Lázár Horváth Zsuzsanna - Havas hétvége; - Szösszenetek szürkében

Lázár Horváth Zsuzsanna

Havas hétvége

Csendesen pihézve hullt a hó
a reggel szürke köntösére,
felöltöztetve minden fakót
ezüstös, csillogó csipkébe.
Tél simult puhán az ágakra,
palástként borult januárra.
Majd selyem-csipkés égi leplét
esőre váltja az ólmos ég,
nincs más szín, csak fekete-fehér,
hólepte fákon nem villan fény.
De a felhőkárpit szétszakad
s résein kikandikál a Nap.
Minden fa lesz majd újra kopár,
ha leolvad a fehér palást
és tavasz-váró virágokon
siklik a fény, mint szán a havon.

*

Szösszenetek szürkében

https://www.youtube.com/watch?v=YuWhiiD06qI

Ég hasadékán leskel a Nap,
még fénytelen, szürke a reggel.
Csendem is álmosan rezzen,
vén Időnk is lassabban halad.

x

Ráncolja homlokát az ég,
felhőredői változatos szürkék.
A gyenge napfény sem ragyog,
szürke árnyalatot kapott.

x

Ráfeszítette január
szürke függönyét az égre,
hogy Napunknak fényét
által ne eressze.

De a Nap hasított
egy kis rést magának,
leküldé sugarát
a didergő világnak.

Horváth Lázár Zsuzsanna - Metsző a szél ...; - Adventi gondolat; - Ködös Hold

Horváth Lázár Zsuzsanna

Metsző a szél …

Metsző a szél
arcomba vág
hótüske szúr
hidege fáj.
Sírva jajong
fém-ég alatt
sebet szakít
s tovaszalad.
December jött
csikorgó szánján
messzi ködökből
szél-lovak húzták.
Fehér subáját
viharok tépték
Hold-diadémját
földre söpörték.
Gyertyáink lángja
jaj, le ne égjen
kell most a fényük
kell most a tűz!
Szeretet kell
mi sötétet űz
ha jajong a szél
s dermeszt az éj.

*

Adventi gondolat

Pilinkézve szálldos a hó,

fedi Advent szürkeségét,

hozza fehér csillogással

várakozás szent ünnepét.

Magába mélyedő lelkem

égi könny mossa fehérre,

halkuló bánatot éget

konokká fásult szívemre.

*

Ködös Hold

Magára húzza

ködöknek fátylát

a szomorú, őszi határ.

Fehér takarót,

puha havat vár,

ne érezze télnek fagyát.

Kopár fák állnak,

sorfal a szérűn,

jeges szél suhan felettük.

Csak a vén Holdnak

köd-szűrte fénye

hullik a megdermedt földre.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Darvak; - Emlékezés

Lázár Horváth Zsuzsanna

Darvak

November van, csendesülő fényben
darucsapat vonul át az égen
ék alakban húznak messzi délre
hova nem ér el telünk hidege.

Ólmos égen felhők sűrűsödnek
pihenőre készül a természet
hótakaró puha selyme alatt
álmodni az eljövendő tavaszt.

Ha zúgva, jajongva felsír a szél
és tél terhétől széthasad az ég
puha pihék hullnak alá lágyan
hófehérbe vonva be a tájat.  
*

Halottaink napjára, kicsit másképp...

Emlékezés

https://www.youtube.com/watch?v=EshdixNPgQw

emlékek lengenek körül
ahogy leng az őszi szél
gyertyák lángjait libegtetve
így november elején
virággal díszített sírokon
felbukkannak a nemlét időtlenségéből
halottaim kik nem csak emlékek
felvillanó perctöredékek
rebbenéseiben tovább élnek
dobbannak a szívkamrák remegő falán
lélekcsendemben is szólnak hozzám
velem vannak halkuló őszökben
rőt-arany levelek fakult hullásában
nyirkos hajnali ködökben
telek ropogó kályhatűzmelegében
ébredő rügyek tavaszlüktetésében
kibomló virágok illatával üzennek
izzó nyarakon csillagos ég alatt
hűvös érintésük vállamon marad
ha szél karjával ölel a lágyan ringó est
csak sóhajtásnyi hiányuk ég át
az időtlenné merevült elmúlás
könnyáztatta fényszövetén
míg sercenő lánggal értük ég a mécses

Lázár Horváth Zsuzsanna - Sóhaj; - Október

Lázár Horváth Zsuzsanna

Sóhaj

Október

https://www.youtube.com/watch?v=MQnRPsNktZM

Október ragyogó reggelén
egy árva varjú keresgél
a park harmatban fürdő
zöld gyepszőnyegén.

Felhőfodrot ringat a szél
októberem kéklő egén,
ahogy átsuhan a városon
s hullámcsipkét sző a Balatonon
.
Október párája ül a partokon
kihalt,csendes a sétány
tovatűnt a nyári zsibongás
nincs más,csak néhány rikoltó sirály.

A vízre hajló fák alatt
néhány emlék elém szalad
magányos sétám az őszbe
emlékezni hív a kikötőbe.

Pihenő hajók sorjáznak
várják már téli álmukat
készülnek a jövő nyárra
fényre,dalra,kacagásra.

Még október fényében fürdenek
a tó felett lebbenő fellegek
még nyarat idéz a ragyogás
de szívünkre hull őszi borongás.

Pergő levelek tánca kísér
sárgára váltott már a lomb
a mólón a szél hűvöse utolér
s hideg permetet szór a Balaton.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Szeptember; - Ringnak az árnyak; - Álmodni

Lázár Horváth Zsuzsanna

Szeptember 

Szétszórja maradék fényét a Nap

rőtarannyal hímez zörrenő avart,

a rózsák még szirmaikat bontják

de magot érlelt már sok vadvirág.

Kócos széltől hull a fák levele

búcsú-üzenettel írták tele,

fénybe szállnak hosszú ökörnyálak,

így is, úgy is vége lesz a nyárnak.

Közelednek már tékozló szelek

tépkedni az őszi leveleket,

gyülekeznek a vándormadarak,

Ősz somfordál már a kertek alatt.

*

Ringnak az árnyak

Ringnak az árnyak
fákon hintáznak
várják,hogy az Ősz
az osonó léptű csősz
birtokba vegye a tájat.
Múlik a nyári zsivaj
ritkul már a madárdal
s vonójával atücsök
e harsogó hegedűs
halkulón várja az őszt.

*

Álmodni

Álmot hozni ha restell
a sápadt éjszaka,
bár tudja jól,szívemnek
nincs más vigasza,
csak csillagport szór
könnyes arcomra.
Vágyódva nézem a Holdat
hullna rám ezüst sugára
s azt a régi nyarat
boldogan álmodnám újra.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Hajnal; - Nyár búcsúztató

Lázár Horváth Zsuzsanna

Hajnal

Hulló csillag,tündérbáj
égen lebben fecskeszárny.

Hajnal hasad,nap felkel,
édes álom,ne hagyj el.

Hajnali harmattal indulok,
megérkeztem,itt vagyok

szólt a Nap és ragyogott,
int az éj,elbúcsúzott.

Sugárözön,napfénytánc,
örökkön tartó tűzvarázs.

Madárdalos ébredés,
tündérálom végetérsz.

Virágszirom széllel száll,
eső után szivárvány.

Így kezdődött a napom
csillaghullós hajnalon.

*

Lázár Horváth Zsuzsanna

Nyár búcsúztató

Merengve fürkészem a kéklő magost
ritka az ily csendes pillanat
míg várok rád árnyas fák alatt.
Mintha nyárfák fehér pihéit
gyűjtötte volna kupacba a szél
s fátyolnak fútta az égre fel,
a végtelen kékségen úgy úszik
lágyan elomolva,néhány felhőcsík
alakot váltva,szétszóródva,
mint csapongó gondolataim
mik egyre hozzád térnek vissza.
A csavargó,nyárvégi szellő
forrón remegő levegőt kavar
a reggeli hűsnek nyoma sincs már.
Égi trónusán izzik most a nap
nyár-búcsúztató sugarai
szinte égetik az arcomat.
Oly gyorsan suhant el a nyár,
ahogy felleg száll égbolt magosán,
hol vad szelek űzik egyre tovább.
Csak emlékeket hagyott,semmi mást
hogy sose feledjem augusztus havát,
mely szívembe égette az örök hiányt.

Horváth Lázár Zsuzsanna - A nyár lányai

Lázár Horváth Zsuzsanna

Júliusi utazás

Átölel mindent smaragdzöld keret.

Szél ölén ringó sárga virágok,

díszes kórógyertyái az ökörfarknak

állnak sorfalat a sínek két oldalán.

Gyorsuló vonat ablakán át

követ e szédítő, arany kavalkád.

Napraforgó-tábla vidámját

címeres kukoricadárdák váltják,

túl a learatott búzatábla aranyán,

mit rozstábla érett barnája követ.
*

A nyár lányai

Három lánya van a nyárnak

mind a három ragyogó,

csak természetük változékony,

de mégis imádni való.

Június már el is szaladt

bohó szívvel szórva szét

a tavasztól kapott virágokat

mit elhervasztott már a fény.

Helyébe lépett izzón július,

aranyhajába pipacskoszorú virult,

gyümölcsöt érlel fénylő Nappal

vagy vihart kavarva hajba kap

a felhőűző szelek urával,

s az égi dézsa kiborul.

Az éj lemosta július fojtó porát

mára aranyló a reggeli fény,

s köszönti a harmadik lányt

ki hozza a nyár összes tüzét.

Gyöngykoszorúsan augusztus jő,

köntösén csillog még az éji eső.

Langy szél fésüli borzas haját

a lecsendesült vihar után.

Elhozza nekünk ajándékát,

felhők csipkéjét, fénylő Napját,

Balatonra hullámokat, s ígéretet,

hogy jövőre ismét visszatérnek.

 

Lázár Horváth Zsuzsanna - Örvény; - Te vagy a fény; - Rózsák

Lázár Horváth Zsuzsanna

Örvény

Belezuhannék bodzavirágok
ezerszirmú illatos tengerébe,
míg a kerten átlibbenő vidám szél
olajfák édes-sárga zsongásával
taszítja emlék-örvénybe szívem.

*

Te vagy a fény

Kellesz nekem,
mint sivatag vándorának
az oázis éltető vize,
mint tikkadt földnek
a langy eső,
mint virágnak
a Nap áldott melege,
mint a világnak
a szeretet hite.
Te vagy nekem a remény
Te vagy a fény
az ösvény végén.

*

Rózsák

Az éj bár rövid volt
s a reggel álmos még,
rózsák integetnek
ablakom négyszögén.
Ébredéskor mindig
rajtuk pihen szemem,
a fán madár dalol
s Nap ragyog fényesen.
Lágyan cirógatja
rózsáim bíborát,
felszárítva róluk
hajnalnak harmatát.
Legyen vidám napunk
ők is ezt akarják,
ahogy szélben ringva
illatukat ontják.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Illatorgia; - Május aranya

Lázár Horváth Zsuzsanna

Illatorgia

 https://www.youtube.com/watch?v=_fQLXj9cWFU

Illatokkal,színekkel tobzódik a május,
az olajfűz sárga csillaga oly csábos,
súlyos fürtökkel ringnak az akácok
s fehér pillangóként bomlanak
a jázmin karcsú ágain a virágok.
A sárga futórózsa pazarlón
ontja szirmait aranylón,
míg a büszke vörösek mámorítón
kínálják fel a Napnak bíbor bimbóikat.
Illatorgiává dúsítja a szél
a virágok sóhaját
ha jő a Hold
s szállnak illatos,buja párák
elhagyva szirmaik bársonyát.
E bódító áradás
magába ölelve ringat,míg az éj
lelkemre teríti csillagportól ékes köntösét.

*

Május aranya

Elég lenne végre
május aranyából,
elver már mindent
a sűrűsödő zápor.

Vihar-tépte virágok
hóként hullanak,
duzzadó víz hátán
messzire sodródnak.

A fekete fellegekből
villámok cikáznak,
fenyegetőn mordul az ég.

De opálfátyla mögül
kinéz a sápadt Nap,
ébren tartva a tétova reményt.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Viharos április; - Húsvétra várva

Lázár Horváth Zsuzsanna

Viharos április

Mélyen mordul az áprilisi ég

széthasítja felhők szürkéjét

tán koppanó eső is fakad

elmosni e fülledt tavaszt.

Száraz a föld, minden kis rög

nyelte volna mohón

az éltető vizet.

De elvonultak sebesen a felhők

korai virágok vádlón

nézték az eget.

Hiába várták szomjas göröngyök

hullanának már az égi gyöngyök,

néma csendemen villám cikázott át

égzengés törte csak a sötét délutánt.

*

Húsvétra várva

 https://www.youtube.com/watch?v=JKJO4yNRYcU

Tavaszreményem

hiába ágál,

dércsipke libben

a selymes barkán.

Hófehér templom

áldozó csöndje

harangszó nélkül

suttog fülembe.

Rómába mentek

most a harangok,

nem kondul nyelvük

elnémult hangjuk.

Feltámadáskor

indulnak vissza,

jelezni jöttét

a Megváltónak.

Siklik majd napfény

húsvéti barkán,

esőkönny csordul

néma keresztfán.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Március; - Tavasz-igézet

Lázár Horváth Zsuzsanna

Március

Tavaszi fény önti el

az éledő kertet

virágokkal szórt füvén

rigópár tipeg.

Idilli kép,

fehérlő százszorszép

csillagai szórják a fényt,

pitypang ringatja

sárga bóbitáját,

tulipánok szirmukat

a Napnak kitárják.

A jázminbokron verebek

fényben fürdenek.

A hűvös hajnal után

égre nyújtóznak

bomló rügyeket

bontó orgonák.

*

Tavasz-igézet

https://www.youtube.com/watch?v=S47UhUDwMf8

Tavasz csókja érintett meg lágyan

szívem mélyén megfogant a nyár,

virágos rétről álmodom már,

bár csak rügy pattan az orgonán.

Márciusi szellő simogat

nem reám villanó mosolyod,

de növekvő reménnyel várok

mégis egy sejtelmes holnapot.

Lázár H. Zsuzsanna - Február; - Hóesés; - Hétköznapi vers

Lázár Horváth Zsuzsanna

Február

Hóesés

Álmok és vágyak
hullnak a semmibe,
elfedi őket
hó szűzi leple.
Pihe-puhán hullik
januári égből,
fehér takaróból
szemfedő készül.
Szemfedő készül,
temetni a múltat,
sosem-volt szerelmet
mit szívem nem sirathat.
Szememben a könnyek
mik érted hullottak,
januári fagyban
jégcsillaggá fagynak.

*

Hétköznapi vers

Dércsipkébe öltözött
reggelre a kertem,
január fagya bűvölt
varázslatot szivemen.
Sápadt virágai a hunyornak
az eget kémlelik búsan,
más zöld nincs is kívülük
e dermesztő világban.
A vadszőlő fehér függönyként
borítja a vén bodzafát,
sátra alatt tavaszt várva
hancúroznak a macskák.
Zúzmara-csillagok nyílnak
a jázmin kopár vesszein
s a dérszakállú tél
csípős ostora pattog a házak
jégcsapdíszes ereszein.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Havas hétvége; - Gyöngyöző; - Januári tavasz

Lázár H. Zsuzsanna

Havas hétvége

 https://www.youtube.com/watch?v=A_8oKa0S0og

Csendesen pihézve hullt a hó
a reggel szürke köntösére,
felöltöztetve minden fakót
ezüstös, csillogó csipkébe.
Tél simult puhán az ágakra,
palástként borult januárra.
Majd selyem-csipkés égi leplét
esőre váltja az ólmos ég,
nincs más szín, csak fekete-fehér,
hólepte fákon nem villan fény.
De a felhőkárpit szétszakad
s résein kikandikál a Nap.
Minden fa lesz majd újra kopár,
ha leolvad a fehér palást
és tavasz-váró virágokon
siklik a fény, mint szán a havon.

*

Gyöngyöző

Gyöngyöket hullat január
apró ékköveit a Télnek,
csipkével borít tereket, kopár
ágakra fehér nyakláncot vet.
Dúlt felhő-király
nyargal szélnek hátán,
átsuhan felettünk
sötét paripáján.
Lobogó palástját
nem szegi szivárvány,
tépett bársony alatt
fázva lapul a Nap.

*

Januári tavasz

Tavaszi szél szalad a fák között s kacag,
ringó hóvirág-harangokat simogat.
Tréfás, farsangoló jókedvvel énekel
bohó nótát s százszorszépekkel táncra kel.
Tudja, nem sokáig maradhat ily vidám,
a csalfa tavaszra telet hoz Január.

Lázár Horváth Zsuzsanna -- Tél-váró; - Fagyos reggel; - Decemberi olvadás

Lázár Horváth Zsuzsanna

Tél-váró

Mindenütt ólmos szürkeség
a hófelhőkkel terhes ég
megszülni készül sápadt gyermekét.
Elnémul minden
az idő egy röpke percre megáll,
madár se jár
minden a tél jöttére vár.
Aztán az opálos fényből
lassú méltósággal
ezüst pihék szállnak alá lágyan,
fehérlő csipkével vonva be a tájat.

*

Fagyos reggel

Háztetők havas gerincén
bucskázik át a Nap,
hogy hideg sugaraival
megcsiklandozza a kemény
fagyba dermedt jégcsapokat,
amik ragyognak,lebegnek
szinte csilingelnek
e ficánkoló fényben,
hogy majd könnyekre fakadva
szóródjanak széjjel
a decemberi széllel.

*

Decemberi olvadás

Semmibe véve a józan észt
az olvadt hó nyomán
pitypangok virítanak sárgán
s nyílik a százszorszép.
Tavasz-illattal szalad a szél
pedig még a Mikulás
most indult szarvas-vonta szánján
vissza messzi Észak felé.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Őszi színpompa; - Halottak napja; - Rád gondolok

Lázár Horváth Zsuzsanna

Őszi színpompa

Fáj az ég szikrázó kékje,
fáj az ősz égő színpompája,
a lombok aranyló sárgája,
izzó vöröse, szomorú barnája.

Az októberi nap égi tónusáról
még bőkezűen szórja a fényt,
bár nem érezni forró melegét,
szívem jelzi november hűvösét.

Kései esőktől most bont szirmot
egy elkésett bodzaág,
méhek dongják körül részegen
illatozó, sápadt virágát.

Lelkembe temetett kései érzés
mért tolakszol erre a világra?
Előhívott tán az ősz színes csodája?

Miattad fáj e múlandó szépség,
az őszi nap buja, tüzes lángja
érted éget könnyes barázdát arcomra.

*

Halottak napja

Az elém feszülő út sötét szalagja
Mintha fekete folyó volna
Amin át kell kelni a túlsó partra
Ahonnan nincs már visszaút.
Halottak napja.
Emlékezni hív gyertyák lángja
Emlékezni azokra,akik messze járnak
Akiket nem keserít már a bánat.
Az elmúlásra emlékeztet minden
Krizantémok fehér virága
A kigyúló fény a szívekben
Ahogy fölénk borul szürkén november.
Halottaimat siratom én is
Bár velem vannak létem hétköznapjain
Ma mégis könnyesebb az emlékezés
Szemem túltekint temetők fényein.
Bár veletek lehetnék újra
Apám s anyám,fognátok kezem
Nem bánkódnék elrontott életemen
Túl a folyón már nem fájna semmi sem.

*

Rád gondolok

Rólad mond mesét
a halk sóhajú szél,
ha őszi ködön túl
felragyog a fény.
Szemed színét idézi
a szelíd novemberi ég,
ahogy a Nap fénye csillan
felhők íriszén.
Aranyló levelek lágy nesze
hangod selymeként
ölel körül a bágyadt őszbe.
Ahogy rád gondolok
tavasz költözik a télbe
s szívemre lágyan ráborul a béke.