2014. március 30., vasárnap

Szomorúfűz - Ébred a világ ...



Szomorúfűz

Ébred a világ ...

Közeledik a hajnal.
Szétnyílik a horizont és a Nap sugarai átlövellnek az éj palástján.
Ébred a világ.
Még az éjszaka uszálya vonul a táj felett, de a csillagok elköszönnek és a fény új reményt nyit
Megszólalnak a madarak, füttyükkel köszöntve a természetet, szárnyalva az égbolt alatt.
Felhők libbennek és szétoszlanak az ég peremén.
A sötét fátyol színesedik, majd a reggel azúrkékre cserélődik és szétfolyik az égbolt óceánján, hogy reménnyel lépjen elő az új hajnal kapuján.
Nyüzsög az élet. Ajtók, ablakok nyílnak a házakon és sietve, vagy lehajtott fejjel baktatnak a lüktető életbe, mindennapjaik ösvényein.

Maszong József - Nappalok, éjjelek



Maszong József

Nappalok, éjjelek

Nappalok fényét szobám árnyéka rejti
magában,s hogy alakot öltsön benned,
csillogó bőröd hívogató varázsa,
szemedben, hívó pillantást ragyogni


Eljött a holdfény az ablakon betekint,
kíváncsi szeme hol rajtad, hol rajtam csügg,
nem éri be csak pillantással, rajtad függ
sejtelemesen remeg a függöny redőin.


Szikrázóan süt az ég tetejéről perzsel,
nem ezért ül a szem tornácára a könny,
indulni kell,itt hagyni, mi örömet ad,


Futottak a fák, elsuhant velem az idő,
nemrég nyugtatóan érintettél kedves,
csak az elmozdult párna mutatja helyed.

Gősi Vali - Édes teherként



Gősi Vali
Édes teherként

Van, akin nem fog a démonok átka,
van, aki véres öklét üvöltve
az ártatlan felé rázza,
de öntudatlanul hanyatlik végül hátra,
könyörülettől tiszta szemek
csillogását látva.
Szitok helyett csöndes imára vált,
ha kegyelem várja.
Gyengülő öklében enged a szorítás,
és megtörik gonosz varázsa.

Van, kit a sok bánat
sem roncsol mélyen,
lelkén a béke bölcs derűt érlel.
Van, kit a sírás sava sem mérgez,
könnyei fényesre érnek
- s mint tenger igazát a gyöngyhalászok,
féltett kincsként csiszolják
óvják - fény felé tereli ő is a sorsát,
ég-adományként éli,
s mint Krisztus a keresztjét,
csendben cipeli minden terhét.

Anyák hordják így
magzatukat
- édes teherként -
nem érzik súlyát.

Kormányos Sándor - Őrzöd-e még?



Kormányos Sándor

Őrzöd-e még?

Még mind ugyanaz, ami szép,
szunnyadó alkonyi rét
cirpelő lágy dala von
fátylat az álmaimon.


Ha szunnyad az alkonyi rét,
suttogok: Hallod-e még?
Hív a varázsa, zenél:
Érzed-e azt amit én?


Még mind ugyanaz, ami szép?
Látod-e, látom-e én?
Tiszta szemek örömét
őrzöd-e, őrzöm-e én?

.kaktusz - Barátság - szeretet ...



.kaktusz
Barátság – szeretet …

Tudod arra gondoltam,
hogy a barátság szála könnyen elszakad,
ha nem az aranyos szeretet az anyaga,
és talán semmilyen szeretet nem képes
barátság nélkül
a maga valójában kibontakozni,
legyen az akár szülő és gyermeki,
vagy két idegen
szerelmetes szeretete,
ha nem segíti
a barátság könnyen csorduló szava...
csodálhatják egymást messziről
ketten nagy-nagy szeretettel,
ha a barátság nincs meg,
béna marad a száj,
ölelésre a kar sohasem kész,
hiába, hogy küldené a lélek...
lehet egyszerű az embernek
szeretetlen a beszéd, az ölelés,
de arra szeretetből
barátság nélkül nem képes...
ha nincs jelen az a szál,
a lelkek kapaszkodhatnak,
két szerető szívű akkor is csak marad
idegen egymásnak:
szeretet nélkül
nem lehet igaz a barátság,
a szeretet barátság nélkül lekötött karú óriás.

2014, március 25.

Tornay András - Egyformán



Tornay András

Egyformán


A tenyered lehet nyitottabb
A kezed lehet érdesebb
A szemed lehet tisztább
A lelked lehet ártatlanabb


Szíved lehet csendesebb
Lépteid lehetnek halkabbak


mégis amikor védtelenek vagyunk
s távolról látom magunkat
elhaladni kerítések mellett
tudom, hogy egyformán alacsonyak vagyunk

Bodó Csiba Gizella - Élet-csoda




Bodó Csiba Gizella

A szívekben érik meg a csoda,
Soha ne mond, hogy soha,
A csillagokban jár szekered,
kormánya rúdját tereled
Autópályákra, földutakra,
S ha nem vagy a sémák rabja
Megérik a csoda,
Ami maga az élet,
Csodaként éljed,
Szemléljed
Gyémánt tükreit a jégnek,
Ha magját veted
A kék-gyöngyű szőlőszemet,
A pihenő inas kezet
A magzatot ringató vizet,
Szerelmesedet,
Az elmúlás langyos hamvát,
Menyegzőn lejtett táncot,
Az utolsó románcot,
Szívedben éljen a csoda,
Hogy jöttél valahonnan,
S érkezel valahova.

Lelkes Miklós - Réti csend



Lelkes Miklós
Réti csend

A csend kékre, fehérre cseppen.
Fent égi rét, felejthetetlen.

Lent tükre csak, zöld álmú kékben.
Csend-cseppek sziromszőnyegében.

Színek távoznak, színek jönnek,
színek szívedre ráköszönnek.

Fehér gombácska eldalolgat
fehér dalt, mely felhőt elaltat.

Elszunnyadt felhő ring a kékben.
Bízz a Szépség ítéletében!

Földet, eget majd csókol új nap,
s madárhang-fények mind kigyúlnak.

Bízz égi-földi rét-varázsban,
a Szépségben: másik hazában!

Csöppnyi csiga csend-cseppre váró.
Int, leng, lobog, fut levélzászló.

Darázskörök utánahullnak
egy-egy ellobbant fecskeútnak,

s olykor égi-földi remények
jeleznek várt-vélt messzeségnek.

Rossz jelent régen megtagadtam
felvillanó éles szavakban.

Az én országom másik ország:
hűséggel őrzi csillagsorsát.

Ó, piros hajnal, piros alkony,
piros csókok egy csillagajkon!

Alkonyok égi, földi réten,
hová vittétek messzeségem?

Tűnőben fény, kékség, de itt-ott
tücsökhúron csend cseppje csillog,

s lehet: már csak az én szívemben,
fent a Csillag – felejthetetlen.

Fazekas Valéria - Érzések



Fazekas Valéria

Érzések
Nincs szükség

ezernyi szóra
egy igaz szó is elég,
ha értelem forrásából
ered feléd.
Nem az szól igazat,
ki dúskál szép szavakban,
szívből fakadjon
őszintén gyöngéd mosolyban.
Suhanva élesszen
sejtelmes érzelmeket,
melegével oszlasson
hideg félelmeket.
Érzelmek-kezed
sosem érintette bájukat,
érzések-
szemed sosem látta formájukat.
Füled sosem halotta
osonó léptüket,
mégis léteznek ezen erők
- fenségesek !

Ficzura Ferenc - Ne hervadj!



Ficzura Ferenc

Ne hervadj!

Egy virág a kertemben, te a szívemben.
Néha fáj, hogy nem csókol a száj?
Ne hervadj életem!
A ború után napsütés vár.


Színek, illatok, ízek sokasága.
Testem féktelen, vágyja!
Gyönyöre e testnek a szépség, a szerelmed.
Ne hervadj, éltem, virágom!


Szeretlek!

Margot - Ugrás



Margot

Ugrás

Az ecset, kezemben egy kopott toll.
Életpalettámból színt keverek.
Aranyba mártom az ecset hegyét,
S tűzzel rajzolom égre nevedet.


Kacag az ég a harsány betűkkel,
Nefelejcs szemed visszamosolyog.
Ábrándjaim közt felhőkön ülök,
Szívemben szerelem lángja lobog.


Lábam lógázom, kezemben ecset.
Köröttem pufók, vidám angyalok,
Nézik a művemet, mustrálgatják.
Hát mit adhatnék? Ezt adhatok!


Szívvel festek napot a zenitre,
Mi szobádba harsányan beragyog,
Benne van szerelmem minden színe,
S általam ölt százféle alakot.


Zöld rétekre virágokat festek,
Erdők sátrába kecses vadakat,
Lábadhoz hajtom a kis patakot,
Hűs vizével csillapítsd szomjadat.


Rajzolok neked most egy szívet!
Mint buta, szerelmes gyermekálmot,
Lásd, még a vér is csepeg belőle,
Mint ostoba falfirkákon látod.


Hisz gyermekké tett ez a szerelem,
Bakfisként ugrok a lépcsőfokon,
De jaj! Ha elvétem most az ugrást,
Tudom, hogy túlélni már nem fogom!

Falu Tamás - Tavasz



Falu Tamás

Tavasz


Lassan rügyezni kezd az ág,
Ibolya nő és gyöngyvirág,
Tavaszi szellő meglegyint,
Sétára hív a rét megint.

 
A gólya is megérkezik,
Elevenednek fészkeik,
Fecske száll örömmel tele,
Fészkét gonosz nem verte le.


Patak kacag az ég alatt,
Elfeledte már a havat,
Rád tűz a tavasz mosolya,
Fogd meg s ne engedd el soha.

Gligorics Teréz - Ha nekem szólna ...



Gligorics Teréz
Ha nekem szólna …

Mi az ami él a dalban,
S a világon sehol nincsen...
Van-e angyal csak azért, hogy
minden dalra vágyat hintsen?

Miért sír oly keservesen
a hegedű pajkos húrja,
feltépve a gyógyult sebet
a szívemben újra s újra?

Mi az ami nem létezik,
s mégis fáj, ha szól a nóta?
Megtalálja azt az ember
ha bűneit mind lerótta?

Egy régi dal ami egykor
vascsizmával táncolt rajtam,
visszajár így alkonyattájt,
s dalra kényszeríti ajkam...

Végzetem vagy, édes remény,
ma szívemben örök tél van,
egy feledett nóta alatt
fetrengek most elaléltan..

Mi az, ami minden dalban
fáj, zokog, és mégsem értem?
S elbírnám-e gyötrelmét ha
nekem sírna, de nem értem...

Ódor György - Napindító



Ódor György

Napindító 

Ébredés után elszédülni újra.
Lépni kettőt-hármat, ameddig tudok,
míg össze nem tör hitvány testem súlya.
Ha kergetnének, már akkor sem futok.


Az ablakszemek nálam többet látnak,
amit meghallok, azt meg nem érdemes,
legfeljebb hat rám a férfimagánynak
belül felmorranó lassú szép nesze.


Megszokásból. Mivel biztatom magam.
No, meg a kampósbottal, mit eldobok,
ha a sinusgörbém néha csúcsra tart.


Ez az az idő, mikor a szív dobog,
kihagy, indul, aztán kicsit elhalad
előttem, mint sok elfelejtett dolog.

Válóczy Szilvia - Tavaszodva



Válóczy Szilvia

Tavaszodva



A köd már átgázolt a levegő szirtjein, s kisütött a Nap, csalogatva sárga hasú cinegék vidámságát. Elhajlott kék égen csendet járt a szél, s a föld lassan megnyugodott rézvörös voltjában. Ablakomon át bámultam a zöldellő mindenség nyílását. A szelíd moha apró bojtokban terült szemem sarkába. Mélyzöld valója megbabonázott. S azok a rozsdás tavalyi falevelek sem karolták már szunnyadó testeit.

2014. március 28., péntek

Szomorúfűz - A természet mosolya ...



Szomorúfűz

A természet mosolya...

A leveleket a tavasz hozza,
az ősz sárgán elhullassza,
a Nap élteti, eső öntözi.

Minden fűszál életre kel,
minden kis mag újra pattan,
kinyílott ibolyák virítanak,
a természet mosolyra fakad.

Vidám dalt susog a szél is,
kivirágoznak a sétautak,
neked zengnek a madarak.

Leleszi Balázs Károly - Alkonyodik, betakar minket az éj



Leleszi Balázs Károly

Alkonyodik, betakar minket az éj




Alkonyodik. Betakar minket az éj,
elevenség, ragyogás,
míg spirális hajlatokon át testünk
pőrén cipeli a szerelmi igát.
Kozmikus szívverésünk
mind jobban felgyorsul.

Obszidián űr, távolodva közeledünk,
mit a kéz felmutat: oltár és égő áldozás,
titkok titkának titka,
melyek léthálóinkban fennakadtak.

Szerelem halászai vagyunk,
belemerülve a hullámzó-vonagló
engedékenységbe, s az időn túli
időbe. Galaktikus együttállás.
Kezeinkben felrobbanó csillagok.
Lázas nyugtalanság képei…

Lehet, hogy kihalásztuk az éjszakát?