Zsiga Lajos - mindörökre ...!

Zsiga Lajos

mindörökre…(!)’

 https://www.youtube.com/watch?v=fBicnzwSAQg

az élet iskolája
hol mindenki diák
ő a minden…
éjek- nappalok
szerelmek- kalandok
mi péppé gyúrhat téged
formába önthet
sablon ember lehetsz
jól fésült s kegyes
milliárdból egy
ki az úton
a többivel megy
vagy kiállsz a sorból
s magad mész
az ugaron barázdát tépsz
harcban edzve… győzve
talán társra lelsz
vagy rokkantan
földre rogysz
az élet végig tapos
újra s újra felkelve
egyenes gerinccel
nem megtörve…
farkasszemet nézel
önmagaddal a tükörben
méltóságod keresve
harcolsz újra-újra…
mindörökre…

Zsiga Lajos - könnyeid alatt ..

Zsiga Lajos

könnyeid alatt…

https://www.youtube.com/watch?v=6_l5Eo7hQTo

öl… 

a ki nem mondott szó
te dalolj ha fáj is
könnyeid alatt
majd mosoly fakad
ne szégyelld magad
ha a lélek tornácáról
rád kiált a bánat
ne tépd ki szíved
vesd oda a múltnak
a holnap épít neked
majd egy szebb várat
ölelő karok ölelnek
s elrohan a bánat
szivárványruhába
öltözik a boldogság
egekig emelnek
az angyalok tánca
elfelejted örökre
a ki nem mondott szót
helyette…dal zeng fel
az égi muzsikában

Zsiga Lajos - remény ragyog ...

Zsiga Lajos

remény ragyog…

https://www.youtube.com/watch?v=VebM_ptyRwk

sátrat vert az alkony
csalogat madárhangon
pókhálók csillognak
a letört gallyakon…
miért szeretlek én téged
mikor mindig búcsúzol
hol vérbe- hol aranyba
fürdeted arcod
vagy csak sápadtan…
felhő mögé bújva elosonsz
tekintetedbe mégis
a remény ragyog…
majd elküldöd
ébredő hajnal húgod
hadd fésülje haját
túl a domboldalakon
átszűrődik majd rajta
az éltető felkelő nap
fényes sugara…
s dalolni kezd
a boldogság édes madara

Zsiga Lajos - szeretlek!!!

Zsiga Lajos

szeretlek!!!!

 https://www.youtube.com/watch?v=FONQMsPzUYs

szeretlek
elmondhatom
hangszereken
fájdalmasan
keservesen
versben
lüktető sorokban
szemem fényorgonáján
mély barnától
a könnyek csillogásáig
de nincs szebb
mint az érzés
mely karok nélkül ölel át
benne egy világ
mi egybeolvad veled
s velem
mint az ég s a látóhatár
vagy az alkony
kisírt szemén
a vörös félhomály
mely álomba ringat
egy óriás hintán

Zsiga Lajos - Változás

Zsiga Lajos

Változás

virágok csókjaitól
megszédült a nyár
hiába könnyeztek
a felhők
minden délután
tántorogva billegett
a dinnyeföldeken át
nyomában az ősz
kezében egy aranykosár
összeszedte a nyár
széthullajtott kincseit
leült mellém a padra
vállamra tette kezét
magához ölelt
mint jó barát
míg alkonyt szőtt körénk
a fáradt délután

Zsiga Lajos - mégis boldog voltál ...(!)

Zsiga Lajos

mégis boldog voltál…(!)

 https://www.youtube.com/watch?v=g_78D9AJ7yg

mikor először perzselték szívedet,
a szerelem oly gyöngéd lángjai,
mikor nem tudtál 
  a szívednek parancsolni.
a tekintet, 
  mit nem tudtatok egymásról levenni,
az izzította a tüzet 
  mi lángra tudott kapni.  
a hang mi feltörte a csendet,
mivel varázsolni lehetett,
 hajnalt, éjszakát, s a messzeséget.
 s a véletlen érintés a kézen  
mi összefonódott azóta is régen.
a lassú tánc, hol kéz a kézben,
 simulva egymáshoz test a testhez,
álmodozva a csók édes ízén
ringott a ritmuson, míg a szívetek  
majd kiugrott.
s mikor hazakisérted, remegve vártad  
szerelem gyümölcsét a csókot,
amitől izzani kezdett minden sejted.
győzni akartál, mégis te lettél a vesztes,
 hiába térdelt le benned a vágy,
 mindenek felett ítélkezett a józanság,  
mégis boldog voltál,
mert hazafelé a csillagokkal táncoltál.

Zsiga Lajos - virágok nyílnak ...

Zsiga Lajos

virágok nyílnak…(!)’

 https://www.youtube.com/watch?v=ql8JlD296qY

megvetetted ágyad
Tavasz tündére…
virágok nyílnak
a napsütésben
megszédült
méhek… darazsak
röpködnek a mámor
viharában
hatalmasat lélegzik
a határ
csak úgy reszketnek…
erdőkben a fák
lerázza a természet
magáról…a rút halált
ólomszürke köd…
csorog
frissen meszelt
házak falán
minden…minden
újra születik
az élet harc mezején
győzött az élet…
az örök ifjúság
jönnek az újak
míg a régiek…
mennek tovább

Zsiga Lajos - a lét szélén ...(...)'

Zsiga Lajos

a lét szélén…(…)’ 

az élet zsellérjei
a lét szélén
magukban imádkoznak
homályos tekintettel
keresik az utat
a közöny mély árkaiból
néha felkiáltanak
gyermek
s vén fázik kívül belül
gyötri az éhség
bárcsak adhatnék
mint madaraimnak
reggelente
maréknyi magot
körbe röpdösnek
mint Istent az angyalok
van a lét útja
mint zongorán
skála skála után
egyre magasabb a hang
lét fölött s lét alatt
milyen más hangok vannak
mintha méh zümmögne
lent
míg fönt dobok harsonák
s vidám arcok virágok
míg lent
egy gyermek éhen halt

Zsiga Lajos - Ó szerelem

Zsiga Lajos

Ó szerelem

 https://www.youtube.com/watch?v=yrehjtWzhro

lélek húrjain
könnyed sóhaj
vágy álom
térdet hajtó akarat
keresve az utat
kitörni magad
testté válni
érinteni a másikat
mosollyá
örömkönnyé ha szabad
szívben dobbanás
letépni álarcokat
sisteregni az erekben
pírt vinni
félelemtől
még sápadt arcokra
te mozgatsz mindent
testet s lelket
karmester vagy
egyben zenész is
kórus az összes hang
s a némaság
parányi verejtékcsepp
lázas alkony homlokán
ó szerelem
hatalom és kegyelem
lázadó
soha meg nem alkuvó
igaz
csendes
olykor néha pimasz
de ez vigasz
az élet tű cérnája
saját magát összevarrja
kettőből egy legyen
s a lángoló tűzben
szerelem tüzének gyermeke
megszülessen
élhess tovább
otthagyva parányi szikrát
pislákolva néha lángra kap
emlékezve rád
megmaradsz felolvadva
az idő lágy ölén
míg eljön
a harmatosan fújó szél

Zsiga Lajos - öleltük egymást ...

Zsiga Lajos

öleltük egymást…

emlékszel a hó melegére
mint párnák közt ölelkezve
szerelem tüze
árnyékot olvasztott
puha hó testébe
ereinkben
lángolva lüktetett vérünk
felperzselve egész énünk
átölelt bennünket
a tél szerelme…
öleltük egymást
szeretve féltve
mámor s Ámor’
boldogan táncolt
fejünk fölött a fáról
havat söpört nyakunkba
mókus bozontos farka
riadtan ébredtünk
elmerülve a kalandba
szerelem…szerelem
mint apró hógolyó

elgurulva
lavinát szülve
magával ragad…
s mikor észbe kapsz
már hetven után vagy

Zsiga Lajos - öleltük egymást ...

Zsiga Lajos /Alkotok/

öleltük egymást… 

https://www.youtube.com/watch?v=Hjs5rkGlIAI

emlékszel a hó melegére
mint párnák közt ölelkezve
szerelem tüze
árnyékot olvasztott
puha hó testébe
ereinkben
lángolva lüktetett vérünk
felperzselve egész énünk
átölelt bennünket
a tél szerelme…
öleltük egymást
szeretve féltve
mámor s Ámor’
boldogan táncolt
fejünk fölött a fáról
havat söpört nyakunkba
mókus bozontos farka
riadtan ébredtünk
elmerülve a kalandba
szerelem…szerelem
mint apró hógolyó
elgurulva lavinát szülve
magával ragad…
s mikor észbe kapsz
már hetven után vagy

Zsiga Lajos - akkor ... régen(!)

Zsiga Lajos

akkor…régen(!)

{…Jézus születésnapján
ne ácsoljon senki
akasztófát…}

(Zsiga Lajos)

„csordapásztorok
midőn Betlehemben…”
zengett a dal
a házak ablakáinál
miközben
bokszosdobozban
a bab
bot tetejére szögelve
csörögve kísérte
a dalt
szegény világ volt…
de boldogabb
mint most
köszöntésért
pár szem diót
adtak… vagy kalácsot
tehetősebbek
tíz -húsz fillért
mondván…
gyereknek ennyi is elég
házról házra járva
énekeltünk
pajkos gyerekekként
talán nem is tudtuk
hogy miért
de éreztünk szívünkben
egy csodálatos érzést

Zsiga Lajos - Adventi előzetes

Zsiga Lajos

Adventi előzetes

riad a jég
az ember szívén
olvadni kezd
a félelem
tépd le magadról
rongyaid
te békétlen
magyar lélek
fürödj meg
Advent örökzöld
igaz hitében
- kérlek -
hogy magadra ölthesd
az ünnep
gyertyafényét.

vesszőfutásodnak
talán vége
most megtalálod
a békét

nem öles fák dísze az ígéret
róla lehullott gally is elég
hiába a tengernyi dísz ha
belül az ördög fújja a zenét

Luciferek kincse
végtelen
azon az úton
nem ragyognak
csillagok az égen
nem égnek
szentelt gyertyák
ott halott a lélek

Zsiga Lajos - ég felé szállnak ...

Zsiga Lajos

ég felé szállnak...

puha avar paplanon

heverészik

az őszi köd

mint juhászbojtár

őrzi nyáját

a szomorú sírok közt’

néhol

már fellobbannak

a gyertyalángok...

van hol már ölelik

a sírokat

a hófehér krizantémok

kik távolról jöttek

őrizve az emlékeket

körbeutazva

az országot...

majd holnap

borulnak virágokba

temetők... sírok

este pedig...

ég felé szállnak

a meggyújtott

gyertyalángok

Zsiga Lajos - Akkor októberben

Zsiga  Lajos

Akkor októberben

https://www.youtube.com/watch?v=sN_ygXf9Lus

fekete madarak vijjogtak
hegyes kövek közt leesve
csőrükben alvadt véres hús
talán emberből kitépve
gőzölgött körülöttük
a halál mészárszéke
nem intette senki őket
gyászos néma csendre

a szél is eltévedt valahol
a járatlan utakon
felhők a várost betakarták
mint halott gyermekét
tegnap egy asszony
valahol messze egy vonat
hangosan zakatolt
vagy sírt nem tudom

szürke fekete mosott ruhák
lógtak a kötélen feszengve
megmártóztak az éjszaka
széttépet néma csendjébe
mintha kilopták volna
az embert e tájból
nem mozdult semmi sehol
fütty sem szólt a néma szájból

a ködben egy tántorgó alak
megbotlott majd tovább szaladt
a kapunál térdre esett
valaki az ablakon ki lesett
mögötte rohanó emberek
keresték azt kit meglőttek
hiába térdelt felordítottak
a halált osztó fegyverek

fekete madarak vijjogtak
hegyes kövek közt leesve
csőrükben alvadt véres hús
talán emberből kitépve
gőzölgött körülöttük
a halál mészárszéke
nem intette senki őket
gyászos néma csöndre

Zsiga Lajos - kérned sem kell ...(!)

Zsiga Lajos

kérned sem kell…(!)

tudom
ma is megfogod
a kezem
vezetsz az úton
hogy el ne tévedjek
az ébredő fényből
adsz egy kortyot
hogy a lelkem
egész nap ragyogjon
ki szemembe néz
vagy hallja a hangom
a fényből kap
hogy ő is ragyogjon
olyan egyszerű a z élet
ha az Isten
bennetek élhet…
kérned sem kell
örökké benned él
a szeretet s a fények

Zsiga Lajos - Magamra kiáltom

Zsiga Lajos

Magamra kiáltom

Raboljatok el csillagszemű nyári esték
Térdeplő kökénybokrok ti ringassátok
Rabszolga lelkem fészkelten testét
Belőletek sírnak az elmúló fájó esték
Felkap majd a táncoló viharos szél
Pörgök vele, mint könnyű léptű tündér
Szédül a fejem szédül ez az egész világ
Hiába csendes itt belül a megfagyott nyár

Raboljatok el csillagszemű nyári esték
Folyóparti bokrok vessétek meg ágyam
Hallani akarom a folyót, ha halkan zokog
Látni a hajnalt megcsókolni a folyópartot
Hallani, hogy sóhajt az ébredő pirkadat
Mikor lelkembe felsír ezernyi fájó gondolat
Szédül a fejem szédül ez az egész világ
Hiába csendes itt belül a megfagyott nyár

Raboljatok el csillagszemű nyári esték
Erdők mélyére hadd öleljen ott a csönd
Mint pacsirtát ki elvesztette nyelvét
Hiába csörgedez mellettem a félelem
Magamra kiáltom saját szégyenem
Vakként tűrtem szótlan némán
Szédül a fejem szédül ez az egész világ
Hiába csendes itt belül a megfagyott nyár

Zsiga Lajos - Ölelj magadhoz

Zsiga Lajos

Ölelj magadhoz

 https://www.youtube.com/watch?v=AIQH9wUuCus

letéped rólam rongyaimat
nyár meleg alkonya
meztelen lettem
mint út szélén a topolya
ó érzem már illatod
mint szagos birsalma
bőrömhöz simulsz
mint földhöz tüzes láva
belém olvadsz ősz asszonya
telt kebleid húsos ajkad
szerelmes csókod
ez mind-mind te vagy
ölelj magadhoz
lázasan mint egykor
hajam ősz szemem tompa
lelkemmel érezlek
mint fiatal koromban
látod bandukolok az úton
egyre messzebb a kezdet
engedd hagy fogjam a kezed

Zsiga Lajos - előre állsz ...

Zsiga Lajos

előre állsz…

tudsz-e gyönyörködni
mindenben ami emberi
emberben ki tele van csodával
fénnyel árnnyal
felejtve magad létét vétkét
arcod széttépett képét
kívül állni világodtól
boldogságban megfürödni
kinyitva szíved lelked kapuit
mindent befogadni
hagyni hadd görgessen
a zene viharos szele
szirteken tenger hullámain
s a kék hegyeken a csillagokig
tudsz-e gyönyörködni
a kiejtett szóban a dalban
a szivárvány ölelő karjaiban
feltudsz-e oldódni a hitben
behunyt szemekkel repülni
agyalok útjain álmaidban
tudsz-e magadból adni
mi másokat boldoggá tesz
ha majd el kell számolni
az utolsó ítélet napján
nem húzódozol-e hátrább
hanem egyből előre állsz
vétkesen is

Zsiga Lajos - Az én világom

Zsiga Lajos

Az én világom

Magányra ítélve
Miközben körülöttem
Zajong a világ
Az én világomba csak
Magam vagyok.
Hol néha az érzés felkiált
Sürög, forog
Az elszánt halál
Autókat tép szét
Néha az új szülöttnek
Megbocsájt
Nem kopogtat senki
Lelkem ablakán
Magam mászom meg
Minden nap
Az üveghegy oldalát
Hiába hívnák barátot, cimborát
Nem fér be senki
A barlangom nyílásán
Velem született ez is
Mint földdel a hold
Egymás nélkül
Nem létezik
Mint éjek és a nappalok
Egy parányi mécs
Lángja pislákol ott benn
Őrzi, bennem a tűzet
Amit a jóisten gyújtott meg
A tűzzel én égek el
Ha lángra kap
A vadérzelem
Ami szavakat formál
S ha kell billogot nyom
Vagy világokat gyújt fel