve csodálnak

I.
Első osztályú életen
utazom
A tökéletes bűn, tény, elmaradt.
Valahogy most hiányzik
nagyon.
II.
Csillagok csillannak
Csillognak elszállnak
a félelem Egyenlítőjén
Egyengesd hát szemérmed
Hisz foszladozik a remény
Bújj megkopott, vasalatlan mentém
alá, s megtöltöm üres kedélyed.

Gubcsi Lajos - Lyukas

Gubcsi Lajos

Lyukas

Kereslek mindhiába, de a cseppben nem a tengert látom
Egy vagy csak a milliárdból, csalóka fény az éjhatáron
Héjanász nem vérzik vágóhídon, elhagyott avarra repül
Ki sebet les más tátongó testén, megverten megszégyenül

Ó, sajnálom már, hogy más markol beléd
Tulajdonomból lettél szűkös elégtelenség
Asszonyomból tétova létmozdulat maradt
Belőlem bizonytalanság ózonlyukak alatt

Ó, úgy fáj már, hogy lőállásba kerültünk
S a harc múltán verdesve elrepültünk
Úgy sem jössz többé, hogy elrohansz közben
Kéjek helyett bukva kell rejtezkednem

A héjanász nem fér el a vércseppben
Őrjöngése lelket zúz a szívcsendben
Világomban senyvedő kicsi virágom
Miért élezed életed sebző szilánkon

Szertefoszlott sejtelmek helyén
Csak por maradt, hamu, száradt vér
Megtalálom önmagamban a mélyet
Elvetted s nem adtad nekem a méhed

Gubcsi Lajos - Kisherceg - dal Leánkámnak

Gubcsi Lajos

Kisherceg-dal Leánkámnak

Viharra vár az őszi levél
Mielőtt lehull, beléd kapaszkodik
Zuhannál te is, de az élet remény
Alkonyod hajnalán hozzád ragaszkodik

S ha könnymaszatos arcod néha, egyedül,
Beborul, ülj mellénk, a miénk a sírástól fényesül,
Ámulj velünk a groteszk-vigyorgó világra,
Igyuk együtt fényét, ízét fogadjuk imánkba.

Ha nem látsz már vasfalat, dühödt vérebet,
Mert cipellőddel porba rúgtad mindegyiket,
Varázsolj új várat, gerléknek szép fészket,
Otthont a világnak, ne bántson gyermeket.

Hatalmad a halállal szemben - kis életed
Az egyetlen, mit mástól kaptál - meg kell védened
Élj a csillagokban - a fellegek oly közel vannak
A Tejút fényszárnyán kérvényed - véget a halálnak.

Gubcsi Lajos - Derengésben

Gubcsi Lajos

Derengésben

Tovább feszít majd szép szíved hiánya
Vesztes az, ki kényes viszályban szeret
Ha már a múlté a dúlt idill vak hibája
Mikor a valóság könnyen megreped -
- akkor tedd vissza megfojtott szívemet.

Gubcsi Lajos - Két szó

Gubcsi Lajos

Két szó

Szerteszalad két szó
Fejet hajt a zászló
Illegeti-billegeti magát
Többé már nem tántorog
Siet, rohan tárt karomba
Csak a múlt, a jövő nem vánszorog édesdrágaszerelmem, szól az első kedvesen szeretlekmintsohasem, fűzi mellé a szót s testét jegyesem

Gubcsi Lajos - Minden más

Gubcsi Lajos

Minden más

Miért ne írnék
Ha végre nincs sírnom elég
Ha a könnyek alkotta folyócska
Nem árad többé az arcomra

Miért is ordibálnék
Ha nem kísért a gonosz árnyék
Mely rátapadt az alkatomra
S bevágott az alomra

Miért is szenvedném meg
Ha a bitangok rettegtetnek
Ha szerelmem megragadott
S kivont értem minden kardot

Miért is ne vágtatnék
Sarkantyúzva végső célért
Ha a halál nem lesz már jelen
Az értem vívott versenyben

Gubcsi Lajos - Tenyeremben, szívedben ezer év

Gubcsi Lajos

Tenyeremben, szívedben ezer év

Nézni, csak nézni behúnyt szemmel
Szétnyíló ajkadon a szemérmet, a susogó álmot
Szemed fényét, mit úgy mint én senki sem látott:
Mélyedben a hozzám érő értelemmel
(miért nem érhetlek el a szívemmel)

Szeretőm, vágyam, nebulóm s vigyázóm lettél olykor
Duruzsló imák szálltak hozzám minden pólusodból
S ha feljajdult a tény, hogy kiűzzük egymást a szobánkból
Némán tört elő az erő: végzeted újra Hozzám sodor
(a parton szelíd gesztenyés kísért egykor)

Én mindig csak a babámra gondolok, meg-megállva
Az alvó oroszlánra, a sérthetetlen tisztaságra
Ezerszínű lelkére, fájdalmakra, az üres ágyra
Elmosódó jövőképre, kiskutyákra, titkolt imavágyra
(a szemed mélyen fénylik, s csókot szórsz a tájra)

És ha megint megtalállak, megyek veled, táncoljanak a bújdosó árnyak
És felbukkansz újra a végső búcsúhoz, de már húz magához a város
Még sietve köszönsz messziről, odaadás robog felém, ez varázsos
Már nem maradsz soká, angyal mosolyog, de már verdesnek a szárnyak...
(ezer év szállt el, s a szemed kísér, fénye válaszol a mának)

Gubcsi Lajos - Ébredés

Gubcsi Lajos

Ébredés

Mélyen pihen édes álmod, könnyedre váltod életed
Könnyeket rejtesz szemed mögé, siratni mindig nem lehet
Táltos regél a titkokról, miket a kínok olykor feledtetnek
ÁLOM marad itt mindig minden, öleld csak a rejtelmeket.

A rejtjeleket, miket csak a te szemed ért
hisz' fizettél már eleget a szerelemért
a szenvedélyért, mely óvatlanul hozzád ért
s nem kérdezted, miért hal meg a virág a világért

Veled hajtottam álmodba megadó fejem
Dúdolgattam, volt-e már valaha ilyen. - Jó nekem,
Elűztem a rossz, vásott víziókat a világ legvégire
S ha visszajönnek, párnád lesz a bástyám, vegyél szíveidre.

Úgy hallom, a messziből, neszeidből, szerelmed illatából
Úgy érzem, hellódból, hajad balzsamából, mindened dallamából
Úgy látom, szemed sugarából,

kicsi létébredésedből, világod vágyából
Tested összes hajlatából, hogy itt vagy megint,

lány a Holnap álmából. 

Gubcsi Lajos - In memoriam

Gubcsi Lajos

In  memoriam

Hófehérnek tűnt az idő, mit velem töltöttél csendesen
De szökevény lett, s itt állok nélküled kővé dermedten
Vágyvihar gyűr maga alá, melled megigéz
S remeg a merész is, ha arcodba belenéz

Ott tartod-e még az örömkönnycseppemet az arcodon
Hogy miért épp te voltál, hallgatózom szívhangomon
Lelked elszállt, kedved üres, hiába száguld hozzád a szánom
Jövőmet, mit tönkretettél - mit segít ez ma már? - aligha bánom

Vágyom még utánad, a kínzó nyugalomra
Rád gondolok, mintha dübörögne-dobolna
Rám szólok, fenyítek, nem ért a bolondja

Ellök lassan e század, rajtam a rondaságát hagyta
Görcsösen markolom, várjon még rám az istenadta
Mi lenne, ha üdvöd verés helyett kettőnkre csorogna

Gubcsi Lajos - Szeretni, temetni

Gubcsi Lajos

Szeretni, temetni

Szeretni könnyebb volt
Mint lélekben temetni
A vén tél kemény szakában
Mikor a fényt a szemedben kihunyni láttam

A szívemhez az értelmetlen messziből csak akkor értél
Mikor kérlelhetetlenül, de jure, de facto elmentél
Itt hagyván rám
Mi amúgyis halovány
Kétes árnyékomat
Véznán vázamat

megnyugtatom a hitetlent
az élet csak néha teremt
jó embert. Csak keservet
és ha kell, mély vermet
emberré csak közben leszel
ha másért, a világért teszel

belülről kirekesztve
fentről lent rekedve
lóg a lelkem elrepedve
maradni semmi kedve

Lerogyok
Most másról álmodok
Zsebemből előveszem
Kedvencebb életem
Úgy ám! Mézszirup édesen
Mennék fényes éjjé s nappá
Válnék tündöklő holnappá
De az első eső arcon vágott
Ledöfte a képzelt új világot
Nyakamba lökött ezer villámot
Elrabolta a régi kéjvirágot
Adott helyébe szorongást
Borúlátást, a bor rontását
És egy villámló utolsó felvonást  
Kivontak a kék bolygómról

Gubcsi Lajos - Társ a dalom

Gubcsi Lajos

Társ a dalom

Születésem hajnalán
Ott állt velem egy kislány
Csókfények csillogtak ajkán
S kisvirág árva lányhaján
Rám lehelte az első sugallatát
S testembe mártotta saját illatát
Leszedte rólam a hófehér pólyát
S kérkedve nézte a távozó gólyát

A jövőm lett ő egy szép fényes napon
Osztódtunk együtt sok merész hajnalon
Repültünk, át a kitárt ölű éjszakákon
Keresve az örököst jelemmel páromon
Felhevült sóhajból születik a jövő
S a felsíró hangból az élet tör elő
S ha lehűlt testünk már nem előkelő
Hívj magadhoz Úrnőm, kis bárányfelhő

Gubcsi Lajos - Szerelmi szemle

Gubcsi Lajos

Szerelmi szemle

Szeretem a lényt, a lányt
Az oldódó talányt
A fényt, a magányt
A hiányt, mit a sors felém hányt
A kéjt, az éjt
A haját, a bajom:
Mit tegyek, ha megkapom
Megbénul akaratom

Szépségét?
Kétségem rejtegetem
Vadságát
Mit belém döf a ködön át
Hiúságát
Kiúttalanságom
Melled alatt, elmerülő tájon
A kárt
Indák karolnak át
Karod helyett

Ajkad most alábiggyed
Szemed fény nélkül mered
Ébresztgetném még hitemet
Hátha újra megszerethet

Egy őrült kovács ül a szívemben
Csak kala, kalapál
Csendben, mint a halál kaszál
Ver, ver, ver...
Dobog
A szívhangod
A mellemben

Kitekintek magamból
Szemedbe, honnan hála szól
Hozzám ér féltő lelked
A hajadat rám ereszted
Ellepsz fényével, résén napsugár
A te nevedben épp reám száll

Hanyagul hunyorgok
Nem merek beléd nézni
Úgysem igaz most se semmi
A rideg álom
Rajta kapna a hazugságon
Ismét befelé fordulok
Behunyom szemem, 

a végén én én vagyok
Egyedül a szerelmi szemlén

Gubcsi Lajos - Nemlétkérdés

Gubcsi Lajos

Nemlétkérdés

Érdemesültél-e valamire
S ha nem, hát mennyire
Ha elejtetted a lelked
Engedd mellé üres tested
Miért volt az életed
Mellérendelt érdeked?

Mégse sírj, sivár semmi leszel
Ha könnyes türelmetlenséged
Becsapja kicsinyre nőtt lelked

A kedvem nélkül ültem
Elmerültem a jelentéktelenben
A kincsből, amiből lettem
Hová tévedtem? 

Habár a Napra
Ölben hozott a Hold
Elkezdtem zokogni
S vigaszt nem kapok
Vigyázzatok
Lopok közben majd holnapot

S mit eddig megbilincseltem
Levetem rólam a személyem
Itt vagyok és a csillagok
Szórnak millió fénymagot

Ugye nem kérdezed már bénára fagyott éjszakán
Hol az Idő csoszogva éppen hogy megtalál
Miért állok ijedten a fagytól csillogó pusztán.
Hazug hangok nem köszönhetnek többé rám
Hozzád kulcsol a láthatatlan öröklétjel
S a haragom dallammá szelídül az éjjel

Lejövök érted onnan
Hol még sohase voltam
Hívsz-e valahová
Ha csalogatsz

Ezután mindig hozzám tartozol
Az utcasarkon, s fönt is valahol
Ahol egyszer már élhettem veled
Kettős képzetünkben a szerelmes eged
Ahol láttuk a fényeket, a vihar nélkülit
Simogattuk a galamb verdeső szárnyait

Gubcsi Lajos - Örök soha

Gubcsi Lajos

Örök soha

Mindörök leszel, a múlt leszakadt
A jövő fényében ébreszt a pirkadat
Álmok az arcodon, Te meg a Nap
Szellők kapják vállra víg hangodat

Sose érhetsz el titkomig, melyben bú remeg
Soha ne mondd, hogy soha, súgja a szíved
Soha ne sírj, míg a remény veled lélegezhet
Sose félj, míg az Úr figyeli ezer könyörgésed

Szeretlek, szeretlek, még szeretlek
Temetlek, temetlek, már temetlek
Szívem helyén a Tied kalapál
Sírod helyén rég az enyém áll

Gubcsi Lajos - Dal a fiúhoz

Gubcsi Lajos

Dal a fiúhoz

A titok tartása - erőd hasonmása
s mégis: a Nyíltság a jók társa.

A lelked szépe - kedved teremtője
legyen Érted mindkettő szeretője.

A tested féltése - jövőd bölcsője
add tovább, ez nemzedékek kérése.

A kar lendítése - a szemsugár magas röpte
kísérjen utadon, nincs vissza egyszer se.

A szív reszketése - a Veled egyek féltése
ha nemet mondasz, az férfiak temetése.

A vágy lüktetése - zúgjon sokak éljenzése
vad legyen iramod, béklyó mások ténfergése.

A szád szólama - szikrázzon a szikla alatta
hogy ne mondhassa senki: mi az, ebadta?

Az ész végtelensége - ez kell, minden mindensége
lágy dallamok, hó, szánok, hűvös álmok.

 Álmok... - Álmok mégse?

Gubcsi Lajos - Fakó

Gubcsi Lajos

Fakó

A fehérben fakó vagyok
A feketét, ha meghalok
Szívedből te terítsd rám
Szőkén fénylő égő babám

A könnyeiddel ha betakarsz
Elnyelem a fuldokló zavart
Hol ezután a mélyben lakozok
Soha nem táncolnak az angyalok

A kiábrándult magány
Kőből faragott sírjánál
Jajt zokog kies lelked
Párodat elvesztetted

Nem csúszhatsz már oda mellém
Ha gyászodban hozzám lépnél
Nem foghatom leheletnyi melled
Ujjam ujjongása el nem érhet

Mert testemmel immár átlibbentem
Az örökké tartó sötét lakik bennem
Ha majd egyszer megint újra itt leszek
Odaadom ellopott fénylő mindened

Gubcsi Lajos - Várj még

Gubcsi Lajos

Várj még

Százszínű könnyed zuhog a bús esőbe
Százszorszép szivárvány száll fel a felhőre
Issza könnyed cseppeit, táplálja fényes íveit
Elfagy zápor sírásod, elmúlnak árva éveid

Messze tűnik a világ, alábuknak a vitorlák
A tenger peremén látom törékeny alakját
Keresi a Napot, kúszik fel a zárt ég felé
Odaveti magát a bomló szivárvány elé

Szelíd a szép, szétszórja mindenét a virág
Elbújik a vak világ, a vad békéért kiált
Szavakból szőtt szeretet, kétségem elkergetem
Szétnyíló szirmodban lesz örökös menhelyem

Gubcsi Lajos - Vélelmek

Gubcsi Lajos

Vélelmek

Kereső két karom
Lehajtom vállaidra
Szíveidre, szíveimre
Szakadó, alácsorgó könnyeidre
Szép hajnal virraszt ma ránk
Szemeink szomorú fényével ölelkezve
... ...
Az úr a pokolban is űr
Kétkedve szétnéz legfelül
Lyukas lelkén áthull az élet
Míg hallgatod hazug mesémet
Mely fekete-fehérre festi létünk
Törölve a színt, amelyért éltünk
Én is kárhozottan vergődöm
Vigyorog rajtam az ördögöm
Űzöm-hajtom a világom
Mélyek a rések az imámon
Morzsolgatom utolsó vágyamat
Örökhó födte lesz így a holnap

Átszakadt gát az elrontott élet
Nemtelen vádak oltják ki eszmédet
Nem lépheted át halhatatlan határodat
Ha az első női sikoly kioltja hangodat
S mielőtt feladnád végtelen reményedet
Énekeld szózatod, az ég megnyílik feletted
Elhallgatnak a torkodon átütő szívhangok
Ha nincs már fény, szorongva veled vagyok

Gubcsi Lajos - Fény a párán

Gubcsi Lajos

Fény a párán

Szent, szerelmem szép és szertelen
Vágy, arcomba simulsz épp testemen
Lélek, ráncok nélkül hív az élet
Erek, áradó remény, veled élek

Tavasz tárul, a fény vakító forrása
Fagy hull szívemről, leülsz nyoszolyámra
Temettünk eleget, fakó létünk hajnalra vár
Mennyből süt rám a Nappal a bolygó szemsugár

- sírom, visszavárom eltévedt, árva könnyedet
A forró záport, az ömlő láthatárt: szeresd szívemet
Néma könnyet ejtek én is, könnyűt, ledéret
Hogy feledjem a magányt, a szívben a hűs jeget

A virágok buja illatát keresem, nem a bús temetőket
A végtelent, hol szabad szárnyán repdes a képzelet
Vágyadból belém csordul az utolsó csupor szeretet.

Gubcsi Lajos - Tiszta

Gubcsi Lajos

Tiszta

Nézek egy szőke hangot
Hallgatok hozzá zöld szemet
Tüdőmben két szívvel dobogok
Nyújtsd értem tiszta kezedet

Aludj kedvesem, szelíden velem
Nincs visszaút az el-leszállásig
Hátrálnál még hozzám hiszékenyen
A földi vágyálomállomásig

Elvonulnak az örökbe bezárt körben
A nappalok a felfénylő Naptükörben
Te most már én vagyok megüdvözülten

Szemedből rám pislantnak a kihűlő csillagok
Bámultalak, s mindig a tied vagyok
Mostantól, mikor beléd halok