2018. május 30., szerda

Szomorúfűz - Miért? - Miért igy ...


Szomorúfűz
Miért? – Miért így ...


„A lélek meg az élet konstans.
Egyszer élünk csak sok-sok testben”

Biztos, hogy van idő? Biztos vagy benne Kedvesem, hogy ki lehet dolgokat javítani, amit egyszer elrontottunk? Nem hiszem, - nem hiszem, Kedvesem! Igen, a test folyamatosan változik, mint minden körülöttünk .. Mi is folyamatosan változunk, - de azokat a dolgokat, soha többé nem lehet visszahozni, ami elmúlt .. Vagy visszafordítani – bármiben is hiszünk -  ha nem úgy léptünk, ahogy a szívünk szerint léphettünk volna.. Itt van a nagy igazság – élj a mának! Bármennyire hiszünk az előző életben, vagy a halál utáni életben – ami volt, az volt .. Nagyon hiányzol! Tudod, az fáj, miért így ! Miért ? Miért tud ennyire fájni a ki nem mondott szó, - a ki nem mondott gondolat.. Szomorú vagyok .. Vágylak ..

László - Rögtönzés egy koncertre ...


László
Rögtönzés egy koncertre …

Foszlott égboltra csillagokat horgol a Hold,
toldoz-foldoz csendesen,
tűbefűzött sugarakkal álmot
- fércel -
hullócsillagot.
A szél könnyű kacajként visszhangzik a tájon,
viharrá nemesedik néhol
majd tenyerembe simul,
szelíden végig fut bőrömön és elcsitul.

Harcos Katalin - Szent Iván éj


Harcos Katalin
Szent Iván éj

Fénylő tűzkerék,
s égő farakás tüze
festi az eget.

Körtáncban forgunk
a tűz körül. Ragyogó,
rőt láng pirosít…

Izzó pernyétől
sziporkázik a máglya
míg körülálljuk.

Lassan a lángok
szelídülnek az éjben,
dalunk is halkul.

Add a kezed hát!
szép hazánkért ugorjuk
most át a lángot.

Kialvó parázs
ránk hunyorog a szélben,
míg hazatérünk.

Hatházi Áron - Szivárványdal


Hatházi Áron
Szivárványdal

Gyere szivárvány,
borulj a karomra
hadd legyek
színes álmokról
fecsegő kisgyerek…
(ami sosem voltam)
Hadd legyek


de mi legyek,
hisz voltam szél,
letéptem falevelet,
megsimogattam a
temetőkerteket…


voltam virág
tűztek keblekre –
piros voltam és
illatos,
tettek temetőbe,
és gyertyafényben
hervadtam el őszi délután.


Ne legyek akkor
se virág, se szél,
csak
jezsámen-illatú
nyári éj -
csak dúdoljak
és


meghalljatok.

Pné Juhász Mária - Valaha és örökké


Pné Juhász Mária
Valaha és örökké

Jutott eszembe
egy régi, félszeg est
mikor először fogtad meg kezem,
a parton nem volt más,
csak hallgatag vén fűzfák
csendesen ülve lombok alatt
lágyan, félősen cirógatott ujjad
lehunyt szemmel
vágytam érintésed
reszkető, forró volt a szád
szemedben szerelem
testedben égő vágy
mit idő nem mulaszt el sosem

Kosjegyében - Bölcsek útján


Kosjegyében
Bölcsek útján

Elindultál egy új úton,
amelyen sok bölcs
már járt előtted;
szereted volna megismerni,
ahogy régen, hajdanán
- döntöttek a bölcsek.

Voltak előtted többeken
történelmünk során,
tudásukkal a Nemzetet,
népet segítették;
hazájuk érdekében mindig
- csak a jót cselekedték.

Ha neked nem sikerül
nem a nép az oka,
a hibát ne bennük keresd
fordulj magadba;
és megtudod miért
- ne légy, néped zsarnoka.

Pásztor Piroska - Ha belelátnál a szívembe ...


Pásztor Piroska
Ha belelátnál a szívembe...

Ha belelátnál a szívembe
csak üszkös romokat látnál benne,
egy belőled épült torony romjait
egy széttört álom rideg darabjait.
Darabok! mégis rád emlékeztetnek,
az emlékek pedig fájnak, égnek.
Az emlék! tudod hogy fáj?
ez a szív csupa tüske, csupa seb már.
Maga voltál nekem a boldogság,
és most minden elveszett,
az érzés ami eddig éltetett,
megölt, szénné égetett.

.kaktusz - Mindenre lehet tanítani


.kaktusz
Mindenre lehet tanítani 

Tudod arra gondoltam,
okos szóval, jó példával
meg lehet tanítani sok mindent,
mit kell,
vagy épp mit nem szabad tenni,
a jóságra is lehet tanítani,
ne bántson az ember senkit,
hogy vigyázzon magára,
nézzen körül, ha lelép az úttestre,
hogy mi válik kárára,
és mitől lesz az élete jobb,
ezek mind megtanulhatók,
csak jó tanár kell hozzá,
ki nem csak mondja,
de a példát is mutatja,
szabályok, amiket ha megtart,
jobb lesz a közérzete,
szerethetőbb lesz az ember,
de azt feladni leckének,
hogy szeretni kell,
szeretni az embert,
szeretni az egész világot,
az felesleges,
mert megtenni lehetetlen,
elvárásként teljesíteni a szeretetet,
vagyis hát az is lehet,
hogy egy ilyen feladat,
ami feladatként megoldhatatlan,
többet árt, mint használ,
aki nem szereti az erdőt,
hiába mondják az erdőt szeretők,
hogy az erdőt szeretni kell,
talán, mert elvárás, hogy kell,
a jó diák, ha kell, hát kell,
akkor szereti az erdőt,
vagy azt a másik embert,
de akkor is csak az jut eszébe,
hogy sötét, hogy sok ott a bogár,
hogy az emberek bántották,
és nem a színpompás fák,
a kedves őzikék,
a messziről kéklő ibolya,
az emberséges ember,
hogy ne bántsa az erdőt,
azt meg tudja tanulni,
de attól még nem fog szeretni,
se a másik embert,
se az egész világot,
de talán kezdetnek elég az is,
hogy jól megtanulta a leckét,
és bántani nem bánt,
akitől azt várják, hogy szeressen,
de mert mégse tud,
úgy érzi, azt hiszi, van valami,
ami belőle hiányzik,
amire ő képtelen,
nem tudja szeretni azt,
amit igazságként szeretni kellene,
akkor pedig eljátssza, hogy megfeleljen,
mert nem tudja, az nem olyan,
hogy akarni elég,
barátokat lehet szerezni,
de az igaz barátot meg kell találni,
az egy hosszú út,
legtöbbször göröngyös,
fájdalmakkal teli,
oda el kell jutni,
nehéz próbákat kell kiállni
sok minden kell ahhoz,
hogy igazán, szívből,
rendíthetetlenül
szeretni tudjon az ember,
talán jó is így, hogy ritka kincs
az igaz barát, az igaz szeretet,
hogy nem kapja ingyen az ember,
a nagy szárazságban, hogy az eső essen,
akarattal elintézni lehetetlen,
hosszú az útja, míg a víz elpárolog,
míg a magasba feljut,
míg lesz belőle felhő,
és még akkor se biztos,
de ha minden úgy alakul,
minden kizöldül,
a szárazság semmibe tűnik.

2009. május 19.

Kósa Emese - Kint és bent


Kósa Emese

Kint és bent


elült a vihar. szélcsend van.
sártengerben bukdácsolnak
az ázott verebek.


a Nap sátrat akart verni,
elgáncsolták a kóbor felhők.
rolóját gyorsan lehúzta a május.


pillanatok fosztogatják
az időt (bennem).
szétfolynak a napok.
ami elmúlt, az
halasztható.
meddig?


Albert Ferenc - A nyárs


Albert Ferenc

A nyárs

Fogj egy kést, aminek pengéje éles,
Egy lilahagymát is mi kissé kékes.
Tenyérnyi szalonna az füstölt enyhén,
Egy nagy vekniből vágott szelet kenyér.
Faág egyenes úgy jó egyméteres,
Faragjad meg, legyen laposan hegyes.


Rakj fával tüzet, várd meg míg parázslik,
Szúrd az ágat a kenyérbe hajáig.
Pirítsd két oldalát aranybarna lesz,
Teszed tányérra, rája hagymát szelsz.
Az irdalt szalonnát feltűzöd botra,
Parázs fölé tartod lassan forgatva.


A szalonna elkezd szépen csepegni,
Kenyéren a hagymát kezd el tunkolni!
Ahogy a szalonnát rája nyomkodod,
Hagymát a kenyéren zsírral itatod.
Ha a szalonnádra óarany szín ült,
Akkor már ehető, a sült elkészült.




Kiss Angéla - Füst


Kiss Angéla

Füst


Dereng, hogy a füsttől
fátyolos a szempár,
ha áthatol a hajfürtről
 
senki sincs ki ellenáll.  
Nem engedem, de körbe
ölel, mint egy koszorú.  
Beleül a szemgödörbe  
ettől lesz az szomorú.  
Amerre jár mesél a szél,  
szárítja a könnyeket.  
Ennek talán örülhetnél:
felkapott már szörnyeket.

Novák László - Veled idő .....


Novák László
Veled idő…..

Üres vagyok,
Nélküled, a visszamaradt csend,
vallomásom ,
elhal ajkamon,hallgatagon……
tudatlan ül,
s átkarolja lelkem hiányod,
mint feléledt
parázstűz, a lobogó lángot……
elrebegtem,
narancs vágyaim feléd küldve,
hogy kezedbe,
boldogságom sugarát tegye……
csukott szemem,
s tán álmodhatom ajkad szavát,
felébredve,
bilincsem énekli gyöngy dalát……
másnak semmi,
nekem, a mind,reményeimből,
csókod íze,
ahogy kicsendül könnyeimből……
ketten vagyunk,
s világ körforgása megállhat,
mert évekbe
mért” Veled idő”, csak egy pillanat……
de száz csoda,
kondul fejemben minden szava,
s mind úgy éled,
érzéseimen mint Csipkerózsika……

Ihász-Kovács Éva - Behunyt szemmel


Ihász Kovács Éva
Behunyt szemmel 

Csak semmiség - mondom magamnak
és felsorolom aznapi dolgaimat,
mint a leckét,
mint a megsokasodott tananyagot,
És így forgok
az Idő mérhetetlen glóbuszán.
percek fordulatszámaival,
kiszakadva a térből,
tavaszt álmodva a barázdák
végtelen soraira.
s a fák kérge mögé újult szívdobogást.
S annyi fényt a kozmosz aranyából,
amennyit nap-voltod idesugároz.
Nap mint nap felizzok
- futó csillagként -
mert tested melegére gondolok,
s csak behunyt szemmel képzelem el a többit,
- határtalanúl - egyre

Koszpek Ferenc - Megnyugvás


Koszpek Ferenc
Megnyugvás

Virágok szirmain
ezernyi szín ragyog;
Kiáltok: titkaink
feledni itt vagyok


Veled, a vágytenger
közepén szigetünk
remeg, ha látsz, engedj
közel, és pihenünk...

Válóczy Szilvia - Ajándék az esőben


Válóczy Szilvia
Ajándék az esőben

Csak nézem, ahogy pattog az eső tavam lapulevelein. S oly kitárulkozva ékes hófehér ruhájában az a számtalan rózsa, melyet mintha tündérek varázsoltak volna a kékben játszó, lassú vízhullámokra. Szürkére borult fellegemben az álmok most mind elém szállnak. Beléjük markolhatok, tenyeremből fújhatom csillámló könnyedségüket. Ezúttal még az sem zavar, hogy ruhám lassan átázik a kövér vízcseppek súlyai alatt. Friss és annyira hideg, hogy mellkasom köré fonódott karjaim sem védenek. Hagyom, hogy arcom vonalában patakok csobogjanak, s kissé hunyorgó szemeimmel örvendezve állapítom meg, azok a virágcsodák, mind nekem nyíltak.

2018. május 27., vasárnap

Tóth Árpád - Fájva szeretni ...


Tóth Árpád
Fájva szeretni...

Fájva szeretni, legfőbb törvény,
Igazságoknak örök szomorúja,
A nagy-nagy vágynak adatott
A legtöbb tövisbõl a koszorúja.
Micsoda szomjas, nehéz kõkorsókat
Cipel szegény vágy bús, remegõ vállal,
S a kúton, hol a legmélyebb gyönyört
Merítené... a halállal..

Kölcsey Ferenc - Vándor remény


Kölcsey Ferenc
Vándor remény ...

Vándor Remény csapongva jár,
Örömre hív, de búra vár;
Távolra mint hajnal pirúl,
Közel sötét éjként borúl.

Tenéked, ó bús Szerelem,
E rózsabimbót szentelem;
Nyájas, piros, s illatja szép,
De hajh tövíse szívet tép!

Föld-e lakod vagy fenn az ég?
Ragyogj felém örök Hüség!
S virágra mint harmat ha húll,
Enyhítsd e kínt mely bennem dúl!

Petőfi Sándor - Láttál e a róna felett ...


Petőfi Sándor
Láttál-e a róna felett ...

Láttál-e a róna felett
Elszállni madársereget,
Ha rája lövének?
Igy szállnak az évek!
Egy pillanatig
Még hallani szárnysuhogásaikat,
Már a másikban alig
Kisérheti a szem a kétes utat,
Mely röptük iránya,
Melyet hasitottanak egyre rohanva;
És annakutána
Se' híre, se' hamva
Az egész karavánnak.
A messzeség
Ködében az ég
Felhőivel összefolyának.
S te állasz a néma, a puszta határon,
Tünődve: mi volt ez? való-e vagy álom?...

Fekete István - Bagoly


Fekete István
Bagoly

Buksifejû nagy nemzetség,
nincs rajtuk semmi ékesség.
Ám lényük titokzatos,
halál jöttét bizton tudják,
s az ablakon bekiáltják...
Gondolta rég' sok okos.

Szemük nagy, mint titkos lámpa,
mert a sötétben is látva
keresik az egeret;
faodút és tornyot lakják,
elsõ falatuk ott kapják
csupasz bagoly-gyerekek.

Nyárvégén már jól repülnek,
kútágason meg-megülnek,
szalmakazlat is lesik:
ha a földön pocok moccan,
vagy padláson dió koccan,
könnyű zsákmány ott esik.

Hangjuk nem szép... ne tagadjuk,
néha a fülünk bedugjuk,
olyan hátborzongató,
ámbár nem tudunk ítélni,
bagolyul velük beszélni,
hogy mi a szép és mi a jó.

Barátunk ők, mindahányan,
vadászgatva a határban
kígyót, békát, verebet,
éji lepkét, ganajtúrót,
fapusztító kéregfúrót,
s minden káros egyebet.

Eleget irtották őket,
okos, hasznos jótevőket,
míg kiderült az igaz,
hogy mind az ember barátja,
s aki bántja: az a gaz!

Heltai Jenő - Böjti románc


Heltai Jenő

Böjti románc

A bálterem egyik sötét zugában,
Ahol zsongásba vész a zeneszó,
Füledbe súgtam hízelegve, lágyan:
"Oh, légy enyém, szép rózsadominó!"


Kesztyűs kezecskéd tiltva fölemelted,
A legyező elfödte arcodat,
S halk csöndesen, mint tavaszi lehellet
Fülembe súgtad: "Nem, - már nem szabad.


Elhallgatott a zene is lassacskán,
A hegedűszó és a cimbalom,
A karneválnak vége van uracskám
Eljött a böjt, eljött az unalom.


Okos dolog lesz, hogyha nem erőltet
És megbocsát, ha haza hajtatok,
Nem élvezünk több pezsgőt, több befőttet,
A böjtben én is ájtatos vagyok.


Vagyok szemérmes, finom úriasszony
S gentlewoman bokától homlokig.
És bizony isten, szörnyen megharagszom,
Ha még tovább itt lábatlankodik.


Ha édes csókra volt az úrfi éhes,
Mért volt közömbös, mért volt lusta, rest,
Most már hamut hinthet a fejére édes
S egyék ha tetszik - ciberelevest."

Reményik Sándor - Megromlott hangszer


Reményik Sándor
Megromlott hangszer

Hiába minden, – egyre romlik
A lelkem: Isten hangszere.
A nyűtt idegek húr-hálózatán
Sátán vonója siklik, siklik,
S dallamtalan, kietlen hangzavar
Kavarog a nyomán.


Én Istenem, én Hangszer-készítőm,
És legfőbb Mesterem,
Te tudod: jót akartam,
Ne hagyj el engemet.
Ha máskép nem lehettem a Tied:
Az örökkévalóság szirtfalához
Vágd hozzá méltó haragodban
Méltatlan hangszered!

Müller Péter - Egy gyermek ...


Müller Péter

Egy gyermek születésekor látjuk, hogy egy hús-vér emberke kiharcolja magát az anyaölből, de hogy honnan jött, nem tudjuk. Fogalmunk sincs. Ma már ezt nem is kérdezzük. Meggyőzött minket a tudomány, hogy két öntudatlan sejt addig osztódott, míg egy ember lett belőlük. Amikor pedig meghal, látjuk, hogy itt hagyja a szánalmasan elaggott testét - de hogy hová ment, nem tudjuk. A mai ember úgy néz a halottra, mint egy autóra, mely nem működik már; a nagypapa olyan, mint egy öreg Trabant: leállt, mert nem lehet már hozzá alkatrészt kapni. Csodálkozol, hogy ilyen szemlélettel az életünk értelmetlen, a lelkünk szorongó és a szívünk boldogtalan?