Weöres Sándor - Talp-ország

Weöres Sándor

Talp-ország 

Füvek lenti éje,

bogárlábon táncoló éjszaka,

nedves földre lapuló, pirregő éjszaka,

sáros, vak, tipró talpunk országa,

hűvös sóhajok hona,

hová a cserép elmerül

s a szirtről rogyó kő,

moha-bőrü, gyökér-hajú kő,

hol vad fegyver a tövis, a csáp,

függő nagy gömb a harmatcsepp, a báb:

ott fürgébb a mozgás, tágabb az idő,

víz-korszak az ősz, jég-korszak a tél

és minden perc százévet igér

- a lenti perc, mikor az ördög

majdnem angyal, s az angyal majdnem ördög -

ha becsukjuk két ablakunk,

néha ott lakunk,

sáros, vak, tipró talpunk honában,

levetett álarcként

kezünkben himbálva fejünket,

míg hason siklanak a bennszülöttek,

küszködünk szennyért, vagy tisztaságért

- a lenti percben, mikor az angyal

majdnem ördög, s az ördög majdnem angyal -

és valahányszor visszatérünk,

útunkat elzárjuk naparany fallal.

Weöres Sándor - Fagyos szentek

Weöres Sándor

Fagyos szentek

Baljós tavasz! Virágtalan
fa-vázakon száraz hideg.
Bozótokban bozontosan
ólálkodó kísértetek.

Mindent bevon a dermedés
zománca. Kel félénk zene
a máz alól, a csüggedés,
virágtalanság üteme.

Weöres Sándor - Ha nézem a világot

Weöres Sándor

Ha nézem a világot

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó remény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én...."

Weöres Sándor - Mosoly az arcodon

Weöres Sándor

Mosoly az arcodon

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket,
Amelyekből más is erőt meríthet.
Szeretném hallani a boldog nevetést,
Amely mindig őszinte és békés.
Hallani, ahogy a jót dicséri szád,
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.
Szeretném érezni, hogy békés a világod,
Hogy hiteddel a rosszat leigázod.
Felülkerekedsz a súlyos bánaton,
Hisz Isten veled van minden utadon.
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,
Ha válaszút előtt botladozol.
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.
Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.
S ehhez legyen az a hely a templomod,
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.
Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,
A fénysugár lelkedig hatolhatna.
Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,
A bánatodban is szívesen osztoznék.
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.
Szeretném, akár a könnyeid árán is,
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,
De a követ neked kell a földről felemelned.

Weöres Sándor - Ars poetica

Weöres Sándor

Ars poetica

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.

Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:

bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?

Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat

s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.

Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:

vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,

szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,

mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:

táplálnak, melengetnek valahány világévet

s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,

a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,

társukként megölelnek és megint messze szállnak.

Weöres Sándor - Köszöntlek, karácsony; - Kapuban zörget ...; - Tél

Weöres Sándor

Köszöntlek, karácsony

Karácsony, karácsony
Jég-udvaros napja,
Jég-reszelős napja!
Mindenki az uzsonnáját
Hó-kendőbe kapja.

Köszöntlek, karácsony

Fagy-csillagos éje,
Megdermedt napkelte,
Szürke madár röpte,
Új esztendő közelsége
Mikulás hónapja.

*

Kapuban zörget a tél szele

Kapuban zörget a tél szele,

ilyenkor édes a vadkörte, berkenye,

savanyú az egész éven át,

csak ha dér csípte meg, ontja zamatát.

*

Tél

Hó a mező takarója,

hűvös a nap, fogy a láng.

Délen a fecske, a gólya

gondol- e ránk?

Nincs dal az ég hidegében,

károg a varjúsereg.

Mégis a szán fut a jégen,

gyerekek!

Weöres Sándor - Ha kérdezik ki vagy, ezt mondd

Weöres Sándor

Ha kérdezik ki vagy, ezt mondd 

 

Egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szét ivódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek, nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.

Weöres Sándor - Őszi zápor

Weöres Sándor

Őszi zápor

zuhogó őszi zápor ablakra kopog

pereg kopog az elfüggönyzött szívre

beledobol a szoba ütemébe a bútorok dallamába

átlátszó gilisztasereg ereszkedik ablaküvegen

zörög

mocorog

zúg

sziszeg

lépdel az éberálom sivatagában

utazik idegen világ sivatag síkján

élő határtalan szívben vándorol

susog      dünnyög

duruzsol

regél       dalol

elvegyül a falióra énekébe

szövöget a magány csöndjébe a zugok félelmébe

a szögletek szorongásába a szőnyegek elsötétülő szinébe

üvegen át találkozik szemérmes csipkefüggönyökkel

nem ejti teherbe őket mint kinn a mezőket

hol iramától sebesül a föld és sóhajt a sár

kér      libeg     csillog     sír

súg     mosolyog     remeg

dereng     izen     borong     néz

megérinti az emberi sivatagot

ahol a gondok kaktuszai

az örömök pálmái tikkadoznak

megérinti az eleven medencét

ahol a társaslét és a magány

ahol az ébrenlét és az álom

uszonya váltva csillan

messze ázik ázik a

lábnyom     szikla     jegenye

tücsök     veréb

domb     nyúl     nád     fű     őz

Weöres Sándor - Ki minek gondol, az vagyok annak ...

Weöres Sándor

Ki minek gondol, az vagyok annak... 

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Weöres Sándor - Keleti elégia

Weöres Sándor

Keleti elégia

 https://www.youtube.com/watch?v=RZlYs8qTf1Y

miféle páros szakadék

két szembenső partján ülünk

hogy éjszakánként nem szabad

fehér vérünkbe mosdani

a szélvész ingünkbe törik

csillagfény köntösünkre szárad

de reggel gondosan bezárom

a puszta levegő szobáját

kulccsal csukom s elindulok

a meredélyen fölfelé

egyedül mindig egyedül

gyermeki ajkán szalmaszál

csövében égő messzi kastély

melyben mindenki védtelen

a pompázó üres ruhák

hol a tüzet nem oltja senki

mikor a sziklacsúcsra érek

égi rőzse hajnalodik

csak ő ül lenn méh éjszakában

tesz-vesz kihamvadt tűz körül

Weöres Sándor - Mi volnék; - Regélő

Weöres Sándor

Mi volnék

Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
légben jegenyefa volnék,
földön anyám fia volnék.

Szélben libapihe volnék,
kasban puha csibe volnék,
erdőn galagonya volnék,
otthon apám fia volnék.

*

Regélő

https://www.youtube.com/watch?v=isetwALadT4

Három görbe legényke, róka rege róka,

Tojást lopott ebédre, róka rege róka,

Lett belőle rántotta, róka rege róka,

A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,

Másik meg a fajtáját, róka rege róka,

Harmadik az ükapját, róka rege róka,

Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Weöres Sándor - Áldd meg Isten

Weöres Sándor

Áldd meg Isten

Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?

Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére?

Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.

És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy őt az Isten
Ezerszer megáldja.

Weöres Sándor - Alkonysugár

Weöres Sándor

Alkonysugár

Sima kék selyem rózsák, narancsok
hamvas árnyból gyűjtik az éjszakát.
Köztük arany gyík surran át...

E kicsiny világtól elnehezülve
szembe ülhetsz ablakoddal:
kinn felharsan a foltos hegyoldal,
mészáros- kötény borítja vállig!
De a csúcsról egy gomoly leválik,
mint a hatalom tüzes csarnoka,
az Egyszarvú lángoló homloka:
és közelít, már csöppnyi,szerény,
belibben az ablak hűs üvegén,
sötétülő selymen, árnyon bujdokol...
Vele laknál, de nincs sehol.

Weöres Sándor - Az éjszaka csodái

Weöres Sándor

Az éjszaka csodái

A városvég itt csupa szürke ház,
a részegekre angyalka vigyáz,
s a villanyfényben, mint aranykehelyben
alusznak a tűzfalak, háztetők,
s a sorompón túl ében-szín lepelben
zizegnek a láthatatlan mezők -
a messzeség öblén pár pisla fény ég,
mögöttük nyugodt mélység a sötétség -
Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.
Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát -
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
,,Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő"
- a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.

Weöres Sándor - Újesztendő

Weöres Sándor

Újesztendő

Új esztendő küszöbét
hó fedi,
örökzöldjét zivatar
tépkedi.
Újesztendő fut tovább:
fény-özön,
virágnyitó kikelet
ránk köszön.
Aztán az év közepe,
nyár heve,
megérik a gabona
sűrüje.
Túl az esztendő felén
itt az ősz,
piros, kék gyümölcs virít,
lomb esőz.
Túlsó küszöbét megint
fedi hó.
Ha nem töltöd hasztalan,
az a jó.

Weöres Sándor - Csillagzene finale

Weöres Sándor

Csillagzene finale

végtelen ragyogó fonalak árama

ragyogó végtelen árama fonalak

fonalak árama ragyogó végtelen

benti éj forrongó zuhatag dallama

forrongó fonalak dallama ragyogó

zuhatag végtelen benti éj árama

ragyogó dallama fonalak zuhatag

végtelen árama forrongó benti éj

kinti nap híd-ívek messzeség karmai

híd-ívek zuhatag forrongó messzeség

benti éj karmai kinti nap dallama

végtelen kinti nap árama fonalak

messzeség ragyogó karmai híd-ívek

vezető csillagod oltja el sugarát

csillagod forrongó ragyogó vezető

fonalak sugarát messzeség oltja el

zuhatag eloltja csillagod végtelen

sugarát híd-ívek vezető karmai

forrongó fonalak benti éj kinti nap

ragyogó zuhatag benti nap kinti éj

eloltja vezető sugarát dallama

Weöres Sándor - Álmodtad

Weöres Sándor

Álmodtad

https://www.youtube.com/watch?v=rHrD2nuQQN8

Álmodtad hogy nincs testem, se lelkem,
csak te magad gondoltál ki engem,
kép vagyok csak és tiéd örökre,
magad varrtál fehér függönyödre.

Jó lenne a sorsot félrevetni,
álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra-élni tudnék,
kicsit sírnék
hogy csicsígass,
kicsit rínék
hogy babusgass,
aztán csöndben megint elaludnék.

Weöres Sándor - Galagonya; - Marasztaló

Weöres Sándor

Galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

*

Marasztaló

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.
Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!

Weöres Sándor - A láthatatlan jelenlévőhöz

Weöres Sándor

A láthatatlan jelenlévőhöz

Hallgass, mellembe bújj,
mikor a virradó szobán keresztül
a falakról az éj leperdül,
mint oldott gyöngysör szétgurúl -
mélybe vonulva, szívemből figyeld,
hogy tiszta csillámlása mit jelent -
de ha fölmérted e csodát
a hajnal útvesztőin át:
mellemből kelj és szememből tüzelj,
mert nem jut több íly áldott némaság,
kelyhet húny a virág, ha nap közelget,
fakón szárnyat zár tündöklő szerelmed.

Weöres Sándor - Bóbita; - Legyen álmod ...

Weöres Sándor

Bóbita

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

*

Legyen álmod …

Takaród hadd igazítsam,

puha párnád kisimítsam,

legyen álmod kerek erdő,

madaras rét, bokor-ernyő.