Della Mária - Behavazott; - Téli csendben

Della Mária

Behavazott

Ma reggel arra keltem
behavazott már a tél,
kinézni alig mertem,
fehér pihe térdig ér.

Fenyőfa földig hajlik,
vatta paplan a hátán,
tűlevél ki se látszik,
káprázatos e látvány.

Havat most nem seperek,
jó meleg a kis szobám,
addig még ki se megyek,
amíg tele a kamrám.

*

Téli csendben

 https://www.youtube.com/watch?v=xTb-dgLNjUY

Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.

Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.

Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény,
szeretet gyújt fákon, szivekben fényeket.

Della Mária - Én+én; - Még itt vagyok; - Várakozás

Della Mária

Én+én

Szél citerázik a fán,
a dallam oly keserű,
nekem szól zenéje tán,
jöhetne búra derű.

Lépkedek lépted után,
utamon vezet a fény.
Istennél nincsen magány
hozzád vágyok menni Én. ¤
Még itt vagyok.

 
.
Fejem fölött gyűlnek a sötét árnyak,
de a Te csendedből nyugalom árad.
Segíts, utamon, én mennék tovább,
felfakad ajkamról egy esdő fohász.

Dolgomat szeretném befejezni még,
mielőtt belőlem továbbfut a lét.
Önként feladni életem nem lehet,
hittel kell hordani tovább terhemet.

¤

Várakozás

Ablakom szemén át nézem a tájat,
a szél kopaszra nyírta a fákat.
Kiüresedtek bennem a vágyak,
átadtam magam a szomorúságnak.

Várnék valakit, vagy valamit nagyon,
egy ideje saját kezem fogom.
Szenvedője vagyok életemnek,
selymes- szépet csak a múltról mesélek.

Még akkor is ha nem történik semmi,
a dolgokat át kéne színezni.
Fotelmagányomból ki kell lépnem,
kopog a Megváltó be kell engednem.

Della Mária - Égi szerelem

Della Mária

Égi szerelem

Ezüst esőt szórt az október délelőtt,
az esernyőmet nyitnám és megláttam Őt.
Csak néztük egymást elámultan, kábán,
szemed nem eresztett a villamost várván.

A villamos elment én kövülten álltam
ott, mintha gyökeret vert volna a lábam.
Két kis ázott veréb a járdaszigeten,
miért maradtunk itt, csoda ez, rejtelem.

Rózsaszín köd úszott fénylő szemünk elé
megbűvölten elindultunk egymás felé.
Mondod: - már nagyon régen ismerem magát,
- én is, s szavamra a döbbenet megállt.

Nem szólt szájunk, érezted szív rezdülésem,
megöleltél a pillanattól részegülten.
Sorsfonalunk összeköttetett az égben,
tudtam én is mikor kék szemedbe néztem.

Kár, hogy a találkozás álom volt csupán,
nem futhatok az elment a villamos után.

Della Mária - Visszatérés

Della Mária

Visszatérés

Mondd, na mondd, milyen a halál?
Ritmust nem üt szív, mint óra leáll
Élettelen tested fekszik út porában
Autód kidobott, öved nem csatoltad

Fölöttük lebegve, csodálkozva nézed
Korláton tört kocsidat, mindezt nem érted
Sivít a sziréna, jöttek megmentőid
Rándul tested, orvos újra próbálkozik

Hallik egy bámuló hölgy kérő imája
Látod vérző fejed, lelked távozni akarna
Vágyad akaratod, ne hozzanak vissza
Forgó fény csodák, húznak alagútba

Megnyugodva, csendben érkezel odaát
Szeretet ölel körül,s féktelen boldogság
Lelked érzi, már járt itt, vissza érkeztél
Jön eléd gyermeked, elvesztett feleség

Ott azon helyen gondolatot értesz
Ahol másként, száj nélkül beszélnek
Műtőben fekszel, látod körülötted
Nővérek sürögnek, mondják "visszajöttem"

Nem akartál jönni, ott oly jó volt
Határozott hang visszaparancsolt
Járd be utad, mi könyvben megírt
Helyed Földön, vár feladat, teljesítsd!

Ha eljön időd várjuk visszatérted,
Hol csak szeretet van, ide várunk téged!

Della Mária - Mindig és mindenhol

Della Mária

Mindig és mindenhol

 https://www.youtube.com/watch?v=33X8Xvi_fKc

Anyám lágy hangja cseng a fülembe,
énekelt mindig ha vidám volt a kedve
Apám a klarinétot gyönyörűen fújta,
keze alatt megszólalt a hegedű húrja

Könnyed dallamok lelkem simogatják
Szeretem ma is a régi szép melódiát
Ha bánatos, vagy szomorú vagyok,
a zene is búsan szól mit olykor hallgatok

Ha mulatós, vidám kedvem támad,
cigányok húzzák el akkor a nótámat
Még a havy-metált is próbálom szeretni,
ha unokám és zenekara gitárját pengeti

Csendes magányomban fotelemben ülve,
fejhallgatóból szóljon fülembe halk zene
Csodás a muzsika minden formában,
szól a rádióból reggel a konyhában

Régen táncoltam, hangjára perdültem,
rockot roptam, tangóztam és keringőztem
Operába mennék, ha lenne rá pénzem,
de így csak a CD-vel, lemezzel beérem

Sokszor dúdolgatom a kedvenc dalom,
Bánat ül szívemre ha párom dalát hallom
Zene és dallam életemnek sója,
szeretném ha utolsó utamon is szólna

Della Mária - Buta nyár

Della Mária

Buta nyár

A tengerből kortyolt
a szomjas teli Hold.
Játékos kedvében
elbújt egy felhőben.

Az éjszaka selyme
fátylát lebegtette.
Helyet ad a csóknak,
eloldott kis csónak.

A dagály felkapja,
hátán elringatja.
Buta kis gondolat,
csak egy pillanat, 

úszni mezítelen
boldog önfeledten.
Pisla csillag lámpa
világít a partra, 

ott riaszt a tábla,
"Vigyázz fehér cápa"!
A halász hajnalban
hálóját bevonja, 

hatalmas hal benne,
verdes fehér teste.
A parton egy csónak,
helyet ad a csóknak.

Della Mária - Csöndesek a hajnalok

Della Mária

Csöndesek a hajnalok

Angyali képek
a szobám falán
csónakom úszik
a mosoly taván

Alszik a város
szunnyad a zaj
rájuk az álom
fátylat takar

Ébred a lélek
mozdul a test
Csillagot olt
a tétova Hold

Éj leple lebben
napsugár szökken
Törékeny ágra
Száll a madárka

Harmatot szárít
a hajnali fény
magadra számíts
hidd a reményt

Della Mária - Szavak

Della Mária

Szavak

 https://www.youtube.com/watch?v=x6PgtPlbZ7o

A szavak bókolnak,
édesek, kedvesek,
forrón szerelmesek,
némák ha csókolnak.

Kimondatlan szavak
nyelveden ragadnak,
így a szenvedőnek,
részvétet nem adnak.

Húsodba váj, marnak,
szavakkal sértenek,
feszítik ideged,
ordít az erőszak.

Ha pletykát hordoznak
csak halkan csoszognak,
szájról szájra járnak,
ártanak, hazudnak.

Lelkeket sebeznek,
szívedbe markolnak,
érzés nélküliek,
lázítanak, ölnek.

Della Mária - Fák

Della Mária

Fák

Nézem a fákat,
egy helyben állnak,
de sokat láttak,
tűrnek és várnak.

Számtalan éve,
gyűrűbe vésve
múltról mesélnek
csúfat és szépet.

Ruhát levéve
készül a télre,
lombtakarója,
védi és óvja.

Feléled újra,
ha a Nap hívja,
levél ruhát ölt,
az erdei tölgy.

Gyökerén állva,
tekint a nyárba,
rezeg a nyárfa,
a vihart állja.

Zsong az akácos,
mikor virágos,
bibéik ajkát
méhek csókolják.

Szeresd a fákat,
óvd, ki ne vágjad,
míg él ne égesd,
eszedbe véssed!

Della Mária - Márciusi bizsergés; - Örömöm virága; - Tavaszvárás

Della Mária

Márciusi bizsergés

Egyre csak zuhanunk a mélybe,
míg vad csatáját vívjuk a létnek
Csak emlékünk van a szépre
Vágy sóhajunk küldjük az égnek

Rövidre vették pórázodat
Te nem éred el a tele tálat
A bilincs szorít, rázod láncodat
Irigyled a szabad madarat

Egy fecske nem csinál nyarat,
de ha együtt repül az egész csapat
Nagy hangon csiripelve hallatja hangját
azoknak is hallani kell, akik nem akarják

Mielőtt fel lenne szabdalva minden
és már se hazád, se otthonod nincsen
Végre tegyen rendet az értelem
NE LEGYEN SZÉTHÚZÁS, TARTS VELEM!

Tavaszi bizsergés /Zsike/
Versemet ihlette:
"Valami feszül odalenn"

*

Örömöm virága

Benne reszket a márciusi szellő,
apró örömömnek kis-virága Ő.
Kéklő csoda, picinyke lenge pompa,
olyan, mint szemed tündérragyogása.
Bokor alján göndör levelében,
megbújik szelíden, szerényen.
Tavaszi napsugár szirmait kibontja,
Némán mosolyog a kedves ibolya.

*

Tavaszvárás

Ma éjjelen égi Uram
Havas könnyet hullajt
Szép időért imádkozom
Ő szótlanul hallgat

Várom...várom..várom
Jöjj el már kikelet
Eljön majd tavaszom
Leváltva a telet

Fehér párnán édes álmot alszik még a tavasz
Takargatja köntösével féltőn a Télapó
Ki-ki dugja fejecskéjét, néha a kis ravasz
Napocskával táncot jár majd, s elolvad a hó

Della Mária - Csak egy kis hó; - Még várni kell a tavaszra; - A tél hátrál egy araszt

Della Mária

Csak egy kis hó

Jégkarmú ragadozó a január,
fogát csikorgatva orvul támad,
az északi szél bosszút áll.
fákat tör, háztetőket rángat.

Fehér lett hajnalra a város,
hótól felpuffadtak az autók,
a villamos se jár most,
megint késnek a hókotrók.

Nekik is van telük
mennék orosz honba
megkérdezném tőlük,
mennyi most egy trojka.

*

Még várni kell a tavaszra

Csend ül a völgyben, hallgat a város,
ablakomból kilesek, szemem még álmos.
Kopasz fák között didereg hajnal,
jó lenne egy tea cukorral, citrommal.

Arany golyó kúszik fel a horizontra,
fénysugarát ablakomra szórja,
Fekete rigó hintázik bokor ágon,
trillahangú énekét már nagyon várom.

Kinézek kertembe csábít a föld illata,
ez a februári tavasz kicsit még csalóka.
Bolondos szellő kapaszkodik hajamba,
visszamenekülök meleg kis szobámba.

*

A tél hátrál egy-egy araszt

 https://www.youtube.com/watch?v=x4YBCl-BP4M

  

A tél ereje oly hatalmas,
még görcsösen szorít a fagy.
Kint hideg van, így van rendben,
meleg szobámban ülök csendben.

A tegnap lassan aludni tér,
eltompul a városi fény.
Fekete ruhát ölt az est,
a Hold ablakomon be-be les.

Holnap búcsúzunk januártól,
elköszönnék februártól.
A tél hátrál egy-egy araszt,
március elhozza a tavaszt.

Della Mária - BUÉK!!!; - Nyárról álmodok; - Szürke

Della Mária

B.U.É.K!!!

 https://www.youtube.com/watch?v=yzIRfhQQJLk

Mindjárt éjfél, számolod a percet,
az elmúlt évet visszafelé nézed.
Ne nézz hátra, mindig csak előre,
tudhatnád ismét tavasz jön a télre.
Egyik év vihart hoz, másik csendet,
öröm, vagy bánat az idő tovább megy.
Lehet nehéz, vagy könnyű az élet,
reményekkel telve várd az új évet!
Kívánok sok boldogságos percet,
szeretetben gazdag, békés Újévet!

*

Nyárról álmodok

Éles foga van a télnek,
lassan csontjaimat rágja.
Szép időt a múltban keresgélek,
emlékszem egy boldog januárra.
 
Odakint pihézett a hó,
násztáncot járt a szerelem.
A mólónál már befagyott a tó,
szíved párnáján felmelegedtem.

A mában a múlt lepereg,
életfilmemen mosolygok.
Bennem már az emlék is didereg,
hideg ágyamban nyárról álmodok.

*

Szürke

Szemem a Napot hiába kereste,
nem tudom vajon reggel van, vagy este.
Január sötét-szürke festéke,
ráömlött a budai hegyekre.

A tél fagyos keze nem fest színeset,
fehér országban szürke lett az élet
Hol van a Duna? Tegnap még ott volt,
a város helyén nagy koszos köd folt.

A házak kéménye füstöt lehel,
autók hátsója bűzt pöfékel.
Jöhetne tombolva az északi szél,
vigye el a szmogot, ragyogjon az ég.

Della Mária - December idusán; - Téli álom

Della Mária

December idusán

Decembernek idusán,
eltévedt emlékek után
futok.
Még eltűröm magam.
Maradék vágyamat
kiélem.
Lehetne még pár
szép évem,
ha páncélom levetem.
Meglátnátok szívem
aranyát.
Meggyújtom Advent gyertyáját.
Sejtelmesek a fények,
még mindig remélek.
Kaphatnék
és adnék,
az életnek értelmet.
Álmaim megrepedtek,
mégis várom a csodát,
hogy megérkezik a fa alá,
a régen várt ajándék,
a SZERETET!

*

Téli álom

Mintha rám szakadna a menny a csillagokkal
Nehéz álomból ébredek a teli-Holddal
Jégmadár száll a kopasz fa ágra
Itt nem emlékeztet semmi a meleg nyárra

Madarak már nem szólítják a hajnalt
Süvöltő szél zavarja meg a nyugalmat
Az éj ölén ringatja a gyermek telet
Kattogó fali-óra számol perceket

Harmat könny lebeg a fenyő szempilláján
Már várja díszeit így karácsony táján
Míg fáradtan pihen a köd a hegy alján
A Nap fény gyertyát gyújt, Advent első napján

Della Mária - Ősz-idő; - November

Della Mária

Ősz-idő

Sóhajt a nyár, felsír a szél
Harmat könnyet hullajt a rét
Nyár ékeit learatták
Ronggyá lettek színes ruhák
A szeptember táncolna még,
de október sarkára lép

Vénasszonyok sápadt nyara
felizzik egy pillanatra
Kacérkodna, bujálkodna,
de Ősz-idő kikacagja
-Jó ha melegszel majd télen,
ne vágyjad mi elmúlt régen.

*

November

https://www.youtube.com/watch?v=ZfL4rm51VjA

Ősz fonódik rá a tájra,
kibomlott a felhő haja,
csordogál az eresz alja.

Levetették a lombruhát,
kopaszra vetkőztek a fák,
eső mossa az út porát.

Felhők táncolnak felettem,
keringőznek lassan szépen,
vadlibák húznak az égen.

Az est hamar rám-feketül.
kialszik a Napban a tűz,
a tücsök már nem hegedül.

A föld szája ködöt lehel,
fázósan ébred a reggel,
fagyos kedvű a november.

Della Mária - Múlik szeptember; - Október

Della Mária

Múlik szeptember

Dió fámon csak egy árva levélke ring,
kis rigóm sem trilláz már szép dalt odakinn.
A kora est ecsetje vörös csíkot fest
az ég alján, hol a Nap más égtájra megy.

A csendet bontja templomóra ütése,
elmúlik szeptember, készülünk a télre.
Csillagok fénye utat mutat a Holdnak,
az éj leple alatt álmodik a holnap.

*

Október

https://www.youtube.com/watch?v=AGMEbNfTfEY 

Az ősz csodás színeit hóköpeny takarja
Már csak egy dallam emlékeztet a nyárra
Fehér pillangók szállnak, lebegnek
Madáretetőben a cinkék eleségre lelnek

A tél megzörgette október kapuját
Ágak roppanása jelzi az elmúlást
Daltalan reggeleknek némasága vár
Olyan szomorú, sivár kietlen a határ

Örök körforgásában szédül a Föld
A természet álomra hajtja fejét
Opálos ködön át dereng a Nap fénye
Gyöngy esővé válik a felhők könnye

A hirtelen hullott hó már olvadni kezd
Didergő rigóm még nem várta a telet
Kis kutyámat meleg szobámba engedem
Jó, hogy megoszthatom vele szeretetem

Della Mária - Elballagott a nyár

Della Mária

Elballagott a nyár

Lombok tarkaságát ablakomból nézem,
az ősz közeledtét csontjaimban érzem.
A nyár édes illata lassacskán elballag,
sajnálom a hervadó kerti virágokat.

Kip-kop, kopácsol fatörzsek doktora,
nyárdús lombok végóráit dobolja.
Ködbe őszül hajnalban a látóhatár,
a Nap is alacsonyabb utakon jár.

Almafám hamvas gyümölcsöt ringat,
méz-édes szölőfűrt szüretre hívogat.
Csöndes őszi eső ma szobámba zárt,
a felhők is siratják a nyár távozását.

*

A nyár halkuló szava

Alig- alig hallani a nyár halkuló szavát,
zizegve hullatnak arany leveleket a fák.
Part kövein koppan, gyöngyözik az őszi eső,
jelen és múlt közt távolságot épít az idő.

Balatoni boldog nyaraimra emlékezem,
egy kedves ismerős dalocska zenél szívemben.
"Balatoni Loreley csodás szőke tünemény,
tűz a nap reád, de te mégy tovább oly könnyedén"

Della Mária - Mártózom még egyet; - Augusztus még nyarat kántál; - Elvonul a nyár

Della Mária

Mártózom még egyet

Mártózom még egyet az augusztusi nyárban,
víz fölött lebegő arany napsugárban.
Sajnálkozom, hogy az idő gyors léptekkel halad,
kicsit marasztalnám a búcsúzó nyarat.

Oly rövid lett a délután máris itt az este,
a tó a vörös Napot mohón lenyelte.
A völgyben kószálgat langymeleg esti fuvallat,
lombok fölött lebeg, majd a hegyre kaptat.

Sarló félhold ringatózik az ég tengerében,
már alig világit az éj sötétjében.
Égbe nyúló fa-óriások halkan suttognak,
talán ők is, mint én hála imát mondnak.

*

Augusztus még nyarat kántál

Nemrég vad tüzével lobogott a nyár,
ma termését learatva szárad a határ.
Délidőben augusztus még nyarat kántál,
hűs nedvével harmatoz a kora-hajnal.

Derű-sárgán ring a napraforgó mező,
lassacskán már szüretre érik a szőlő.
Suttogássá halkul a meleg déli szél,
érett gyümölcs illatát leheli a lég.

Az ősz már itt áll az idő kapujában,
tücsök-hang ciripel egyre halkulásban.
Est-csendű békés nyugalmas órámon,
a nyárvég illatát magamba szippantom.

*

Elvonul a nyár

https://www.youtube.com/watch?v=yZl4wVjEaW8

Augusztus végén elvonul a nyár,
bőröm sem perzseli már a napsugár.
Rózsák hervadnak minden múlik egyszer,
kicsit várat még magára Szeptember.

Gabona csonkjától sárgul a határ,
gyümölcs zárja magába nyár zamatát.
Az éj becsukja az ablakszárnyakat,
a völgyben úszó köd, csipet őszt mutat.

Della Mária - Borogatás; - Hőség bőség a tónál

Della Mária

Borogatás

Nyáron mindig szépnek látjuk
az egész világot.
Testünket a tóba mártjuk,
a Nap legyen áldott.
Tombol a július,
neki ez a dolga,
Ha hátunk, hasunk pirul is,
nem megyünk árnyékba.
Holnap reggel korán kelünk
kimegyünk a partra.
A nagy fa alá letelepszünk,
nem megyünk a Napra.
Kenegetjük, simogatjuk
krémmel egymás testét,
torkunkat sörrel borogatjuk,
így várjuk az estét.

*

Hőség bőség a tónál

Az ember izzad, állat szenved, ha a hőség bekopog.
Az arany Nap a kék égen ma minden fényt túlragyog.
A víz fölött pára reszket és imbolyog a horizont.
***
Július hevét, csak csobbanva lehet elviselni,
nem tudok, de épp most hívnak a fiuk vízi-síelni.
Inkább az árnyékba vágyom, ott nem fogok leégni.
***
A hűs Tiszában alkonyatkor fürödnek a csillagok.
A tó előttem szelíden meglapul, én sem mozdulok
A csend a parti fövenyre térdel, magamba fordulok.
***
Mielőtt aludni tér, az éjjelt megfürdeti egy felhő.
Talán kérésemre eleredt az enyhet adó eső.
Frissen mosott ruha illatát árasztja a levegő.

Della Mária - Nyár

Della Mária

Nyár

Szemben a hegyoldal már olyan asszonyos
A völgyben lenn kéken, a Duna kanyarog
Kápráztató látványt nyújt e gyönyörű táj
Ahogy szépségét csodálom az szinte fáj 
 
Kertben a fák júniustól végleg búcsúznak
Töppedt cseresznyék, már a földre hulltak
Bordó meggy szemek elbújnak előlem
Megérnek hamarosan, mindet leszedem
 
Rózsáim felfutottak már a pergolára
Kíváncsian néznek a háztetőn túlra
Az élet felöltözött nyári ruhájába
Illatozik a virágok tarka kavalkádja
 
Forró csókot nyom a nyár homlokomra
Elvonulok a hőség elől a diófa- árnyékba
Áll a levegő, szellő se lenget apró levelet
Az ember télen a nyarat várja, nyáron a hideget

Della Mária - Gyermeknapi gondolatok

Della Mária

Gyermeknapi gondolatok

A gyermek Isten áldása, kincs,
nem tudhatja az, akinek nincs.
Boldogság és öröm forrása,
bár van ok is az aggódásra.

Félted, ha beteg és láza van,
miatta nem lehetsz gondtalan.
Nevelgesd, oktasd szeretetben,
örömöd lesz a gyermekedben.

Felelőssége a felnőttnek,
jusson étel a gyerekeknek.
Ha tőled a jót, szépet kapja,
neki az a gyerekek napja.