Farkas Viola - Újév első napján

Farkas Viola

Újév első napján

Ámulok és bámulok,
Mit ünnep előtt látok,
Tömeg hátán tömegek,
Tülekednek emberek.

Vásárolnak, cipelik,
Felhalmoznak, begyűjtik!
Drága pénzért ajándék,
Egyre túlzottabb szándék.

Változatlan ámulok,
Amit erről gondolok!
Szerényebben lehetne,
Az adósság nem nőne!

De mert kevés nem elég,
Kapaszkodunk az égig,
Túlszárnyalni másokon,
Ülni még nagyobb lovon!

Miért ez a nagy jókedv?
Megtettünk érte mindent?
Eszem-iszom betegre,
Így vigyázok testemre?

Hol a mértéktartásunk?
Sosem volt józanságunk?
Osztogatunk tanácsot,
Várjuk a sült galambot!

Azért én jót kívánok,
Ne legyenek bús gondok!
Jöjjön szép és jöjjön jó,
Ami embernek való!

Farkas Viola - Ünnepvárás

Farkas Viola

Ünnepvárás

Nagy a nyüzsgés, ünnepvárás,
Meseországban vásárlás,
Lázban égnek a gyermekek,
S a szülők, hogy mit vegyenek.

Ma hajnalra Mikulás jár,
Kis cipők az ablakban már,
Nincs alvás az izgalomtól,
Tündér-csoda várásától.

Teljesülnek kívánságok,
Ki nem mondott titkos álmok,
Szemfényvesztésük végtelen,
Káprázatosan szertelen.

De jó is a családokban,
Ahol boldog szeretet van!
Adakozás oda-vissza,
Örömszerzés diadala.

Vannak, akik kimaradnak,
Ők, sehova sem tartoznak,
Egyedül telnek napjaik,
Magányosságuk szégyellik.

Közeledik szent ünnepünk,
Kis Jézuska itt lesz velünk,
Hallhatjuk az angyali szót,
Isten küldi a Megváltót.

Siessünk üdvözlésére,
Vigaszt hoz a mi szívünkre,
Csak éppen be kell fogadnunk,
Maradj velünk Úr Jézusunk!

Farkas Viola - November közepe

Farkas Viola

November közepe

https://www.youtube.com/watch?v=hrQ8FsXgD1I

November közepét írunk,
Az évszakkal, jól elbírunk,
Nem lehet panasz ajkunkon,
Kegyelem tart az utunkon.

Hullanak a falevelek,
Jönnek téli üzenetek,
Készüljetek jó emberek,
Távozóban a nagy meleg.

Fel-feltámad a szél úrfi,
Fújdogálva, játszadozni,
Pörgeti a leveleket,
Csalogatja a hideget.

Jön is az majd zimankóval,
Hóförgeteggel, szánkóval,
Gyermekeknek Mikulással,
Utána szent Karácsonnyal.

Ünnepelnének a népek,
Ha szűnnének az ínségek,
Ó Uram, de földrészeket,
Tenger-áradás fenyeget.

Vergődnek és elpusztulnak,
Az egekhez kiáltoznak,
Jövel Uram, segítségül,
Tán a vihar is, csendesül.
 

Farkas Viola - Őszi eső

Farkas Viola

Őszi eső

https://www.youtube.com/watch?v=YlFfnxbUC_0

Esik eső, őszi eső,
Kipp-kopp, de kopogók,
Készüljünk a hideg télre,
Legyünk szófogadók.

Öltözzünk fel jó melegen,
Sapkát a fejünkre,
Ne az új divatot nézzük,
Az lehet vesztünkre.

Napocska, kedves Napocska,
Süssél fel végre már,
A sok őszi munkát végző
Kezünk, már nagyon vár!

Öröm lesz, ha elkészültünk,
Vigasztal, nyugtató,
Várjuk boldog ünnepünket,
Karácsony! Ó, de jó!

Közeleg az év vége is,
Tengernyi sok bajjal,
Menekültek özöne küzd
Élet-halál harccal!

Békesség kell az embernek,
Az egész földgolyón,
Uram, Te tudsz segíteni
Minden vad, háborgón.

Vagy ha ez a rendelésed,
Vezess a jó úton,
Mindvégig fogd a kezünket,
Kérünk, megbocsátón!

Farkas Viola - Őszidőnek örömtánca

Farkas Viola

Őszidőnek örömtánca

Nappal tart még a jó idő,
Madár hadak jönnek elő,
Nagy vidáman keresgélnek,
Vizes tálban fürdőzgetnek.

Mennyi féle színes madár,
Ritkán látott, is erre jár,
Napsugár is gyönyörködik,
Csillog fénye, megmártózik.

Őszidőnek örömtánca,
Talán végső búcsúzása,
Hullik a sok színes levél,
Közelgő tél, már itt zenél.

Mi lesz veletek Madarak?
Hova bujtok a fagy alatt?
Elviszitek a kedvemet,
Tovatűnő életemet.

Csendesül az időóra,
El kell térni nyugovóra,
Pihenünk, s ha jön a Tavasz,
Újra virágokat fakaszt.

Farkas Viola - Ez a nyár is ...

Farkas Viola

Ez a nyár is…

Ez a nyár is elkezdődött,
Vége is lesz mindjárt,
Szél mozgatja fák levelét,
Ősz-üzenet itt jár.

Virágdömping van a kertben,
Mintha vigasztalna,
Újra éledt az esőtől,
Hűvös lesz hajnalra.

Lepotyogtak a meggy-szemek,
Talán utoljára,
Évek óta beteg fáknak,
Törik minden ága.

Hálás szívvel megköszönöm,
Sok évnek gyümölcsét,
Melyek nekem étket adtak,
S vele, sok örömét.

Na, de ez még nem búcsúzás,
Messze az év vége,
Mily sok jó dolog vár még ránk,
Őszidőre, s télre.

Becsüljük a pillanatot,
Örvendjünk a mának,
Ne szalasszunk jó tetteket,
Mert hamar elszállnak!

Gyűjtsünk kedves emlékeket,
Ez a miénk marad,
Használjunk ki minden percet,
Időnk siet, szalad!

Farkas Viola - Mint az őserdő

Farkas Viola

Mint az őserdő

 https://www.youtube.com/watch?v=D7BwkOnris4

Mint az őserdő a kertem,
Ahogy növekedik,
Hol a fűrész, metszőolló?
Gyorsan kivágta-tik!

Csak apránként, mert az erőm,
Szomorú, de véges,
Ha elkészül, világos lesz,
A látvány fenséges.

Kertem éke a csicsóka,
Igen kapaszkodik,
Célba vette a nagy fákat,
Máris uralkodik.

Hogy a csöppnyi füves gazok,
Szóba se kerülnek,
Eső esett, feléledve,
Szépen elterülnek.

Újabb bozontoshoz érek,
Kiszáradt nagy bokrok,
Sűrűsödve, magasodva,
Tengernyi gubancok.

Mind beragadt a ruhámba,
Ó édes Istenem,
Sok kis erőszakos bogáncs!
Több napig szedhetem!

Ifjú korában ő sztár volt,
Apró kék virága,
Nefelejcs, ó kék nefelejcs,
A szívembe zárva.

Farkas Viola - Ne kérdezd meg

Farkas Viola

Ne kérdezd meg 

Aki egyedül van,
Ne kérdezd meg tőle,
Hogy van, hogy szolgál,
Az ő egészsége?

Biztos, hogy nincsen jól,
Pláne, ha öreg is,
Nincs, aki gondozza,
Jó akarója sincs!

Jobb, messze kerülni,
A fájdalmas embert,
Sors kivetettje ő,
Vezekel az élet.

Ezt kapta örökül,
Ezzel kell járnia,
Míg csak le nem telik,
Az ő mandátuma!

Érteni sem lehet,
A sors-üldözöttet,
Ő is egy Hatalom,
Belsejében lüktet!

A mai életünk,
Mindnek, következmény,
Titkok kapuján túl,
Ragyogó lesz a fény!

Farkas Viola - Tavaszi öröm

Farkas Viola

Tavaszi öröm

https://www.youtube.com/watch?v=smSxWPqzc3o

Cseresznyefámon két virág,
Mosolyogva köszönt rám,
Megérkeztem, tavaszt hoztam,
Napsugár is bólint rá!

Ahogy leírtam e pár szót,
Máris pattannak szirmok,
Egymás után nyiladoznak,
Én is, én is, itt vagyok!

Láthatatlan varázserő,
Nyitja meg a szép tavaszt,
Isten örök Rendje szerint,
Mi emberek, kapjuk azt!

Meghatódom, gondolaton,
Ismét egy év rohant el.
Gyertek, gyertek, siessetek,
Májusban, már érni kell!

Harminc éve ültettelek,
Szerettem a gyümölcsöd.
Hálás köszönetem Neked,
Boldogságom betöltöd!

Látom ám, Te is öregszel,
Törzsed berepedezett,
Kérlek, élj még velem együtt,
Csak még addig, ha lehet!

Aztán, ha nem lesz több tavasz,
Vigyél virágostól el,
Megnyugszunk majd, égi kertben,
Ahol félni, sosem kell!

Farkas Viola - Naponta

Farkas Viola

Naponta

Naponta járom a kertet, mit hozott a Tavasz?
Mely növények nem fagytak ki, Sok lesz-e a panasz?
Gondozatlan szőlőtőkék, kezdenek elhalni,
Már öregek, s rigó tudja, a termést dicsérni!

Fügefa és füge-bokor, mindkettő kifagyott,
Gránátalmát dédelgettem, de ő is itt hagyott!
Igaz, soha nem is termett, csak egyszer virágzott,
Éltette a nagy reményem, tüskékkel viszonzott!

Mit nem látok, megtorpanok, az én kis gyíkocskám,
Nem mozdulok, ne zavarjam, ő bátran néz fel rám!
Itt napozik a lépcsőmön, ajtóm közelében,
Láthatólag nem zavarja, a jövés-menésem!

Rengeteg volt a csapadék április-májusban,
Gaz virágzik, hideg is van, fűthetek javában!
Határozok, neki fogok a fügét kivágni,
És mit látok, gyökér felől, sok hajtás kezd nőni!

Újabb öröm! Él a füge! S szomszédjában borsó,
Csápjaival kapaszkodik, él az élet, de jó!
Süt a nap, vagy esik eső, el kell mind fogadni!
És ameddig itt élhetünk, hálával köszönni!

Farkas Viola - Március 15.

Farkas Viola

Március 15.

Túlzottan vártuk a Tavaszt,
De a tél, még igen ravasz,
Mutogatja az erejét,
Visszatolatta a telét.

Uralkodik a Természet,
Ahogy akar, úgy ad szépet,
De ha neki, másképp tetszik,
Hóförgeteggel búcsúzik! ű

Aggódó szemem a tájon,
Fagy honol a bimbós ágon,
Eltűnt a sok kinyílt virág,
Járhatatlan lett a világ.

Ítéletidő lett mára,
Márciusnak, idusára,
Örüljön, ki otthon lehet,
Lakása ad, jó meleget.

Napok óta ömlik a hó,
Tehetetlen, a hókotró,
Aki tud, siet menteni,
Bajban lévőket ellátni.

Utak telve járművekkel,
Benne lévő, emberekkel,
Elakadva, betemetve,
Fagytól, éhségtől szenvedve!

Emlékezetes ünnepünk,
A Természet is ellenünk!
De kibírjuk, amint eddig,
Velünk van Istenünk, mindig!

Farkas Viola - Ó, te cudar február; - Felébredtem ...; Február 13.

Farkas Viola

Ó, te cudar február

Ó, te cudar február, a hideget unjuk már,
Jó lesz lassan készülni, a terepet átadni.

Izgalmas várakozás, tavasszal találkozás,
Szép március siess már, minden élet reád vár.

Kis bimbók fészkelődnek, rovarok leskelődnek,
Amint kisütött a nap, mindegyik erőre kap.

Madarak is jól érzik, a kerteteket ellepik,
Pláne, ha tálban víz van, fröcskölődnek mámorban.

Rügyek végszóra várnak, suhognak tündér-szárnyak,
Visszafogott érzelem, közelít a szerelem.

Csendüljön fel a nyitány, jöjjön sok kis virág-lány,
Borítson be a Tavasz, életünknek ez vigasz!

*

Felébredtem…

Felébredtem bús időben,
Februári havas télben,
Kinézek az ablakon,
Sok madár van a fákon!

Itt röpködnek és kecélnek,
Fürdés után keresgélnek,
Hihetetlen forgalom,
Havas-esős avaron.

Kigyönyörködöm magamat,
Rendezem gondolatomat,
Jó kedvre derítettek,
Ezért ide repültek!

Hogy lehet ilyen változás?
Sötétségben napsugárzás?
Egy pillanat, s eltűntek,
Vége a jelenetnek!

Azért ők tudnak valamit,
Érzik, a Tavasz közelít,
Hoztak kis ízelítőt,
Türelemmel várjuk őt!

*

Február 13.

Esőtől csepegő, csillogó faágak,
Hajnal-derengésben, már Tavaszra várnak.

Eltűntek fellegek, vidámító a nap,
Ezüst-hullámzással, rezgő árnyékot hagy.

Épp, hogy megmozdulnak, a játékos ágak,
Mosolygó rügyeik, virágokat látnak.

Itt-ott egy méhecske, köszönti társait,
Kelő nap enyhében, próbálja szárnyait.

Boldog várakozás, születés reménye,
Ne hagyjon el soha, Isten segítsége!

Farkas Viola - Itt az újesztendő; - Január elején

Farkas Viola

Itt az újesztendő

https://www.youtube.com/watch?v=IBNqkjzQsuA

Elmúlt a Karácsony,
Ködös szürkeséggel,
Nem jött a hóesés,
Csillag-hópihékkel.

Megszületett Jézus,
Jó Atyánknak hála,
Meghitt ünnepünket,
Mindenség csodálja.

Itt az újesztendő,
Zajos vidámsága,
Jön sokat ígérőn,
A várt igazsága.

Hallunk szép szavakat,
Tele ígérettel,
Várjuk igaz hittel,
És jó reménységgel.

Múlnak az ünnepek,
Józanabbak leszünk,
Rájövünk: egyedül,
Semmire sem megyünk!

Ahogy a világ áll,
S benne mi, emberek,
Jó, ha zuhanásban,
Rögtön el nem vesznek!

Mindenható Atyánk,
Hozzád fohászkodunk!
Légy az újévben is,
Jó utat mutatónk!

*

Január elején

Dús rügyeket látok,
Január elején,
És egy Százszorszép is,
Vidáman néz, felém,

Bokor bimbói is,
Majdnem kipattannak,
Rózsaszín gyönyörrel,
Szinte kábítanak,

Nem zavar a szellő,
Sem a havas foltok,
A Nap is sütöget,
Nincsenek, mínuszok,

Szemem, mohósággal,
Pásztázza a fákat,
Sok lesz a cseresznye,
Látok is már párat!

Lehet, képzelődöm,
De jó velük élni!
Kertem lakóival,
Boldogság, remélni.

Farkas Viola - December felé

Farkas Viola

December felé

Fájdalmak útjain,
Megyünk bukdácsolva,
Sötét útvesztőkön,
Fény felé fordulva.

Elfonnyadt a virág,
Lehullott a levél,
Elmúlik az ősz is,
Helyében, itt a tél.

Sárba tipródik mind,
Ami gyönyörű volt,
Fehér hó belepi,
Rá süt a telehold.

Életfánk ágai,
Gyérül, kopaszodnak,
Minden kis szellőre,
Nyögnek, megfájdulnak.

Jönnek új hajtások,
Születnek gyermekek,
Égi mezőn szállnak,
Áttetsző, fellegek.

*

A tél varázslata

Téli fagy a tájat megörvendeztette,
Bokrokat és fákat zúzmarával fedte,
Múló tünemények csüngnek az ágakon,
Misztikus dallamok zenéjét hallgatom.

Napsugár tündérek csillognak, villognak,
Kristályfüggők között pajkosan bujkálnak,
E gyönyörű látvány mindent elfelejtet,
Amint csepegteti a sok gyémánt szemet.

Tündöklő kristályok, amerre a szem lát,
Uralja a Fagy a természeti csodát,
Körbe vesz bennünket az álom-palota,
Örök emlék marad a Tél Varázslata.

Farkas Viola - November közepe

Farkas Viola

November közepe

November közepét írunk,
Az évszakkal, jól elbírunk,
Nem lehet panasz ajkunkon,
Kegyelem tart az utunkon.

Hullanak a falevelek,
Jönnek téli üzenetek,
Készüljetek jó emberek,
Távozóban a nagy meleg.

Fel-feltámad a szél úrfi,
Fújdogálva, játszadozni,
Pörgeti a leveleket,
Csalogatja a hideget.

Jön is az majd zimankóval,
Hóförgeteggel, szánkóval,
Gyermekeknek Mikulással,
Utána szent Karácsonnyal.

Ünnepelnének a népek,
Ha szűnnének az ínségek,
Ó Uram, de földrészeket,
Tenger-áradás fenyeget.

Vergődnek és elpusztulnak,
Az egekhez kiáltoznak,
Jövel Uram, segítségül,
Tán a vihar is, csendesül.

Farkas Viola - Októberi csendélet

Farkas Viola

Októberi csendélet

https://www.youtube.com/watch?v=xsyJXvccjMU

Hűvös, harmatos a reggel,
A Nap, is már lustábban kel,
De az idő, még jót ígér,
Sok, nagy ajándékkal, felér.

Későbben, már ragyog a Nap,
Volt rossz kedvem, rögtön elhagy,
Beindul a lelkesedés,
Kertemben, a keresgélés.

Szomszéd nyuszi ágaskodik,
Kerítésre, kapaszkodik,
Várja, hogy mit viszek neki,
Virágaimat, szereti.

Egyszer már, jól megfuttatott!
Területemre hogy jutott?
Lyukas volt a kerítésem,
Ott közlekedett, a résen.

Ilyen sem történt még velem,
Mert, a saját dinnyém, eszem!
Magját nyáron elültettem,
Kis dinnyéket, most ehetem.

Kosárban a paradicsom,
Nem hiába, mert locsolom,
Bekapok egy pár szem fügét,
Nagyon várom, az érését.

A Dália, magához tért,
Nagy bokor ontja, szépségét,
Rózsaszínű mosolyával,
Megbékélve, a sorsával.

Fényes, meleg még az idő,
Szedésre vár, a kék szőlő,
Készülni kell, már a télre,
Nyugalomra, pihenésre.

Ott a torma, ki kell ásni,
Lemosni és lereszelni,
Nem tagadom, folyik könnyem,
Közben, madár-sikoly röppen!

Hátra megyek, macska volt ott,
Csak a madártoll, mit hagyott,
Pillanatra, elnémulok,
Régi múltra, is gondolok.

Épp most van, ötvenhat éve,
Férjhez menésem, regénye,
Forradalom volt, durrogás,
Ez volt életünkre, áldás!

Miskolcon voltunk, borzalom!
Az emléket, nem óhajtom,
Megállok egy főhajtásra,
Egy szomorú, sóhajtásra!

Megnyugtató, őszi napok,
Színes csodákat, láthatok,
Hála Neked Jó Istenem,
Hogy még ezt is megérhettem.

Farkas Viola - Kezemben egy őszi levél; - Ősz

Farkas Viola

Kezemben egy őszi levél

https://www.youtube.com/watch?v=dNAHA1M0Sac

Kezemben egy őszi levél,
Színes festménnyel is felér,
Szebben mutat, mint tavasszal,
Mégis elmegy az évszakkal.

Nézem finom erezetét,
A Természet művészetét,
Elgondolkodom a léten,
Mi is eltávozunk szépen.

Benn vagyunk a körforgásban,
Születésben, elmúlásban,
Ahogy jöttünk, el is megyünk,
De, ha lehet, csak jót tegyünk.

*

Ősz

Csodálom az őszi tájat,
Újult életkedvem támadt,
Hosszú út, fák szegélyében,
Arany napsugár fényében.

Boldog, ki ez úton mehet,
Látszik már, hogy hova vezet,
Ez ösvény, a fáradtaké,
Rég gyalogló vándoroké.

Megdolgozták életüket,
Letehetik a terhüket,
Megyünk mi is reménykedve,
Minden erőt összeszedve.

Aztán könnyedebb lesz minden,
Gyönyörűség minden szinten,
Gondolatunkkal már szállunk,
Talán egyszer, visszavágyunk.

Farkas Viola - Szeptember 20.

Farkas Viola

Szeptember 20.

Fáznak már a levelek,
Én is beleremegek,
Szeptember 20. Ősz beáll,
Szél a fákon szalutál.
Körbe járom a kertet,
Egy-két gyümölcs meglepett.
Sűrű lombok közt füge,
Kacsintgat a semmibe.

Le kell szednem, megesszük,
Vagy ajándékba visszük,
Terem szőlő bőséggel,
Permet nélkül hűséggel.
Nem túl szép, de ehető,
Bárkinek elvihető,
Maradék nem vész kárba,
Sok madár jár hozzája.

Találtam két cső borsót,
Benne pont kilenc szem volt,
Birsalma is fa alatt,
Véletlenül ott maradt.
Jaj, de nehéz felvágni,
Légkalapács kell neki,
De az ízét szeretem,
Ha elkészült, kell nekem.

Petrezselyem, de nagy kincs,
Évek óta egy szem sincs,
Van most pár bokor dísznek,
Öröm látni szememnek.
Nyugodni készül a nap,
Viszontlátásra holnap!
Csak még egészség legyen,
Mindnyájunkon Kegyelem!

Farkas Viola - Elnúlt a nyár

Farkas Viola

Elmúlt a nyár

https://www.youtube.com/watch?v=Y7nCL9olVg4

Elmúlt a nyár, esik eső,
Jót és rosszat, feledtető,
Egyik véglet, másik véglet,
Árvíz, aszály, nekünk, betett.

Ez az eső, aranyat ér,
Talpra szökken, ami még él,
Szívem telve, vidám kedvvel,
Tiszta, üde, levegővel.

Változatos, ki mit kapott,
Kinek a jó, vagy rossz jutott,
Volt, ki ezt is, azt is kapta,
Egyezkedjen meg, hát rajta.

Ami elmúlt, a tegnapé,
A most, pedig e pillanaté,
Keressünk, jó hangulatot,
Aranyozzuk, be a napot.

Örüljünk, a napsütésnek,
Az éltető, friss esőnek,
Túlzottan el, ne csüggedjünk,
Mindhalálig, reménykedjünk.

Kérjük Isten segítségét,
Adja nekünk békességét,
Ha megkaptuk, hálálkodjunk,
Ettől többet, ne kívánjunk!

Farkas Viola - Kedves virágom; - Pipacs tenger

Farkas Viola

Kedves virágom

Kedves virágom a színes porcsinrózsa,
Jól megvan magának, lent, az alagsorban,

Nem kíván öntözést, semmi kényeztetést,
Bőséggel mutatja sokszínű gyönyörét,

Lakik a homokon, rózsáival díszlik,
Üde, zöld bokrai, lazán terjeszkedik,

Nem vágyódik díszes, szép csokorban lenni,
Amit a gazdagok tudnak megfizetni,

Megelégszik alant, kertet szépíteni,
Szemünknek vonzását ragyogóvá tenni,

Nálam is kinyílott a sok kukacvirág,
Gyönyörűséges lett, mostanra a világ.

*

Pipacs tenger

Pipacs tenger van a kertben,
Benne laknak a szívemben,
Mint megannyi spanyol táncos,
Szinte hallható a ritmus.

Hajladoznak szerelmesen,
Ring a szoknyájuk kecsesen,
Van is forgalom kelyhükben,
Méhek repdesnek kedvükben.

Rövid volt az ő tavaszuk,
Lehullott a szép ruhájuk,
Büszkén éltek, tündököltek,
Aztán hirtelen eltűntek.