Ágai Ágnes - Szeretlek

Ágai Ágnes

Szeretlek

Szeretlek
és folytathatnám: szeretlek, mint...
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevésbé kopott,
de így mondom pőrén, dísztelen,
vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy,
akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van, vagy lesz velünk,
igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:
szeretlek!

Ágai Ágnes - Amikor nem vagy itt

Ágai Ágnes

Amikor nem vagy itt

http://www.youtube.com/watch?v=rbSEbP3a8CE

Amikor nem vagy itt: fázom,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,
kezembe veszem a tollat,
és a jegyzetfüzetet,
aztán lefekszem az ágyba,
és testednek helyet szorítok,
leoltom a villanyt,
végiggondolom milyen is volt
a veled előtti korszak:
várakozás valami
biztos bizonytalanra,
arra, hogy jössz,
és hogyha elmégy,
én fázni fogok,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,...
Tehát a tárgyak?
Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
Kesztyűdben ujjad hív,
sáladon a kockák felnevetnek.
Amikor nem vagy itt,
olyan töményen vagy velem,
hogy átforrósodom.

Ágai Ágnes - Lelkiismeret

Ágai Ágnes

Lelkiismeret

Gyönge pillanataidban légy erős,
erős óráidban gyöngülj el,
valld be, ha reszketsz,
és szívedben lüktet a vér,
ha szemhéjadat könnyek feszítik,
sírj, kiálts, panaszkodj,
ne zárd palackba a fájdalmadat.

Szenvedj hangosan, dörömbölj,
a néma kín méregként megöl,
ne játszd a bátrat,
ess el, ha löknek,
és ha feltápászkodsz,
ne mondd, hogy semmiség!
A fegyelem rabruháját vesd le,
légy anyaszült,
vállald csapzott, megroggyant magad,
és üvölts, ahogy a torkodon kifér!

Ágai Ágnes - Az elterelt idő

Ágai Ágnes

Az elterelt idő

Süket fülekben zúg a dal,
szemek homályát fény veri,
árnyékból holtak intenek,
jelt vár az élő, s nem leli.
A múlt holtága dúlt vidék,
kövek közt piszkolt víz csobog,
jelenünk partján dudva, gaz,
iszapba süllyedt lábnyomok.
Jövőt kiált, ki hallgatag
zsebébe gyűri ökleit,
a szél borzolja tétován
próféták lucskos ingeit.

Ágai Ágnes - Szó, ami szó

Ágai Ágnes
Szó, ami szó

Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.

Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak.
Lesikált, erős tölgyfaszavak,
masszívak, faraghatók,
kemények, érthetők.

Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.

Ágai Ágnes - Bárhová lépek

Ágai Ágnes

Bárhová lépek

Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal, mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

Ágai Ágnes - Természet-rajz

Ágai Ágnes

Természet-rajz

http://www.youtube.com/watch?v=ix5GtSQrD7s 

Mint mindig. Ha olykor. Ha sohasem.
Zöldszemű mezők néznek rám,
és örömkönnyeket hullatnak.
Virágzó könnyesőben állunk.
Hírzárlat van a túlvilágról.
Itt repdeső lepkeszárnyakon
kinyíló, becsukódó szótöredékek.
Vallomások zümmögnek a szirmokon.
Amit akkor soha senki.
Most tünékenységében örökkévaló.
Jól fésült légmozgásokban,
halk, puha ujjakon osonunk lefelé,
és feltörünk a fénynyalábokon.
A sugarak szikéje léket vág a homályon.
Vérzik az este, de látványos a porzó, a bibe,
a szép és leállíthatatlan megtermékenyülés.
A szárakon lefut a lehelet,
borzong a vízcsepp a levelek has alján.
Most mondd, amit már nem mondhatsz el!
Fent levendulaerdő fájó kéksége hullámzik,
idebenn, a mellkas arborétumában
kihajtja sötét virágait a szerelem.
Mint mindig, ha olykor. Ha sohasem.

Ágai Ágnes - A meglesett élet

Ágai Ágnes

A meglesett élet

Bimbó pattan az ágon.
Kis, kerek, feszes,
tömörhúsú golyócska.
Benne sűrűsödik az élet,
a mulandóság és a szépség.
Még együtt a van és a lehetséges.
Idősíkok egymásba zárva.
Mindjárt kibomlik,
szétfeszíti héját,
feltöri a burkot,
kisodródik, kiáramlik,
szétterül, sziromszárnyakat
bont a virágzás.
A rügy, úgy tetszik, mozdulatlan,
de egy másodperc, és a lét
dinamikája életre löki,
előpergeti, színekbe mártja,
illattal szórja
a formatervezett szépség
diadalmas világrajöttét.
Majdnem mindegy,
hogy mennyi időre.

Ágai Ágnes - Emlékezlek

Ágai Ágnes

Emlékezlek

http://www.youtube.com/watch?v=suhqu4ffEek

Igen, már tudlak emlékezni,
már időtlenedtél az időben.
Nem kérdezem, hány éve,
hiszen nem mérhetlek naptári évben.
 
Valahol gyökeret eresztettél,
s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul.
Megálltál. Véglegesedtél.
Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe.

Elhelyezkedtél.
Fölém borulsz, védőernyőként
rám sátorozod emlékképedet.
Magamra tetováltalak,
bőrömre karcoltalak,
belém égettem alakod eleven mását,
és nézem a hamisítón visszatükrözőt.
 
Már nem változol,
nincs elcsúszó hangsúly,
nincs szemrebbenés,
nincs előre, hátra,
oldalt mozdulás.
 
Viszlek magamon magammal,
múltam talapzatára állítalak,
és köréd fonom örökre
lelkem versekbe bujtatott

Ágai Ágnes - Visszahajlás

Ágai Ágnes

Visszahajlás

http://www.youtube.com/watch?v=kl3GF1veT5o 

Gyerek vagyok,
sápadt és sovány,
szemem tágra nyitva,
kérdezem a világot,
nem felel.
Egy gyereknek senki nem válaszol.

Belém gyökereznek a miértek,
kérdőjellé görbülök,
feliszom a szavakat,
szürcsölöm, ízlelem őket.
A szavak táncolnak, énekelnek,
a szavak rám fonódnak,
a szavak simogatnak és mesélnek.

Figyelem a sorsot,
faggatom: mire készül.
A sors hajója némán elúszik.
Dörgő mennyboltok alatt
szertefutó emberi lábak.
Villám pengéje villan,
felszabja az éj feketéjét.
Vihar után az ég
visszakékül.

Dobog a Föld szíve,
Csókízü nyarak hevét
zúzmarás telek hűtik.
Testem őre testőröm.
Jövőt fest vászonra a festő,
de a színeket
nem tudja kikeverni.
Az időt beütjük a keresőbe,
a gép leblokkol.
A múlt vigyorog a falakról.
Nevetve nézek könnyeimre.

Ágai Ágnes - Amikor a szavak hallgatnak

Ágai Ágnes

Amikor a szavak hallgatnak

http://www.youtube.com/watch?v=GsmlPMgz8bc 

figyelj rám, amikor hallgatok,
amikor a szavak hallgatnak,
mint anyaméhben a magzat.
A csendben nincs hangalakja a zajnak,
de csend sosincs,
csak hallhatatlan zajgás,
szavak gömbölyödnek,
és készülődnek a születésre,
hiszen világra kell jönniük
szabályosan és rendeltetésszerűen.

A szavak élnek, lélegzenek,
hímszavak és nőszavak,
egymást kereső és kioltó szópárocskák,
ki egymás felé tapogató szókacsok
vagy már-már alaktalan szópárlatok,
a rezgés, a mozgás muzsikája.
A valóság szóvá keményített csontozata,
a kimondás gyötrelme és beteljesülése.

Amikor a szavak hallgatnak,
amikor a mondható mondhatatlan,
amikor ajkam zárt, feszes vonal,
akkor figyelj rám, baj van.

Ágai Ágnes - Téli gyász

Ágai Ágnes

Téli gyász

Síkos, hideg télben
csúszkálnak emlékeim,
az eresz alól lelógnak
kis csontváz jégcsapok.
Harap a szél,
sebemre hintőport szór a hó..
Nagyon magam vagyok,
belém fagy már a szó.

Ágai Ágnes - A fájdalom hangjai

Ágai Ágnes

A fájdalom hangjai

Egészen mélyről,
a lélek legalsó bugyrából tör fel
a jaj, az ajvé, a jajjaj!
Megkövült fájdalmak feloldva
a síró, jajgató panaszba.

Örökkévaló, ne hagyd el
űzött, szétzilált népedet,
kit végigkergettek a földgolyón,
kínok kínzatával megnyomorítva.
Ősidők gajdolásában
benne rezeg a szenvedés
és a reménység zenevilága,
jaj, ajvé, jajjaj!

Halljad, Örökkévaló
lamentálásunk végtelen árját,
felcsukló sírásunk
nyögve esengő bús folyamát,
jaj, ajvé, jajjaj!
Neveddel ajkukon
égtek el tűzben, fúltak a gázba
karjukon csecsemővel
a kínhalál végperceit élve,
jaj, ajvé, jajjaj!

Éli, éli, lama sabaktáni,
jajdul fel Ő is egykor a fára szegezve,
akárcsak utódai , kiket
siratni nem szűnik az ének.
Jaj, ajvé, jajjaj!

Az űzettetés és kitaszítás
sebeit hordozza szívünk,
halljad panaszunk ott fenn a magasban,
córesz mindenütt, hányódik a világ,
reszket az emberiség,
dalunkban a sebzett föld jaja zeng fel.
Jaj, ajvé, jajjjaj!

Ágai Ágnes - Csendélet

Ágai Ágnes

Csendélet

http://www.youtube.com/watch?v=t3c3fO_ZlVI&feature=share&list=PL345D098DAD31E714

Puha szájjal csókol a csend.

Nem történik semmi.

Lágy krémfelhők mozdulnak.

Lassan.

Hozzám törleszkedik a csend.

Szép, hosszú,

vég nélküli hallgatás.

Letörli az emlékeket.

Üres vagyok. Tiszta.

A világ kihátrált belőlem.

Meg kellene születni.

De hova?

Ágai Ágnes - Látod?

Ágai Ágnes

Látod?

http://www.youtube.com/watch?v=I_HRSgG1a60 

Látod,
próbálom élvezni a napfényt,
vígkortyú dalokat szürcsölgetek,
és nézem a sziporkázó, csillagos estét.
Elér a baráti szó,
melenget simító védelemmel,
őriz a szeretet,
árnyékával óv a platánfa.

Szóval,
élek, mint bárki más,
virágot ültetek tavasszal,
futok a kutyával
kutyafuttában a Duna parton,
köszönök az arra jövőnek,
nevetek, ha viccet mesélnek,
és elborzadok a Híradó képeitől.

Vagyis,
látszatra minden oké,
aztán egyszer csak hirtelen,
mint a hexensussz,
belém hasít a fájdalom,
hogy nem vagy!
Mert nem vagy,
hiába hívlak, idézlek,
csalogatlak,
hiába kérdem,
mi legyen vacsorára,
nem felelsz,
szóra sem méltatsz.

Látod,
nem oszthatom meg veled
bánatom, örömöm,
kenyerem felét.
Nem mondhatom el
sóhajos álmaimat,
és apróbb kis vétkeimet sem,
csak álcázott fájdalmamat hordom
nélküledségem bús napjaiban,
és úgy idézlek föl meg-megújulón,
mint kiszáradt meder
a csobbanásos, friss hullámverést.