Kandrács Róza - Fényezés

Kandrács Róza

Fényezés 

 https://www.youtube.com/watch?v=yz1BYVa0vFU

Hazug szavak, úgy ringanak,
szeretetről árulkodnak.
Hitet adnak embereknek,
pedig közbe, sárba löknek.
Így szeretlek, úgy szeretlek,
a szavak már elcsépeltek.
Ki ezt százszor elismétli,
fejből tudja, jól megy néki.
A sok barát el is hiszi,
hallani csak ezt szereti.
Ó emberi természet,
csak a hazug kell néked.
Ki nem mondja, hogy szeret,
nem igazi, elmehet.
Pedig a nap fenn ragyog,
de nem kiállt, itt vagyok.
Ragyognak a csillagok,
nem kérkednek, ragyogok.
Langyos szellő simogat,
megcsókolja arcodat.
Füledbe ám nem súgja,
én vagyok a nagy csoda.
Határtalan a szívem,
minden embert szeretem.
Lelkem tiszta mint a hó,
oly fehér oly csillogó.
De ha reá süt a nap,
csak pocsolya mi marad.
Ki szeretetét hirdeti,
háza ég, tüzet kiált, mit neki.
Nem kell ide fényezés,
nagy szeretett mesélés.
Írásomból láthatod,
ki és ami én vagyok.
Szeretetet adhatok
de ragozni nem fogok.

Kandrács Róza - Ragyogás az őszben

Kandrács Róza

Ragyogás az őszben 

 https://www.youtube.com/watch?v=Bjf-L3-iiBE

Az égen ragyog a nap,
de gyengék már a sugarak.
Fákról lassan lehull a levél,
itt van az ősz, itt mindenképp.
Szellő lebben, lélek száll
vágyó szerelme után.
A kispadon megpihen,
s csendesen elmereng.
Álmairól, vágyairól,
elfeledett tegnapokról.
Eljövendő holnapokról.
Messze tűnő fájdalmakról.
Kifakuló szép szavakról.
Jó lenne még újra élni,
szerelemben elmerülni.
Lelked ifjú még talán,
szíved vágyik új után.
De az évek lassan
szállnak,
Elkerülnek már a
vágyak.
Elfelednek csendesen,
hó fehérlik fejeden.
Eljön a tél, s betakar,
mint virágot s avart.

Kandrács Róza - Zátony

Kandrács Róza

Zátony

Életem hajója,
úszik a tengeren.
Viharos szél fújja ,
hajtja sebesen.
Felettem felhők ,
gyűlnek vészesen,
félek már kin a tengeren.
Volt is miért félni,
hullámok vagdostak.
Villámok csapkodtak,
kék egemen mindent,
szét szaggattak.
Reszketve vártam,
jön e majd nyugalom.
Életem hajóját,
révbe ,hogy hozhatom.
Ki simult a tenger,
boldog lesz az ember,
de hiába minden.
Mindig jön valaki,
ki az életedet.
Rossz útra vezeti.
Kitérni nem tudsz,
mert ő hazug ,merész.
Víz alá lenyom,
megfolyt, ennyi az egész.
Úszni az árral,
engedni a szélnek.
Pedig tudod,
nem való ez néked.
Csendben halkan sírni,
megalázkodva.
Hagyni ,hogy mocskoljon,
hisz ez az ő dolga.
De jön egy roppanás,
a lelked nem bírja.
Hiszen piszkos minden,
mi eddig volt tiszta.
Elérte mit akart,
szélt vetett,
vihart aratott.
Életem miatta,
zátonyra futott.

Kandrács Róza - Ma még talán

Kandrács Róza

Ma még talán

Ma még csodás a világ.
Ma még süt a nap is
reám.
Élvezem melegét,
hallgatom szellők
üzenetét.
Ma még boldog vagyok,
várom a holnapot.
Várom a boldog éjt,
a felkelő napot.
Az égen ragyogó holdat,
százezer csillagot.
Hallgatom a madarak énekét,
csodálom családom
szép életét.
De messze távol a hegyeken
már gyűlnek a fekete
fellegek.
Elmémen egy villám
cikázik át.
Megvilágítva a fájó
valót, a borzadályt.
Mikor mindez káprázat
lesz csupán.
Egy elmúlt világ,
mely a mélybe merült
már.
Miért kell tudnom,
Istenem?
Ez lesz a végzetem.
Könnyebb lenne,
talán.
Ha csak jönne,
s vinne a semmibe
egy éjszakán.
Ne tudnám, mi vár reám,
ne várnám holnap.
Holnapután.
Mikor jön el a nagy
semmi.
Az üres talány.

Kandrács Róza - Virágélet

Kandrács Róza

Virágélet 

Pipacs, rózsa, tulipán,
meg a kék búzavirág.
Lehullik biz mind ahány,
ha elmúlik a szép nyár.
Előbb csak oly halovány,
majd földre hajtja homlokát.
Szirmait a szél viszi,
messze földre teríti.
Csupasz, kopár szár özön,
ami mostan rád köszön.
Nézed, s szemedről a hályog hull.
ez az élet, ez a múlt.
Bimbó, mint a gyermek kor,
kipattan, s virág lesz ekkor.
Simogatják, becézik,
olyan nagyon szeretik.
Pompázatos, illatos,
szép, fiatal, és csinos.
De mint telnek a napok.
úgy múlnak az évszakok,
Arcod egyre halovány,
tested sem oly erős tán,
Fejed őszbe fordult már
gyenge szellő fújdogál.
Kertből nézed a napot,
ami mindig fenn ragyog.
Rá döbbensz, hogy ez a lét,
mi szirom volt szerte szét.
Elmúlott mint a sok virág,
maradt csak a kóró már.
Lehajtod a fejedet,
s átgondolod életed.

Kandrács Róza - Kolduló szerelem

Kandrács Róza

Kolduló szerelem 

 https://www.youtube.com/watch?v=FRaSfKe3Jf0

Éjszakába fordult az idő,
de szememre álom nem jő.
Ablakomon a hold bemosolyog,
csalogatón int.
Magához vonz,
mint lágy esti széltől.
Dalol a virág,
úgy suttogom neved.
Ne hallja senki más.
Ne tudja meg senki,
titkát szívemnek.
Ne tudják meg,
mennyire szeretlek.
Ne tudja senki-senki más.
Csak te, én,
s a holdvilág.
Elsuttogom neki,
mit jelentesz nekem.
Öregedő szívem,
mért neked szentelem.
Bele suttogom az esti szélbe,
vigye el most hozzád.
Súgja a füledbe.
Édes álmom, vágyam,
így jusson el hozzád,
hátha viszonzásul.
Kedves leszel hozzám.
Szeress, csak egy kicsit,
vagy hazudjál nékem.
Kedves szép mesékkel,
altasd el a szívem.
Annyit szenvedett már,
annyi bánat érte.
Már a hazug szóért,
s oly boldog lenne.
Tanították sírni,
tanítsd meg nevetni.
Ha kell hazug szóval,
szerelmesnek lenni.

Kandrács Róza - Újra éledt szerelem

Kandrács Róza

Újra éledt szerelem

https://www.youtube.com/watch?v=CsUtCgWms8E

Újra éledt szerelem,
mit is mondjak Istenem.
Kerested az új csodát,
azt hitted,hogy jobb ,
lesz más.
Elhagytál de mondd miért?
hiszen szíved értem ég.
Elfeledni ,hogy tudnád,
az átélt sok éjszakát.
Hol lelkembe gyúlt a tűz,
te égettél egyedül.
Tűzből lett a sok parázs,
parázsból a hamu lám.
Lepisilted a tüzet,
nem értettem, hogy minek?
Hisz összeköt a lángolás,
vissza jő a szép varázs.
Gyere szeress, úgy mint rég,
játszunk el egy új mesét.

Kandrács Róza - Titkos szerelem, de nem feledem

Kandrács Róza

Titkos szerelem, de nem feledem

 https://www.youtube.com/watch?v=ZlALlmxeMbo

Elfeledtem nevetni.
Vele együtt feledni.
Hittem kedves szavának,
édes csókos szájának.
S mikor jött a pillanat,
eltűnt ő egy perc alatt.
Megértettem nincs tovább,
őt is várja a család.
Tudtuk ez így nem mehet,
de milyen a szeretet.
Megfogott és elragadt,
majd összetört egy perc alatt.
Összebújni, ölelni,
aztán mindent feledni.
Mivel ezt már nem szabad,
de a vágy az megmaradt.
Átéltük-e új csodát,
ennyi maradt nincs tovább.
Szállodai kis szobák,
szívem oda húz ma már.
Leülök és merengek,
az itt töltött perceken.
Mennyi emlék, mennyi csók,
visszahozzák a sok jót.
Hogy szerettem Istenem,
bevallani, már merem.
Ő is éppen ugyan úgy,
vissza jön-e mint a múlt??
Eljön-e még valaha??
Eszébe jut a csoda???

Kandrács Róza - Hegyek

Kandrács Róza

Hegyek

Hó sipkás hegy ormán,
hol csak a sas száll.
Táncot jár a napsugár,
szellő dúdol,muzsikál.
Hegyi kecske ott ugrál,
tanítja a kis gidát.
Ember „lépked”sítalpán,
hódítani megy csupán.
Bátor,merész és vagány,
nem féli a vad magányt.
Legyőzni a nagy hegyet,
megmutatni mit tehet.
Az ott élő állatok csak nézik,
mit akarhat ő épp ott?
Elhalkul a szél szava,
nem hallik már muzsika.
De valami felmordul,
a hegy gyomra tán kordul?
Ám nem figyel ő oda,
büszkesége,ostoba.
Eltűnik az állat nép,
ők már érzik a veszélyt.
De az ember egyre megy,
nem érdeklik a hegyek.
A hó sipka meg mozog,
a nap fényben csúszni fog.
Össze tapadt sok kristály,
egységgé vált, s zuhan már.
Lavinaként zúg alá ,
eltemetve mi útját áll.
Ember nézi jaj mi ez,
nem engednek a hegyek.
Büszke ormok,hó csodák,
Érintetlen paloták.

Kandrács Róza - Farsang

Kandrács Róza

Farsang

Szinek kavalkádja,
zene harsogása.
Szálló szerpentin,
durranó lufi.
Ez aztán a jó buli.
Van itt királynő,
vele jő a király.
Ékesíti cifra palást,
hord fején koronát.
Mellette ugrál ,
udvari bolondja.
Csilingel kobakján,
három ágú sapka.
Amott egy tarka rét,
margaréta ,pipacs,
Kosárral kezébe,
Piroska szalad.
Farkas koma nézi,
megenni reméli.
De ott ám a vadász,
mindjárt le is lövi.
Ördög is előbujt,
három villa.
Mivel ő e népet ,
bizony riogatja.
De nem fél itt senki,
boldog kacagás száll.
Ezer kicsi gyermek,
kedves karneválján.

Kandrács Róza - Szerelembe szerettem

Kandrács Róza

Szerelembe szerettem 

Egy késő őszi este,
mikor mindenki aludni tért.
Nyugágyamon eltöprengtem én,
a hold mint lámpás világított.
Az égen ezer csillag ragyogott,
van a férfi és a nő.
Mit is akarhat e kettő?
Férfi a nőt, nő meg biz őt.
Meglátni és már szeretni?
Így van ez?
Vagy a vágyak játsszák csak el ezt veled?
Felpezsdül a vér, megdobban a szív.
Mozognak a hormonok,
test a testtért már zokog.
Egyik kéri, másik adja,
így van ez.
Összebújnak elkábulnak,
szikráznak a csillagok.
Minden szép és ragyogó,
olyan mint a tiszta tó.
Eltart ez egy darabig,
aztán minden szétomlik .
A megszokás egy rossz dolog,
de hát erről kitehet.
Hisz az Isten így teremtet,
minket ugye a emberek.
Évának is kell az alma,
Ádám is bíz megeszi.
Míg ő közben a magját is kiköpi.
S ezután jön egy másik,
azt is talán szeretem?
Jaj dehogy is most jöttem rá,
szerelembe szerettem.
Nem a férfi, ő kéj csupán,
test kívánja a testet.
De a szíved meg a lelked,
az bizony a szerelmet.
Szép szavakat, simogatást,
kedveset, és álmokat.
Messzi tájat, kéklő tengert,
minden csodát, mit szerelem
megadhat.
Szerelembe szerettem,
ez a vesztem én nekem.

Kandrács Róza - Homokszemek

Kandrács Róza

Homokszemek

https://www.youtube.com/watch?v=QY4xEO24IIc

Elindultam egy szép úton,
kisgyermekként lassan.
totyogásom járássá lett,
biztos talpon álltam.
Futottam is,ugrálgattam,
erdőn,mezőn,réten,
felnőtt lettem sétává vált,.
az én futó léptem
Öregedő lábaimat,
most már lassan rakom.
de a lelkem mélyén,
csendben számolgatom...
Minden lépés egy homokszem,
benn a homok órán.
Lassan csorog mint a patak,
odalent a lankán.
Életemnek homokjai,
csikorogtak néha,
de lassan a "puha"részbe,
visz életem útja.
Simogatja talpam,
nyugtatja a lelkem.
Érzem most már végre,
én is révbe értem.
Morzsolgatom kavicsaim,
homokszemmé válnak.
Mint életemnek a napjai,
emlékekként szállnak.
Elég neki egy fuvallat,
egy kis őszi szellő.
Homokszemként,
elszáll bizony
gyorsan mind a kettő.

Kandrács Róza - Ősz

Kandrács Róza

Ősz

https://www.youtube.com/watch?v=R_ms_SDOf3s

Halványabb a napsugár,
eljött az ősz, itt van már.
A fákon aranysárga levelek,
rózsák lehajtják a fejüket.
Száradó szirmaikon,
a reggeli harmat.
Mint ezernyi könnycsepp,
csillan meg a napban.
Siratják az eltűnő nyárt,
a langyos szellőt, a suttogó fát.
Minek lombja feléjük borult,
védte vihartól ha néha elborult.
A szerelmes párt ki alatta pihent,
édes szép meséket.
Mit nem hall már sosem.
Illatuk elszállt, mint buta pillangó,
helyettük köd jön.
Szürke, hideg és fakó.
Madár sem dalol a kopár ágakon,
dala nem száll át már a tájakon.
Csak a fenyő éli életét,
érzi most az ő nagy idejét.
Zöldje télen nyáron szép,
hozza a karácsony üzenetét.

Kandrács Róza - Ez az életed

Kandrács Róza

Ez az életed 

 https://www.youtube.com/watch?v=d6jXxglhPGY

Élted az életed,
mint virág a kertben
Fűszál a réten,
fa az erdő mélyen.
Csobogó patakként,
folytak el az évek.
Hol a nap sütött,
hol a felhők gyűltek.
Megmásztál kősziklát,
szirten megpihentél.
Leérve a völgybe,
olyan boldog lettél.
Ezer harcot vívtál,
viharral és széllel.
Nem törődtél soha,
a sok nehézséggel.
Könnyű volt az élet,
mert fiatal voltál.
A jelenben éltél,
jövőt nem gondoltál.
Mint fának a hajtása,
lett gyereked,unokád.
Ők viszik most tovább,
amit tanítottál.
Eljött az ősz,
rozsdaszínű barna.
Az eszed azt mondja,
nocsak rajta-rajta.
De tested mint hulló,
rózsának a szirma.
Lepereg a földre,
a szél messze hordja.
Nem szalad már a láb,
a kezed is béna.
Csak a szívedben ég,
az a régi szikra.
Mennél tennél
mint egykor oly régen.
Megnéznéd a holdat,
oda fenn az égen.
De unoka mondja,
ülj le csak Mamuska.
Székedbe a párnát,
oly kedvesen hozza.
Staféta botod,
átvették most szépen.
Leányaid teszik eléd,
most ebéded.
Tavasz, nyár volt élted,
már az őszt elérted,
Most a tél mond neked,
édes szép meséket.

Kandrács Róza - Négy év

Kandrács Róza

Négy év

 https://www.youtube.com/watch?v=P8qoz6VcWEQ

Négy éve, hogy elmentél
oda hol, tán nincs is fény,
nem süt a nap sugára
senki ember fiára.
Nincsenek ott csillagok,
csak a sötét bánatod.
vagy ahová hív a fény?
Boldog aki oda tér.
Ki tudná meg mondani,
hová is jut valaki?
Boldog lesz-e? Vagy soha,
jár - e neki még csoda?
Míg éltél és szerettél,
semmivel nem törődtél,
de amikor a baj megjött,
tested - lelked összetört.
Nem kellenek már csodák,
piramisok,paloták.
Elég volt egy kedves szó,
csak már nem volt hallható.
Kértél, de már tévedtél,
egy kicsikét elkéstél.
Amikor még lehetett,
elvesztetted eszedet.
Véget ért egy álom kép,
nem jön vissza semmiképp.
Mert ahová jutottál,
az már egy más,

MÁSVILÁG.

Kandrács Róza - A fűzfa ...

Kandrács Róza

A fűzfa …

https://www.youtube.com/watch?v=-MpV67kJPH8

Ha te nem szeretsz már,
elfeledlek én is.
Szomorúfűz ága
lehajlik a földig.
Bánatom takarja,
egészen a végig.
Folyó, mi alatta
oly csendesen folyik.
Tiszta ,szép vizében,
halacska lakozik.
Vígan fickándozik,
úszkál ide-oda.
Nézem és remélem,
horgász ki nem fogja.
Úgy ülök alatta,
mint a lombok foglya.
Pedig csak a szívem
hozott ide vissza.
Miért szomorúfűz?
Mindenki ezt mondja,
pedig csak ágai húznak le a porba.
Vízbe érő lombja a vizet pacskolja.
Csoda szép korona,
mint valami sátor.
Megvéd forró naptól,
esőszakadástól.
Miért is szeretem?
Régi jó barátom.
Látta szenvedésem,
látta boldogságom.
Mikor boldog voltam,
hívta ő a szelet,
ágai közt fújjon
kedves zenét nekem.
Ha sírásom látta,
rám borult csendesen.
Simogatott, ölelt,
mint egykor te kedvesem.
Nem szomorú ő,
csak igaz ,kedves barát.
Megérti a lelkem minden
búját-baját.

Kandrács Róza - Akartad

Kandrács Róza

Akartad

Hitted, mert akartad,
ne bánd ha már oda adtad.
Szívért szívet nem kaptál,
hazug csókokat loptál.
Szép szavakkal meséltél,
aztán tovább lépkedtél.
Árván járod utadat,
hű szeretőd nem akad.
Mert hű lenni te sem tudsz,
fűhöz fához csak így jutsz.
Ezer virág illata,
orrodat még megcsapja.
Le te már nem szakítod,
erőd lassan el is fogy.
Vándor madár így lettél,
de sehol sem kellettél.
Évek,napok,hónapok,
elszaladnak meglátod.
Megbánod a sok hibád,
de bocsánat nem jön már.
Elfelejt majd mindenki,
nem mondja ki már senki.
Szeretlek.

Kandrács Róza - Csapodár ...

Kandrács Róza

Csapodár …

Mint méhek a virágra,
úgy szálltam ágról - ágra.
Nem volt nyugtom sohasem,
nem leltem az életem

Voltam fiatal majd öreg
nem találtam meg helyem.
- Forró csókos éjszakák-
Űzött, kergetett a vágy.

Volt álmos, lágy szöveg,
gyengéd, buta szeretet.
Simogatott öreg kéz,
kevés volt...mind kevés.

Mit akartam?- Nem tudom.
Hajtott rossz csillagzatom.
Senki, semmi nem elég,
nem érti a józan ész.

Mint pillangó száll tovább,
úgy repültem mezőn, s réten át.
Mind eldobtam ki szeret,
azt hittem ez így mehet.

Jött egy eső, szélvihar,
jól elvert és betakart.
Elcsábított, otthagyott,
mint én a sok-sok balekot.

Csak most tőlem szállt tovább,
ha tehetném visszahoznám
Mint lepke a hímporát,
elvesztettem varázsát.

Most értem meg mit tettem,
sirathatom életem.
Kiégett, üres a világ,
fájó, bántó a némaság.

Nem figyel rám senki sem,
elfeledtek, úgy hiszem
megérdemlem,
vétkeztem.

Kandrács Róza - Hazugság - de miért

Kandrács Róza

Hazugság ..- de miért

Ki még nem szeretett,
tiszta szívből soha.
Nem is tudja,
mi a hazugság maga.
Tested, lelked adtad,
ő neki, elvette,
s mondta szereti.
Hitted minden szavát,
mint Isteni igét.
Eldobtál mindent,
egy édes csókjáért.
S jött egy pillanat,
szemedbe mondta,
Ennyi csak.
Nem értetted mit miért,
mért dobott el másikért.
Mit ad jobbat ő neki,
jobban úgysem szereti.
De hiába minden szó,
szemedbe, mondta.
Így lesz jó,
már nem szeret,
elmegyek.
Visszahívni nem merem,
pedig nagyon szeretem.
Ám egyszer mégis visszatér,
te úgy szereted mint oly rég.
Lesed minden mondatát,
várod egy kedves szavát.
Érzed, hogy már nem szeret,
csak mint férfi van veled.
Nem érdekel semmi sem,
hiszen csak őt szeretem.
Így kalapál a szívem,
hazudj-hazudj hát nekem.
De nem teszi csak ölel,
elveszi mi néki kell.
Aztán újra s újra jő,
nem szól semmit, semmit ő.
Így telnek az évszakok,
mert szeretni akarod.
Aztán újra elmegy,
mint egykor tette meg velem.
De még mindig szeretem.
Ez az igaz szerelem,
hazugságát elhiszem.
s hidd el így is kell nekem.

Kandrács Róza - Akácfavirág

Kandrács Róza

Akácfavirág

Akácfa virág, tőled illatos a táj,
akácfa virág, méhek raja száll.
Mily egyszerű, e csoda,
csupán kis fa virága.
Mennyi szívet megihlet,
mennyi embert dalra kelt.
E fáról csüngő, fürtöcske,
ezer élő szívecske.
Nem hófehér, nem sárga,
de méhecskénk, nem bánja.
Meg lepi, és szereti,
otthonába elviszi.
Ott a dolgos sok kis méh,
mézet készít mindenképp.
Alig várom tavasszal,
e virágot meglássam.
Vele jön el az új nyár.
vele jő a boldogság.
Illata meg részegít,
fájó szívemre, gyógyír.
Akácfa virága,
lelkem boldogsága.
Miért nem nyílsz mindig,
szavam parancsára.
De lehull a virág,
mint minden más.
Illata is elszáll,
bár hogyan is fáj.
Miért hiszem mindig,
hogy ő az örök.
Boldogságom miért ,
mindig hozzá kötöm.
Régi szép emlékek,
vissza-visszatérnek.
Szerelmes éjszakák,
oly sokat mesélnek.
Akácfa virága nyílj ki,
most is nékem.
Szép szerelmes álmom,
újra - újra éljem.