.kaktusz - A haugság szépséghiba

.kaktusz

A hazugság szépséghiba 

 https://www.youtube.com/watch?v=TkiHxVnA5ZQ

Tudod arra gondoltam,

hogy a hazugság

csúnya szépséghibája a világnak,

ami azért az egész nagyszerűségén
nem változtat, ő is,

mint minden ember teremtette fegyver,

elpusztul egyszer,

még ha háborúkat is okoz közben,

még ha egy ideig megkeseríti is az életet,

de minden háború vége tér,

a mának a hazugsága holnapra

csak a múlt savanyú emléke,

ha okoz is kárt,

közel sem akkorát,

mint mikor az ember önmagának,

önmagát hazudja,

az egy olyan zsákutca,

ahonnan nagyon nehezen van kiút,

valakinek a legnehezebb

a saját,
a hazudott valójával nézni szembe,

aki önmagában téved el,

nehezen talál újra önmagára,

pedig a hazugság

a csalódások szülője,

nála egészen biztos,

hogy az igazság sokkal szebb,

sokkal élhetőbb,

ha önmagát téveszti meg az ember,

a teremtmény nagyszerűségét veszíti el,

hogy végül önmagára találjon,

ahhoz térkép az igaz szeretet,

ami megmutatja az ember csodáját,

neki szüksége nincsen

az önáltató hazugságra.

2009. nov. 15.

.kaktusz - A szeretet (január)

.kaktusz

A szeretet (január)

https://www.youtube.com/watch?v=lPBBj2L5v54

Tudod arra gondoltam,

a szeretet szinte már elcsépelt szó,

különösen így újév hajnalán,

a nélkülöző szegény azt gondolná,

szó, ami semmire se jó,

nem kézbe fogható,

mint a levegő, vele nem lehet jóllakni,

és mégis, annál szebbet,

annál értékesebbet nem lehet kívánni,

de szép is lenne a világ,

ha minden jókívánság szívből jönne,

ha minden ilyen teljesülne,

a szeretet mindent beragyogna,

olyan lenne a Földanya,

mint egy fénylő napkorong,

ami nem perzselne, csak melegítene,

nem vakítana, csak adna világosságot,

ha nem is vitamin, ami megvásárolható,

és nem egy gyógyszer, kedélyjavító,

ha nem is lehet érte semmit kapni,

az ellenálló képességet mégis növeli,

javítja a közérzetet,

és ami nagyon fontos,

segít túlélni a legnagyobb nehézséget,

a mindent túlélő szeretetreményt ad,

szomorúságban is mosolyt csalogat,

az ember, ha elkezd benne hinni,

általa megváltozik,

hinni,

mint egy valóságos Istenben,

valóságos Isten a valóságos emberben,

mindenható ő,

egy valódi teremtő,

olyan,

mint egy tökéletes túlélőcsomag,

vele könnyebb elviselni

még a legnagyobb vihart is

mit számít a rossz, mit a gyűlölet,

ha ott a mindent legyőző szeretet,

ami egyedül sokkal többet ér

százezer szeretetlen életnél.

2010. január. 01.

.kaktusz - Minden pillanatban ...

.kaktusz

Minden pillanatban … 

https://www.youtube.com/watch?v=Hwv1vUhNX7c

Tudod arra gondoltam,

Véget ér valami minden pillanatban,

maga a pillanat is meghal,

hogy a következőben újjászülessen,

az éjszaka elmúltával új nap,

új élet keletkezik,

 minden újjászületik tavasszal,

a téllel minden búcsúzik,

hogy helyét átadja

új, meg új évszakoknak,

egyszer, ahogyan azt most is teszi,

az év is befejeződik,

de a sok közül ez egy olyan elmúlás,

(és másnap mindjárt az újjászületés)

ami bármikor bekövetkezhetne,

függ az ember döntésétől,

melyik legyen az első,

és melyik nap az utolsó,

búcsúzhatna az év nyáron,

a legnagyobb melegben,

a tréfás áprilisban,

a szerelemtől virágzó májusban,

vagy épp szüretkor, szüret után,

mindig befejeződik valami,

de talán pont a szilveszter napja az,

amikor nem történik kint semmi,

semmi különös nem kezdődik,

és semmi eget rengető

be nem fejeződik,

ami kiérdemelné a dicsőséget,

hogy kezdődjön vele,

vagy vele fejeződjön az év,

szinte biztosan ugyan az az időjárás

a végső, és az első napon,

pár másodperc csak,

amivel hosszabb lesz a nappal,

és rövidebb az éjszaka,

mint az előzőn,

említésre sem érdemes,

róla az ember döntött,

ő tette ki a pontot,

itt a vége az évnek, egy új jöhet,

remények szerint

az előzőnél szebb sokkal,

az új életet nem a csillagok

és a bolygók állása határozta,

ez a forduló szabadon választott,

ha tőle ellesni lehet valamit,

(talán ebből is érdemes okulni,

mert tanulni mindenből lehet)

talán azt,

nincs a csillagok által megírva,

nagy akaraterővel,

nehezen,

vagy nagy szeretettel a szívben

sokkal könnyebben,

új életet mindig kezdhet az ember.

2010. dec. 31.

.kaktusz - Jézussal született a szeretet

.kaktusz

Jézussal született a szeretet 

 https://www.youtube.com/watch?v=Wt352yHGR2c

Tudod, arra gondoltam,

mit is, miért is ünnepelünk

karácsony szent ünnepén,

igen, tudom, Jézus születését,

azt ünnepeljük, hogy valahol,

valamikor egy távoli városban

megszületett,

s vele született a szeretet,

de lehet-e az ünnepelt nélkül

ünnepelni,

ünnepelni azt a szeretetet,

amelyik kétezer éve jött a világra,

ha nem fogant meg a mag,

a szeretetmag, amit szétszórt,

ha azóta nem születik meg újra,

meg újra

ha nem születik meg számunkra

kézzelfoghatóan,

ha szívünk alatt nem érezzük

a szívét megdobbanni,

ha az ünnepből hiányzik

az ünnepelt,

a kétezer évvel ezelőtt érzett öröm

már megfakult, már nem átérezhető,

aki nem éli át a szülés fájdalmait,

örömeit, ha nem érzi az ember

a rég áhított szeretetet

szíve alatt megdobbanni,

nincs mit ünnepelni, ünnepelt nélkül

inkább csak halotti tort lehet ülni,

a szeretet nem egy elképzelt,

mesébe illő figura, a szeretet,

amelyik valaha megszületett,

és amit karácsony estéjén várunk,

annak most is ott kellene lennie

az emberi szívekben,

akkor igazi az ünnep,

ha a fa alatt ott az ünnepelt,

ki nem csonka családban született,

nem félárva, hanem két ember

boldogan vállalt közös gyermeke,

gyermek, aki megszépíti

az amúgy is ragyogó karácsonyfát,

ki valódi értelmet ad a szép napnak,

nekik van mire koccintaniuk,

nem egy ismeretlenre,

egy mesébe illőre,

a szívükben élő közös szeretetre.

2009. dec. 19.

.kaktusz - Mint két kéz

.kaktusz

Mint két kéz 

 https://www.youtube.com/watch?v=VkfFRBnlQww

Tudod arra gondoltam,

ha két ember szereti egymást,

az olyan,

mint két kéz

nagyon szoros,

elválaszthatatlan kézfogása,

ami az erős szeretetből születik,

s ha egy akarattal akarják,

erősebb a vasnál,

nem változtathat azon senki,

az a szorítás olyan biztos,

hogy nem számít a távolság,

ha egy pillanatra engedné az egyik,

szorítaná a másik,

ha engedné a másik,

szorítaná az egyik,

végtelen erős a szeretet,

amelyik két pilléren nyugszik…

s van úgy,

hogy az egyik kapaszkodna,

a másik könnyedén

gond nélkül kicsusszan,

(kiben nem él a szeretet)

és az úgy a jó,

még akkor is, ha fájó,

emlékek nélkül

felejteni könnyebb…

és van, hogy a szeretet olyan:

mintha az egyik kéz szorítana,

 a másik meg csak hagyja,

vissza nem szorít,

de a kezét el se húzza…

azt a kezet, azt a másikat,

azt a bizonytalant

egész biztosan el kell engedni,

ha még oly fájó is,

talán a hiány, ha lesz mégis,

 eldönteni segíti,

nélküle, vagy jobb vele,

s ha vissza nem jön többet,

végleg elengedni,

felejteni bármily nehéz is.

2012. május 28.

.kaktusz - A szeretet fájdalma

.kaktusz

A szeretet fájdalma

https://www.youtube.com/watch?v=CNVO_qUnCHw

Tudod arra gondoltam,

a világon a legnagyobb fájdalmat

talán éppen a szeretet okozza,

kivétel nélkül mind,

ha sokszor, sokáig észrevétlen is,

mint egy lappangó betegség,

de mindegyikben benne van

a mérhetetlen fájdalom csírája,

nincs, mi nála nagyobb kínt okozhatna,

ezt az ember jól tudja,

mégis ragaszkodik hozzá,

szüksége van rá,

mint éhezőnek a falat kenyérre,

szeretet nélkül olyan az ember,

mint a kincsesláda kincs nélkül,

mint a Nap, amelyik kihűlt,

amelyik meleget nem ad,

amelyik csak a nevében ugyan az,

pedig azt a tűzet hordani nem lehet könnyű,

és mégis, mindig kell az utánpótlás,

hogy életet sugárzó Nap maradhasson,

szeretet miatt van a legtöbb,

a legnagyobb fájdalom,

a világon minden rossz mégis

a hiányából fakad,

minden, ami nélküle történik

a világot pusztítja,

és minden, ami tőle születik

széppé varázsolja,

ha a szeretet nagyon tud is fájni,

az embernek,

hogy kibírja az életet,

szüksége van rá,

mint éhezőnek a falat kenyérre.

2010. június 20.

.kaktusz - Egy az Isten

.kaktusz

Egy az Isten

 https://www.youtube.com/watch?v=DbIdE-Ed_Es

Tudod, arra gondoltam,

hogy valamikor azt tanultuk,

egy az Isten,

egy, de három személyben,

a három közül nekem

a leghihetetlenebbnek tűnt,

a megfoghatatlan szentlélek,

a többit,

úgy ahogy el is tudtam képzelni,

most pedig eszembe jutott

egy gyerekkori álmom,

mikor az eget eltakarta egy szakállas,

fénnyel körül ölelt,

kedves arcú ismeretlen,

tudod, úgy,

mint amikor a felhők körül

ragyog a napsugár,

akkor hittem, ilyen lehet az Isten,

vagy talán hogy ő maga volt az Isten,

ma már ez a kép, ez a megfogható,

eltűnt a lehetőségek közül,

csak a szentlélek maradt meg hitemül,

a lélek,

ami mindanyuinkban munkálkodik,

de munkálkodik-e mindenhol a lélek,

van-e mindenhol módja rá?

a léleknek, amit úgy képzelek el,

mint üres falak közé zárt levegőt,

van is ott valami, meg nincs is,

talán ilyen lehet a kisgyermek lelke,

nincs rend,

de nincs rendetlenség se,

nincs más benne,

csak nagyon tiszta levegő,

vagyis kristálytiszta, ózon dús lélek,

idővel kezdik a szobát berendezni,

akkor már van miről beszélni,

hogy ami benne van

értékes, vagy talmi a holmi,

esetleg annyi szeméttel van teledobálva,

hogy a léleknek helye sem marad,

a betérő attól függően érzi jól,

vagy rosszul magát,

a szoba tele van dobálva mindennel,

hogy csak szorongva fér el a lélek,

vagy a sok lomtól nem maradt helye se,

levegőtlenné, lélektelenné lett,

vagy rend van benne,

a béke szépségének a rendje,

ha minden a helyén van,

ha megvan a lelki béke,

akkor jól érzi magát az ember,

és az is, aki arra jár,

de míg az épület áll,

nincs is olyan poros, dohos szoba,

amit ne lehetne kiszellőztetni,

kitakarítani.

2009.dec.23.

.kaktusz - A lélek gazdagodik

.kaktusz

A lélek gazdagodik

 https://www.youtube.com/watch?v=Sd7FGUJrvSg

Tudod arra gondoltam,

hiába minden,

a test örökké nem élhet,

egy ideig felfelé törekszik,

de az erőlködés bármekkora is,

lehet akármilyen jó a balzsam,

egyszer a fiatalságnak,

a testi erőnek,

az idő véget vet,

ami addig a magasba törekedett,

szép lassan a földbe megy,

de közben

ott van az idő,

s benne a nagy lehetőség,

amikor a tudat segítségével

építkezni lehet,

örök értéket teremteni,

mire a test

fokról fokra összemegy,

tégláról téglára

a lélek hatalmassá növekedhet,

a könyv a sok használattól

lapokra eshet szét,

de a lényeg, a mondanivaló,

ha helyesen használják,

ha nem asztallábnak rakják,

nem vész el, tudássá alakul,

a szeretet a lélek tudása,

ereje,

egyetlen mondanivalója,

ha a test jól gazdálkodik,

erejének fogytával

a lélek gazdagodik.

2010. szept. 01.

.kaktusz - Az örök gyermek szemével

.kaktusz

Az örök gyermek szemével 

 https://www.youtube.com/watch?v=EnQ4jq63QxY

Tudod arra gondoltam,

hogy talán hosszú ideig

az ember magáról azt hiszi,

hogy ő a közepe a világnak,

(gyerek szemmel nézve az a látszat,

és a saját helyzetüket sokan

az örök gyermek szemével figyelik)

a kör közepén lévők

egyetlenként

sokat várnak az élettől,

míg nem kudarcok,

keserű tapasztalatok után

megszűnik a várakozás,

de a középpont érzése megmarad,

ami okozza a mérhetetlen csalódást,

már nem vár,

örülni se tud igazán,

a csalódás miatt meghal a hit,

a bizalom az emberekben,

és az egész nagyvilágban,

az ember elfásul életuntan,

az örömre való képesség meghal...

de talán akkor csak,

ha nincsen elég szeretet,

akiben van, az el soha sem fásul,

mert a szeretet életben tart,

keringésről a lélekben is

gondoskodik,

egyszerűen csak felnőtté lesz,

a fa termőre fordul,

nem vár már semmit,

nem középről vágyakozik,

talán inkább kívülről figyel,

(hogy hol áll,

nézőpont kérdése csak)

s boldoggá az teszi,

ha gyümölcséből szakít valaki.

2011. dec. 01.