Szomorúfűz - A derült nyáréjben

Szomorúfűz

A derült nyáréjben

Kettévált utunk, szétfújt a szél
a felhők között lángoló nyár
a lombok árnya ad enyhülést

az égbolt ezernyi ezüstforgácsával
az éj sötétjében mécsesként pislákol
közöttük lámpásként a vén telihold

rózsák illata a légben barangol
öleli szívemet szelíd érintéssel
szerenádot ad a madarak csicsergése

a derült nyáréjben az új szép világom
tündéri bájjal szememre szór álmot..

Szijártó Péter - Titokoldó

Szijártó Péter

Titokoldó 

Erdő mélyén párás csendben
hol páfrányból a fák bakancsa,
kövek s dombok könnyű rabja,
elvarázsolt patak lettem
ki buja vágyát hordja partra.

Te meztelenül mint az álom
hogyha bennem fürdőt veszel,
a felszín alatt táncoló jel
igaz mese, tündér leszel,
míg forró húsod körbejárom.

Rámfekszel majd mint egy csónak
a hajad elszáll, s minden ponton
csókká buggyan buborékom
s az örvény lassan körbeforgat
csörgésem halld ezüst szónak :

súgom használj, pazarolj el ,
futtasd kezed között habom,
nem apad el, nem hagyhatom!
csillagtakarónk az éjjel
és a felfűtött alkalom.

De innen tőlünk, jaj ez határ!
már vörös vízzel rohan az ár.
Ha meghalok sem érdekel
én e boldogságban vérzek el!
Feloldott titok lesz ez a nyár…

Jóni Barna - Alkonyat

Jóni Barna

Alkonyat 

/tankák/

Csendragyogásod
lázas naplementében
gyönyörűséges…
Szememben izgalommal
vibrálnak még színeid.

Halk muzsikaszó.
Sötét lepellel a csend
rám takarózik.
Csak egy tücsök, ki zenél,
alkonyatkor révbe ér...

Szellő születik
keresne puha ágyat.
Nyárfalevéltánc.
Zizegő szalmavirág,
álom pillangószárnyon.

Kialvó bús fény.
Az égi láz haldokol
Hajnal, tűz, parázs.
Bíborral ég alkonyat,
bánatba szövi arcom...

Radmila Markovic - A fa álma

Radmila Marković
A fa álma

Éj leple csillagtalan
magányosan fa áll szomorúan ,
a Holdat csalogatja bús lombjára,
hiába minden szemfényvesztés,
csak árvalányhaj simogatja testét,
minden faág eget óhajt csókolni,
teliholdat szeretnék ölelgetni,
a nagy fehér kerék lassan távolodik,
felhőmedve a semmiből közeledik
négy lábra áll, bocsát szoptatja
pár tejcseppjével fa levelét itatja,
mackó és a bocs,lassan elcammog,
jönnek újabb fellegek,csendesen,
zuhanyrózsájukkal mosdatják a földet
faágakon a levelek tánca taktusra jár,
esővel borított nyári éjszakán.

Fekete István - Akác

Fekete István

Akác

Lombján fehéren ring a virág,

alatta csendes, puha a világ,

felette méhek donganak,

a kasba mézet róla szednek,

virágján néha megpihennek,

s ha jó vagy: mesét mondanak.

Ágán sok csúnya, hosszú tövis,

eldugva fészek - néha öt is,

s a fészekben dalos madár...

Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,

fiait férgekkel táplálja,

s nélküle üres a határ.

Akácból készül kocsi, szerszám,

ajtóküszöb és télre kis szán.

Mindenre jó a világon.

Kályhátokból õ zümmög éjjel,

a nyár melegét hinti széjjel,

ha szemedre száll az álom.

Juhász Gyula - Nyár - Régi nyári éj

Juhász Gyula

Nyár

A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)

A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok és siratom magam!)

*

Régi nyári éj

Fekete jegenyék között
Pirosan kelt a nyári hold,
A táj bársonyba öltözött,
A Tisza csöndben szunditott.

Majd, mint az ezüst, fényleni
Kezdett a boglyák bús sora.
Az egész földre ráborult
A ragyogó éj mámora.

Szikráztak fönn a csillagok
És lenn a rőt pásztortüzek:
Az ég és föld szerelmesen
Egymásnak titkokat üzent.

.kaktusz - Égi jelenségek ...

.kaktusz

Égi jelenségek …

https://www.youtube.com/watch?v=_vH7xMVJm60

Tudod arra gondoltam,

aki beleszeret látványába

a csodás szivárványnak,

az hamar, csalódottan

marad magára,

és aki a csillaghullásba,

az is olyanba,

ami egy szempillantás alatt

eltűnik nyomtalan,

a következőre várhat hosszan,

amelyik egy picit sem különbözik,

semmivé válik megint …

de aki az eget,

a hol napfényes,

hol borús,

hol csillagfényest szereti meg,

annak esélye van

megkapni ajándékként

a csodás égi jelenségeket…

és aki beleszeret egy mosolyba,

egy szépséges szempár ragyogásába,

egy emberi tulajdonságba,

az csalódik könnyen,

szinte mindig,

aki a jelenséget szereti meg,

nem a jelenség hordozóját,

az ajándékot,

és nem az ajándékozót.

2011. szeptember 20.

Csukás István - Nyári szerenád

Csukás István

Nyári szerenád

A növő búza tejes szára egyengeti derekát,

árnyékában tücsök hűsöl, kérkedik a szarkaláb,

csipkézett virágját nyújtja – tán a könnyű égre fel!

Pipacs lobban s ráfonódik szelíden a kutyatej.

Apró világ, gyorsabb ritmus, itt a földhöz közelebb –

végigdőlök, fonjatok át, elpihenek köztetek,

s nevetek, amíg riadva tücsök pattan, menekül,

s meg-megborzongok: az ingem átizzadt hátamra hül.

Fonjatok át, gondra hajszolt lelkem már békét kíván,

s élni úgy, mint pipacs, tücsök, s a könnyelmű bonviván

frakkos szöcske – ó, felejtett, elveszített szép idill!

Apró táncok, csipkék, lángok, és a giz-gazok cirill-

betűs rajza, eltékozolt, tiszta emberi derű!

Csillagnéző életünkben bonyolult az egyszerű,

és az álom, ó, az álom, szigorúbb lett s mint a fagy,

illesztget már vágyaimra hűvös üveglapokat.

Ember vagyok, emberarcom álmaimmal glóriás,

fel kell állnom közületek – ügyefogyott óriás!

A növő búza tejes szára egyengesse derekát,

hűsöljön az apró tücsök, kérkedjen a szarkaláb,

csipkézett virágját nyújtja nyári könnyű égre fel,

pipacs lobban s ráfonódik szelíden a kutyatej.

Fazekas Valéria - Nyári varázslat

Fazekas Valéria

Nyári varázslat

Elbűvölő nyári szépség
rétek, gabonamezők illata,
vontatottan áll az erdő,
fák suhogása muzsika.

Itt csiripelő madár a gallyon,
ott pillangó szunnyad virágon.
Talán szerelemről álmodik
hintázó, illatos vánkoson.

Zöld hátú légy zümmög ingadozva
Kömény vékony szárán,
ügyetlenül lepottyan-
elterülve útilapu széles vállán.

Pajkosan kuncog sárga boglárka,
Incselkedve- pázsittal széltében – hosszába.
Felhők alatt vadgalamb, pacsirta
versenyt szállva keringnek fönn a magasba.

Erdő alján csörgedező patak
csillogva villódzik,
fölötte kékes rovarok
víg hada ringatódzik.

Oldalát mocsári gólyahír
szerényen koszorúzza,
nefelejcs szelíd kék szemmel néz
a csöndes suttogásba.

Szépségtől megittasulva állok
a remegő, könnyű nyárban,
táj lélegzete elvegyül enyémmel,
csordultig telve e gazdagságban.

Csoóri Sándor - Nyári dél

Csoóri Sándor

Nyári dél

Miféle álom úszkál a szilvafák alatt,
hová a nyár taszít?
Arany csordában járnak a darazsak
inni a vályuig.

A pajta hűs terem, elhagyott ócska színház,
kellékekkel tele.
Kaszák s cséphadarók közé egy paraszt-Hamlet
éppen beillene.

Vakít az ól, falára lovat vés egy gyerek
s a lóra katonát.
Galamb-álarcban múzsa röppen a földre le
s elvezeti lovát.

Egyszerű nyári dél, sárgulsz akár a tök,
szérűkön fölpúpozva -
aranykor-végi fényed odaégeti testem
árnyát a kertkapukra.

Lehetne vad e föld, játéktalan, borús,
homok- vagy kő-világ,
s be jó, hogy mégsem az! Isten helyett rigók
szállnak a kerten át.

Kosztolányi Dezső - Nyár - A napraforgó, mint az őrült

Kosztolányi Dezső

A napraforgó, mint az őrült

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg, s izzik, mint a réz.
Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.

*

Nyár

Mondd, láttad-e a pusztát nyári délben,
mikor kövéren sárgállik nyugalma
és sárga minden, mily hideg-fehéren
villan ezüst-szikrát a sárga szalma?

(Negyven pillanatkép)

György Viktória Klára - Imádat

György Viktória Klára

Imádat

Érzés, mely jön a semmiből,
hatalma mindent elsöpör.
Feléled, mit kívánni vágysz,
varázsa fogva tart,
akkor is, ha viszonzást
nem találsz.
Szereted, félted mindenáron,
ha a lábad alatt süpped a
bánat mocsara,
mégis a szenvedés
olyan, mint az orgona illata.
Fáj, de ölelése harmatos,
van és még sincs,
engedni kell, hogy
szépséges gyöngysora
ne legyen bilincs.

Reviczky Gyula - Nyár

Reviczky Gyula

Nyár

Ki tavaszát el nem fecsélte,
Gyümölcsöző leszen nyara,
S mire amit vetett megérik
Learathatja mind maga.

Az élet és természet egykép
Bevált sok dús igéretet.
Virágból lesz gyümölcs a fákon,
S ábrándokból lesz férfitett.

A fészek-épitési gondot
Majd kárpótolja víg család.
Ki ifjan gyüjtött lelki kincset,
Élvezni fogja kamatát.

De a kinek életvetését
Megcsípte dér, elverte jég,
S gyümölcsfájáról életének
Hullatja bőven férgesét: -

Kinek szivét, mint puszta tarlót,
A nap kopárrá égeti:
A szép nyár ragyogó egével
Csak lassu fonnyadás neki.

Gubcsi Lajos - Elég

Gubcsi Lajos

E lég 

Lent az éjjel
Fent a kéj kel
Adj hozzá holnapot
Nélküled lerogyok
Kicsiny fényjel

Lenn a pokol zuborog
Amott fenn az ég morog
Csattogtat hatalmasat
Villámlása rám szakad
Alig vagyok

Élek a porral szemben
Tüskékkel jó szívemben
Kibújtál alólam ez éjjel
Elvágtáztál egy új szélvésszel
Új igennel

Töltsed máshol a holnapod
Szívem vérzőn is megfagyott
Rágom, harapom a számat
Kitépem a darabkákat
Vágyam halott

Ajkam nélkül szótlan lettem
Temetkezem az ihlettel
Utolsó szólamom küldöm
Kezem lehull, testem megdől
Jegyem elégtelen

Berze Tünde - Ha Nap kél ..

Berze Tünde

Ha Nap kél …

Ha Nap kél messzi erdők fölött,
pacsirták rebbennek fel az égre,
s dorombolni kezd a nyári reggel,
álmából ébred lengedező búzamező.

Kiszáradt szívem napfényre kiteszem,
hátha feltámasztja valami mámor,
valami enyhet hozó nyári zápor,
s csírába szökken, mint szikkadt szem.

Elrévedez végtelenbe keresve valakit,
elfáradt álmait csukott szemmel látva,
s magához ölelgeti nyíló virágok illatát;
mikor Nap kél, s minden kínt már elvakít.

Szomorúfűz - Tűzvarázs ...

Szomorúfűz

Tűzvarázs ...

https://m.youtube.com/watch?v=z_aliXK-SiQ

Szitakötők járják kecses táncukat

A víz fölött keringőznek egymással

Gyűrűket fodroz a tótükör felszínén

A játékos, pajkos vidám szél

Könnyű, kék-vörös füst száll az estben

A tábortüzek lángjai fölött

Távoli harangszó zeng az éterben

Csillagok fürdenek a tó vizében

A telihold fénye ezüstösen reszket

Lombtündérek susognak a fűzágak között

Táncoló varázs, - tűznyelvek lobogása

Szívemből elszálló tengernyi bánat

Leleszi Balázs Károly - Bármerre járok is

Leleszi Balázs Károly

Bármerre járok is

Bármerre járok is, lát engem a Nap,
nem kerülhetem el pillantását.
Arcunk barázdáiban néhány kókadt virág,
s a kéz lecsüng, mint fűzfaág. Más lett a világ,
mintha senkit sem érezné az Isten-hiányt...
És ez a vad csatazaj! Mintha mindenfelé
öldöklő gyilok folyna. Érthetetlen, hogy miért.
Mint mindig, menekülnék ki e világból.
Szeretnék eljutni oda, ahol te vagy,
hogy fénylő orcád rám világítson.

Siktár Éva - Vigyázz a szívedre ...

Siktár Éva

Vigyázz a szívedre...

Üstökösként száguld,
majd megpihen kicsit,
tudod mitől fájt úgy,
de ismét csendre int.

Ki-kihagy egy ütem,
de nagyot dobban még,
szeretetem küldtem
szeress úgy, mint rég...

Elhalkul egy dallam
szíved nyugodni tér,
elsuttogom halkan
élj úgy, ahogy én...

Elkerül az álom?
Féled ritmusát?
Hiába is vágyom,
a szív nem muzsikál.

Üstökösként száguld
amíg fiatal,
egyre többet fáj úgy,
hát most mit akar?

Szebb jövőre vágyik,
már nem jön el neki
utad vége látszik,
ezt nem szereti...

Ezért állj meg néha,
de ne várj már csodát,
pihenj sokat még ha
vágynád mosolyát...

Egy-két ütem s vége
visszaint a lét,
megpihen már végre
nincs neki több fény...

Fazekas Imre Pál - Megőriz majd

Fazekas Imre Pál

Megőriz majd

emlék fánknál mondd – nem vagy az enyém már
gyere utolszor és az élet áldjon
megőriz majd a jázminillatú nyár
illatában emlékünket vigyázom

idősorsunk útján végtelen fénylett
már tudom mit vétettem hibáztam
védtelen vak hitem megölt sötét lett
ajkad varázsát csordultig imádtam

egy pillantás még – lásd a perceinket
még lángolva ég – bent zokog a hűség
ne áruld el te szó te tekintet
hogy boldogság volt e szép nagyszerűség

mert a vágyból is itt maradt valami
lelki hang – csak be kellene vallani

Ihász-Kovács Éva - Apassionate amour

Ihász-Kovács Éva

Apassionate amour

Beteljesült.
Menekülnék az összekuszált
sorsom elől /hova e
farkas – bárány - viadalból/
fölfalsz,megeszel,
sorsom, Szerelem,
Apassionate amour!

Vajas kenyérként,
gyermeki módon fogyasztasz,
s még egyre gyanútlanul
/miként maradék trónusodra,
Létem, Nagyúr, fikarcnyi-
Apassionate amour...

Figyeld magad, szép az,
ahogy itt nyújtózunk,
voltunk Pompey - romja alatt,
derékig-darazsas övben,
föld-közelben,a képzelt,
égbolttól egyre távolodva,
s csontjaink üteme dobra
szerelve,veri vadul:
Appassionate amour!