Rónay György - A fák

Rónay György

A fák

A fák talpig aranyban úgy lebegnek
a nyájasan sugárzó őszi égen,
mint ünnepre készülő jelenések,
szeretteink sóvárgó lelkei,
félig már távozóban, mint a vendég,
ha visszanéz, maradna még s megáll,
s egy-egy lassan leperdülő levéllel
lankadtan búcsút integetnek...

Aztán
megjön az alkonyat, s ők, mint a vendég,
ki nem bir elszakadni a baráti
háztól, bár búcsút vett már, sárga bársony
köntösükbe burkolva légi lényük,
lassan közelebb lopódznak, s mikor
kertünk az este kéken elborítja,
lopva beleskelődnek ablakunkon.

Rónay György - Mozart

Rónay György

Mozart

Én is csak a földre születtem,
az öröm mégis elkerül.
Árván didergek jég egemben,
halálig reménytelenül.

Kezem kinyúlik s visszaretten,
mert amiért nyúlt, elmerül.
Tudjátok, milyen türhetetlen
az égben élni emberül?

Gyönggyé fagyott a könny szememben,
s tündérek táncolnak szivemben,
ha kínomban kiáltanék.

Irgalom! Mentsetek meg engem!
mert nyomban elpattan az ég.
S a boldogság is buborék.

Rónay György - Ha eljön

Rónay György

Ha eljön

Ha eljön majd éveid számadása,
és véletlen, betegség, háború
kiszólít e hol szép, hol iszonyú
vendégségből maradandóbb hazába,

melyre gondolni sem kivánsz, hiába
költözött annyi veled egykorú
társad előtted át, hogy szomorú
példájuk intsen a megjobbulásra:

mi lesz akkor, ha hirtelen megáll
benned a vér, a lelkedet a halál
oszlásra érett burkából kirántja?

Tünődtél rajta már: ha menni kell,
Gazdád silány sáfára, mit viszel
mentségedül az elszámoltatásra?

Rónay György - Epilógus

Rónay György
Epilógus 

Ibolyaszálat leltél az avarban.
Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.

Katicabogár baktat az országúton.
Ne lépj rá. Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.
Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető tenyérrel
hajolj le hozzá.

Bárányokra késeket köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb sír.
Mentsd meg!

Rónay György - Téli album (részlet)

Rónay György

Téli album 

(részlet)

Erdő hó előtt
Felhők torlasza közt rőt nap alkonyodik.
Hóra vár a téli rengeteg.
Tölgyek ríkatják lelkük barna rongyait,
mikor a fenyők zúgni kezdenek.
*
Esti fagy
A János-hegy mögött lement a nap.
Hártyásodnak a tócsák. Itt a fagy.
Most vált a rózsaszín a mennybolton lilára.
Beleúszunk a hideg éjszakába.
*
Kérés
A cinkének a mindennapi magvat.
Nekem a mindennapi kenyeret.
A napi csöndet. A napi eget.
Egyebet nem is tudom mit akarjak.
*
Fácánok
Fácánok rikácsolnak az erdőben rekedten.
Köd lopakszik a fák közt a téli szürkületben.
Kihagyó szívveréssel lehull egy-egy levél még.
Aztán elül a fácán. És leszáll a sötétség.
*
A hó szinei
Amíg a nap le nem megy, rózsaszínű a hó.
Mikor bealkonyul, halványkék és lila.
Végül szürkésfehér, mikor harapható
hidegével leszáll az éjszaka.
*
Holdas este
A hegy fölött a hold hideg ezüstje árad.
Az úton kezd a tócsák jege villámlani.
Szél rebben. Megcsördülnek a rét rabláncai,
az őszről maradt kukoricaszárak.
*
Holdvilág
A havas téli hold minden holdnál fehérebb.
Alatta nagy halotti lepellé fagy az élet.
Egy akác még kinyujtja könyörgő csontkezét.
Híg mésszel önti le az irgalmatlan ég.
*
Jégtörő
A hegyek oldalán itt-ott még hó fehérlik.
Fák közt az út páncél szalagja fénylik.
A sziklákon zubognak tajtékos kis erek.
Süt a nap. Mátyás töri a jeget.

https://www.youtube.com/watch?v=5IU7JGeZmbU

Rónay György - Betlehem

Rónay György
Betlehem

Minden megíratott.
A próféták megmondták mindent jóelőre. De a te
anyai szíved még mindig nem hagyott föl
a reménnyel.
A te szíved még mindig várt valamit.
Egy rést az Örök Rendelésen,
amelyen a szeretet kiosonhat.
József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba,
de te csak mentél házról házra, kapuról kapura,
és zörgettél és könyörögtél.
Nem magadért, hanem a Gyermekért,
hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét,
ahogy a próféták megírták.
Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl
a reménnyel,
Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne
férne még?
Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely?
Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva
fölemelte:
,,Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem
csárda ez!"
A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga.
S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét
ilyenkor,
s a bölcs polgár vigyáz a házra.
Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett
a félelemtől.
Mert azokban a napokban összeíratta a népet a Császár.
Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek
futkostak a hóban,
dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret.
Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott az érthetetlen éjszakában.
Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag.
A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől,
s tanácstalanul visszanézett.
Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták
szívüket,
a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést.
Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak
anyja vagy,
fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál,
s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött didergő zokogását.

https://www.youtube.com/watch?v=dZ9s6xhEsmA

Rónay György - Elült a szél

Rónay György

Elült a szél

https://www.youtube.com/watch?v=gisw8toxlPs

Nekem már mindegy. Nem érdekel a
napok forgása. Én kihulltam ebből
a világból. Süket csönd vesz körül,
s a nyomokat, amik felém vezettek,
orkán fújta be. Most elült a szél.
A ház előtt állok. Az alkonyi
napfény átvérzik a felhőkön és
az akácokra csordul. Egyre fogy
körülöttem a levegő. Szivem
szaggatottan lüktet. Kinyujtanám
a karomat, de nem bírom. Tüdőm
kihagy. A hang félúton elakad
bennem. Ez lenne a halál?
Mindegy. Nem fáj. Hisz sorra elszakadt
minden kötél. Tovább fordult a föld,
s én lemaradtam róla. Eddig a
szél még sodort. De most elült a szél.
Lehunyom a szememet. Zuhanok
gyorsuló forgással a semmibe.

Rónay György - Őszi himnusz

Rónay György

Őszi himnusz

 https://www.youtube.com/watch?v=hoTNNBfTQa0

„Üdvözlégy!” – olvasód morzsolva így köszöntünk.
Október van, korán leáldozik a nap.
Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk,
hogy el ne vétsük a homályban az utat.

Magam is mily sokat bolyongtam, mint a vándor
hűtlenül életem kalandor idején;
de felém ragyogott templomod ablakából
s kimentett bűneim bozótjából a fény.

Sebes kopóival űzőbe vett az Isten;
futottam, mint a vad, de nem volt már remény.
Húnyt szemmel buktam el, vártam, hogy leterítsen,
és védő két karod közt ébredtem fel én.

Büszkén suhant hajóm, kevélyen álltam ormán.
Vihar csapott le rám, vitorlám eltörött.
De megszántál, mikor már-már elnyelt az orkán
s föléledt a halott szelíd szíved fölött.

Most lábadnál ülök, békésen, mint az árva,
ha új anyát talált halott anyja helyett,
s többé már köntöse szélét el nem bocsátja:
be nem telik vele, hogy házánál lehet.

Immár, hogy tőled el soha ne csavarogjak,
hozzád kötöztem én olvasóddal magam,
Irgalmas anyja vagy a hozzád tért raboknak
s boldog rab, akinek ilyen őrzője van.

Öledbe hajtja le lankadt fejét, s te lágyan
addig simogatod megfáradt homlokát
míg el nem szenderül… Életem alkonyában
így ringass engem is örök hazámba át.

Rónay György - Nyári album

Rónay György

Nyári album

Sétaút

Hányszor sétáltam erre, hány nyári s őszi napnak

alkonyát néztem innét? Számolnám, s számtalan.

A tó, a fák, az út: mind ugyanaz maradt. Csak

valahogy rövidebb lett, ami még hátra van.

*

Esti rózsák

Mikor az első csillag tüze a tavat éri,

a vörös rózsák elkezdenek égni,

égnek a vörös rózsák, mint a máglya.

Elhamvad rajta valamennyi sárga.

*

Pipacs

Egy hódító, elvágva csapatától:

az út mentén a réten egy pipacs nyit.

Nem jutott nagyobb része a világból,

de holtig őrzi ezt a talpalatnyit.

*

Naplemente

Hogy szikrázott! Milyen őrjöngve lángolt!

Micsoda eszeveszett tombolás volt!

S ebből se maradt utoljára más,

mint egy maroknyi hamvadó parázs.

*

Új nyár

A felhők lassan oszlanak. A párás délutánban

szinte tapintható az olajfák illata.

Ümmög a nád felől a béka-ballada,

s a stégen egy halász ül és vár. Újra nyár van.

*

Csillagok

Előbb egy csillag. Azután egy másik.

Lassan már egy egész égboltnyi fény világít.

Aztán lehullik egy. Másik is hull utána.

Elkezdődik az ember éjszakája.

*

Végtelen

Nézem a vizet, a kék dombokat,

a fecskesuhanást, a lassú naplementét.

Ez most a megdicsőült végtelenség,

míg ketté nem szeli a gyorsvonat.

*

Nyárvég

Készülődnek a fecskék. Véget ér a nyár.

A délutánt hűvös kis szél borzolja már,

s rá a kertkapun a vadszőlő lombja rebben.

Napról napra ritkábban, és napról napra véresebben.

Rónay György - A lucfenyők már embernagyra nőttek

Rónay György

A lucfenyők már embernagyra nőttek.

Hátam mögött az erdőben madár sír,
nem tudom milyen madár,
nem tudom mit sirat.

Szemközt a hegy olajkék
tömbje fölött egy tűzgömb rózsaszín
visszfényében ragyog az égbolt.

A völgy mélyén rohamra készen
lappang már a sötét,
s bokortól bokorig kúsznak a köd
álarcos előörsei.

Varjak húznak a csöndben,
károgás nélkül, feketén.

Túl, a tetőn
hirtelen máglya gyullad.
A fák fekete csontvázai némán,
emelt karral égnek a tűzben.

Aztán a hidegkék homályban
ontani kezdik a fenyők
az engesztelés gyantaillatát.

Húsvét

Rónay György

Olajfák éjszakája

(részlet)

1

Szállj le, éjszaka, szállj,
szenvedés éjszakája,
hűtlenség éjszakája,
gyötrelem éjszakája,
irgalom éjszakája.
Takard be lépteiddel a földet,
borítsd rá fekete lepedődet,
minden kínokra vond rá szemfedődet,
függönyözd el a verejtékezőket.
Szállj le, éjszaka, szállj,
fájdalom éjszakája,
kegyelem éjszakája,
árulás éjszakája,
megváltás éjszakája.

*

Húsvét

 https://www.youtube.com/watch?v=mpgQCEpFN1A

 

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe.

A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt.

Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.

A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat.

Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjének emlékére, önmegtartóztatásra tanít. Ezt a húsvéti ünnepek (virágvasárnap, nagyhét, nagypéntek, nagyszombat, húsvéti szent háromnap) követik, s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul.

A húsvéttól a pünkösdvasárnapig tartó időszakot húsvéti időnek, míg húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezik.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Rónay György - Kora tavasz

Rónay György

Kora tavasz
https://www.youtube.com/watch?v=CvMkJret79A

Hol a szelíd hold lányhaja álmodó
tölgyfákon omlik el, s a kölyök szelek
friss játékára selyme zizzen,
hol szomorúfüzek ágain dús

rügyek fakadnak, lázadozó, nyulánk
füvek kardéle villog a csillagok
fényében, és kitárja rémült
kis szemeit, lapul a bogárka;

hol a kökörcsin bimbaja már hasad,
s az első méhe már körülötte dong,
az enyhe nap csirát melenget,
sziklevelet csal elő a rögből:

ott járt a költő, Berzsenyi Dániel
versével ajkán, lelke az ős erők
titkába szédül, s térdre hullva,
áldoz, Örök Hatalom, tenéked.

Rónay György - Tavaszi leltár

Rónay György

Tavaszi leltár

Átváltozás
Az ágak közt már pintyek csattogása.
A fenyők fölött kék tavaszi fátyol.
Készül a világ az átváltozásra.
Most teremti magát teljesebbé magából.

*

Hideg tavasz
Itt lakott a színésznő. Ilyenkor már virágzott
ablakában egy-egy muskátli. Most a függönyök
behúzva. Hideg szél süvít a ház fölött,
s dideregnek a kertben a mandulavirágok.

*

Kora tavasz
Rügy nem pattan még. Nem mozdul a szél sem.
A föld megnyílt vemhének gőze száll csak,
s a fák kék lelke ködlik, ahogy állnak
megrendülten az újjászületésben.

*

Az erdő hangjai
Tar ágak közt koratavaszi fény ragyog.
Cinke szólt az imént, de már elhallgatott,
s most csak kis percenések az erdő hangjai.
Kipattan pár rügy is, de azt nem hallani.

*

Rügyek
Amikor utoljára jártam itt, a kopár
fák alatt néhol még hófolt fehérlett.
Most nap süt, tavaszt pittyeg a madár,
s lengnek parányi zöld zászlói a reménynek.

*

Rügyező galagonya
Ahogy fordult az ösvény és ritkultak a fák,
fölbukkant hirtelen halványzöld csipkeruhában:
riadtan rám mosolygott - nimfa volt, vagy najád -
s zöld kendőjét sokáig lengette még utánam.

*

Gyümölcsfavirágzás
Hogy birtok ennyi virágot, hogy birtok ennyi
szépséget, szilvafák, cseresznyefák?
Ötvenöt éve nézem ezt a csodát,
de holtig se fogok vele betelni.

*

Leltár
A virágokat és a madarakat is,
s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz:
de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:
a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.

*

Alkony
Szétnézek életem alkonyodó mezőjén.
Lassan leáldozik fáim fölött a nap.
De lombot is fakaszt e kései verőfény,
s nyaram se lesz talán a múlt nyárnál fukarabb.

*

Hegyi szél
Átsüt a lombtalan fákon az alkonyat,
és fölragyognak a sziklák fehéren.
Egy felhő száll, tétova gondolat,
s oszlik a varjak gyásza a guggerhegyi szélben.

Rónay Gyorgy - Arckép; - Téli alkonyat

Rónay György

Arckép

Pár percig, e Dürer rajzolta fák
zöldjében, öregedő férfiarc,
már jócskán őszülő, de homlokán
még semmi ránc, s bár ajka szögletén
már árok ül, de az se keserű:
hallgatja a madárszót s mosolyog.
Előtte lejtő (ott fog hazamenni),
s mintha tél volna lent, fehér havat
sodor a szél és pelyheket kavar.
De csak a galagonyák szirma száll

*

Téli alkonyat

Füstöl a téli táj. Az élet lángjai
fanyar kis rőzsefüsttel ellobognak.
Didergő könnyeket ejtenek a faágak
s fehér töviseket. A megfeszített
mennybolt sebeiből még szivárog a vér.
Tócsába gyűlik és lassan megalvad.
Dermedt madár bukik a hóba.
Később fölkel a hold.

Rónay György - Novemberi alkony

Rónay György

Novemberi alkony

Megjön az este rőt színekkel,

szép lassan úszó fellegekkel:

még rebben olykor egy levél,

de kezd elülni már a szél.

Köd leng a völgyön, szürke fátyol.

Hull, hull a barna könny a fákról.

Madár is rebben, cinkepár.

A szürke semmiségbe száll.

Aztán már nem rezdül levél sem.

Fénylobbanás a messzeségben:

csillag vagy ablak. - Elmerül.

A köd följebb száll, szétterül.

Polipkarja téged is átfog.

Elnyeli veled a világot.

S már nincs, csak pára, feketén.

Akár a világ kezdetén.

Rónay György - A közelítő tél

Rónay György

A közelítő tél

Hervad már? Nem: a kert még csupa nyár. Lobog
két sárga dáliánk. Nincs ugyan annyi dal,
de hajnalonta még egy-egy sárgarigó
rikolt, s búgnak a vadgalambok.
Élj! – mondom. – Éld nyaradat, míg a hideg szelek
le nem tarolják. Szedd a diót, viseld
gondját a kertnek, irtsd a gyomot, metéld
a vadhajtást; s ha belefáradsz,
ülj ki a napra, idd hunyt szemen át a fényt,
s úgy érj, mint a gyümölcs, kései körte, birs…
– Harkály rebben a lombban, s egy levél lekering:
őszömet olvasom szinében.
Este állok a ház előtt, nézem, a Göncöl
mint csúszik észrevétlen nyúgoti almafánk
fölé, s hallgatom a szemöldök
fában a szúvak szorgos percegését.

Rónay György - Jelenlét

Rónay György

Jelenlét

Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt.

Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok ámuló szemében,
emberek arcán.

Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma
dereng feléd.

Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható.

Rónay György - Feketerigó

Rónay György
Feketerigó

https://youtu.be/htaYGK8I5lk

Odafenn a fenyőfa hegyén,
mindig a legtetején
fütyül a feketerigó,
fütyüli, hogy élni jó.

Már szinte az alkonyi égen,
fekete pont a bársony kékben:
mintha egy kotta fekete feje
hirtelen énekelni kezdene.

Vagy mintha a Tavasz keze írna
víg verset az égi papírra;
tintája az öröm, a remény:
mint gyöngy remeg a tolla hegyén.

Azután nem bírja tovább
a tulajdon gondolatát:
kis szíve boldog bódulatát,
s azt, hogy oly gyönyörű a világ:

Lecsöppen a csepp örömében,
s most ott ül a fenyőfa hegyén fenn,
mindig, mindig a legtetetjében:
csepp öröm a világ tengerében,

amitől az egész Föld fényes,
amitől a világ színe szép lesz,
s az áttetsző alkonyi oldott
kékben a világ szíve boldog.

És habkönnyű lesz, aki hallja.
Visszhangzanak a szívek a dalra.
Hallod-e: tíz, húsz, száz, millió, millió!
Taníts meg örülni, feketerigó!

Rónay György - Pipacsok

Rónay György

Pipacsok

Mi az ott,
a mezőn az a vérfolt?

Pipacsok! Pipacsok!

Ha szellő rebben, az égbolt
kékje alatt
piros tavak
hullámzanak:
pipacsok! pipacsok!

Kiragyog
a rét puha-lengő
zöld selyméből egy hanyagon
elejtett rőtszínű kendő:
pipacsok!

Tűz a napon!
Száz meg ezernyi nyulánk
kicsi láng,
és látni, ahogy
mind hajladozik, remeg, izzik, táncol:
pipacsok! pipacsok!

Mámor!

Látod az ég
íve alatt a világ
repeső örömét?
Azt a nagy piros bóbitát?
Most ráfúj: szerteröpülnek a szirmok
a szélben.

Piros pillék raja száll
a nyár, a nyár
kék egében.