Margot - Őszintén

Margot

Őszintén

Talán azért vagyok olyan,
Mint amilyen vagyok,
Mert nem toltam senki szekerét,
S nem tapsoltam azoknak,
- De nem is szúrtam hátba őket,-
Kik magukat piedesztára emelve
Harsogják magukról,
Hogy ők most a nagyok,
S a sok hozsannától észre sem veszik,
Hogy hátukban baráti tőr ragyog.

Margot - Százszorszép

Margot

Százszorszép 

 https://www.youtube.com/watch?v=gzU77UOiW00

Kábán ébredek álmaimból;
Olyan tóparti a reggel.
Kinn fütyül a feketerigó,
De árnyas, ködös, párás
A levegő,
Mint szeptember elején,
Dómasán a vendégházban.
Nem tudok aludni, bár még
Korán van.
Egyedül vagyok, mint mindig.
Szédelegve vánszorgok le
A földszintig,
S csukott szemmel iszom
A hideg kávét.
Kinn az élet vár;
Egy kutya és két macska,
Ez az én társaságom.
Éhes jószágaimat ellátom;
Papucsban, kis hálóingben
Sétálok a nyirkos fűben.
Korán van, kb. öt óra.
És most július végén, mintha
Valóban szeptember lenne.
A Domasáról hozott
Százszorszépek a fűből
Kikecmeregve a kelő napra
Bontják szirmaikat.
Virágom az idén alig volt.
Lelkem bánata ráült
A házra, a kertre.
Tulajdonképp nincs mit néznem.
Mire mindig büszke voltam;
Meghalt az én álomkertem.
A rózsa, a liliom kihalt,
A fű itt-ott kiszáradt,
Csak ez az életrevaló kis
Százszorszép, ez lep el
Mindent szemtelenül,
Fittyet hányva bánatomra,
Kacagva az égre derül.
… Emlékszem, tavalyelőtt
Hoztam vagy hármat,
S talán azért százszorszép,
Mert százszorozza önmagát.
Bár véletlenül lépek rá,
Mégis, e törékeny csepp virág,
Fejét újra felemelve,
Díszíti udvarom porát.

Margot - Unokámhoz

Margot

Unokámhoz 

Ülj ide mellém,
A lépcsőn ülni jó.
Hallgatni együtt,
Hogy fütyül a rigó.

Játszunk kitalálóst!
Mit is énekel?
Talán párja hívja,
S most arra felel?
Vagy talán verébhad
Sérti a fülét?
Vagy versenyre hívja
A fülemülét?
Hányféleképpen sír
A rigó dala,
Szabadságát zárja
Kalit ajtaja.
Zöld erdőkről dalol,
Zokog a szíve…
Engedjük szabadon,
Szálljon kedvire!
Tudom, hogy sajnálod,
Hogy már nem tiéd,
De hidd, jobb hallani
Szabad énekét.

A rácsok ölnek!
Lelke halott lenne,
S lassan eltűnne,
A madármennyekbe.

Margot - Szegény vagyok

Margot

Szegény vagyok

Nem örökölhettem vagyont,
Javakban nem dúskálgatok.
Bárhogyan is fonom a szót,
Szegénynek is szegény vagyok.

Kapanyéllel cseperedtem,
Hamar árvaság lett sorsom,
Majd özvegység feketéjét,
S gondoknak a gyászát hordom.

Megbélyegzett a sors keze,
Súlyos bánatot rakott rám.
Terhek alatt görnyedezve,
Orron csúszva húzom igám.

Ácsingóztam szeretetre,
Egy-egy simogató kézre.
De nem jutott tenyerembe,
Csak Júdások hamis pénze.

Margot - Almafa virágok

Margot

Almafa virágok

Gyönyörű, ábrándos,
Illatos álmok,
Hófehér, porcelán
Almafa virágok.
Halvány rózsaszínbe
Bújtatott testetek,
A korai szélben
Fázósan megremeg.
Jeges, hideg széltől
Rózsaszínbe zártok,
Forró kezeimtől
Hófehérré váltok.
Díszítsétek kertem
Almafa virágok!

Margot - Tábortűznél

Margot

Tábortűznél

Amikor lángra kap a fa,
A szalonna zsírja sercen,
Tűznyelveken vígan táncolsz
Felragyogsz a két szememben.

Kacagsz az izzó parázson
Forrón megcsókolod kezem
Csillagszikrát szórsz hajamba
S pajkosan incselkedsz velem.

Mért van az, hogy folyton látlak,
Hogy lüktetsz az életemben?
Tűzálmokban ölelkezünk,
Együtt égünk képzeletben.

Két kis pajkos lángnyelvecske,
Tépi, őrli, falja egymást,
De egy gonosz égi zápor
Vize, elfojtja a varázst.

Margot - Altató

Margot

Altató

 https://www.youtube.com/watch?v=RMs93D4jTJ4

Éneklek csendesen, lágyan,
Benne élsz minden virágban,
Benne élsz tündérmesékben,
Te vagy a csillag az égen.

Te vagy a bimbó az ágon,
Aludj hát kicsiny virágom.
Pillangó palástja ágyad,
Szemecskéd ugye már fárad?

A tücsök muzsikál néked,
Nagymama mesél sok szépet.
Ringatom picinyke tested,
Angyalka fejednél repked.

Aludj hát töretlen bimbó,
Utadon repítsen hintó,
Kis pónik lessék a hangod,
Kövessék minden parancsod.

Álmodban te légy a herceg,
Ki táltos lovakon repked,
Fedezz fel majd új világot,
Teljesüljön minden álmod.

Aludj hát kicsike szentem,
Nagymama szeme is rebben,
Elszunnyadt bennem az ének,
Aludni kell e kis legénynek.

Az álommanó is fáradt,
Vackol egy jó puha ágyat,
Fejecskéd mellé telepszik,
Tested már álomban rejlik.

Nem alszom, itt őrzöm álmod,
Vigyázom alvó világod,
Mosolyod szád sarkán villan,
Boldog vagy ott, álmaidban.
 

Margot - Fohász Istenhez

Margot

Fohász Istenhez

Istenem! Segíts
Őrizni méltóságomat!
Ne csússzak-másszak
Törött gerinccel!
Add, hogy szívemet
Töltse el alázat,
Büszke emberséggel,
Emelt fővel járjak!
Ember maradhassak,
Ember, hogyha kell!

Margot - A fagy

Margot

A fagy

Ma reggelre megjött a fagy,
Szeles keze ruhámba kap.
Fürtös hajam cibálja,
Deret hint a világra.

Virág szárát megtépázza,
Fakó szirmát földre rázza.
Könnyet csal a szemembe,
S tovaszalad nevetve.

De amikor kisüt a nap,
Vidám kedve alul marad.
Mindent átjár a meleg,
A fagy félve didereg.

Bebujdokol az árnyékba,
Nincs neki itt helye még ma.
Egy napsugár felkapja,
S szél hátára felrakja.

Tudom, visszajön majd télre,
Hiába ment más vidékre.
De még kell egy kis meleg,
Ráér hozni a telet.

Margot - Titkos szerelem

Margot

Titkos szerelem

Mily vidám, mily keserűen édes,
Mily boldogan, szomorúan éled,
Mennyire vágyom, s átkozva űzöm!
Várom, gyűlölöm, pokolra küldöm,
Amit a sorstól orozva kapok,
Remegve élem a pillanatot.
Nincs szabadulás, mint ördögi kör,
Hasztalan rejtem! Felszínre tör!
Befon, felemel, porba gyaláz,
De mindig elönti testem a láz,
Ha megérint e titkos szerelem.
Hiába tiltás! Újra keresem!

Margot - Rajzolok

Margot

Rajzolok 

Rajzolok, égen úszó felhőt,
Mit ellep bodros birkahad,
Képzetem csapong közöttük,
Mint szétfoszlott rongydarab.
Rajzolok rózsát, ágat, levelet,
Simogató, puha, meleg kezet.
Rajzolok lüktető szívet,
Hófehér, röppenő galambot,
De bomlik a józanész,
Merészet gondolok!
Vérem fröccsen a lapra,
Most vérrel rajzolok.
Koporsót, keresztet, golgotát.
Rajzolok, mint eszelős,
Rajzolok tovább!
Mocskos, hófedte mezőt,
Keresztek sorjázta temetőt.
Töviskoszorút lelek, fejemre
Húzom, úgy vonszolom saját
Keresztemet, tovább az úton!
Rajzolok, mit rám vet az álom,
Rajzolom anyámat, halotti ágyon!
Istenem, adj pihenést az agynak,
Vergődő léleknek, s véres kéznek!
Ne bugyogjon számból, vérrel
Mocskolt ének, s tollamat
Ne saját vérembe mártsam,
Hogy ne fájdalomtól
Őrjöngve kiáltsam,
Hogy élni szeretnék, élni, élni!
Nem temető árkáról mesélni!
Szeretnék virágot rajzolni újra!
Napot, aranyba mártott ecsettel,
Hogy új ébredést hozzon a reggel,
Új életet, új napot, új színeket!
Hogy szerelmet fessek! Életet!
Érezzem, kellek, még kellek!
Ennek a cudar, kegyetlen életnek!

Margot - Aszály

Margot

Aszály 

Nyár van, aszály, a táj piheg.
De hirtelen egy felhőcske,
A fán fennakadva, vergődve,
Kínjában a szelet megkavarja,
S a tájat fekete gyolcsba varrja.
Ágakat szakítva, tépve,
Villámot cibál az égre.
Elered a zápor.
A nyitott ajtón át,
Innen a szobámból,
Ágyon fekve nézem,
Ahogy ércesen, keményen,
Szikrát pattintva szól,
Csattog az égi ostor,
Morog, mint csontos vén komondor,
S én bámulom, ahogy árad.
Tikkadt tüdőmben a száraz,
Fojtó levegő fújtatva feszít,
De már érzem, éledek! Éleszt,
Ez a dübörgő végítélet.
Ti haragos felhők, ott az égen,
Ne pihenjetek, ne fáradjatok,
Csak adjatok, adjatok, adjatok!
Hisz égi áldás van rajtatok!
-Felülök, krákogok párat-
S bólogatok munkátokra.
Jól dolgoztok!
Hát töltsétek tovább
A földi csatornákat!

Margot - Pipacs

Margot

Pipacs

 https://www.youtube.com/watch?v=t9x1sOe0Qvs

Olyan vagy, mint utcalányok,
Kihívóan festett szája,
Gyengén lengő vadvirágok
Forró, tüzes ingoványa.

Ledér, harsány pipacsvirág,
Te útszéli szerény szajha,
Szegény poros réti világ
Izzó, nyári vörös fattya.

Elvarázsol ringó táncod,
Árokpartok királynője,
Bele remeg délibábod
A rezgő, nyári levegőbe.

Margot - Önvizsgálat

Margot

Önvizsgálat

Nem akarom, hogy tudd
Azt, hogy ki vagyok,
Mert az élet, mint
Futóhomokot a szél
Hord össze-vissza,
Söpör odébb-odébb.
Nem nyugszom meg soha,
Nincsen pihenésem.
Sorsom ezt rótta rám,
Ez lenne büntetésem,
Hogy ne leljek nyugtot soha,
Ne tudjak pihenni sehol.
Lelkem testem előtt,
Mint űzött vad lohol,
Kit vérebek kergetnek,
Nyugtát sehol sem leli,
Igazi arcát mutatni nem meri,
Mert félt mindig attól,
Kikről hitte, hogy szerették,
Most elfordulnak tőle;
Kajánul mutatnak a büntetendőre,
Mert más volt mindig,

mint a való,
Más, mint a könnyfacsaró,
Őt körülvevő álruhás emberek,
Azt hitte barátok, s nem látta,
Hogy vicsorgó vérebek.

Margot - Szól a kakukk

Margot

Szól a kakukk 

Csörren a vekker, szobámba tűz a fény.
Agyam, még az álom markában remeg.
Szemembe szúrnak az első sugarak,
Ahogy a fénytől vakultan ébredek.

A közeli fáról kakukk hangja szól.
Mennyi van hátra? Számolja évemet.
Gondolatom éled, bár maraszt az ágy,
Madár! Ne hagyd még, abba az éneket!

Hetet kakukkol, s elhallgat hirtelen.
Addig hát ne gondoljak a kaszásra?
Valami megzavarta, vagy elrepült?
Akkor csak ennyi évem marad hátra.

Mennyi teendőm lenne itt-e földön?
Dolgozni, dajkálni, kell még szeretni!
Gyermekem még gyermek, ha árván marad,
Kell ez öreg kéz, őket megölelni.

Surranj madár! A Teremtőre bízom,
Hány évet szánt nekem e földi létben,
De kelni kéne, hiába tart az ágy,
Alszok majd odaát, az öröklétben.

Margot - Szavak

Margot

Szavak

https://www.youtube.com/watch?v=vpgtkA04OgE

Mama! Édesanya!
A legelső, mi kél,
Mint rügyező ágon,
A sarjadó levél.

Gügyögve formálja
A gyermeki száj,
Majd sírva kiabál,
Ha valami fáj.

Mama! Édesanya!
Zenéje a fülnek,
A szülői szívben
Lágyan hegedülnek.

Varázsos, vad tüzek
A szerelmes szavak,
Mit a hazugságok
Gyorsan kioltanak.

Emberlelket perzsel
Az álnok, gonosz szó!
A bizalom elvész,
Már nem pótolható.

Csendben duruzsolnak,
Kétségekbe döntnek,
Akik ármánykodnak,
Életeket törnek!

Ó ti, vegyes szavak!
Emberi jellemek!
Mennyi gondolatot,
Érzelmet rejtetek?

Mennyi mindent mondtok,
Szavak, igazgyöngyök,
Vagy átlátszó tiszták,
Vagy hitvány göröngyök!

Hamisak, igazak,
Ha fényre kerülnek,
Fájóak, kedvesek
Ölelnek és ölnek.

Margot - Lebegek

Margot

Lebegek

Mint lágy fuvallattól
Megkergült tollpihe,
Szállok a semmibe.

Ne dobj el magadtól!
Esengve kértelek,
Mert jónak véltelek.

Szemed vakult tükör,
Nem látom önmagam,
Panaszom hasztalan.

Önzésedtől csömör
Gyötri a testemet,
Okádom szennyedet.

Lebegek és szállok,
Garast szorít kezem,
Két szememre teszem.

Meghaltak az álmok,
Messze megyek tőled,
Ne halljak felőled!

Talán még szeretlek,
Bár mindig becsaptál,
És magamra hagytál

Elmegyek, ég veled!
Tollpiheként szállok,
A révészre várok.

Margot - Mókuskerék

Margot

Mókuskerék

Nincsenek örökkön jók,
Nincsenek örökkön rosszak.
Nincsenek örök szentek,
Vagy örök elkárhozottak.

Vannak, kiket szeretnek,
De szeretve átkozottak,
Vannak, kiket gyűlölnek,
S áldozatai a rossznak.

Mint kazalban szalmaszál,
Törik, vagy hajlik az ember.
Van, ki törik, de talpra áll,
Ám továbbhaladni nem mer.

Van, ki hajlik, mint a fűz,
Simulékony, s alázatos,
De embersége semmi,
Előre nyal, hátra tapos.

Nincsenek, csak boldogok,
Sem örökkön szomorúak.
Néha fent, vagy néha lent,
Örök fintora a sorsnak.

Margot - Rossz idők járnak

Margot

Rossz idők járnak

Ma reggelen a csípős fagy,
Csókot ejt a számon,
Harmatcseppen hízott öccse,
Deret fűz az ágon.

Kis jégcsapok farkasfoga
Össze-össze koccan,
Széncinege a bokorban
Panaszosan moccan.

"Nyitnikék"-et zeng a bokor,
Rebbennek a szárnyak,
Hernyó után kutakodnak,
Éhes madárszájak.

Begubóztak mind a hernyók
Álmodozva várják,
Mikor cseréli le a nap,
A hópihe párnát.

Fehéren lóg a bajusza
A kapufélfának,
Rozsdás nyikorgással sírja,
Hogy rossz idők járnak.

Margot - Megkésett köszöntő; - Séta a Duna parton

Margot

Megkésett köszöntő

Ha a toronyóra elüti az éjfélt,
Ha a nagymutató a kicsin átfordul,
Csak a jót vidd át a következő évre,
Még ha az emléktől a könnyed is csordul.
Dobd hátad mögé az elmúlt pillanatot,
Csak előre nézz és bízz a szebb jövőben,
Öleld a szívedhez az egész világot,
Hátha jobb lesz sora az újesztendőben.
Tudj magadból adni, sok-sok szeretetet,
Lásd meg más szemében a lelke bánatát,
Törölj le könnyeket, hirdess jó szót, békét,
Az igazság hangja szívedet járja át.
Örüljünk hát együtt, eme pillanatnak,
Feledjük a bút és a múlandó időt,
Zárjuk az óévet, köszöntsük az újat,
S bizakodva várjuk a rákövetkezőt.

*

Séta a Duna parton

A januári nap hunyorog az égen,
Házak árnyékában galambcsapat szemez.
Lassan koppan léptem a macskaköveken,
A város bűzös, koszos ágyából ébredez.
Szomorúan indul a lábam előre,
Agyongyötört testemet vonszolja tovább.
Két szemem lázasan issza az életet,
Csak percre feledhetném az ittlétem okát.
A híd felől szél fúj, nézem a párokat.
Tavaly ilyenkor itt, még oly boldog voltam!
-Gyógyszerszagú élet, haldoklik a testem-
S most kalapál a szívem, ahogy rád gondoltam.
Valami fáj bennem, nincs, ki meghallgasson!
Halál szőtte álom, fedi a szememet!
Csak kullogok némán, számat összezárom,
Hallgatni kell, s temetni, mert mást nem tehetek.