Wass Albert - Július

Wass Albert

Július

Fájdalmaim fekete kutyája

ma hasztalan kocogsz nyomomba már.

Virágok közt járunk ma együtt

én és a Nyár.

Ma Örömisten papja vagyok,

hiszek életben, jóban.

Cézár vagyok az ölelésben,

Dárius a csókban.

Forró imákat dalolok,

s letépek minden vadvirágot;

ha meghalok,

csak az fogja tudni, hogy ki voltam,

aki így látott.

Wass Albert - Valahol messze susognak a lombok

Wass Albert

Valahol messze susognak a lombok

Valahol messze susognak a lombok,
Valahol messze dalol a madár.
A réteken már nyílnak a virágok,
S az erdő szélén ott legel a nyáj.
 
Valahol messze egy pacsirta szól.
Megérkezett már a vidám követ?
Avagy csalogány volna késő éjszakán?
Én nem hiszem. Azért... talán... lehet...

Csak álom volt, egy szertefoszló köd.
Hisz még hideg van, künn süvölt a szél.
A földön lent egy megfagyott madár,
Fehér ruhában temeti a tél...

Hideg van... fázom... menjünk a szobába.
Még nincs tavasz, fehérek a dombok,
De hallga... mi ez? Vagy csak képzelődöm?
Valahol messze susognak a lombok...

Wass Albert - Szelek

Wass Albert

Szelek

 https://www.youtube.com/watch?v=_FW2BC1jl4Q

Valahol egy fuvallat indul el,
látatlanul és észrevétlenül,
s mire a szomszéd hegytetőre ér,
egetverő viharrá lelkesül!

Fákat csavar ki. Lombokat rabol.
Felhőt szakít és bérceket tarol,
s az útja vér és vér és egyre vér!
Azután rengetegbe ér.

Már nem rombol, már nem is követel:
már csak egy síró, gyönge szél.
Aztán fuvallat: bujkál és dalol.
A zeg-zúgos csalitba beletéved,
és aztán elenyészik valahol.

Valahol elindul egy gondolat,
látatlanul és észrevétlenül,
és elme-bércen, lélek-völgyön át
egetverő eszmévé lelkesül:
korlátokat zúz, gátakat ragad!

Aztán sok-sok kis érzéssé szakad.
És minden érzés úgy elcsendesül,
ahogyan indult:
látatlanul és észrevétlenül.

Wass Albert - A legjobb barátom ...

Wass Albert
A legjobb barátom...

Élek én, mint oly sok éve
magányom csendes, lágy ölén,
legjobb barátaim lettek a könyvek,
mikben nem csalódtam én.

Ha felcsapom a könyv fedelét,
és utazok a betűk-tengerén,
messze-messze röpít képzeletem
s élem a mások életét.

Feltárul előttem sok, színes világ
s ilyenkor boldog vagyok nagyon,
megnyitom lelkem zárt kapuját,
az érzéseket áradni hagyom.

Sokszor csillog könny szememben,
máskor hangosan kacagok,
feledni tudom gondom, bajom,
mert kiről olvasok, nem én vagyok.

Kirekesztem a zajos világot,
a csend és nyugalom szigete vár,
itt feledem sok kudarcom,
háborgó szívem is megnyugvást talál.

Wass Albert - Január

Wass Albert

Január

Kezembe került egy régi emlék,
Egy elfelejtett vaddisznó serte,
Emlékszem… régen… egy erdő mélyén…
Valahol messze… nagyon messze…

Tél volt. Ködös… zúzmarás… hideg…
Szélvész zúgott az ős tölgyek között,
A hó s a föld fehér menyegzőjére
A rengeteg is díszbe öltözött…

A mély katlanban, hova nem ér a szél,
S körös-körül szurtos Titánok állnak,
Halotti csendben olykor összezörrent
Aszott csont-karja egy-egy tölgyfa-ágnak.

Élet-halál harc folyt akkor a völgyben,
Az óriás vadkan s két bátor kutya.
Körös-körül a fehér hólepel
Véres nyomokkal össze volt taposva…
 
Lövés döreje rázta fel a csendet,
A fagyos zúzmarát nyakamba verte,
S a vértócsától pirosló havon
Kezemben volt a diadal: a serte.

https://www.youtube.com/watch?v=aqtXxiOVE1Y

Wass Albert - Magyar karácsony az égben

Wass Albert

Magyar karácsony az égben

 https://www.youtube.com/watch?v=GdWxulWSQYc

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

Wass Albert - Intelem

Wass Albert

Intelem 

https://www.youtube.com/watch?v=TlZJ_FiYEuI

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új
Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet!

Wass Albert - Mi lesz veled?; - Első levél

Wass Albert

M i lesz veled?

https://www.youtube.com/watch?v=18-lMRhqedQI

Mi lesz Veled, ha jön az ősz,
s nem nyílik több virág:
ha ködbe borul körülötted
a világ?

Mi lesz Veled, ha elfogy majd a napfény,
s a parti fűzfa sárgán integet,
s a gúnyos szél,a novemberi szél
kinevet?

Mi lesz Veled, ha egy fekete árnyék
egyszer a homlokodra települ,
s kikerget a decemberi ködbe
Egyedül?

Ha majd az ősz a sápadó szívekből
könnyel törli ki felvésett neved:
Nyárasszonyom, Nyárasszonyom
mi lesz Veled ?

*

Első levél

Ahol most dermedt dombokat határol
A fellegekkel küzdő alkonyat,
Szivárvány-fátylat lengetett a távol,
S szellő suhant a szőke fák alatt.

A karcsú nyírnek reszketett az ága,
Úgy hívott minden búcsúzó madárt,
Patak partján az erdő vadvirága
Nagyon búsan, nagyon remegve állt.

Erdők között a város csendje dermedt,
Meggörnyedt minden tölcs-titán-alak,
Azúr szemükben kérdezés merengett:
A boldog álmok mind lehullanak?

Ki tudja, hol, véget-nem-érő messze,
Sóhajtva indult egy bús, gyönge szél,
S aranyra rémült fák között remegve
Avarra hullt az első holt levél.

Dermedten néztem a halott levélre,
Csönd volt, csupán a lelkem reszketett,
És sírt a szél: mindennek vége, vége,
Az ősz... az ősz... az ősz megérkezett.

Wass Albert - Vágy és öröm

Wass Albert

Vágy és öröm

https://www.youtube.com/watch?v=yAKBOgsJ4yo

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete.

Akinek sikerül, az boldog.

Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára,

és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.

Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon.

Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.

Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai

szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek.

Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények

gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata

nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet.

Így tesz az okos és jó kertész.


Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak,

az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének.

Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.

Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.

Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.



Minden talajban megterem valamiféle virág.

Minden napnak van valamilyen öröme.

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

Wass Albert - Július

Wass Albert

Július

Fájdalmaim fekete kutyája

ma hasztalan kocogsz nyomomba már.

Virágok közt járunk ma együtt

én és a Nyár.

Ma Örömisten papja vagyok,

hiszek életben, jóban.

Cézár vagyok az ölelésben,

Dárius a csókban.

Forró imákat dalolok,

s letépek minden vadvirágot;

ha meghalok,

csak az fogja tudni, hogy ki voltam,

aki így látott.

Wass Albert - Ébredj magyar!; - Erdélyi fák között

Wass Albert

Ébredj magyar!

https://www.youtube.com/watch?v=bXEgulOkwDc

Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.
Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.
Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén!
Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!
Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!
Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?
Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!

*

Erdélyi fák között

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Ősszel, – mikor a hervadás leszáll
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezőkre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol,
úgy ég olyankor, úgy fáj valahol…
Tavaszi szél még jobban megcibálja itt a fákat,
s mi megmaradt: emléke régi nyárnak,
az a kevés is mind, mind lepereg...
Erdélyi fák között, én nem tudom
miért, – de kétszer hullanak a levelek...

Wass Albert - A csalogány; - Ha jönne egy fecske; - Zölden rezdül a nyírfa lombja

Wass Albert

A csalogány

https://www.youtube.com/watch?v=2pKFS4jNTZU

Már reszket a holdfény a lombos akácon,
Már esti homály ül a néma tanyán,
És bent a berekben, egy korhadó ágon
Már himnuszát zengi a kis csalogány.
Trillázva repül a magasba az ének,
Majd harsogva csattog a völgybe alá,
Ott fent lesik hangját az égi zenészek
És változnak villanó hold-arannyá.
És néha úgy peng, mint az éjben a hárfa,
Egy holdas ligetben, az ablak alatt.
És úgy zokog néha, mint télen az árva,
Ha fergeteg, orkán elébe szalad.
Már alszik a fészek a sűrű berekben,
Köd-pára lebeg fent a domb tetején.
S szép csalogánydalt az éjjeli csendben
Nem hallgatja más, csak a szellő meg én...
Ha ébred a hajnal az alvó ligetben,
S az éjszaka eltűnik árnyaival,
Úgy zengi utána repesve a lelkem:
,,Csak szépség zenéje az igazi dal!"

*
Ha jönne egy fecske …

Ha jönne egy fecske,
ezüstté fázott téli tájakon,
mikor legjobban fáj a fájdalom,
mikor a szívek alig-alig vernek,
én azt hiszem:
kizöldülnének az erdélyi kertek…

Hiszen olyan kevés is kell nekünk,
hogy az arcunk egy kissé felderüljön.
A szív? A szív az hamar állna táncra,
csak lenne, aki hegedüljön!
Én azt hiszem: ha jönne egy fecske,
akkor, amikor senki se várja:
tavaszt csinálna!

*

Zölden rezdül a nyírfa lombja

Zölden rezdül a nyírfa lombja.
A bajor erdőn lágy szellő remeg.
Ám hazámra és jövőmre
Lőporszagú ködpára pereg.

Fehér itt a nyírfa kérge.
Gyöngyvirágra lepke száll.
És mégis: az egykori virágharang,
csupa illat, ragyogó szín és hang -
szemem előtt az otthoni erdő lebeg.

Wass Albert üzenete március 15-re

Wass Albert üzenete március 15-re https://www.youtube.com/watch?v=bqNrerOXdhA

"Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.
Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.
Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.
Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.
Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene! "
Wass Albert még ki nem adott kéziratából www.erdely.ma

Wass Albert - Hóvirág Testvér!

Wass Albert

Hóvirág Testvér!

Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi, amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz támad, s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség, közted, s a hóvirágok között abban a világban.

Karácsony ...

Karácsony ...

Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat.

Antal Imre

*

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Márai Sándor

*

És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.

Müller Péter

*

Rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert egyedül voltam s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak. (...) Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a szobába.

Wass Albert

Wass Albert - Hókirály

Wass Albert

Hókirály

Ott, hol pásztortüzek lobognak az éjben,
A hegyek felett egy szörnyű szellem jár,
Ködben az alakja, éjben az árnyéka,
...Jaj a halandónak ha elébe áll.
Fent a Hargitán a Holt bércek között
Óriási léptekkel jár a Hókirály,
Hangozzák a sziklák harsogó hangját,
Átkozott a lélek, kire rátalál.
Csodálatos lények, túlvilági ködben
Villogó szemekkel keresik a vért,
Csattogó fogakkal Hókirály kutyái
Keresnek a ködben semmit mindenért.
Magános kősziklák kriptaszerű csöndben,
Mint hogyha egy titok volna rájuk vésve,
Kérdező szavadra kérdéssel felelnek,
Felvésett titkukat nem látod meg élve...
Hargita ormán a Holt bércek között
Óriási léptekkel jár a Hókirály,
Amerre elhalad rohanva, nyomába'
Csattogó fogakkal szellemhada jár.
Misztikus csendjében semmi sem pótolja
Komoly valójában a mélységes űrt...
Hókirály hatalmát hirdeti örökre

Wass Albert - Ősz; - Őszi vágy

Wass Albert

Ősz

Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiuk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét, 
valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat, 
valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele...
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.

*

Őszi vágy

Oly jó volna ma messze menni,
s elenyészni a semmiségbe,
ha értem jönne most a párom,
s egy őszi útra elkísérne...
Egymást szép halkan átölelnénk,
úgy mennénk át egy furcsa hídon...
s a hídon megcsókolnánk egymást,
nagyon halkan és nagyon titkon.

Wass Albert - Megnémultam

Wass Albert

Megnémultam 

Megnémultam... elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek,
A tölgy-rengeteg hulló sátorában
A természettel együtt temetek...
Lelkem szikláin meghalt az echó,
Elhallgattak a harsogó habok,
Lombok között már nem susog a szellő
S a zord hegyekről eltűnt a titok...
Hiába küldi sírva vagy nevetve
Halk csobogását egy messzi patak,
Többé nem láttok könnyet a szememben,
A kék havasról több dal nem fakad...
Megnémultam... elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek,
Hanem ott bent, lelkem sziklái közt
Halkan zúgnak tovább a vadvizek...

Wass Albert - Ha jön az Ősz

Wass Albert

Ha jön az Ősz

Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áld'ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.
Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha

Wass Albert - Jegenyék

Wass Albert

Jegenyék

Állunk egymástól messze-távol,

és minden álmunk messzeség.

Vagyunk bús, árva óriások,

rekettye-raj közt büszke Mások:

idegenek és jegenyék.

Valahogy úgy találunk egymáshoz,

ahogy élünk, ahogy vagyunk,

s ahogy majd meghalunk.

Ha néha fáj az árvaságunk,

és a szívünk már nagyon éget,

meglátogatjuk bús, magányos

testvéreinket: jegenyéket.

Megkérdezzük: hogyan aludtak?

Megkérdezzük: még meddig állnak?

és elmondjuk, hogy milyen bölcsek,

mert mindent messziről imádnak.

Olyankor halkan elcsitul a vágyunk

és szertefoszlik minden messzeség,

s a szellő ajkán elbeszélgetünk,

mi ketten, akik így magunkban állunk,

és ők, a jegenyék.