Szomorúfűz - Távolba vész ...

Szomorúfűz

Távolba vész …

Fáradt, sebzett vagyok,

Életem lassan távolodik.

Egyedül, magányosan járok,

Örömpillanataim eltűnnek.

Emlékeim szívembe marnak,

Rózsáim csendben elhervadnak.

Te más vizeken evezel,

Kezed számomra elérhetetlen.

Börtönbe zártad lelked,

Föld és ég magához ölel.

Távolba vész minden szó,

Ránk boruló örök takaró.

Szalay László - Körbevesz

Szalay László

Körbevesz 

Amikor körbevesz
Nem tűnődsz
Vajon a darázs zümmögése
Állítja meg az időt
Vagy az idő hangol
Darázzsá egy
Parányi lényt
.
Mikor a diófa
Földre koppantja
Gyermekét
Nincs kétség
Hogy minden nemzedék
Megszeghetetlen törvény
Szabályára jár
.
Csendjében fürdet
Tudod, hogy élsz
.
Mi volt előbb
Te, vagy az
Ezerszirmú lét
Nem gondolsz rá
.
A mindenséggel
Roskadó világ
Nem ismer olcsó
Filozófiát
.
Vajon mi hajt, feszít
Hogy magyarázatokká
Elegyítsd
Ezt a csodát
.
Nem lenne jobb talán
Véréből szívni
S nyelni, csak nyelni
A csendillatú
Misztikát

Harcos Katalin - Csillagmezsgyéken

Harcos Katalin

Csillagmezsgyéken

Szíved dobbanása mellemben zakatol,
ízeid betöltik szomjas nyelvem...
pilláim mögött fölszikrázik valahol
s magával sodorva izzik bennem
a vágy és a szerelem.

Ma dús, éjbe-bújó álmaim kísérnek,
mosolyod ragyog a csendben énrám,
holdarcún dalol az éjszaka, s az égnek
sziporka fényei lesik mélán,
hogy árad a szerelem.

Lelked kalandos csillagmezsgyéken járva
kutatja létem minden zegzugát.
Feléd száguldó mohó érzelmek árja
felkínálja most testem templomát,
mert vágylak; jöjj, szerelem!

Fordul a föld, lásd, ölemben ring a világ...
ágaskodik már érted a vágyam.
Boldogság fényözöne ragyogjon ma rád,
tiéd a szívem és belezártan
a vágy és a szerelem.

Nagy István Attila - Kacagás

Nagy István Attila

Kacagás

amikor néma voltál a vágyban
mozdulatlan az ölelésben
a tetszhalott hallgatásnak
András volt a neve

amikor nem találtál magad mellett
s valahol másutt bolyongtál
annak a jelenléttelen csöndnek
András volt a neve

amikor hosszan szólt a telefon
s a szőnyegen szétszóródott a kártya
mert nem várhatott a hívás
annak a mindent feladó száguldásnak
András volt a neve

amikor újra és újra megtagadtál
elmenekültél a múltunk elől
s nem volt többé egyetlen szó sem
ami mellettem marasztalt volna
vége lett a szerelemnek:
az én nevemet kacagta a bánat

Balázs Danó Tímea - Az idő teljességének érkezése

Balázs Danó Tímea

Az idő teljességének érkezése

A
Lélek
az este
a testnek
e jövendőt
mondotta:- Most csak
hinned kell s majd mindezt
megérted, mikor eljön ideje az
értésnek.
Mert
ha
bízik a szerető szív, lát már a belső fül és a halló szem kinyílt,
létünk lassan összerakja parázsdarabkáit, míg lángra
nem lobban a túlsó part felett a tűzmozaik.
Útjára indult immár a Hit…

Fodor Ákos - Az élet úgyis ...

Fodor Ákos

Az élet úgyis mondja önmagát;
rohan a rohanás, árkon-bokron át.
- Ám, ha a Világ szólalhat meg benned:
állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.

.kaktusz - Gyógyszer az új ...

.kaktusz

Gyógyszer az új …

https://www.youtube.com/watch?v=UYjGBJklr_Y

 

Tudod arra gondoltam,
ha az állat tesz rosszat,
de a büntetés
nem érkezik azonnal,
később ő már nem tudja,
a bántásnak mi az oka,
és előfordul úgy is,
hogy tévedés történik,
a megtorlást az ártatlan kapja...
vétkezik az ember is,
legtöbbször az áldozata önmaga,
következmény nélkül

nem marad az se,
a büntetés hozzá is bekopogtat,
először még apró,

észrevehetetlen,
de már ott van,
s, ha a bűn folyamatos, akkor
a súlya egyre erősödik,
végül az egészség, a testé,
vagy a léleké látja a kárát...
akkor a beteg mindenkit,
vagy, csak hibáztatja
a szerencsétlen sorsát,
a segítséget orvostól, Istentől,
de mindenképpen mástól vár,
pedig gyógyszer lenne talán
egy új, egy egészséges élet
a testnek, avagy a léleknek.

2015. augusztus 28.

Csitáry-Hock Tamás - El Camino ...

Csitáry-Hock Tamás

El Camino…

Az Út. Amit annyian megjártak már. Talán többször is. Mert kerestek valamit. Valakit. Válaszokat, önmagukat. És itt találtak rá. Ezen a nehéz, próbákkal teli hosszú úton. Ahogy én is. Az Úton. De egy másikon. Mert nekem más az utam. Máshol, és más. Nekem Te vagy az Út, Kedves. Nehéz Út. Nagyon nehéz. Próbákkal, akadályokkal, tövisekkel. A hosszát pedig nem tudom. De mégis csodálatos Út. Csak így csodálatos. Naponta új csodákkal, felfedezésekkel, tanításokkal. És céllal.

Kun Magdolna - A hegedű hangja

Kun Magdolna

A hegedű hangja

Ma belegyűröm lelkem egy szívtépő dallamba,
s egy felsíró hangú hegedű leszek,
melynek vonójára tapad a világ fájdalma,
s húrjain könnyeznek szót az emberek.
Ma én zokogom el a folytonos szenvedést,
a ráncokba szakadt imaszavakat,
azokat a háton hordott korbácsnyomokat,
melyekre vércseppet hullat a kín s az indulat.
Ma én kérem Istent, adjon lelket azoknak,
kikből minden jóindulat végleg elveszett,
s kiknek nem számít testvér, sem anya, sem barát,
mert száműzték maguk mellől a szeretetüket.
Ma te dalolj helyettem kicsi hegedűm,
s tedd boldoggá néhány percre a nincsteleneket.
Szárítsd fel arcukról a rápergő könnyeket,
amik hosszú évek alatt rátelepedtek.
Add vissza hitüket a szétfoszlott reményt,
hozz ajkukra mosolyt, gyógyítsd a sebüket,
Ne engedd, hogy ártatlan gyermekek,
keservvel éljék a jövőt s az életet.
Mesélj, mesélj még kicsi hegedűm,
sírjon csak sírjon az-az elkoptatott húr,
szívet adjon annak is, kinek szíve helyén,
szeretet helyett gonoszság az úr.
Óvd a világot, én kicsi hegedűm
vigyázz lelkeddel minden koldust, árvát,
kik hideg napokon megfagyott kézzel,
térden csúszva ölelik Isten keresztfáját,

N. Horváth Péter - Vártán

N. Horváth Péter

Vártán

Hajad  Illatától  otthonos  még  párnám,

és  hiszem,  nem  csak  voltál,  de  leszel  még  velem,

túl  a  nekem  adott  földi  ígéreten;

s  én  kitartok  érted,  mint  őrszem  a  vártán.

Lyza - A Nap és a Hold ...

Lyza

A Nap és a Hold …

Te vagy a ragyogó Nap.
Én vagyok a sejtelmes Hold,
Mi ketten vagyunk, két égitest
akik soha nem egyesülnek,
csak egymás mellett keringenek.
Az élet fényét te adod,
nappal a sugarad ont
meleget.

Éjjel a tó vizén én lebegek.
Fátylam ezüstje hívogat,
de ajkad nem ejt rá szavakat.
Minden éjjel egy kicsit meghalok
paplanom a szikrázó csillagok.
Fényem a csobogó vizen táncol
Szerelmes szívem érted lángol.

Jóni Barna - A Természethez ...

Jóni Barna

A Természethez…

Tűzsugarakkal szűrt teli napfény,
láng lobogással - szél se suhan már
szembe tekergőn, szívre szivárvány
csendesül eső. Földi szerencsés
Csobban a kis tó, béka kuruttyol.
Nyelve kipattan száz szúnyog lábán,
szöcske ugorva átszeli ösvényt.
Kék-szita szárnyát megköti égre
festeni felhőt most csuda-kékre.
Hársfa ligetben harsog az illat.
Megtelítődik este a tisztás.
Holdja ligetnek hív szerelemre,
csábít az éjjel.
Csillagok aprók!Meg sose számold!
Csak szerelemben összefonódva
várni a reggelt, felkelő Napnak
szembe köszönni. Földre borulva
áldani Téged, mert gyönyörű vagy!
Szó, nem elég már. Zárj be magadba!

Horváth Ilona - Sodrásban

Horváth Ilona /Hanoli/

Sodrásban

Fekete porfelhő örvényt hozott
vad erővel tombolt, dobolt,
háztetőt tépett,
madárfészket repített,
lógtak a vezetékek,
nyöszörgő fa ága szakadt,
ezer sebből vérzett
a természet
önpusztító végzet
nem ismert kegyelmet,
s a mindenek felett uralkodó
ember egyre zsugorodott,
jajkiáltása az örvénybe hullott,
sodródott,
valósággá vált rémálmot élt át,
mintha katasztrófafilm szereplője volna,
s arra várt,
a rendező leállítja a forgatást,
de nem
a film forgott tovább…

Szijártó Péter - Mennyi szépség

Szijártó Péter

Mennyi szépség 

boldog vagyok, megleltelek
tenyerembe temettelek
mennyi foltok
mennyi hibák
de lett egy apró
örök világ közöttünk…
s hogyha eljő majd a vége
ki megy kihez vendégségbe?

a fejemben van egy könyvtár..
tudja, aki tudja, volt már...
kincs ez, mondják
arany teher
de költeni ó
senki se mer belőle…
ezt is onnan loptam, cetli
versnek lenni mit kell tenni?

csillagkorpa, csókostor..
elszerettél…nemjókor
ajándék lett
az életem
vissza már nem
cserélhetem minek az
amit érzek édes késhegy
ilyen soha nem lesz mégegy!

jajgatok ám nincsen hangom
eladtam már, fáj, de pardon
ez nem panasz
ez gondolat
ez nem is könny
csak mosogat a szemem…
számolom hát ,amíg van még
mennyi szépség mennyi szépség!

Maczkó Edit - Vadvirágok

Maczkó Edit

Vadvirágok

szavak szavak kérő szavak

kopott kabát hónom alatt

vállamon is kopott a sál

szürke napok emléke vár

szavak szavak óvó szavak

feslett világ talpam alatt

fejem fölött rongyos égbolt

lelkemen rőt száraz vérfolt

milyen élet milyen világ

nem értjük meg egymás szavát

az emberek vadvirágok

meleg van de varjú károg.

Szomorúfűz - Ritmust dobol ...

Szomorúfűz

Ritmust dobol …

Diktál a szívem, gyónva az éjnek.

Riadtan ébredek álmaimból

Fényt villant a hajnal – nyitja szemét.

A csendes házak életre dobbannak

Mozdulnak, kúsznak a neszek.

Kinyílik a reggel, felragyog a remény.

Szétáradnak a madár trillák.

 Arany sugarak ölelnek át.

Szívem ritmust dobol a messzeséggel

Őri István - Mese-mese mátka

Őri István

Mese-mese mátka

Mese-mese mátka
ezüst hajú lányka
szellők szárnyán lépked
virágszirmot tépked
megszámolja mindet
szereti, mint kincset
gyöngy ajkával rá lehel
szirmok hada útra kel
száll, száll, messze száll
addig, amíg rád talál
ha megtalál, reád száll
alvó szemed betakarja
tündér-arcod elringatja
édes álmot énekel
ha kérdezed, megfelel
sétál veled mezőn, réten
gombát szedtek erdő szélen
nem hagy el ő nappal, s éjjel
versenyre kel nyárral, téllel
vigyáz reád, hűen követ
elmenőben, s haza jövet
szomorodban megvigasztal
ha már mennél, jól marasztal
én küldtem őt hozzád, Kedves
messze a világba
én szívem az, ‘mit látsz:
az ezüst hajú lányka.

Ihász-Kovács Éva - Akvarell

Ihász-Kovács Éva

Akvarell

Micsoda poligám nyár:
háremei a kertek,
s a vízesések közt
támadó facsoportok.
Ma még a rózsáért reszket,
holnapra minden dália övé lesz,
minden éjszaka mással boldog,
az avarpaplan reggelre verítékes.
Érett testű mezőt vetkőztet,
most hullanak a vetések,
aranyruhái a triplonredők,
oda a lapulevél-fodor,
s mint egy megsárgult metafóra
megint egy rózsa zuhan:
percek máglyáin Jeanne Darc.
Arc, a lány, a szűz, aki bízott
olyan istenben, olyan hitben,
ahol mindenki fedhetetlen, és
hangokat hallott, hogy mindig,
és hangokat hallott, hogy érte,
de ki van érte, mikor a nyár
máglyáin fekszik, megégve…

Amikor visszanéz a rózsa-
a hullásban is ismerős bokorra,
csak annyit lát,
hogy rózsabokra lángot vet:
szánalmas Savanaróla.

WINO - Az éj

WINO

Az éj

Az éj sötétjébe, szívek tengerébe,
Volt egy álmom, viharos messzeségbe.
Aztán egy ugrással, irány félhomályba,
Vad álmoknak ugye, nincs határa.

Ráadásul, csodák kapuja sincs zárva,
Mely mögött lelkem, boldogságra rá találna.
Odaadnák magamból mindent neked,
Ha visszakaphatnám szerelmedet.

De könnyes szemem nem ezt látja
Így marad, életem, nagy vágy álma.
Magamhoz térve, bámulok ismét a messzeségbe,
Ahol gyönyörű arcod rajzolódik ki a fénybe.

Nagy Ilona - Átfestem az eget

Nagy Ilona

Átfestem az eget

Gyermekként álmaim felhőkre festettem,
ott bóklásznak most is az ég kék tengerén,
kevés egy élet, hogy újra megkeressem,
oly sok álom bújik tollfelhők peremén.

Hittem, a bárányok mindig visszatérnek,
s átszínezik újra lenkékre az eget...
minden pillanatra adhassanak szépet,
s ne kelljen keresnem... kapjam az édeset.

Mikor fáradt vagyok, s felnézek az égre,
még patyolatszűz álmok eveznek fölém,
felismerem mind, hisz én írtam az égbe...
s könny szökik szemembe, hogy nem lehet enyém.

Mától új ecsetet fogok a kezembe,
széjjeltépem régi, földbarna láncaim,
átfestem az eget azúrkék remekre,
és hattyúfehérek lesznek majd vágyaim.

Napkorong vigyáz rám aranyló kacajjal,
bíborhajnal ébreszt mindegyik reggelen,
parázsnarancs ingben int búcsút a nappal,
s mélykék bársony simít... tűzforró éjjelen.

László - Melletted alszom el

László

Melletted alszom el

Fölriadok még éjszaka
Mikor két csillag összekoccan,
Közelebb húzom magamhoz paplanom,
Figyelek némán, de semmi sem moccan.
Megrezdülnek bennem emlékeink percei,
Morcos kis arcod párnádba gyűröd,
A szatén kidobja tested íveit. Csodállak.
Észre sem veszem és szívom magamba
Az általad préselt oxigént, eggyé válok veled
Minden levegővételeddel. Finom hajkoronád
Arcomra omlik, a reluxa résein át belopóddz
A csacska Hold és játszik veled… pajkos bújócskát
Az éji ráncaid között. Csendes feszülten figyellek,
Védtelen vagy. Féltelek. Ölelő karjaim közt álmodsz
Gyermeteg, néha felriadsz és megcsillan a holnap
Szemed íriszén. Öntudatlan mosolyra húzod édes ajkaid…
Visszasimogatlak álmodba s lassan a vén Nap aranya
Váltja az ezüst Holdat.

Szakáli Anna - Az én szeretetem

Szakáli Anna

Az én szeretetem

Szeretet a szépnek
csillagfényes égnek,
a gyönyörű létnek,
a nagy Mindenségnek.

Szeretet a múltnak,
a gyötrelmes mának,
az idővirágnak,
boldog Elmúlásnak.

Szeretet a Földnek,
a búzamezőnek,
szőlő vesszőjének,
boldog Jövendőnek.

Szeretet a víznek,
földi éltetőnknek,
élet szülőjének,
élet Bölcsőjének.

Szeretet a jóknak,
a valóban jóknak,
a szerető szónak,
a Mindenhatónak.

Szeretet anyánknak,
szeretet apánknak,
belőlük fakadó
élet Hajtásának.

.kaktusz - A valóságtól ...

.kaktusz

A valóságtól …

https://www.youtube.com/watch?v=KZFdkwsee8c

Tudod arra gondoltam,
messze került az a valóságtól,
aki hiszi azt,
hogy az embert teszi a ruha,
hogy szakadt holmiban
valaki nem érhet aranyat...
de távol van még akkor is,
amikor eljut a test imádásáig,
mikor azt képzeli,
hogy az az Isten,
és fényévnyire van az is,
aki hirdeti,
hogy az ép test és az ép lélek
egymásnak következménye:
átbillenthet a mérleg,
imádhatja valaki a testét,
miközben
elhanyagolja a lelkét...
és messze jutott az,
aki azt gondolja,
ha elszakad, ha beteg a test,
akkor az egész beteg,
és nem csupán
az egésznek egy fontos,
de nem a legfontosabb része:
mert kell a kabát a hideg ellen
és kell a test,
hogy ölelhető legyen az ember...
de a legfontosabb rész
mégiscsak a lélek
hogy az egészséges, erős legyen,
ha az ellenálló képességét a szeretet segíti,
akkor a kabáttalanságot is
könnyebb elviseli:
de, ha a lélekben
oroszlánerő nincs,
nincs, ami az embert
embernek megtartsa.

2015. január 16.

Grimm Pálffy Piroska - Ha keresel ...

Grimm Pálffy Piroska

Ha keresel …

A könnyeim mind elsírtam,

csodálkozom hogy kibírtam!

Nefelejts-rét virul a szívemen.

Ápolom, dédelgetem,

megbocsájtani nem tudom sohasem,

Művész-sorsom terhét lázadón viselem és vádolón.

Már nem vagyok ismeretlen, rámismer

a Világ, a Hon.

Már sajnálnak sokan. Nagyon.

Varrott Meséim már Halhatatlanok,

mesélnek helyettem.

Ha keresel rámtalálsz a Bánatban,

a Szenvedésben,

az őszi napsütésben, a síró éjben

hol elkajtatok.

Már nem keresem a Boldogságot,

már nem találom sehol.

Kis árva virág, lehulló levél, csupasz faág,

eső-csepp fodrában rám találsz, Te vársz.

A magyar mezőkön, szétnéz ezer szem,

sír a délibáb. A szőke árvalány-haj fájón.

A Jó jutalmát elnyeri egyszer,

Büszke leszek, hogy itt születtem,

itt ezen a tájon...