Sík Sándor - Hegyorom és fátyolfű

Sík Sándor

Hegyorom és fátyolfű

Körülöttem szeszélyes kőtitánok:
Izzó szürkén a Dolomitok állnak.
A Sella óriási orgonája
Fölénekel az ég felé.
Körülzümmög a vadszegfű arája:
Egy igénytelen pici méh.

A gleccserek sugárzó fénymezői
Messziről hívnak: menni, menni, nőni.
A fátyolfű sugalmas erdejében
Úgy zsong az élet, úgy nyüzsög;
Majd szíve szakad igyekezetében,
Úgy zöng egy szerelmes tücsök.

Ó Istenem, ha volna százezernyi
Karom, ezt a szépséget átölelni!
Vagy mint szeráfnak, énekelni hangom,
Bezengni ég-föld közt a tért!
Fejem ringó fűszál tövébe hajtom
S megcsókolok egy pipitért.

Sík Sándor - Kettős szivárvány

Sík Sándor

Kettős szivárvány

Elült a zápor, elnyugodott a szél,
Felhő-barlangok tömbjei omlanak,
    S a hegy dicsőült homlokáról
        Felkel a nap biboros korongja.

Jöjj, nézz a napba, nézd: csupa láng, csupa
Szépségig-érett végig-elég öröm,
    Pedig már fonja szemfedőjét
        A konok ég könyörtelen ujja.

De ő nem bánja; mit neki éjszaka,
Mit a halál is! Él, amig él, ragyog
    S szépsége édes aranyával
        Önti el a keserű világot.

Nézd, nézd a felhők mámoros ünnepét,
A szépség színes templomi zászlait
    Hogy lengetik, hogy bontogatják
        Tornyosodó meseváraikból.

Nézd a szivárványt: kétfonatú öve
Kétszer karolja át a kitárt eget!
    Nézd, és öleld, öleld, halálig,
        Ezt a szegény gyönyörű világot!

Sík Sándor - A fehér koszorúk titka

Sík Sándor

A fehér koszorúk titka

 https://www.youtube.com/watch?v=HosrOYtKqg8

Soha-soha még ilyen éjszakát!

A tele-hold fönnjár az égen.
Fehéren,
Ezüstfehéren,
Némafehéren hinti sugarát.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Harmatos füvön, holdas úton,
Mi hárman,
Hulló sugárban, fehér sugárban,
Fehér ruhában, szótalan,
Én és az öcsém és a húgom,
Mi megyünk, a harmatos úton,
Holdas füvön, hallgató réten át.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Most másként látom az egész világot.
Most látok.
Jaj, tudjátok: az élet ez az út,
Amit most járunk, kéz a kézbe, hárman,
Fényben, fehérben, hűvös holdsugárban,
Sugárban, amely hallgat és hazug.
Most látok.
Jaj, testvérek, most mindent látok:
A fejünkön fehér fénykoszorút,
Hűs holdsugárból sápadt koronát.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Megfogta szemem a látó-igézet.
És nézek,
Csak egyre nézek, némulva nézek.
És most mindent, minden titkot megérzek.
Tudom: az egyik koszorú az élet.
És most sírok, és mind, mind kitalálom:
A másik koszorú az álom.
És tudom, és a könnyem is megáll:
A harmadik koszorú a halál.
Jaj, dobjuk el a hideg koronát!

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Most felhők folyják a holdat körül.
Testvérek,
Most eltűnt mind a három.
És most nem tudom: a három közül
Melyik koszorú volt az élet,
És melyik volt az álom,
És nem tudom, melyik volt a halál?

A harmat hull. A hold hallgatva száll.

Hallgatva száll a kékmosolyos égen.
Fehéren,
Ezüstfehéren,
Némafehéren hinti sugarát.

Soha-soha még ilyen éjszakát!

Sík Sándor - Ködös vizek fölött

Sík Sándor

Ködös vizek fölött

 

Fövenyes part szirtfoka mellett
Hányja sebes hab ladikom.
Repeső, friss tengeri szellet
Hívón suhog a habokon.
Hányja sebes hab ladikom,
Az ormokról köd integet,
S köd vonja sötétbe előttem
Az ismeretlen vizeket.

Hajlongnak a parti virágok,
Dal csendül a kertben amott.
De én a hű hajóba szállok
S a vak vizekre suhanok.
Dal csendül a kertben amott,
De ott künn a vihar dalol.
Ez kell nekem. Ki a vizekre,
Ahol a mélyek mélye forr!

Elindulok. Nem nézek vissza.
Átkozott, aki visszanéz.
Lelkem a szél dalait issza,
Enyém a víz, enyém a vész.
Átkozott, aki visszanéz!
Örvények árja kell nekem.
A mélyre, a mélyre, a mélyre
Suhanok, szállok sebesen.

Mindegy, akármi vár az árban,
Ha napsütés, ha viharok.
Megfürdöm a tüzes sugárban,
A széllel versenyt dalolok.
Ha napsütés, ha viharok,
Szemem a végtelenbe vész.
Kezem a kormányrúdra tettem:
Átkozott, aki visszanéz!

Sík Sándor - Ejhaj, hóvirág!

Sík Sándor

Ejhaj, hóvirág!

 https://www.youtube.com/watch?v=drXBMXkgo7s

Ejhaj, hóvirág!
Lesz még egyszer jóvilág,
Február ha fáj is.
Bárhogy bőg a bőjti szél,
Mégis benne jődögél
S mézzel jő a május.

Ejhaj, hóvirág!
Ez a világ jó világ,
Rajt az Isten ujja.
Mégis egyik fancsalog,
Másik meg az angyalok
Furulyáját fújja.

Ejhaj, hóvirág!
Fogsz te is még glóriát
Énekelni lelkem!
Téli hó, vagy nyári nap:
Így is, úgy is gazdagabb
Termőbb lesz a telkem.

Sík Sándor - Karácsonyi álom

Sík Sándor

Karácsonyi álom

Magyar karácsony fekete-fakója
És minden, ami mostani, múljon,
Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,
Csillagos álom pelyhes takarója.
Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben
Kicsike Jézus megszületett.
Szép Szűz Mária, egek ékessége,
Mi bűnös lelkünk egy édessége
Csókkal hajol a jászolka tövébe,
Kicsi Jézuskára rájanevet.
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog
Csilló levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk dalolnak angyali karok.

„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség, békesség földön az embernek!”

Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus,
Panaszkodjunk-e teneked?
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,
Hiszen te jól tudsz mindeneket!
S te, fényes szép angyalsereg,
A békességet is ismered!
A békesség – te jól tudod, – meleg cipő:
És édesanyja a bánsági búza.
A békesség a nagy hegyek nyugalma:
És homlokukat a Tátra koszorúzza.

A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:
De máshol még nem látják szegény magyar szemek,
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,
A békesség a kassai harangszó,
S a székely falukon a pásztorok miséje
Kétszerte szent!…
Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus,
Tedd, hogy legyen békesség idelent!

Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,
Békesség a földön, békesség, békesség
Szegény magyaroknak.

https://www.youtube.com/watch?v=2s_cHHBid1s

Sík Sándor - Emlékezés az otthoniakra

Sík Sándor

Emlékezés az otthoniakra

 https://www.youtube.com/watch?v=HosrOYtKqg8

A nevükre aranyos napfény
Ragyogja be mindig a lelkem.

Sokszor-sokszor gondolok rájuk,
S mindig mosolyos dallal telten.
És mindig újak énnekem.

Sokszor, mikor ködös az alkony,
Sokszor, mikor könnyes az este:
Suhogva bont szárnyat a lelkem
És suhanón száll messze-messze.
Olyankor hozzájuk megyek.

Hangtalan-halkan odalépek.
Olyankor elnémul az ajkuk,
És félig-sejtett sejtelemképp
Reszket a lámpa fénye rajtuk.
És nem tudják, hogy ott vagyok.

Olyankor megrebben a lelkük,
Mint halk szellőn fodra a tónak.
Valahogy a lelkemet érzik,
S nem is tudják, hogy rám gondolnak,
Csak összeragyog a szemük.

Nem is tudják, hogy láttam őket,
Nem is tudják, hogy köztük jártam,
Hogy megfürdöttem a lelkükben:
Gyümölcsillatú napsugárban.
S hogy csupa illat a szobám.

Sík Sándor - Bocsássatok meg

Sík Sándor

Bocsássatok meg

Bocsássatok meg énnekem, ti nagy hegyek,
    Ki ma vagyok és holnap elmegyek,
És szél se fújja többé lábaim porát,
    Bocsássátok meg gőgöm mámorát,
Hogy úgy merek eszmét cserélni véletek,
    Mint egyenrangú kistestvéretek,
S úgy hallgatom kegyelmes hallgatásotok,
    Mint akik közt bizalmas egy titok.

Mert egy-egy ilyen méltóságos estelen,
    Mikor az emberzajgás elpihen,
És mintha zöld-arany dicsfényben fürdenék
    Magam is, mint a néma völgyfenék
És túlnan a bozontos cserfalomb sörény
    A Kékes álmos oroszlánfején,
Ilyenkor bennem egy szelíd húr megsajog:
    Sejtem, tudom, érzem: itthon vagyok.

És lassan-lassan bennem is, mint odalent
    Eluralkodik az erdei csend,
Elernyedeznek mellemet szorítani
    Lidérceim jégkörmös ujjai,
Elalszik minden, nyugtalanság, büszkeség,
    Az öntudatnak már csak annyi üszke ég,
Amennyivel a nagy hegyormok nézhetik
    A furcsa felhők szép játékait.

Sík Sándor - Csavargó szellő

Sík Sándor

Csavargó szellő

Csavargó szellő átszalad
A mit sem sejtő fák alatt.
    Jön és suhog
  És ríkatja a lombokat.

A lankadt elmén átszalad
Egy-egy gazdátlan gondolat.
    Már itt se volt,
  De fölveri a gondokat.

Bólonganak a levelek,
Mint ölben álmos kisgyerek.
    De fut a szél,
  S a bánat róluk lepereg.

Nem így a gond, nem így a gond:
Az elme - fázó fűzfalomb -
    Nem tudja mért,
    Nem tudja min,
  Csak elborong, csak elborong.

Sík Sándor - Nyárvégi reggel

Sík Sándor
Nyárvégi reggel

https://www.youtube.com/watch?v=xGysIVGq6Jk

Aranyporos nyárvégi reggel,
Gyomlálsz a kertben szorgalmas kezekkel.
Pedig a nyár
Lassan lejár.
A kardliliom kardja hegye sárgul.
Hull a szirom az öntözött virágrul;
Lassan elkezdi csomagolni már
Zöld poggyászát a fák alatt a nyár.

Nyár, szép arany nyár, jó meleg,
Engedd, hogy szépen kérjelek,
Csak egy nagyon nagyon picit
Lassítsd lehellet lépteid,
Hadd hallgassuk még egy picinykét
A vadgalambot meg a cinkét,
Hadd ültetünk még egynehány
Margarétát meg tulipánt.

Hadd legyen még egy csepp nyarunk,
Gyomlálni kócos udvarunk,
Fáradt szívünkbe gyűjteni,
Ami a nyárban isteni,
Hogy ködöt, esőt megelőzve
Suhannánk át a sárga őszbe,
A sárga csendbe,
Magunk körül piros tavaszt teremtve.

Sík Sándor - Sóhajtás a felhők után

Sík Sándor

Sóhajtás a felhők után

Hegyek hátán járdogálok,
Üldögélek, meditálok.
A világból kiszakadtam,
Kék fölöttem, zöld alattam.
Bár közéje illeném!

Csupa lanka fenyvest látok,
Tengertáncos hegyvilágot. 

 Csupa hullám, csupa dallam!
Ami nincs is, belehallom,
Ami fáj is, muzsikál.

Fürge könnyű fellegárnyak
Erre jönnek, tovaszállnak.
Hej de volna szállni kedvem!
Nézem őket irigykedve,
Mint a sárga repceföld.

Ó hogy int a tarka távol:
El a bűnös, buta mából!
Zsibbadt lelkem ó hogy lendül,
Föl a kötőfék jelenbül,
Mely kemény húsomba vág!

Felszökellni, köteletlen,
Merre zsong az ismeretlen,
Szállni, nőni, föl a fölbe,
Elsimulni amaz Ölbe,
Amely egyre hívogat!

Ott, az Ölben elpihenni!
Aztán újra visszalenni,
S mindenkinek, kéretetlen,
Odatárni meleg mellem,
Mint a jóságos hegyek!

Sík Sándor - A keresztúton

Sík Sándor

A keresztúton

https://www.youtube.com/watch?v=C_KYhUXIm0Q

Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.

Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.

Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.

A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,

Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.

Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,

Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!

Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!

Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!

Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.

Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.

Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.

Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,

Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.

Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!

Sík Sándor - Mint fű a szélben

Sík Sándor

Mint a fű a szélben

Könnyű felhők fenn az égen,
Mondjátok meg,
Merre volna mehetnékem?

Bárányfelhők, aprószentek,
Mondjátok meg,
Honnan jöttök, hova mentek?

Jődögéltek, mendegéltek.
Mondjátok meg,
Mért, hogy annyit kérdegélek?

Mért nem tudok ülni szépen,
Lengedezni
Szótlanul, mint fű a szélben?

Erre hintál, arra hintál,
Sorsán túlra
Kerekedni nem kalimpál.

Szőke pihés csepp fűszálam,
Ó be szép vagy,
Ó be nagyon bölcsebb nálam!

Sík Sándor - Februári napsugár

Sík Sándor

Februári napsugár

Az ablak sarkán nézd ezt a tenyérnyi
Csiklandozó napsugarat.
Hogy fészkelődik: hol tudna beférni
A fekete papír alatt.

Oly félénken próbálkozik szegényke,
Olyan szemérmes, oly riadt
És bűntudatos: bocsánatot kérne
A hosszú, hosszú tél miatt.

Jöjj, kicsikém, nézd, két sarkig kitárom
Ölelésedre ablakom.
Ezen a dermedt városi kopáron
Melegecskédet szomjazom.

Jöjj, testvérkém, te nem vagy bűnös benne,
És én is ártatlan vagyok!
Jaj, ez a rossz föld paradicsom lenne...
Engedjétek be a napot!

Sík Sándor - Fehér mezők; - Téli áhítat

Sík Sándor

Fehér mezők

Itt sárba fúl a fehérfátylú tél.
Itt rút lucsok les a hulló pihére.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.
Fehér, fehér, minden, amerre látok.
Hóköntösű, nagy, hallgató mezők.
Kóbor szelek járják a hóvilágot.
Sok dudorászó, füttyös, fürge szél.
A nap szikrát vet a patak jegére.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.
Hűsfényű, hideg, holdas éjszakákon
A föld egy néma, óriási alvó,
A hold egy fényes, ígéretes álom.
Minden halott, és mégis minden él.
Alvó világok. Csírázó világok.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.
A hómezők nagy titkokról dalolnak.
Az ő daluk az erő és a szépség,
Az ő daluk a tegnap és a holnap.
A hómezőkön halkkal jár a tél,
Csendes dalokkal, hamiskás mosollyal,
Oda vágyom, ahol a hó fehér.

*

Téli áhitat

Csendesen, botfülű vonat!
A szakrális lepel alatt
Piheg a téli Balaton.
Fehér áhitattal köszöntsük,
Mint a csilingelő ezüst kösöntyűk
A felnyújtott jegenyegallyakon.
Csak ez, csak ez van, - nincs se vér, se bomba,
Nincs katakomba,
Csak a szépség van, ez a hófehér,
Vonat, egy percre türtőztesd a lángod,
Hadd sírok el egy sajgó Miatyánkot
A szépséggyilkos emberért!

Sík Sándor - Esti dal

Sík Sándor

Esti dal

Alszik a kert, eljött az este,
Az ég fehér és bánatos.
Az égből bús, magányos álmok
Aranyló méze harmatoz.

A házból, zsongó lombon át,
Halk zongoraszó kilopózik.
A zene zengő vizein
A lelkem némán ringatózik.

Víg dallam, csengő kacagás.
Hallgatom, némán, komolyan.
Csak tíz lépés! és - boldog Isten!
Mindez oly messze, messze van!

Egy ember jön a ház előtt,
Az ajkán pajkos, könnyű nóta.
Istenem! mintha jönne már
Hosszú, nagy, terhes évek óta.

Jön, hosszú terhes évek óta,
És én oly rég, oly rég lesem.
Jön felém, amióta élek,
És el nem érhet sohasem.

Oly messze-messze minden, minden!
Az éjszaka ölel körül.
És én fölállok, egyenesen,
A súlyos éjben, egyedül.

Sík Sándor - Őszi fecske

Sík Sándor

Őszi fecske

Mit is mondjak, mit is kérnék,
Serpenyőmbe ha mi fér még?
    Én Istenem,
  Egy keveset még elélnék.

Élnék, amint mások élnek,
Rendes népek, jámbor vének,
    Én Istenem,
  Mint a jó lelki szegények.

Csak a mái napot kérem,
Akár vízen és kenyéren,
    Én Istenem, -
  Holnap is úgy, ha megérem.

Tapsoló termekre vágyjam,
Úgy mint tegnap, - hajdanában?
    Én Istenem,
  Jobb a halk szó kis szobában.

Majd ellennék csendben immár
Fejemre nőtt fiaimnál,
    Én Istenem,
  Még ameddig hazahínál.

Egy-egy dalt ellesnék olykor
Fűtől, fától, csillagoktól,
    Én Istenem,
  Amíg egyszer el nem oltol.

Rendberaknám hét fiókom,
Versbe rívó cókom-mókom.
    Én Istenem,
  Aztán, tudod, nem szabódom.

Úgy szerettem ezt az áldott
Jóra váltott rossz világot,
    - Én Istenem,
  Úgy-e bizony megbocsátod? -

Mintha nem is futó vendég:
Mintha végképp itthon lennék.
    Én Istenem,
  Soha talán el se mennék,

Ha nem búgna éjek éjén
Valami a szívem mélyén,
    Én Istenem,
  Az a végső, az a mély-én.

Testvérszívben, testvérkézben,
Mint a fecske puha fészken,
    Én Istenem,
  Úgy éltem, úgy fütyörésztem.

Testvérkézből Isten-kézbe,
- Őszi fecskét költözésre -
    Én Istenem,
  Majd elhívsz már, az Egészbe.

Jaj, csak akkor el ne késsen
Hozzád csukló szívverésem,
    Én Istenem,
  Csak az ament el ne vétsem.

Sík Sándor - Szeptemberi lomb

Sík Sándor

Szeptemberi lomb

várj még, ne siess, szeptemberi lomb,
A hegyeken még szól a kolomp,
Még messze a tél.
A te helyed még fenn van a fán:
Hova lesz, ha te nem szólsz, az őszi magány?
    Várj, hársfalevél,
    Várj, bükkfalevél!

Várj még, ne siess, szeptemberi szív,
Hiszen érted már, hogy a szél hova hív:
Nincs messze a tél.
Kell még holnap is, aki énekel:
Az énekléshez élni kell.
    Várj, hársfalevél,
    Várj, bükkfalevél!

Sík Sándor - Szél

Sík Sándor

Szél

Kövek felett, romok felett
Dalolnak füttyös friss szelek.

Fiatal szél hajnalba szól:
Föl emberek, a hegy dalol.

Föl emberek, az új nap ég,
Száz titkot rejt a messzeség.

Ott fönn az élet oly csodás,
Ott vár a boldog látomás.

Ott nyílt az ég, s az Úr közel.
Föl emberek, a nap tüzel.

A dél langyos szellője szól:
Ki fáradtál, most nyughatol.

Most tedd le békén terhedet,
Törüld le verítékedet.

Izzadtan ízlik a falat
Az Isten kék ege alatt.

Ő adja étked, italod
És szelíden rád mosolyog.

Az esti szél halkan dalol:
Most elpihensz és álmodol.

Ezüstfehér az éjszaka,
Csillog az álmok harmata.

A hűsen kéklő víz alól
A vízi sellők dala szól.

Fehér az ég a víz felett,
Mint tiszta lelkiösmeret.

Ezer tücsök mond halk mesét,
És halkan mondod: békesség.

És elnyugosznak a szelek.
Úr virraszt a föld felett.