Szomorúfűz
Decemberi
szeretetsugarak
Az év utolsó hónapja,
mégis mindannyian nagyon várjuk. Újra itt a tél. Ha hideg is a hónap, - a
szeretet hónapjában – szíveket melengető. Hideg, párás, ködös reggelek. Hó,
zúzmara lepi be a fákat, a bokrokat, az utakat. Jótékony hó bunda alatt, vagy a
keményre fagyott földben pihennek az Élet kincsei, a természet gyöngyei.
Ködfátyolos szemű decemberben varjak kopognak a fagyos földeken. Deres az
égalj, üveges szemmel takarja a Napot. Fázik, didereg a természet. A bokrokon,
a kopasz ágakon dideregve kis madarak csivitelnek. A verebek éktelen lármával
csiripelnek a zúzmarás ágakon. Puha fehérség ül a rétre, a mezőre, - a szürke
felhők alatt. A patakon hideg fodrokat vet a szél, jéghártya a tó vizén - a
fűzfák is kopáran állnak, fehér dér hinti be a tájat. Tétovázó kis pelyhek
megsűrűsödnek. A fagyos szél hárfadallamokat suttog az ágak közt. Homályos,
kopott az alkonyi Nap.
Csendes óráinkon
kifelé nézünk az ablakon – a párás üvegre virágképeket rajzolva. Puhán
szállingózik a hó, fehérré varázsolja a világot. Hulló hópihék, - süppedő, puha
hó paplan. Téli bundába öltözik a Világ.
Gyerekek csúszkálnak
a befagyott vizeken, hógolyók szállnak nevetve, hóembert építenek a kertekben,
a tereken. Ezüstösen csillámlik a hó. Téli álom jár, a csillagok is ünnepiesen
sziporkáznak
Az ünnepek, a
meghittség hónapja. Melódiák zengnek a dobogó szívekben, - fehéren, - halkan, -
melengetően simogatják lelkünket. Sok az ünnepelt névnap, a gyerekek izgatottan
várják a Mikulást - sok ajándékkal, persze egy kis virgáccsal is. Az otthon
melege jótékonyan, finoman ölel, egy csésze, kellemes aromájú forró teával, a
friss kalács ízével, illatával.
Adventi fények
csillognak a szemünkben. A szeretet angyalai szállnak, a lelkek
kristálytisztaságában, - az új csodák születésében. A harangszó tompán zeng a légben.
Ünnep – a szeretet ünnepe – Karácsony. Készülünk a Megváltó – születésnapjára.
A mennyország is a földre száll. Tündérek kopogtatnak be az ablakokon.
Kandallók tüze melenget, finom illatok szállnak. Fények gyúlnak mindenhol, -
fényfüzérek a fákon, - a kirakatokban. A készülődés szerető izgalma bennünk, -
a meghitt esték hangulata. Ragyognak a csillagok a kristályos égbolton. A hónap
végén búcsúztatjuk az óévet – és Szilveszterkor köszöntjük az újat.
Lelkünkben,
szívünkben fénybe borul minden. A hópelyhek táncában, a csend dallamaiban, - a
szeretetben, - a szeretetsugarak melengető fényében.
*
a bokrok, a fák ülnek
a hó alatt,
a tücsök most a
mennyei réten citerál
A fagy csípi pirosra
a fázó arcokat,
hideg, csípős szél
rázza a fákat,
a kopár ágak közt süvölt,
jajgat,
A horizonton sötét
felhők sodródnak,
könnyedén, légies
hópihék táncolnak
átölel, ringat a
meghitt ünnepekben,
pihenőre tér a
természet: decemberben
