Szécsi Margit - Nádas

Szécsi Margit

Nádas

Szél ha fújja:
éles levél-karddal
napos-fényes
levegőbe vagdal.
Sárga pelyhet
pilléz bóbitája,
mintha felleg
madárpihe szállna.

Lepke lebben
mint a csöndes álom.
Zöld darázs ing
napsugár-fonálon.
Mint ütött húr,
hosszan szól a dongás,
egésznapos
a bíbicvisongás.

Szécsi Margit - Most ülök, várok

Szécsi Margit

Most ülök, várok

Én, Szécsi Margit,
szerelmese csóknak és bornak,
egy nap az álmok földjére léptem,
hol gyönyör s éhség
egyetlen sóhajba forrad.

Most ülök, várok.

Szerelem büntet:
játék-kardomat mert lebocsátottam
érted, jaj lápon villó kikötő.
Világok úsznak
a sóhaj-szürke habban.

Szécsi Margit - A tavaszi fagy

Szécsi Margit

A tavaszi fagy

 

Élet zajtalan varrónője
ki mindent összeállni késztet
jött, harapós fénnyel - csillogtak
az életen a halál-fércek.

Befagytak a ragyogó ércek,
fázott a tűz - egyszerre tél lett,
a hideg vas is, kézhez-forrva
emlékezett a jégkorszakra.

Csalók voltak a forró térdek,
jég-violák a szenvedélyek.
S füstölgő csóvák: lelkek égtek,
ki ne fagyjanak a vetések.

Szécsi Margit - Kristály-fejékes

Szécsi Margit

Kristály-fejékes

Kristály-fejékes teleidet
eltékozoltad, hazám.
A veretes szán
ott vágtat álmaink Tejút-porán.

Tüzet itt gyújtok én,
most te vagy a remény,
téli esőben lassan-gyúló galy.
Nehezen lobbansz mint az ész.
Szólj, dörmögő angyalmoraj!

Muzsikáld nekem:
van mindenem,
s hevít egy láthatatlan csók.
Zsebeim: kék virágbarlangok,
aranyat nem sóhajtozók.

Enyém az örök szánka:
a képzelet.
A lélek havasára
röpítem életem.

Szécsi Margit - Rózsa-ének

Szécsi Margit

Rózsa-ének

Ablakomban a bimbó:
nyílatlan bársony baba
rózsának korma eljő
tömör hajamnak hava

Ó duzzadó jelenkor
Idomtalanság kora
Nádas tisztája helyén
világvevő pocsolya

Nem a nap: a harag süt
Nem zengés ez: a pora
Fogamnak csikordulása
bábura háborura

Nincs mód kitörni rajtad
örök hüllő-kupola
Álmunk is hiába tiprat
elhervad pata-nyoma

Sebeink eldagadoznak
nem nyílnak ki soha
Rózsának korma eljő
tömör hajamnak hava

Vas-kristályos az óbor
Augusztus-bíbora
Részegtelen fejemnél
a Tévedések Ura

A vér lassú csatája
nem vezetett sehova
Rózsának korma eljő
tömör hajamnak hava

https://www.youtube.com/watch?v=cG89_sXslMk

Szécsi Margit - Télmalom; - Betlehem

Szécsi Margit

Télmalom

Télmalom, télmalom,
megőrlöd életünket.
A jéglisztes talaj
világos mint a bűntett.

Feketébb így a baj,
s kik erkölcsben kitűntek:
fényedben, télmalom,
sötét hattyúként ülnek.

Ó, jég-dinamika,
körrendszere az űrnek,
hol rég-fagyott Napok
holt rezgéssel tütűlnek!

Gyilkolni s szülni is
a népek mért dühűlnek
ó télmalom, ha vagy,
ha ég és föld kihűlhet!

S fényedben, télmalom,
Margit nem feketül meg.
Holta mint élete:
mínusz, világos ünnep.

https://www.youtube.com/watch?v=Z8bfEHCHt4M

Betlehem

Kövérek és fehérek és
farzsebük kiáll.
Borotvált is, nyakkendős is
a három király.

Viola az alkonyi ég,
csillagot szitál.
A legnagyobb csillag alatt
három a király.

Belefárad a jövendő,
megszületni fáj:
minden bölcsőt lebélyegez
a három király.

Bárányfelhőn ordas rontás,
ordas lett a nyáj.
Ordas ringatja a földet:
a Háromkirály.

Szécsi Margit - Tánc

Szécsi Margit

Tánc

Teliholdból süt a végzet,
csillag markol vérkörökbe,
halálforgás minden óra,
jőjj szeretni mindörökre.

Zöld szoknyám a fiatal nyár,
csókra vágyom, nem kalácsra,
jeges bárcák hadi-útján
vagyok izzó Máriácska.

Rézveretű a derekam,
vörösréz-kupa a mellem,
meghasonlás éjszakáin
tedd hogy szívünk összecsengjen.

A gyehennás vágy-lovakat
üdvözítő útra oldom,
a gyehennás vágy-lovakat
hajtom a viharos mennybolton!

Teliholdból süt a végzet,
csillag markol vérkörökbe,
halálforgás minden óra,
jőjj szeretni mindörökre.

Szécsi Margit - Születésnapra

Szécsi Margit

Születésnapra

Szemem alatt álmatlanság
virágzik,
az én sűrű könnyeimtől
elázik.
Lesz még az én arcom igen
virágos,
lámpás szemem szerelemtől
világos.

Már a kakas harminchatot
kiáltott,
tagadhattok engem, édes
barátok.
Gyöngeségtek nem veszem a
szivemre,
jó a világ, még nekem is
jó benne.

Szécsi Margit - Valaki üzenete

Szécsi Margit

Valaki üzenete

Szívemre-csókolt intelem,
hogy: holnap is jár még az óra.
Perdita már csak kerít,
s így ez a csók is: metafóra.

Ő holnap is a bálból él,
s ki engem ért: táncol-e holnap?
Lengek a kosztümök között,
miket az intelmek csatolnak.

Szinte látom magamat
a rámtukmált, hálás szerepben.
Eleven pór, holt pártütő.
Soha, aki vagyok ma: ember.

Kívül az égett-szagú Hold,
nagy fejvirág Dózsa-i hőben.
Kínlódva, mint az iskolás,
álmodok vissza az időben.

Az eleve elrendelés
már a fogantatáson pólya.
Magyarország, kicsi nő,
kurva urak mulattatója.

Perdita rajtunk nem keres.
Tőkéje: a bukottak ára.
Perditának szüksége van
a kárhozott alázatára.

Rózsák között rózsás okot
látok, mert tüskéje szívemben.
Perdita alkudozik,
élni akar. S ránkszól. Remember.

Szécsi Margit - Sarkantyú hava, július

Szécsi Margit

Sarkantyú hava, július

Sarkantyú hava most jön el,
s hava a nyereg-takarónak,
most, hogy a gazdátlan csikók
leejtett szárnyakkal halódnak.

Most a nyári bazár-soron
kihevült kofák szónokolnak,
s veres százassá ég a lomb -
ideje most jött a pofonnak.

Forró, sötét ravatalon
hálóból vonítjuk a Holdat...
Aki türelmet prédikált:
most kéne leszúrni a holtat.

Ez a vitézek ideje:
a drótok szárnyakat tarolnak.
Ha előttünk bezárt a menny:
legyünk lovagja a Pokolnak.

Szécsi Margit - Valaki üzenete

Szécsi Margit

Valaki üzenete

Szívemre-csókolt intelem,
hogy: holnap is jár még az óra.
Perdita már csak kerít,
s így ez a csók is: metafóra.

Ő holnap is a bálból él,
s ki engem ért: táncol-e holnap?
Lengek a kosztümök között,
miket az intelmek csatolnak.

Szinte látom magamat
a rámtukmált, hálás szerepben.
Eleven pór, holt pártütő.
Soha, aki vagyok ma: ember.

Kívül az égett-szagú Hold,
nagy fejvirág Dózsa-i hőben.
Kínlódva, mint az iskolás,
álmodok vissza az időben.

Az eleve elrendelés
már a fogantatáson pólya.
Magyarország, kicsi nő,
kurva urak mulattatója.

Perdita rajtunk nem keres.
Tőkéje: a bukottak ára.
Perditának szüksége van
a kárhozott alázatára.

Rózsák között rózsás okot
látok, mert tüskéje szívemben.
Perdita alkudozik,
élni akar. S ránkszól. Remember.

Szécsi Margit - Fehér galambot

Szécsi Margit

Fehér galambot

Fehér galambot, fekete hollót
ingembe raktam, vigyen a szélben,
vigyen az égi hullámverésben.
Látom a földet mélyen alattam,
látok egy írást messzi fölöttem,
szép betük arról, mivégre lettem.
E zűrös élet mágnes-köréből
nem illik nékem följebbre törni,
sem nem a földi hadakkal ölni,
tettel vagy szóval ölni, gyűlölni.
Mire beborúl a heves égbolt,
nehéz vizei mossák a földet,
magamat látom a tisztaságban,
e csillogó föld nekemvaló lett.
Mire kihajt a tövises ezüstfa,
mire kinyílik szagos virága,
csillag-rengeteg sárgaréz torka
a te szép neved kitrombitálja,
lezuhanok a fényes világra.

Szécsi Margit - Galamb-macska-virágének

Szécsi Margit

Galamb-macska-virágének

Mikor a sárga trombita-virág még
felém fordulva magyarul zenélt,
tetőgerinci macskák bandukoltak
az Araráton galamb-combokért,
a sufniban boncoltunk holt madárkát,
kutatva a mozgás eredetét,
s megleltük egymás anatómiáját -
szeretsz-e még, szeretünk-e még!

Nappal aludt a lámpa, mint a dandy,
fehér dunnákat döncölt a sötét.
Beöltöztem tüzes ágytakaróba,
királyra várva én, tüköri kép.
Galamb meg macska apellált szivemhez,
s az Ararát, s fönn a mennyei kék.
Ó, szajha élet, hozzám igenis jó,
szeretsz-e még, szeretünk-e még!

Szécsi Margit - Télmalom; - A tavaszi fagy; - Cirkusz a hóban

Szécsi Margit

Télmalom

Télmalom, télmalom,
megőrlöd életünket.
A jéglisztes talaj
világos mint a bűntett.

Feketébb így a baj,
s kik erkölcsben kitűntek:
fényedben, télmalom,
sötét hattyúként ülnek.

Ó, jég-dinamika,
körrendszere az űrnek,
hol rég-fagyott Napok
holt rezgéssel tütűlnek!

Gyilkolni s szülni is
a népek mért dühűlnek
ó télmalom, ha vagy,
ha ég és föld kihűlhet!

S fényedben, télmalom,
Margit nem feketül meg.
Holta mint élete:
mínusz, világos ünnep.

*

A tavaszi fagy

Élet zajtalan varrónője
ki mindent összeállni késztet
jött, harapós fénnyel - csillogtak
az életen a halál-fércek.

Befagytak a ragyogó ércek,
fázott a tűz - egyszerre tél lett,
a hideg vas is, kézhez-forrva
emlékezett a jégkorszakra.

Csalók voltak a forró térdek,
jég-violák a szenvedélyek.
S füstölgő csóvák: lelkek égtek,
ki ne fagyjanak a vetések.

*

Cirkusz a hóban

A ponyvák bevonva: nem játszunk.
A porondot, arany homokját
beesheti a hó.
De élünk. Rudakról alélt
kötélzet csüng,
ám a csönd sátora alól
citerák pendülnek.

…

Szécsi Margit - Karácsony

Szécsi Margit
Karácsony

Nem voltunk spórolós szegények,
olvadt az izzadt erő ára.
Anyámék mindent ráköltöttek
tornyos, csudás karácsonyfára.

Fehér lepedő titkot rejtve
feszült előtte, mint vitorla,
s huncutul hittem, hogy a talpfát
barkácsoló árny József volna.

S a Boldogságos dús kezétől
ingott a nagy fenyőfa lombja.
Nagy, áhítatos árnyékokkal
népesült be a műhely-konyha.

A forgács angyalhajként zizgett,
a fűrészfogak fényt haraptak, -
fényét a mécses szép szelíden
csobbantotta a gyalupadnak.

Szécsi Margit - Sanzon

Szécsi Margit

Sanzon

Úgy kerestem én az igét,
mint aki forgószélbe lép,
s míg kínban-kéjben hánytorog,
mit bánja: rálelnek-e még - -

Fekete bársony a sötét,
életem elszállt mint az ég,
dereng hamvakkal homlokom,
kioltott hittel álmodom.

De hogy ilyen nyomorúság
szólni, ilyen szomorúság,
ha csak megálmodtam volna,
bármi inkább lettem volna.

Lettem volna csöpp ősanya,
kölykek tej-teli korsaja,
sötét kuckóban tiszta nap,
- vagy csak szopnának őz-fiak.

Vállam noha füstös volna,
kék palásttal domborodna.
Testem a vézna motolla
drágalátos bárány volna.

Jaj, hogy engem kiárulnak,
szívemre redves pénzt raknak,
terméketlenné fogdosnak -
kit vadásznak, jobb a vadnak.

Fekete bársony a sötét,
életem elszállt mint az ég,
dereng hamvakkal homlokom,
kioltott hittel álmodom.

Szécsi Margit - Utolsó évszak

Szécsi Margit

Utolsó évszak

Kezemben kék citerával
      állok, soványan,
lobogó szalagjaim lohadnak,
      tűnnek kopottnak.

Kövülő, súlyos muzsikám:
      kő-bástyám, imám
füstölgő várost rejteget,
      koravén kerteket.

Szellős-kabátos vándorok
      fázósan járnak ott,
hajolnak olykor lángért:
      alvadt virágért,

s elpereg a piros lélek,
      oldódik, réved...
Ködben a hajó tútol:
      messzire tévedt...

Szécsi Margit - Félelmetes szerelem

Szécsi Margit

Félelmetes szerelem

Félelmetes szerelem,
öt évig, krumplin kenyéren!
Tündöklő márvány-fehéren
ültünk, s néztük a mozit.

Mámor vállal, magány vall
magáénak úgy mint régen.
Kőre-karcolt bálványképem,
kémlelj rendületlenül.

Írjál engem az égre,
írjál korhadt kapuk fölé,
hogy magamat el ne vétsem:
jó volna hazaérni.

Te vagy a nappali hold,
te vagy minden lehetetlen.
Vaskos, mérleges kezedben
meg-megsüllyed bánatom.

Szécsi Margit - Élni

Szécsi Margit

Élni

Élni az áldott életet,
a napfényt, a félelmeket,
a szaporodást, születést
élni az embernek kevés:
meg kell rágni a létezést!
mivel az ember telhetetlen,
gyógyszere: bánat, bánat ellen,
s az ember elgondol sokat,
e kíntól úgyis megdagadt
világba még világokat,
egy kis csíkot túl a végtelenen,
s elgondolja önmagáról, hogy: van,
s elgondolja hogy ne legyen.

Szécsi Margit - Körforgás

Szécsi Margit

Körforgás

Én tudom hogy elvetél
     minden fájdalom
április ha orgonál
     a domboldalon
Mint halálra-szánt bika
     virággal-födött
fehér virág-ködökben
     fut a bódult föld
nem iszom bort a szagok
     részeg hajnalán
szívem féreg vagy madár
     vígad ostobán
         ó a fák
         ó a fák
gőzt és habot zokogó
     nyurga trombiták
fújják tüzes kerubok
     forog a világ
száguldunk a félelmetes
     boldogság iránt