A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pákozdi Sarolta /Mamuszka/. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pákozdi Sarolta /Mamuszka/. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 13., csütörtök

Pákozdi Sarolta - Itt a tél


Pákozdi Sarolta
Itt a tél


Itt a tél, fúj a szél, zörgeti az ágat.
Fütyürész, dudorász szomorú nótákat.
Leveletlen ágon búsongó madárkák,
naponta kedves kis gazdájukat várják.
Nyitja már az ajtót aranyos Katinka,
hegyezi a fülét három kis nyuszika.
Hoz nekik ebédet, éhesek szegények,
lábujjhegyen jön, mert ijedős legények.
Az ágról madárkák a vállára szállnak,
van is most keletje a kenyérmorzsának.
 *
 Karácsonyi gondolatok


Szürke, homályos, szomorú ég,
szívünkben szeretet mécsese ég.
Aggódó, ajándék-meglepetés:
marad-e szeretet jövőre még?


Ha hó hull halkan,
pelyhes, puha paplannal,
fákat, földet fed.


Zizegő zene
fehér fátyolfüggönye
eget elborít.


Ünnepek sora
szeretet, szórakozás,
év-búcsúztatás.


Marad-e szeretet
szívünkben
mely melegít,
reménnyel biztat
bennünket is?

2018. október 26., péntek

Pálozdi Sarolta - Hervadás; - Őszirózsák


Pákozdi Sarolta
Hervadás

Naponta
újabb virágszirom
hullik le gyenge száramon.
Pusztító hervadás, fáj nagyon.
Egyre mélyebben hajtom le fejem,
halványan halkul életem.
Lepereg
az utolsó szirom,
elmúlik majd a fájdalom,
újabb virágok nyílnak síromon.
nyomukban új élet fakad,
bimbóik bomlanak,
virulnak.
*
Őszirózsák

Gyászos színű őszirózsák
temetőben, kertben,
hirdetik a nyár halálát,
kócos szirmuk rebben.
Hunyorognak a csillagok,
sápadtan fogy a Hold,
elhalványul boldogságom,
de soha nem is volt.
Eltékozolt évek sora
siratja múltamat,
lombot tépő északi szél
szétszórja hamvamat

2018. szeptember 26., szerda

Pákozdi Sarolta - Gondolj rám


Pákozdi Sarolta
Gondolj rám

Gondolj rám, ha nem megyek!
Haragszom vagy baj lehet
velem, letelt az életem?
lehetséges felelet,
hogy feledtelek.
Gondolj rám, szerettelek,
nem haragszom, baj lehet.
Nem feledtelek,
el sem temettek.
Gondolj rám tavasszal, ha
nyílnak már az orgonák,
illatával üzenek neked,
kérlek, ne feledj!
Gondolj rám, ha jön a nyár!
forrón tűz a napsugár,
mosolyában én is ott leszek,
sugarat küldök neked.
Gondolj rám, ha szürke köddel
homálylik az őszi felleg,
esőcseppel felüdítlek.
Szőlő mustja édesít,
kedvet fényesít.
Gondolj rám, ha hóbundát
terít rád a téli szél.
Karácsony szent ünnepén
csendes éjt kívánok én.
Gondolj rám,
én megköszöntem,
veled együtt felrepültem
a barátság-hegy ormára,
Letekintünk a világra.

2018. augusztus 19., vasárnap

Pákozdi Sarolta - A csend könnyei


Pákozdi Sarolta

A csend könnyei


Csenget a csend - és üres,
nyugtatja fáradt lelkemet.
Álmodik a fájdalom,
sós cseppekkel áztatom.

 
Szememből a könny szivárog,
mély ráncokkal teli árok,
szenvedés véste és bánat,
átok verte már anyámat.


Zaj zavarja meg a csendet,
merengésből ébredezek.
Nem nyalogatom sebemet,
idők múltával beheged.


Csak a szívem marad üres.

2018. július 15., vasárnap

Pákozdi Sarolta - Dal a boldogságról


Pákozdi Sarolta
Dal a boldogságról

Boldog a fény,
láthatja arcodat,
boldog a csend,
hallhatja hangodat.
Boldog kenyér,
amit te megeszel,
Boldog vagyok,
reménykedem - enyém leszel.
Lennék a fény,
láthassam arcodat,
lennék a csend,
hallhassam hangodat.
Légy lágy kenyér,
tápláld szerelmemet,
Te vagy nekem
világom - mindenem:
éjjel - álmom,
bódító virágom,
nappal - társam,
Benned megtaláltam
boldogságom.

2018. június 8., péntek

Pákozdi Sarolta - Csak nézlek


Pákozdi Sarolta
Csak nézlek

Kedvesem, - nézd
a Hold szelíd sugára
ezüstös fényt terít a tájra,
Sima a víztükör,
szellő sem fodroz habokat,
Maradj velem,
csónakunk ringat,
,a vízre hajló fűzfák alatt.
Ne érints - kérlek,
szép vagy! - csak nézlek...
Szerelmem áhítat temploma,
vágyam most szent ima.
Bimbóban rejtőzik a boldogság,
szirmát ha bontja,
illatát ontja nyíló virág....
Rövid káprázat, illó csoda
hervadó öröm-kova ..
Gyönyörünk vártornya
sziklára épül ma éjszaka,
nem omlik rommá,
Őrzik hunyorgó csillagok,
boldogságunkat,
holdfényben - ragyog.
lángja az égre csap...
lobog, lobog...

2018. május 1., kedd

Pákozdi Sarolta - Május; - Tavaszi harmat


Pákozdi Sarolta
Május

Lila orgonák
harmatban fürdik sok virág,
fűszeres aroma száll,
széljárta fák közt
harkály kalapál.
Hűvös hajnalok,
gyümölcsöt érlelő meleg nappal,
piros cseresznye,
seregélyeknek finom csemege.
Virágok kelyhe tárva
zümmögő méhekre
termékeny életre, porzásra vár.
Zsendül a pázsit - vadvirág ázik
májusi zápor áztatja fáit,
aranyat ér - termést ígér..
szikrázó napocska
hinti a fényt, azúr színű
a tündöklő ég
*
Tavaszi harmat

Harmatgyöngyök
fénylenek a fűszálakon,
felragyog a napsugár a bimbót bontó
frissen hajtó ágakon.
Langyos tavaszi esőtől
ázik a mező,
lenge szellő biztatja a magokat:
melegszik a föld, jöjjetek elő!
Körülnéz az ibolya,
pitypanglevél takarja.
Rárepül egy pinty,
belecsíp - jaj,
sír a levél,
fehér nedvet ont,
madár-szomjat olt.
Gyere, szedjünk ibolyát,
kedvesünknek adjuk át - nézzük mosolyát,
vázába teszi, szívja illatát,
érte csókot ád.
Lila orgonák, fehér gyöngyvirág,
sok színes tavaszi virág,
zümmögő darázs,
tavaszi varázs...
Harmatgyöngyök
gyönyörködöm,
kikelet hozta
örömöm.

2018. március 31., szombat

Pákozdi Sarolta - Húsvét, a tavaszi feltámadás


Pákozdi Sarolta
Húsvét, a tavaszi feltámadás

A Húsvét tavaszi ünnep,
a nyulak is ünnepelnek.
Ők hozzák a csokitojást,
csokibárányt, nyúlfigurát,
anya veszi boltban drágán,
"nyuszi küldi neked, Drágám".
A gyerekek megtalálják,
élő nyulat simogatják,
hosszú fülét, kurta farkát,
selymes szőrét, puha talpát.
A nyúlnak nincs nyúlcipője,
ha lenne, elfutna messze.
A gyerekek elfeledik,
pecsenyének megehetik.
A nyúl békés, szelíd állat,
kedvelt zsákmánya vadásznak,
ezért kicsit gyáva, elfut,
akár a nyúlszívű ifjúk.
A nyúl híres meseállat,
viccekben is megtalálod.
Sapkát visel vagy nem hordja,
ő a hibás, a vicc mondja.
Régen piros tojást tojtak,
ők igazi nyulak voltak.
A lányokat régen vízzel, ma már
a legények kölnivel locsolnak.
Népszokások

2018. március 14., szerda

Pákozdi Sarolta - Nosztalgiázom


Pákozdi Sarolta
Nosztalgiázom

Eleven tűz voltál nekem,
megégetett a szerelem.
Testet öltött álom-herceg,
boldog órák, boldog percek.
Beteljesületlen vágyak,
édesen sóvárgó álmok
Egymásra régóta vártunk,
találkoztunk, de elváltunk.
Messze elsodort az élet,
Ott találtál menedéket.
Új szerelemre is találtál,
leveledben elbúcsúztál:
˝szerettelek, isten veled!˝
éld nélkülem életedet!
Megfogadtam a tanácsot,
találtam sok jó barátot.
Új szerelmet is kerestem,
de hasonlót mégsem leltem.
Gyorsan elteltek az évek,
Ma már nem fáj az emléked.
Túl heves volt a szenvedély,
pusztító, de nem elég mély.
Történetünk így szép maradt,
nem csalódás, nem is harag.
Álmomban még meglátogatsz,
örökre szép álom maradsz.
Te voltál az ifjúságom,
néha még nosztalgiázom.

2018. február 14., szerda

Pákozdi Sarolta - A boldogság madara



Pákozdi Sarolta
A boldogság madara

A boldogság kék madár,
akinek vállára száll,
megismerheti a titkot,
mitől lesz az ember boldog.
Ám tanácsot mégsem adhat,
nincs egyetemes receptje annak,
kinek mi ad boldogságot,
Változatos - mondják, látod.
Kinek vagyon és hatalom,
másnak hírnév és jutalom,
viszonzott szerelem, egészség,
és ki tudja - mi minden még...
A pénz nem boldogít - mondják,
hiánya sem - tapasztalják.
Ha túl sok a tudományod,
attól se várj boldogságot,
Ne olvassál szakkönyveket,
jobban félted az életet...
A gazdag is megbetegszik,
ha gyilkos kór rátelepszik,
Nem menti meg a vagyona,
nem korrupt az élet ura!!
Aki tehetséges, talán sikeres,
talán a zsenije örökre elveszik.
Nincs semmire garancia,
sorsunk előre kódolva...
Módosíthatunk, ha van akaratunk
szerencsénk - elég szavunk,
a kék madár magunk vagyunk.
A boldogság személyes ,
röviden hat, szeszélyes.

2018. január 16., kedd

Pákozdi Sarolta - Csak a varjak ...



Pákozdi Sarolta
Csak a varjak …

Lehullottak az illatos nyár
szirmai,
elköltöztek ifjúságunk
énekes madarai.
Csak a varjak, gyászmadarak
kárognak,
ha meglátod a varjakat,
tél kopog.
Didereg szívemben bánat,
szerelmünk már rég halott .
Varjú károg, mégis várlak,
tudhatod.
Visszajössz majd, tudom, érzem,
közös múltunk. emlékérem.
Befogadlak, simogatlak,
pihenj kedves,
most fáradt vagy.
Hozzád bújok, azt akarom,
ne menj el, már maradj velem.
Őszbe vegyült sötét hajad,
szemed bágyadtabban ragyog,
ráncokat rajzolt az idő,
arcod mégis oly igéző, elragad.
Osztozzunk meg magányunkon,
rövid jövőnk szép lehet,
együtt éljük le a végső éveket!
Ha meglátod a varjakat,
tudhatod, a nyár halott,
ne késlekedj,
siess hozzám,
Számolom a perceket,
tudnod kell, mindig szerettelek.
Egyetlen szó,
megbocsátó,
ezt ismétli minden madár,
még most is fáj, hogy elhagytál:

KÁR - volt –KÁR

2017. december 19., kedd

Pákozdi Sarolta - Szép fenyőfák útra kelnek



Pákozdi Sarolta

Szép fenyőfák útra kelnek


Magas fenyő, szép sudár fa,
hova tartasz?
Az utcára. Ott hirdetem
az ünnepet, kicsi Jézus
megszületett.
Koldusnak is van rá jussa,
mindenkié a Jézuska.


Ezüst fenyő, hova-hova?
Vár reám egy nagy palota.
Palotának fényes terme,
cukor, dió kényes terhe,
csillagszóró, aranypehely,
az én helyem egy úri hely.


Hová mégy kis törpefenyő?
Arra nincs ház, csak temető!
Ó, én oda tartok éppen,
megállok a sír tövében,
vallják rajtam pici égők,
nem felejtenek az élők.


Pici fenyő a nagy hóba
hova tartasz?
A kunyhóba.
Örülnek majd a gyerekek,
énekszóval körülvesznek,
ágaimra gyertyát tesznek.


Hamvas fenyő, csupa pompa!
Te hová mégy?
A templomba.
Őrt állok majd a jászolnál,
Betlehemnek fénye rám száll,
ragyognak rám a csillagok,
örülök, hogy fenyő vagyok.



2017. december 5., kedd

Pákozdi Sarolta - Ködös tél



Pákozdi Sarolta
Ködös tél

Zörögnek a jeges ágak,
szél hárfáján muzsikálnak.
öreg fák dőlnek a földre,
gyökereik meggyötörve.
Sűrű, sötét köd párája
decemberi tél náthája.
Várólistán a napsütés,
sztrájkol a fény, bére kevés,
vízumot kért déli tájra,
a nyirkosság neki fáj ma.
Szeretnénk, ha visszatérne,
népszavazást kérünk érte.
Aláírást gyűjtök én is,
írd alá, a köd nem fétis.
Oszlik a köd, derül az ég,
enyhül a szél, olvad a jég.

2017. november 2., csütörtök

Pákozdi Sarolta - Halottak ünnepén



Pákozdi Sarolta
Halottak ünnepén

A halottak nem álmodnak,
álmunkban velünk mégis találkoznak.
Szellemalakban élnek, nem beszélnek,
túlvilági életükről nem mesélnek,
hasztalan lenne kérdezni őket.
Szeanszokon médiumnak megjelenők,
családtagoknak üzenők, létezők?
Halottak Napján a temetőkben
szellemük száll a levegőben.
Mi, látogatók, beszélünk hozzájuk,
virágot viszünk, mécsest gyújtunk,
üdvösségükért imát mondunk.
Hisszük, hogy halálunk után
az utolsó ítélet napján
találkozunk, így - búcsúzunk.



2017. október 18., szerda

Pákozdi Sarolta - Őszi táj



Pákozdi Sarolta
Őszi táj

Patak parton
öreg ösvény ballag,
dérré dermed a hajnali harmat.
Csupasz ágak lombkönnyeket sírnak.
Halott a nyár
madarak gyászolják,
fáj az elmúlás a tájnak,
hűvös szél-sóhajok szállnak...
elégiák
ihlető szonáták
hervadó gyász-melódiák..
művészi téma, alkotóra vár.
Kopog a tél,
fagyos földek fáznak,
bús a bánat, szomorúság,
fönn a felhők piszkos szürke vásznak

2017. szeptember 19., kedd

Pákozdi Sarolta -Szeptember; - Üres lett a fecskefészek



Pákozdi Sarolta

Szeptember


Sóhajt a szél az őszi lombokon,
eső permetez monoton.
Már kopaszodnak az ágak,
a mezítelenség fáj a fáknak.
Ősz a természet öregedése,
szomorú látvány tűnő szépsége.
Avarszőnyeget terít a földre,
beszennyezi, elfedi köddel,
altatja csendben a télre,
álmát őrzi a tavaszi ébredésre.

*

Üres lett a fecskefészek



Kertünkben a körtefán
fészket rakott egy fecskepár,
összebújtak, csicseregtek,
két fiókát felneveltek.
Csicseri, a fecskelányka,
Vígfercsi a fiúpárja.
Éhes csőrük tátogatták,
szüleik gondosan táplálták.
A fiókák növekedtek,
szárnyakat is növesztettek.
Vígan zengett a madárdal,
nekünk a fecskecsaláddal.
Hűvösre váltott az idő,
fecskecsalád készülődő,
elrepültek meleg tájra,
fészkük őket visszavárja.

2017. augusztus 18., péntek

Pákozdi Sarolta - Nyakamba ült a nyár



Pákozdi Sarolta
Nyakamba ült a nyár

Nyakamba ült a nyár.
Vásott kölyök!
Lábával kalimpál,
rugdossa mellkasom,
szeszélyes hőingadozástól
vérnyomásom ugrál: zuhan, emelkedik,
ájulás környékez, lihegek,
gyógyszerek fékezik.
Hadonászik keze -
vad viharok szele tépdesi hajam,
halántékom lüktet, hasogat,
szaggatva fáj a fejem.
Kacag, kiált a kölyök nyár,
fülemnek mennydörgés e zaj,
villámok fényétől szikrázik szemem írisze.
Kegyelmezz nekem - szegény öregnek!
Hidd el, én is őszintén szeretlek,
de nem cipelhetlek, mert
ritkult csontjaim terhedtől összetörnek,
Engedd, hogy megpihenjek!
Küldj nekem egy langyos esőt,
kellemes, hűsítő szellőt,
dúslombú fák árnyékát,
arcod mosolyát.

2017. július 18., kedd

Pákozdi Sarolta - Szerelem



Pákozdi Sarolta
Szerelem

A szerelem emberi kapcsolat,
boldoggá tehet párokat.
Sok öröm, de még több bánat,
széles folyam, apad, árad.
Érzékszerveink függvénye
vágyaink kölcsönössége.
Meglátjuk és megszeretjük,
hangját hallva megismerjük,
akár zene is lehetne,
nőhet szívünk gerjedelme.
Illata vonz, mint a mágnes,
csókja íze kábulttá tesz.
Tánc közben magunkhoz vonjuk,
egész testünket forraljuk.
Végül egymásba olvadunk,
sok-sok ideig maradunk.
Évek múlnak, együtt vagyunk,
de már beleszól az agyunk,
viták, gondok, távolságok
változnak a forró vágyak.
Szerelemből lesz szeretet,
régi emlékek éltetnek.
Ha elmúlik a szerelem,
idegen lesz minden elem:
nem kell a csók, az ölelés,
találkozás, pár szó, kevés…

2017. június 23., péntek

Pákozdi Sarolta - Nyári ég alatt



Pákozdi Sarolta
Nyári ég alatt

Ragyogó napok gurulnak,
Hőségben hervadó virágok
Hullatják szirmukat.
Sziromszőnyegen sétál sok bogár.
Lombokon kókadtan lóg a nyár.
Kutyánk álmosan szendereg,
Álmában macskákat kerget,
Macskánk meg egeret.
Visongva pancsol gyermekem,
Verítékem törölgetem.
Felhőtlen égen
nem száll madár,
Fészkében piheg, éjre vár.
Gyorsan apad a kiáradt folyó,
Szúnyog szúr, betolakodó.
Kínlódva tűrjük most a meleget,
Várunk hűsítő őszi szeleket.
Ragyogó napok gurulnak,
Szépségei ölünkbe hullnak.
Emberi gyarlóság lakik bennünk,
Elégedetlenség természetünk.
Tiltakozunk a „van” ellen,
Kellemetlen ez a szellem.
Horatius tanácsát kell követni:
A jelen virágát élvezettel szedni.
„Carpe diem”
 – legyen életelved,
Az elégedetlen szenved.

2017. május 28., vasárnap

Pákozdi Sarolta - Gyermeknapra



Pákozdi Sarolta
Gyermeknapra

A gyermekek szépek,
kedvesek, szeretetteljesek.
Mosolyuk nyíló virág,
ártatlan, illatos ár.
Értük, nekik, velük
szépül, épül
a megújuló világ.
Ők a jövő palántái,
kertünkben zamatos gyümölcsei
az életfának.
Örömforrásai szülőknek,
egymásnak, hazánknak.
Szeretjük, neveljük,
gondozzuk őket
születésüktől,
virrasztunk kiságyuk mellett,
ha lázasan, bágyadtan szenvednek,
amíg velünk élnek, minden nap.
De legyen egy nap ünnep,
mely csak az övék!
Legyen sok játék,
ajándék, öröm.
A boldog gyermek mosolyog,
önfeledten nevet, csacsog,
ünnepeljünk gyermeknapot!
Szervezzünk sok színes programot,
legyenek gyermekeink boldogok,
ajándékozzuk nekik e szép
…..vasárnapot!