DPanka - Sokadalom

DPanka

Sokadalom

Műfények ellenek a város utcáin,
nappali sötétben fejemtől bokáig.
Gesztenye enyeleg langyos bor szagával.
Szenteste közeleg, itt lesz nem sorára.

A városcentrumban most új módi járja:
először nyílt ingyen egy korcsolya pálya.
Jól csúszik a jég, rajt morajlik a tömeg,
sikít a kicsi, visít a fürge öreg.

Hömpölygök én is a cuccos áradatba,
és puccos emberek szeme világába.
Itt jó világ van. Ma telik minden jóra.
Bár én nem rohanok, nem vár külön joga.

Egyre inkább várok: a szép tiszta hóra,
és munkahelyemen néhány kedves szóra,
mint kirakatárus fogsor csillogása,
megnyerni az embert bóvli vásárlásra.

Kormos kapualjban nem ragyog a szeme,
a koldus ha nyújtja, remeg üres keze.
Betölti a lelkem, hogy vajon mi tette,
hogy elszakadt éltét minek köszönhette.

Könyökök lökdösnek, taszítanak arrébb.
Annyi hely sincs itt, ha leszállna egy veréb
csipegetni sem tud, taposná az utca.
Ha reggel jön, kalácsmorzsa lesz a jussa.

Dúdolok magamban vén utcazenésszel,
aprópénzre játszik, én ingyen kísérem.
Távolodom innen, némítom el dalát,
léggömb - fényfüzéres, krémes utca zaját.

DPanka - Levelünk

DPanka

Levelünk

 https://www.youtube.com/watch?v=FYwmVfkZs8w

Mindene volt a természet
földre hullik, üzen nékem:
lezuhanva porban vész el,
szél repíti, szenved és mer.

Cirógatta pimasz tavasz
lassún jövő rögtön szaladt,
ám szivárvány szirmaival
madár dalolt vágyainak.

Kedvelt estében napnyugtát,
kék csillag- szikrás éjszakát.
Mámort vélt a horizonton
szerelemben ringatózón.

Kergette a hideg telet,
ritka fehér hópehellyel:
szél-barázdás jégvirágnak
búzakalász bánatával.

Kutatta mindazt mit lehet:
messziről tért ismeretlent.
Élve együtt végtelenben
érthetetlen nyílt éterben.

Megismerve a fényeket
és benne kínzó végzetet.
Egy életén több halála
hogy lesz a csend a barátja.

Akarná a napvilágot
elé tárult boldogságot.
Álom- titok ezer szálon
harmatcsepp lesz füves ágyon.

DPanka - Mert a csoda

DPanka

Mert a csoda

Az élet olyan feladat,
hogy olykor a jó is henyél,
de ne ítéld el magadat,
mert a csoda benned is él.

Építhetsz olyan falakat,
hogy szép szóval ölelés legyél
majd minden kínban jóakarat,
mert a csoda benned is él.

Húzz olyan útvonalakat,
hol szívedből fakad a cél,
mérd súlytalan a javakat,
mert a csoda benned is él.

Az élet gyorsan elhalad
ahol minden gazdát cserél,
s úgy teremtsd újra magadat,
hogy a csoda benned is él.

Mint éjt a Nap is felavat,
és időt teret sem kímél.
A kezdet s a vég nem apad,
mert a csoda benned is él.

DPanka - Ne sírj zenebohóc

DPanka 

Ne sírj zenebohóc

Most nem zenélsz,
csendben ülsz, keseregsz.
Néma a hangszered,
hisz érzed, bánatról nem zenghet.
Mi lehet szomorúságod titka,
az ég porondja sem tiszta.
Tán biztos azt gyászolod
mi egykor szép volt,
de sosem térhet vissza.
Ha sírnod kell, sírj bátran,
de aztán ismét zenélj,
kergetve bánatot,
hiszen te jól tudod,
hogy mitől enyhül a fájdalom.
Csak rajta, fújd a trombitád,
hadd tudja a világ,
szíved ritmusán sosem ejtesz hibát.
Hálás könnycseppre lelsz,
a nevetésben gyógyírt,
mert nem csak egy szerep,
hogy lehet látatlan sírni,
és mégis mosolyt fakasztani.

(Dezső Ilona Anna: Zenebohóc c. festménye ihlette

DPanka - Próba I.

DPanka

Próba I.

Írnom kell Shakespeare szonettet.
Gyöngysorokban babért, magasztalót.
Duzzadjon bimbóján, hogyha nyerne
megfakult szirmán ékes csillagot.

Csillogjon egy csepp család-szeretet
gyökere görcsén igaz szólamot.
Ádám- Éva bűne minden gyermek
buzgón élni, bár úgy is meghalok.

Keresve jót, örökre leírva,
mindazt mi fáj, ám megfog szép dolog.
Csapzott érvek néhány óra múlva,

mindaz mit a világról gondolok.
Romlott testem száll angyal szárnyain,
ördög űzés a versben tiszta rím.

DPanka - Budapesten

DPanka

Budapesten

Haikunap (margójára)

szép művészetem
itt az Andrássy úton
ihletért futok

a Hősök terén
talpam alatt is recseg
több illúzió

a Műcsarnokban
modern kori képek közt
keresem magam

egy cseresznyefa
rózsaszín illatától
szerelmes leszek

egy sóhaj voltál
ahogy a pitypangot is
sodorta a szél

DPanka - Ahogy a szellő ...

DPanka

Ahogy a szellő …

 https://www.youtube.com/watch?v=Szi1JzY4z8M

Ültünk a padon. Kacér szellő kergette az áprilisi tavaszban a friss virágok illatát. A pad aljában tulipán virult, szirmaival ránk csodálkozva. Előttünk a tavon szitakötők hintáztak egy-egy vízbe merült faágacskán. Mi elméláztunk rajta. Várva egymás őszinte tiszta szavára. Bambán szegeztük szemünk a víztükörre, ami nyelte a fényeket, majd újra és újra fényszilánkokat varázsolt elénk. Mi is megmártóztunk a nap és a szellő gyengéd körjátékába.
Békülésre készültünk néhány szó erejéig. Fentről a lombos fák árnyai vigyáztak, és apró levelek zizzenése szakította meg a köztünk lévő határtalan csendet.
Csak pár szó, talán egy is elég lett volna, hogy újból átöleljük egymást. Hogy végre valamelyikünk kimondja. Ültünk némán, nem tudni meddig. Aztán, valahogy szégyenlősen találkozott a tekintetünk. Ezzel kisimítottuk egymás szemgödréből az árkokat, és eloszlattuk a fáradt éjszakák sötétedő jeleit.
Néztük egymást. Ahogy a szellő fényjátékot csalt a víz tükrére, egy különös melegség a lelkünkbe is bekéredzkedett. Mi abban a pillanatban egyszerre beengedtük. Akkor már nem hiányzott sem a szó, sem az azt követő ölelés. Elégnek bizonyult az egymásnak szánt kedves mosoly. Újra ott kezdődött minden, ahol még boldognak éreztük magunkat egymással.
Kérlek, ha haragszol, gyere ülj megint ide mellém...

DPanka - Énem

DPanka

Énem

Ma is úgy írnék, de hiszen azt teszem
minden gondolatom egy gépbe viszem.
Ó, jaj minek! Egyszer úgy is messze tűnik
viszi az idő a semmibe, ahogy engem repít
szárnyára kap a halál, minek leírni bármit is...?

Magasra vágyó szavak, a szél- szórja tépve
az, hogy voltam, s éltem, kicsi jót reméltem.
- porba hulló jövőtől süllyed minden képlet-
Ilyen a sorspecsétje, hogy marad-e nyomon,
harcoltam a daccal, mint lágy eső bokrokon.

Minden, így a leírtakra is rákerül a lepel
s még egy ideg tudják (írói- nick) nevem.
Aztán idővel felejtik az ihlet-szüleményem.
- Míg élek, még élnek, aztán elvetélnek....
Nem vagyok zseni, léteztem és éltem.-
(Élem ezt a furcsa énem...)

DPanka - Azért mert

DPanka

Azért mert

Bár a tenger fagyos
de ugye nem fázol
mert ha így volna
ölelnélek bárhogy...

tudom nem bánod
szívem lesz kabátod
bújj a melegébe
télen akár nyáron

a madarak is jönnek
csak neked zenélnek
én csak bolondozom
azért mert szeretlek!

DPanka - Érzem rég

DPanka

Érzem rég

Van, hogy az égen háborgó mennydörög,
foszlik a nap és megcsalja az ösztön,
árnyékot talál piszkos sártengerben
tündököl a felleg, az eső kedves,
tócsában szelíden ring, fényben rezzen.

Van annyi minden, mit én sem reméltem,
cseppekben rám sózva fellegek sötéten...
Özönnel rám törnek, ont veszedelmet,
csak húznak, nyúznak, helytelen sebeznek...
Feszít, a rossz szándék eszeveszetten.

A tapasztalás, az viselt keresztem,
maskarás jelmez nem takar keservet.
Lesz ki sosem köszön, és én esküszöm
leszek bátor, hogy háborút nem tűrök.
Állom a sarat melyben elmerülök.

Nem képmutatás szivárvány az égen,
csak csendes békesség játszi szélben,
egy pillanatra megérint akaratlan:
múltam járta énemben egy kanyar...
Néma kút, az egyenes út sem fanyar.

Bár éberen a végzet, nem tagadom,
jöhet még villám, meghajolok,
védjen meg az: szívvel szeret a lélek,
nincs anyag, vele semmiféle érdek,
megszülettem az Isten kegyelmével.

DPanka - Míg ...

DPanka

Míg …

Sose érezd, szívem hogy remeg,
hogy karcolják kényes tegnapok.
Ha majd én abba belehalok,
nyugodtan sírj, ha végleg elveszek...

Könnyeidbe úgy feledkezem:
letörlöm gyöngyöző homlokod,
mosollyá simítva arcodon.
Látatlanul megérint kezem.

A csendedbe beleneszelek,
ahogy hozzád befurakodom:
Világod világomra vonom,
mint csillagokat a fellegek.

Te is rám lelsz, míg a lét pereg.
Szelíden szívedbe vibrálok,
ahol majd a végsőkig hálok,
míg azt érzem, szíved hogy remeg.

DPanka - Sokadalom

DPanka

Sokadalom

Műfények ellenek a város utcáin,
nappali sötétben fejemtől bokáig.
Gesztenye enyeleg langyos bor szagával.
Szenteste közeleg, itt lesz nem sorára.
 
A városcentrumban most új módi járja:
először nyílt ingyen egy korcsolya pálya.
Jól csúszik a jég, rajt morajlik a tömeg,
sikít a kicsi, visít a fürge öreg.

Hömpölygök én is a cuccos áradatba,
és puccos emberek szeme világába.
Itt jó világ van. Ma telik minden jóra.
Bár én nem rohanok, nem vár külön joga.

Egyre inkább várok: a szép tiszta hóra,
és munkahelyemen néhány kedves szóra,
mint kirakatárus fogsor csillogása,
megnyerni az embert bóvli vásárlásra.

Kormos kapualjban nem ragyog a szeme,
a koldus ha nyújtja, remeg üres keze.
Betölti a lelkem, hogy vajon mi tette,
hogy elszakadt éltét minek köszönhette.

Könyökök lökdösnek, taszítanak arrébb.
Annyi hely sincs itt, ha leszállna egy veréb
csipegetni sem tud, taposná az utca.
Ha reggel jön, kalácsmorzsa lesz a jussa.

Dúdolok magamban vén utcazenésszel,
aprópénzre játszik, én ingyen kísérem.
Távolodom innen, némítom el dalát,
léggömb - fényfüzéres, krémes utca zaját.

DPanka - Merengés

DPanka

Merengés

 https://www.youtube.com/watch?v=Zm9TJza9bWY

simogat a fény
kapaszkodik melegen
saját árnyékán

lázadó világ
szikrányi fénytükrében
lepketánc a vágy

őszi levelek
utolsó harmatcseppjén
úszik el a nyár

DPanka - Apeva 1-4.

DPanka

Apeva 1-4

1.
mag
magzat
magaslat
maghasadás
magamba halás
2.
él
élet
véletlen
látleletben
lábatlankodik
3.
jött
azt' ment
hagytam rá
tarthatatlan
igyekezetét
4.
nézz
úgy rám
hogy megleld
magadban is
mit tőlem akarsz

DPanka - Szavakon túl

DPanka

Szavakon túl

A sötétben bánat fanyalog,
de szempillám alatt fény ragyog.
Benne halkan csengnek szavaid
most is hallom, bár rég nem vagy itt.

"Szeretem, bár csúnyán elhagyott
szívemben egy éles tőrt hagyott."
Ez a pár szó sosem szenderül,
mint egy árva tücsök hegedül.

Nem álom, nem távoli csoda,
tőled kapott legszebb adoma:
/Míg újra szívébe bújok,
bár hinni, s bízni sem tudok.../

Az élet egy külön áldomás,
nem holmi sejtelmes látomás.
Szempillámon párás csillagok,
így őrizlek, ők az angyalok.

"Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!"
Míg a szív újra szeretni tudja azt,
mit az értelem gyűlölni akart.

1.idézet: Egy barátomtól
2. idézet: Várnai Zseni

DPanka - Vihar után

DPanka

Vihar után

https://www.youtube.com/watch?v=CX6Ol8LBuoo

A nap-sárga vitorlát tépte a szél...
A távolban is látszik egy másik.
- az kopott hófehér-
A közeli árboc mégis csak feszes,
vajon ki hinné el, hogy néhány perce
az Isten botjára esküdött eső...!
Ádázan vert, csapott és ütött,
szikrázó tajtékzó hullámok között.
Szerencsés csapásban nincs hajótörött!
Az ég szülte kékek! Víztükröt kevernek!
Apró csíkokban dacolva csatáznak szelíden.
A világos és sötét! Eggyé gyöngyöződnek.
Napsugár őriz és rejt, e végtelen féltő jel.
A hegyhátról messziről fények közelednek.
A kikötő tornya figyel. Halkul a moraj.
Csendesen zúg. Zúg, még ez a tenger.

DPanka - Hőség

DPanka

Hőség

Forró az éjszaka, ablakom kitárva.
Hajnali háromkor álmodnék, hiába...
Madarak harsognak, számomra mihaszna.
Fásultam ébredek ilyen hangzavarra.

Még aludnom kéne, messze még a hajnal.
Becsukom ablakom, madarat ne halljak.
Mosakodnom kéne, ha már felébredtem.
Párnámon is lucskos esti szendergésem.

Tikkasztó reggelen arcomat megmosom,
aztán a testem is hűvösre tusolom.
Morgok e napra, és morgok még magamra.
Mehetek dolgozni álmatlan izzadva.

DPanka - Türelem

DPanka

Türelem

Pattogok, pattogok, erre ítéltettek.
Egyszer padlón vagyok, egyszer felemelnek,
izzadt kezeikkel olykor megtörölnek,
aztán fújnak rám, és nyálukkal leköpnek,
kicsit megmarkolnak, levegőbe löknek.

Esek, belém nyesnek, feszes tenyeressel,
nagyot csapva ütnek, asztalra így tesznek.
Leszek a vesztesnek, leszek a győztesnek.

Felszálló ágamból zuhanok le gyorsan,
egyetlen törvénnyel: gravitációval.
Megint megmarkolnak. Ide-oda kapnak.
Pörgök, pattogok, az örült pillanatban.
Belém csapnak itt, és ott is rajtam csattan.
Halnék egy hálóban, de onnan kiraknak.
Üssetek, üssetek. Pattogok, pattogok.

Ha akkorát nem kapok, ki nem pukkadok.
Ha majd agyon tapostok, egyszer meghalok.
Egy játékszer vagyok, azon az asztalon...
Üssetek, üssetek. Míg élek pattogok.

DPanka - Romlás

DPanka

Romlás

Nincs több cirógatás az ölelés csúfít
a reményük egén sötét angyal bújik,
a szembesülés láza mázzal elvakarva,
átkozott titkuk, nincs ágyban takarva.

Számonkérés estjén, nincsen szent ítélet,
bomló szerelemnek sérelem vet véget.
Mi egykor boldog volt, nem lesz szív-kérdés
úgy lenyúzzák egymást, a szenvedély bérét.

Szenvedett pofonoktól a vágyaik holtan,
a vigasz gyűlölet lesz, a család porban.
Az összehányt részeken az érzés selejtes,
egymás iránt szívük akár egy szemetes.

DPanka - Szökésben

DPanka

Szökésben

az áramlat szabad
facér hulláminak
csillog a habja

melyben a gondolat
csitrin hisztizik
összecsengő sorban
a lázadó robaj
szelíd vesztesként
öleli lüktetés
a laza fellegek felé...

az áramlat szabad
botló hulláminak
kerget a hangja

két buggyanás közt
terheket tervel
mit ad és mit elvesz
derengve keresett
sok lépés hiába
a cseles ingoványra...

az áramlat szabad
fukar hulláminak
cseppje a haszna

tűző nap éget
és öl ultraibolyája
a láng viharra tép
-miként-
félti a pillanatot
azt, mikor és ahogy...
a láz is ráz
pátyolgat fátyol
hogy mert, vagy nem mert...

az áramlat szabad
sebes hullámainak
moraj a fogja

apró buborékként
az oxigén is
csak zárt kagylóban
az alvó igazgyöngy
a kergetett kishal
tudja hova szökjön?