Szijártó Péter - Régen

Szijártó Péter

Régen 

régen ha kérdeztél, minden választ tudtam
karjaim közt laktál, az arcomon aludtál
sosem szomorkodtam

régen ha féltem, mindig újságoltad
hogy szeretsz mint senki, hogy nem kell továbbmenni
és az eső csak kopogtat

régen ha bevillant, hogy nem tart ez végig
komolyan el sem hittem, hogy egyszer mindent
úgy látok mint kik kívűlről nézik

régen vak-bízva, hullva az egészbe
naívan úgy voltam, bolondul gondban…
de most már remélve.

Szijártó Péter - Zene arcú lányok

Szijártó Péter

Zene arcú lányok 

Fákat ültetnek köréd Kis fákból nőttek föléd
A zene arcú lányok. A dallam lelkű álmok.
Töltőtoll kapar a papíron Komponálunk hallgatagon
Vérzik kék szíve. Zúg a harangok szele.

Mi ez? Mi ez? Mi ez? Mi ez?
Halk mű ez és szomorú.
November színe van
De azon túl arany.
De azon túl csak csend.
Halk talpakon leng.
Csak könny csilingelés
Csak a könny csilingel és

Gyémántot növeszt a szívedben.
Most csak némán várok, Most csak rájuk vágyok,
S a zene arcú lányok És a dallam lelkű álmok
Csomagolják a lelkemet. Megtáncoltatnak engem.

Mind itt vannak bennem.
A világra emlékezek.
De azon túl neszek.
De azon túl én vagyok.
Közöttünk dallamok.
Az esernyő unalomban,
A kerti hangokban.
Mi ez? Mi ez?

Falevelek íze a számban
A szerelmes magányban
De azon túl a végtelen.
Maga az űr a szerelem.
Hangjegyek a csillagok.
Szerelmes vagyok.

Kódorog az égi bajnok.
Őszi chansonok járnak.
Belém találnak.
De azon túl nyár van.
Szív dob szól a nyárban.
Körötte csak a csend.
Aztán az is lecseng.

Elmúlhatunk mi is?
Nem lehet.

Szijártó Péter - Őszi esők partja

Szijártó Péter

Őszi esők partja

https://www.youtube.com/watch?v=bTvvtnxMiNQ

Őszi időben csak állunk
nem ígérgetünk.
Ki tudja előre?
Felfoghatatlanságunk
ernyőjén keresztül
hull ránk szerelmes
szavaink esője.

Ott rajong már szánkba oltva
nyelvünk cseppjén
minden íz.
Múltunk néha felvillámlik
de tudjuk sosem lehet másik
karc nélküli arcainkon
mosolyt mos az égi víz.

Olyan mintha lennél
társam öröklétben,
vagy csak egy pillanatra.
Szövetségünkben
szeghetetlenségünkben
ó…gyönyörű látvány :
az őszi esők partja.

Szijártó Péter - Kék álom

Szíjártó Péter

Kék álom

Álmomban utaztam kékrózsás tájon

Rózsák közt szerelmet, szerelemben mérget találtam

Az arcod, a hajad kék tenger – vetített az álom

Egyetlen nagy, kék hullám lett az ágyam

Egyetlen nagy, kék cseppent szememből

A rózsamezőre, a viharzó kék hajtenger mélybe

Álom, álom, repíts e fájó helyekről

S hogy sírsz te is, tán nem is vettem észre

Ó ha énekelni tudtam volna dallamot

Mi elszállt volna végig, tébolygó mezők felett

Kedvesem, élek, én vagyok

Ki csókolt akkor, és fogta elkékült kezed

Az álomban mindig olyan tehetetlenek

Vagyunk, jaj az álomban mindig tehetetlenek.

Szijártó Péter - Ág tetején

Szijártó Péter

Ág tetején

Ág tetején ül a hold

mondd a titkod gyorsan mondd

mert ha lehullik a hold

kiderül hogy ott se volt

a szívemben szerelem

akartam hogy így legyen

túl nehéz és ha viszem

megszakadhat a szívem

Árok partján kóbor eb

lettem szerencsétlenebb

gulya, raj, és egyebek

elbujdosok veletek

rámtalál majd a halál

s fia leszek, meg se vár

se a hold, se csillagok

s ha elmúltam : nem vagyok

Ami marad, fenyőág

megtelt szív, de tudd meg hát

én hozok majd álmot rád

szép éjszakát, jó éjszakát

az álmodban odafenn

közös lesz a szerelem

s csak annyit érzel, istenem

ezt a verset ismerem...

Szijártó Péter - Mennyi szépség

Szijártó Péter

Mennyi szépség 

boldog vagyok, megleltelek
tenyerembe temettelek
mennyi foltok
mennyi hibák
de lett egy apró
örök világ közöttünk…
s hogyha eljő majd a vége
ki megy kihez vendégségbe?

a fejemben van egy könyvtár..
tudja, aki tudja, volt már...
kincs ez, mondják
arany teher
de költeni ó
senki se mer belőle…
ezt is onnan loptam, cetli
versnek lenni mit kell tenni?

csillagkorpa, csókostor..
elszerettél…nemjókor
ajándék lett
az életem
vissza már nem
cserélhetem minek az
amit érzek édes késhegy
ilyen soha nem lesz mégegy!

jajgatok ám nincsen hangom
eladtam már, fáj, de pardon
ez nem panasz
ez gondolat
ez nem is könny
csak mosogat a szemem…
számolom hát ,amíg van még
mennyi szépség mennyi szépség!

Szijártó Péter - Első pillanat

Szijártó Péter

Első pillanat

Azokban a régi szép időkben

Mikor még hittem a csókokban, nőkben

Viseltem fekete szövet kabátot

Éreztem ha nem is nézed, látod

Hogyan zárul szemmel vetett körökbe

Köréd halkan egy férfi figyelme

Megcsaltál már akkor, az első percben

Amíg feléd a két métert megtettem

Kabátom zsebében már ott lehetett

Oly sok lassú perc ökölbe vetett

Későbbi kínja, s gyűrű a másikban...

S többről most se, akkor se, nem tudtam

Gondoltam tán, küldötte vagy holdnak és napnak

Tökéletesség, és engem elragadtak

A saját vágyaim, ahogy lenni akartam

Társad egy nagy, égi kalandban

Viselője roppant, boldog nagy titoknak

Mutatni ezt süketnek, vakoknak...

Melléd léptem akkor, s azt láttam :

lány vagy e fehér világban

Küszködés, és elfogyott a szó bennem

S lettél vágyaimból szerelmem

Úgy állok én, most is ottan

Felfedezve s elhagyottan.

Szijártó Péter - Volt egyszer egy fiú és egy lány

Szijártó Péter

Volt egyszer egy fiú, és volt egyszer egy lány 

https://m.youtube.com/watch?v=pPVLQtBwZOY

Volt egyszer egy fiú, Szerelmesek voltak
és volt egyszer egy lány, mélyen valahol,
és együtt voltak akkor átkarolták egymást
minden éjszakán. minden éjfélkor.

Úgy érezték ketten, De egyszer aztán a lány
hogy semmi sem elég, elkalandozott,
és éjfélkor megfogták sohasem felejti el
egymás két kezét. a fiú a napot.

De egyszer aztán a lány Várok rád örökké,
elkalandozott, üzente a széllel,
s a fiú csak várt amíg a szél de a postás nem
híreket hozott. jött a levéllel.

Hol vagy, hol vagy, Várok rád örökké
hol lehetsz te lány, üzente a fákkal,
ilyen hűvös és keservesen harcolt
és álnok éjszakán ? közben a magánnyal.

Hol vagy, hol vagy, Aztán belépett végül
miért nem vagy velem, a puszta semmibe,
miért hiányzik most s ott csendesen
a lila szerelem ? meghasadt szíve.

Volt egyszer egy fiú, Azóta emlék csak
ki leste a lány szavát, az üres éjszakán,
és együtt szelték ketten hogy volt egyszer egy fiú,
a puha éjszakát. és volt egyszer egy lány.

Szijártó Péter - Tavaszi vigasztalás

Szijártó Péter

Tavaszi vigasztalás 

…padokra ülsz lassan
és számolod a százat
míg nézed a toronyórát
váratlan tavasz támad
az ágy sarkai nyúlnak
feltűnnek messzi tájak
még fájnak gondolatban
a sok régi ágyak
ám a fáknak lábaközt
tündöklő varázslat:
a langyos árnyékok
már büszkébben járnak
ha már egyszer szerettél
(számold csak a százat)
mire a végére érsz majd
újra átjárhat
szívtől mezítlábig,
s nincsen szebb ajánlat
ölelni akar a táncos világ:
menjél! már várnak…

Szijártó Péter - Boldog-súgó fájdalom

Szijártó Péter

Boldog-súgó fájdalom

Én szeretem hogy az vagyok neked

felintő láng-jel, tétova ismeret

hol csapdába száll mind a sóhajod

gyűjtőárnyék... szeretem hogy az vagyok

minden apró szóval kebledre égetek

csodálatos, hosszú, mélyreszánt jeleket

s hogy lány vagy, titok és félelem

s hogy sejtem reszketésed, azt is szeretem...

Micsoda nagy örvény, micsoda szavak

mennyi varázsló vers, megkavart tapasztalat

és hát ez vagy, karjaimba bújt éji kisbaba

mikor reszket a padló reszket az ég maga

hálóban delfin, villanó akarat

ahogy véded, mégis eldobod magadat

ahogy lennél is, halnál is, egyazon helyen

ahogy nemet szólsz, és jössz... azt is szeretem!

Halkká válsz, fénnyé, sejlő messzi part

feletted csillag leszek, megsuhanó kard

ne higgyél bennem, megvakult ismeret...

én csak szeretem, hogy így vagyok veled

szeretem még, hogy szökni fogsz, s rabod

ilyen erősen, hangtalan, mégis én vagyok

ha érkezem hozzád, ha nem látsz, ha megyek

sosem múló, boldog-súgó fájdalom leszek.

Szijártó Péter - A legszebb alkalom

Szijártó Péter

A legszebb alkalom 

Csend repült fel az ígéret szárnyain
rádszánom hát számolatlan titkaim
titkaimnak gyökerei, halmai
az élet szép bonyodalmai
s bonyolultak a szerelmi rejtjelek
de végső megfejtésed – én leszek
én leszek sorsod, győzelmed, veszted
én leszek a zuhanó ígéret feletted.

De remélem ágyad is, paplanod
a legrövidebb halhatatlanod
aztán majd sok évre rá, hogy vagyok
különös társad, ábrándod, angyalod
megtudjuk - ha könnye hull - hogy lehet
a Jóisten sír e közben vagy nevet…
legyen így az élet, szeretném nagyon
legyél hát rá, a legszebb alkalom.

Szijártó Péter - Lenni aki lehetek

Szijártó Péter

Lenni aki lehetek 

Szerető kaptár a fejem
zúg az édes éjjelen,

mint szerelmes szilánkméhek
szúrnak, búgnak, megígérnek,

messze vagy ha nem mellettem
s majdnem el is felejtettem,

ha az égbolt tenger lenne
a hold is csónak lenne benne,

s ha a világ görbe volna
együtt eshetnénk le róla,

de a világ meg sem moccan
míg a szívem egyet dobban,

de a szíved meg se moccan
s nyúlik az éj egyre-hosszan,

mások mindig okosabbak!
de másoknak te így nem vagy,

gombolkodó téltitok..
míg én egyre gondolok:

nem akarom hogy sok legyek
csak lenni, aki lehetek.

Szijártó Péter - Találkozás

Szijártó Péter

Találkozás

https://m.youtube.com/watch?v=P8qoz6VcWEQ

Olyan rég nem láttalak

Gyémántló szemed, ébenszín hajad

Mesélj hát mi történt veled?

Merre jártál, viharzó kedvvel

Mondták e, kedves, nevedet ezerszer?

S most borultan hány szerető keres?

Volt e eszedbe messzi városokban

Itthon az egy hogy van?

S téged még mennyire szeret

De jó hogy újra látlak

Vagy talán csak kitalállak

Mint a sok egyforma téli délután

Amit lent látok, magányos lábnyom

Ha fejemet mélyen lehajtom

Itt laktál régen, megállok

Hogy elkísértelek, ennyi idő után

Köszönöd, s búcsúzunk bután

Egy művész ma kel át a Nagykörút felett

Szijártó Péter - Szerelembéke

Szijártó Péter

Szerelembéke

ágyat bontanak
fejemben régi
szerelmes szavak

lefekszem remélni
mellémbújsz hamar
s a tested ígéri

hogy a szívbe mar
mint dió meg a magva
az átölelő kar

és nem leszek úgyhagyva
titokban félve
szót párnákalá rakva

a plafonba nézve
tőled elsodródva
kihűlve-remélve

álmomba’ beleakadtam
karodba…
jóisten terítéke

feledek az egészre…
amit a kezedből érzek
szerelembéke

Szijártó Péter - A Teremtő kezét

Szijártó Péter

A Teremtő kezét 

most keltem csak, a világra
még éppenhogy pislogok
mi a célja, értem e?
nézem merre is forog

néha-néha, egy pörgetésnél
a teremtő kezét nézném
hátha megszoríthatom
felbukkannak színes évek
ígérnek de mind elégnek
- örökké várt alkalom

vágyaim ma költözködnek
mint a fázó madarak
lelkem szabad égboltján
csak tudnám hová tartanak

dal kel bennem, bölcsőjében
nem is hallom, inkább érzem
a boldogság elrohan...
megmenthetném? igaz még tán...
nem sírok csak nézek némán
s rázkódom hangtalan

mindenem van, el nem veszhet
mikor vágyakból vagyok
hátra fekszem s míg hiszem
szállhatnak az angyalok

és a világ régivé lesz
csókkal, szóval részévé tesz
üzen nekem, úgy dobog
mikor nem talállak, csak kereslek
olyan szépek : lélegeznek
a szomorú pórusok

Szijártó Péter - Egyszerűen szeretni

Szijártó Péter

Egyszerűn szeretni 

Megtanultam valamit
s alighanem ennyi
tudni kell csak más
ritmusban szeretni
elfogadni, hagyni
ami mind a másik
s az sem igaz néha
hogy minden apró számít

ha nem is jön a jó szó
még lehet benned nagy szív
vagy szólhatsz szépet s közben
az ilyen csatát nem vív
megtanultam valamit
s alighanem ennyi
nagyon nehéz néha
csak egyszerűn szeretni

ha egy picit elhallgatsz
meg nem ijedek
van úgy hogy a mozdulatok
tényleg nem jelek
máskor meg nagy váratlanul
meztelen-ruhátlan
körbevesz a szerelmed
saját ritmusában

ha egy picit elhallgatok
meghallom a lelked
ketten leszünk máris
kik szeretik e csendet
meghagyom az utat
járjuk önmagunk :
lehet ez a titka
hogy így – megmaradunk.

Szijártó Péter - Élni kezd

Szijártó Péter

Élni kezd 

él az arcod, ha felnevetsz
megszületik, élni kezd
hálás vagyok mindenért
hogy a szemed
így nevet
s hallgatagon is mesél

egyik este, megváltoztam
eldobáltam amit hoztam
belül más nem maradt
egy tudat csak
hogy ritka vagy
egyetlen darab

és aztán lassan így tovább
álmodtam szépet és ostobát
mint az egész élet
s féltettem
mi veled lettem
érthetetlen szerencsémet

megyek most már, lesz bármi
megyek téged megvárni
tekeredik az éjszaka
vigyázz vele
nincs sok ilyennel tele
a világ már vár haza

Szijártó Péter - Titokoldó

Szijártó Péter

Titokoldó 

Erdő mélyén párás csendben
hol páfrányból a fák bakancsa,
kövek s dombok könnyű rabja,
elvarázsolt patak lettem
ki buja vágyát hordja partra.

Te meztelenül mint az álom
hogyha bennem fürdőt veszel,
a felszín alatt táncoló jel
igaz mese, tündér leszel,
míg forró húsod körbejárom.

Rámfekszel majd mint egy csónak
a hajad elszáll, s minden ponton
csókká buggyan buborékom
s az örvény lassan körbeforgat
csörgésem halld ezüst szónak :

súgom használj, pazarolj el ,
futtasd kezed között habom,
nem apad el, nem hagyhatom!
csillagtakarónk az éjjel
és a felfűtött alkalom.

De innen tőlünk, jaj ez határ!
már vörös vízzel rohan az ár.
Ha meghalok sem érdekel
én e boldogságban vérzek el!
Feloldott titok lesz ez a nyár…