Antalfy István - Szép volt -e?

Antalfy István

Szép volt-e?

Egy élet vége táján,
hisz véget ér a pályám,
valamit szólni kéne:
az élet vajon – szép-e?

Én eskü alatt vallom
(bár este lett az alkony)
ezernyi mázsa-terhe
rakódott szívre, testre,

mégis, magamat kérdve,
nem azt kérdezem: szép-e?
Szép volt-e, amit éltem?
Mert az élet volt értem,
nem én az életért! Nem!

Talán magam sem értem…!

Antalfy István Valaki fél ...

Antalfy István

Valaki fél…

http://youtu.be/NIC7g0YUdgs

Valaki fut az utcán.
Valaki talán menekül.
Valaki fél
– vagy csak elkésett valahonnan,
de éjszaka van,
késő éjszaka, fénytelen,
és talán kegyetlen is,

valaki fél,
valaki elfutott az utcán,
éji sötét van,
és menekül valaki
– talán mint én,
csak önmaga elől…?

Antalfy István - Egyszeri kaland

Antalfy István

 Egyszeri kaland

Az élet egyszeri kaland,
aréna, vagy cirkuszporond.
kinek mi jár, kinek mi jut,
aranypalást, vagy ócska rongy,
jó- vagy balsors, harc küzdelem,
vagy boldog élet-folyamat,
poklok-pokla vagy fényözön…?
Kastély, vagy betört kirakat?
Honnan indul, és hova ér,
és mit adhat a cím, a rang?
Egyszer mindennek vége lesz.
Az élet- egyszeri kaland…

Antalfy István - Virágzanak a magnóliák

Antalfy István

Virágzanak a magnóliák.

Hol szemetelő,húst esőben
bontakozott ezernyi virág,
a botanikus kertben immár
virágzanak a magnóliák.

Akkor is sötét volt az ég.
A fellegek fenn csúnya lilák.
a botanikus kertben akkor
még nem nyíltak a magnóliák.

Akkor, a könnyező esőben
ott sétálgatott két vén diák.
Akkor még nem nyíltak, de most már
virágzanak a magnóliák....

Antalfy István - Az én Miatyánkom

Antalfy István

Az én Miatyánkom

Atyám! Atyám vagy, én a gyermeked!
Add, hogy fohászként mondjam ki neved,
Add, hogy szeresselek hűen, nagyon,
Légy nekem több, mint bármi jutalom,
Légy egyszerűen az én jó Atyám,
Minden lépésemen vigyázz reám,
Adj tanácsot, ha problémák között
Erőtlenül, ezerszer felnyögök,
Adj fényt, ha sötétben eltévedek,
Add, hogy ne zúgolódjam ellened.

Az élet bármily fájó és komor,
Legyen bármily szükség, ínség, nyomor,
Ha nagyon fáj, hogy egyedül vagyok,
Te tedd széppé a fénytelen napot,
Terítsd aranypalástodat reám,
Feledd el minden bűnömet, Atyám!

Adj erőt, ha harcban lankadok,
Légy hű társam, ha úton vagyok,
Taníts imádkozni, mint gyermeked…
Adj hű szívet, amely téged szeret,
Te ébressz és Te altass este el,
Légy vendégem, ha szívem ünnepel,
Légy barátom, ha nagyon víg vagyok,
Légy tanítóm, kitől tanulhatok,
Légy jó atyám, ki engem szeret,
S én legyek jó, hű, igaz gyermeked.

Antalfy István - Színesedik a világ

Antalfy István

Színesedik a világ

Az áprilisi napsütésben
Színes, vidám lett a világ,
És tegnap – vagy még a múlt héten? –
Már kikeltek a kislibák.

A patak vize fodrozódik,
Ha átszalad rajta a szél,
A nyírfa csendes susogással
A távozó télről mesél.

A rigó füttye messze hallik,
- ők ébresztették a napot –
A rét örül, hogy újra zöldül,
S hogy annyi virágot kapott.

Igen, az április – bolondos,
Szeleburdi, napos-havas,
Mikor éppen milyen a kedve,
De ez már biztosan – tavasz!

Antalfy István - Nem hiába ...

Antalfy István

Nem hiába…

Talán mégsem hiába éltem,

adtam valamit a világnak,

talán lehettem egy a „sokból”

s nem az voltam, aminek láttak.

A lépcsőn már lefelé lépek,

még bot nélkül, csak lelki-bottal,

megmásul bennem ezer emlék,

és anyám méhéből hozott dal

Adtam egy életen keresztül

amit adhattam, verseimnek

szavát, sorát, szakaszát, rímét,

miket hittek, vagy el nem hittek.

Talán mégsem éltem hiába,

virágport hintettem a szélbe,

de, mi érdem, nem érdemem volt,

két ember áldott öröksége.

Talán nem is hiába éltem,

valakinek velem volt terve,

bárha a szél mögöttem tombol,

hogy nyomomat is elseperje.

Antalfy István - Tél volt

Antalfy István

Tél volt

Megláttalak kislány voltál, csicsergő,
Meglátott, rólad álmodott az erdő.
Kezed megfogtam. Meleg volt picinyke...
Az ágra röppent egy kiváncsi cinke.
A tél szebb volt sok fényes tavasznál.
Kezem megfogtad, s mellettem maradtál.
Szemedbe néztem: ott fénylett a tenger.
Partjára ültem nagy nehéz szívemmel.

Antalfy István - Ha már vagyok ...

Antalfy István

Ha már vagyok…

Ha már lettem (hiszen születtem),

nem én akartam, más akarta.

Nem jöhetek, és más se jöjjön

énmiattam soha , zavarba.

Lettem, vagyok. Még . ( Ugyan , meddig?)

Kérdem, nem kérdem. Mennyi jóban

részesültem, egy egész  élet

során. – ( Mindenben mennyi jó van!)

Ha jónak láttam, látom élet-

hosszan, most, már kiállok érte,

feledve sok ezernyi rosszat,

ember előtt nem hulltam térdre.

Szeretnem, csalódnom is  ,, kellett”

(szívet kaptam, mint minden ember)

Mert  ,, lettem” úgy próbáltam élni,

mást ne csaljak szeretetemmel.

Vágy és valóság, ha közel volt,

jó és szép volt, s ha messze távol,

nem átkozódtam, szomorúan

léptem el sorsom igazától.

Antalfy István - Ki a hős?

Antalfy István

Ki a hős ?

https://m.youtube.com/watch?v=icYGMhbn_-g

Ki a hős, és ki hősebb?
Megbántott téged a világ,
- talán nem akarattal -
de fájó seb keletkezett,
s nincs, ami megvigasztal.

És ha van is vigasztalás,
mit ér lelked sebének?
A gyógyír - talán egy ima,
vagy épp egy hálaének...?

De Te haragudni se tudsz,
(a Nap se tud nem sütni!)
szelídséged nem engedi,
hogy' tudnál visszaütni?
Megsérült önérzeted is,
a világ meglopott!
Te mégis - magadat vádolod!

Antalfy István - Életem ősze

Antalfy István

Életem ősze

Életem ősze - (vagy tele tán?)
De szép ősz. (És ha tél, az is!)
Nem pattog ostor, a bakon
nem ül mogorva kocsis,
és felsegít és lesegít
valaki,
és ha mindezt
csak álmodom, se baj, de hull
- mint ősszel szokásos - a lomb,
És eszembe jut Anyám,
mint szeretett, és mint dicsért!
És jól esett.
Hiú vagyok...

Nyaram elmúlt, az őszöm is
bizonyosan már elhagyott,
de még a tél!
De még a ma!
...A holnap már bizonytalan...

És úgy érzem, most igazán
szívemben nagy - nagy béke van.
Akinek jár köszönetem,
minden nap meg is köszönöm,
ma is megtettem.
Jó Veled!
Talán egyetlen örömöm.

Antalfy István - Ősz volt

Antalfy István

Ősz volt

Ahol a hűvös iroda-szoba

,, lakója” engem

hogy - nem  ,,megtalált”

egy  vers, amit önzetlenül,

és talán érdemtelenül is

valahol   ,, megcsodált”

most  már…

nem tudom, nem  lehet

feledni, soha. Nem!

Valaki várta versemet,

valaki kérte könyvemet,

szeptember volt.

Különös ősz.

Kedves emléke

meg-meglátogat

s ha percekre is,

nálam elidőz…

Antalfy István - Távol

Antalfy István

Távol

https://m.youtube.com/watch?v=SewyslIyVJg

Életem túlsó oldaláról
átívelnek a fényjelek,
felfogja az emlékezet,
mit a szeretet behatárol.

Az ősz, a tél, megérkezett,
a percek a tavaszból, nyárból,
lehetek a világon bárhol,
keresek egy idézetet.

Egyet, mit csak én érthetek,
- akárkit meg nem kérdhetek -
nem tud szivem igazáról.

Csak az mondhat ítéletet,
- a világtól ugyanily távol -
aki az árban velem gázol.