Ódor György - Hópehely

Ódor György

Hópehely

 https://www.youtube.com/watch?v=sz2N_Fd5eSw

A koszos várost nézem,
ahogy recseg-ropog
az újulni vágyó környezet,
és az álmok jutnak eszembe,
lehessek egy kicsit újra gyerek,
miközben vacognak éhesen
szemeim előtt a hajléktalanok.
A kirakatban aranyló holmik
díszlenek hatjegyű számok felett,
szédülés fog el, ha lenézek,
oly mély ez a szakadék.
Az otthonokban duruzsol
a gáz, ahol duruzsol.
Nem látni több százezer bar-listás
gondterhelt, félő tekintetét
a bankárok sötét limuzinjaiból.
A lebontott gyárak udvarán
álmosan tátongó üzletek
hirdetik: elmúlt a zsarnokság
mindenkit tápláló bája,
vigyázzunk, őr udvarolgat már
a pénztárosnőnek. Gazdag asszony,
minimálbérig legalább elszámolják.
Kamerák. Hogy lássék a bűn
odabent, idekint, csak ott fent ne.
Az ablakban parányi hópehely olvad.
Oly gyorsan, akár az álmok itt lejjebb.

Ódor György - Remény

Ódor György

Remény

Öleltelek, ettől tudtam meg, élek,
a többi nem lényeges, kifizetjük,
a fájdalom, a vér, a seb, csak részlet.
Szeretlek. Ez volt az utolsó szavam
hozzád, majd elvesztettem a beszédet.

Mély szakadékba hullottak a szavak
pattogva, mint az a sok galambtrágya
otthon az erkélyünk ablaka alatt.
Csak kisírt szemed kérdezte meg fénylőn:
ugye kedves, a szerelem, az maradt.

Nem tudom, akkor hogyan, s mit feleltem,
hisz nemrég kóstolgatott meg a kaszás,
még mindig remegett tőle a lelkem.
De megértettél így is, elballagtunk
a fény felé, szinte egy szívvel ketten.

A végén mi lesz? Mikor arra várok,
tehetetlenségemben nevetnem kell:
hogyan leszek én így veled magányos.
Szerintem akkor is ölellek téged,
nem két reszkető karommal, de máshogy.

Ódor György - Múlik a nyár

Ódor György

Múlik a nyár

 https://www.youtube.com/watch?v=qdhjt37J6Xc

Kezd kitántorogni a nyár a konyhából,
elviselhetőbben állsz a tűzhely mellett.
Rövid alsógatyában ki-be ténfergek
tőled-hozzád, azután a szegénykórházhoz

öltözök be gézzel, no meg ödémával.
Mi a francnak vagyok ennyire ideges?
Szeretsz, és ha még szeretsz, jó, ha hitegetsz
azzal: e finom rendszer is köddé válhat.

Filigrán, hű kis elmém beteg, öreges
mozdulatokkal próbálja karcsú tested
megölelni. Gőzölög az erőleves

a tányérban, szívedet is beletetted,
a mosolyt, a mindenképpen merőlegest.
Pedig ezt a nyarat örökre elveszted.

Ódor György - Rózsa, rózsa

Ódor György

Rózsa, rózsa

https://www.youtube.com/watch?v=ypJEsNFZsA4

A rózsa nem azért szép,
hogy széppé tegye a kerted.
Nem ám! Inkább, hogy tovább éljen,
a legjobb helyen termesszed,
óvd, ápold, öntözgesd
és metszed vissza ősszel,
takarót tégy fázós fejére,
vágott sebeit bekötözzed.
Te vagy a rózsa prédája.
Szelíd vad az oroszlánnak,
ahogy kirabolnak, kisemmiznek
a várva várt szabadsággal.
Önként adtad oda magad
a tövises boldogságnak:
a kinyílt tér egyre jobban szorít.
Mert tévedtél. Nem a jóságra,
a haszonra szomjazik a profit.
A természet tavasszal kihajt,
bimbókat hoz, segítségért kiáltván,
de kiáltása vad és szilaj.
Soha ne feledkezz meg róla,
a szemet gyönyörködtető rózsa
erkölcsileg nem felemelő látvány.
De virág nélkül a világ valótlan.

Ódor György - Eljátszott vagyonom

Ódor György

Eljátszott vagyonom 

Hiába adtam és kaptam, semmim nincsen,
ha átölelnél, egy koporsóban fáznék.
De legalább nem voltam soha bilincsben,
mi fehérré tett, az néhány sötét árnyék.
Rojtosult zászlómból kikoptak a színek,
hangjuk sincs már, csak örök lobogásuk,
olykor illatos zúzmarát reggelizek,
itt mindenki hideg, vagy teljesen fásult.
A új hangokhoz meg szinkrontolmács kéne,
vagy hetente három-négyszer jól berúgni,
hogy a sírást, a könnyű halált megértsem.
Különben marad minden hazug és uncsi.

Ódor György - Éjszakai fürdőzés

Ódor György

Éjszakai fürdőzés

Ráleltél a helyre egy éjjel,
óvatosan, a hideg köveken,
ruhád a parton szerte-széjjel
dobálva, ott álltál meztelen,

a homokba süppedve lábad,
először csak nézted a tavat.
Elindultál lassan utánam,
ahol magamhoz húztalak,

és úsztál, úsztál, egyre beljebb,
már lebegtél csak, mint a faág,
egész tested magába ernyedt,
nem tudtad még, ez álom csupán,

s mikor egy csillagot magadnak
kinéztél a magányos égen,
felébredtél. Minden egy csabrak
rajtad, s szégyellted ébrenléted.

Ódor György - Még utoljára

Ódor György

Még utoljára 

Egy szél elvitte, mire nagyon vágytam,
csak néztem, néztem, ahogy a vak teszi,
belátom, annyira nem is kívántam,
ha nélkülem, hát legyen klasszabb neki.
Elhagyott város és némi érzelem
bújik össze késő szombat délután,
utánuk integet mind a két kezem,
holnap ő szeret, ki tegnap még utált.

Nem remélek. Az én jövőm nem fontos.
Félreneveltek, ezt megbocsáthatom.
A jóságod nékem elhasznált kondom,
ha meglep, a kerítésen átdobom.
Hogy mi tart meg? Hát pont az, ami téged
tesz boldoggá hűtlen, vagy hű kedvesem,
mint a szú falja apróra a széket,
együtt leszünk egyre-egyre kevesebb.

E világban minden este sikoly van.
A fajfenntartás e zajjal működik.
Génhibánkat a kábulat kioldja
a lepedőre, jó, s mindig túl rövid.
Most hozzád érek. Maradj mozdulatlan.
Nem szeretném, ha elmennél korábban.
Már egész nemzedékem belaktam,
fogadj magadba végleg, utoljára.

Ódor György - Este van

Ódor György

Este van

https://www.youtube.com/watch?v=OnguIqzznds

Mint a bánat hegedűje,
szél muzsikál a ház fölött.
Lomhán, remegő fényüket
csurgatják lámpaüstökök.

Este van. Ernyedten laffog
visszáján a sok nagykabát
és mi, a fáradt fogasok,
tartjuk a nap nehéz súlyát.

Az égre szép reménység pókja
szövögeti a holnapot,
szövi egyre csillogóbbra,
mit szegénység álmodott

a konyhaasztal csendjénél.
E csönd csak kiáltott alap,
melyben megül a Hold fehér
vigyora, mi oly sápatag,

mint feketemunkás bére.
Halkan, elvágyódva ugat
egy kutya, tán nem kedvére
teszi, mint mi a dolgunkat.

A lapban, lapos tetővel
alszik egy gyár, rég üres.
A rossz gépek rozsdaőre
kitörte ablakfényüket,

leomlik nagytőke alatt.
De mennyi van nálunk ilyen!
Az erre haladó szavak
súlyát mindig ők döntik el,

kik föltámadást szítanak.
Harsány vonat fütyül amott,
csak lassan, szédülve riaszt
e csendbe néhány zakatot.

Romlottságunkba belelóg
a sötét nagykutyanyelve
és szűk ajtókon bekopog
szomorú, elsápadt lelke.

Kis alamizsnát kap tőlünk,
hiszen mind csak egyet eszünk.
A folyosókorláton csüng
füstös, száradó életünk.

Gazdag vásárkomédiája
buzog, pattog fenn a hegyen,
széles, terülő petárda
ernyője a semmibe leng

és fülelünk, mint a macska,
talán karmolunk is egyszer.
Köhécsel nagy fuldokolva
ez a nagyfenekű rendszer,

varangyos tolvajok miatt.
A házak közötti lámpák,
mint győzelmi hazug cikk-cakk,
már csak rongyainkat rázzák

néma, satnya erőtlenül.
Én is aludni készülök,
mert azért jó, ha létezünk.
Csak szívem vágya füstölög.

Ódor György - Kinek-kinek

Ódor György

Kinek-kinek

Kinek csodálója voltam,
simogattam ügyes szóval.
Kinek gyűlölt sorsa ért meg,
rúgtam, ahogy tudtam térden.
Mégis, én őt úgy szerettem,
aki bántott, megvert engem.

Kinek szelíd volt a lelke,
ma is mosolyt csal szemembe.
Kinek szúrós tövise volt,
az én fényem beletiport.
Mégis, mindig hagytam magam,
ha bánata engem akart.

Kinek keze vállamon volt,
szívem belé nagyot karolt.
Kinek az útjában éltem,
annak éltét ma sem értem.
Mégis, forog a körhinta,
tőle szédülök naponta.

Kinek fájt, ha nem láthatott,
annak a Hold új fényt adott.
Kinek vasból volt a szíve,
nem vitte nálam semmire.
Mégis, arról álmodoztam,
ő lesz majd a jó a rosszban.

Kinek kisiklott élete,
övé bús lelkem éneke.
Kinek gőg szorult torkára,
torkát éles késem vágja.
Mégis, százszor megsajnálom,
ha olykor szenvedni látom.

Kinek béke van lelkében,
ő lett az én szép testvérem.
Kinek a harc mindennapos,
puszta létem beletapos.
Mégis, legyen néki játék,
melyben én vagyok ajándék.

Kinek a gyász majd én leszek,
annak már ma könnyet viszek.
Kinek vagyok koporsója,
befogadom első szóra.
Mégis, örökre felejtem,
mikor végleg el kell mennem.

Ódor György - A csendről

Ódor György

A csendről

A csendnek van mindig igaza.
Őt még senki nem cáfolta meg.
Többnyire megértjük, mit akar,
hiszen folyton egy irányba megy.
Kijut a sötét erdőből is.
Ha hallgatok, pórázon vezet.
Ruháján nem akad meg tövis,
a meztelennél meztelenebb.

Mint távoli madarak röpte.
Látni véljük, de nincsen sehol.
Az egyenes, amely mind görbe,
amit a távolság igazol.
Észreveszed, mikor megérint.
Nem forró, de nem is túl hideg.
Ilyen egy arc, lehet egy kéz is,
a magánynál sokkal szelídebb.

Csendből jövünk, s oda távozunk.
Ollótól a koporsószögig.
Ha kérded, azt adja válaszul,
néki a mindenség is rövid.
Ma már gyakorta elképzelem,
milyen csendes lesz az, ami volt.
És mily semmit ér az életem,
benne a kisember, aki szólt.

Ódor György - Téli erdő; - Karácsony

Ódor György

Téli erdő

https://www.youtube.com/watch?v=4_zj4WkDcH8

Az erdő beburkolódzott,
kilóg millió fa lába
a csüngő hópaplan alól.
A Hold sápadt képe csókot
lehel e szép hallgatásba
s feltárja szerelmes arcod.

*

Karácsony

Édes Anya! Karácsony van,
küldöm ezt a napot is utánad.
Nincs külön ünnep. Számomra
az a jelentése a halálnak:

mindörökké együtt vagyunk.
Este van. Az emberek most szépek,
hisz egymás arcán az arcuk.
Szótlanul fordulok feléd, s nézlek.

*

Karácsony
Tóni bácsi kilencvenkettő.
Ott áll a kapu mögött és vár.
Néha fiamnak szólít, rekedtes
hangom emlékezteti nemrég
elhunyt egyetlen gyermekére.
Amúgy is csak árnyakat lát,
a rácsokba kapaszkodva
reszket a keze. Suttog.
Gyér haját borzolja a szél,
mondom, sapka kéne rá, legyint.
Vittem neki egyet, kezében
forgatva elmosolyodott:
jó lesz Karácsonykor a fa alá,
édes fiam. A ház felé botorkálva
viszont már illesztgette kobakján
az utolsó meleg ajándékot.

Ódor György - Emberi fájdalom

Ódor György

Emberi fájdalom

Nem számít, gazdag vagy-e, szegény,
csak őrült légy a szerelemben,
halj meg az egyetlen kalandért,
ha vágyódsz. Szemembe nézz és merj.
Mikor nagyon fáj a csalódás,
mutasd meg azt másnak, ne dugdosd,
érzelmeid égető csúcsán
sose változzon át arcod,

onts tiszta fényt, nekem s magadnak.
Élj részegülten, óvatlanul,
táncolj, kacagj, pördülj nyakamba,
s ne szégyenkezve, ne légy hazug.
Ha mást is mondasz, nem érdekel,
maradj hű-magad mindörökké,
lássam, ahogy ütni-vágni mersz
érte: a megbízható szépség,

ki nem csillog, veszíteni mer,
elhallgatni és kiáltani,
mint a Föld, mikor árnyékot vet,
igent és nemet is vallani.
Ki vagy s hol, emberi fájdalom,
elvérezve vagy épp undorral,
megtudni rólad nem óhajtom.
Csak azt, mikor a teliholdat

bámuljuk sokan, vagy-e velem
és adod-e, amit én adok,
mindent, ebben a szűk éterben,
hol sosem számít, mit akarok,
de az igen, ha egyedül vagy,
mikor kívüled nincsen semmi,
öleled-e sebzett önmagad,
szeretsz-e így velem létezni.

Ódor György - A legnagyobb öröm

Ódor György

A legnagyobb öröm 

Esős évszak volt, bizonyára ősz.
Lemondtak rólad az orvosok.
Apám vastagon salakkal szórta
végig az udvart, ne legyen sár
a temetéskor. Meg is mondta.
Mennyire utáltam azt ropogós
anyagot! És a fekete szavakat is.
De mi nem hittünk azoknak,
elkezdtünk leveleket írogatni
és sorban jöttek a teás csomagok.
Úgy itattalak, te voltál a kisdedem.
Egy idő után magad is meg tudtad
tartani a csészét, s mint én, az első
lépéseimnél egykor, visszamosolyogtál:
nézd fiam, már ez is sikerült.
Valami ürüggyel ki kellett mennem,
most már igazán kisírhassam magam.
Örömömben.

Ódor György - Bokor alján

Ódor György

Bokor alján 

Nem tudom mért, oly jó volna
megpihenni egy bokorban,
ott várni jó, kedves szóra,
de hazudni igaz módra,
vágni vihart, vetni magot
és elhinni, szabad vagyok,
kapaszkodni szalmaszálba
s későn tudni meg, hiába.
Ölelni az ellenséget,
aki nekünk sose vétett
s virágként, kislány hajába
szegődni, ha kiabálnak.
Csókot csenni százat, ezret,
gyorsan futni, ha kergetnek,
beleírni minden könyvbe
nagybetűkkel, hogy élveztem
ezt a néhány bolond évet,
vérrel álljon meg az élet,
ne könyörgő imádsággal –
mondom panaszkodó számmal.

Kutya elől lopni csontot,
megugathass milliomost,
földre szállni angyal helyett,
a gyengébbnek adj kenyeret,
ölbe kapni eget-földet,
hogy a szentek szemeiket
szégyenkezve tegyék rátok,
amíg annyi koldust látok.
Ujjamat szájamba venni
s csecsemőként megkérdezni,
hol vagyok, hova születtem,
lesz-e még emberi lelkem,
sóhajthassak a világra:
egyedül én legyek árva,
kinek társa az a féreg,
mely szétrágja szívecskémet.

Bokrok alján aludni el,
mint a mókus, hogy semmi jel
ne maradhasson utánam,
szánalom vagy gyenge bánat
a harmatos füvet érje
s ejtse könnyét a vidékre.
Jó volna, ha mindenemet
ott temetné a szeretet,
sose tudhassák meg rólam,
mit kerestem én e korban.

Ódor György - Nyári románc

Ódor György

 Nyári románc

 https://www.youtube.com/watch?v=Mq1sGaHjHzc

két kicsi gyermek

a vízben henceg

oly vígan lubickol

a sekély tóban

egy nagy fehér gólya

csőrében békát hord

a virágzó réten

zümmögő méhek

gyűjtik a virágport

a búzaszemek

mind keményebbek

sárgák a kalászok

szürke kis egér

bőrében nem fér

közöttük ugrándoz

várja a szelet

amit kiperget

jó lesz a konyhához

az ég szeme kékje

egy messzi vidékre

tekint e tornácról

egy kislány szívében

dalos kedvére

a fény is viháncol

szoknyája lebben

és a táncrendben

ezernyi bogár zsong

szárnya ha lenne

mennybe repülne

angyali világhoz

egy kedves pacsirta

őt utánozza

a magas légpolcon

minden oly selymes

mint a kis pelyhes

fiókamadártoll

akkor lesz vége

a nyári idillnek

ha jő majd egy nagy zápor

álmos lesz az ég

lecsukja szemét

s szórja a villámot

a két kicsi gyermek

futásnak ered

hullámzik már a tó

hűs nehéz cseppek

áztatják a csendet

az éji szitából

a nagy zöld levelek

fejet eresztenek

a nedves bánattól

a gólya s a méhek

messze repülnek

becsuknak a virágok

de a domboldalban

ének szól halkan

egy vékonyka kislányból

táncol a széllel

a hűvös esőben

s nem fél a villámtól

mert a szívében

bármely időben

a boldogság ott lángol

ha az ég nevetése

visszatér végre

tapsol e románctól

Ódor György - Szelek szárnyán

Ódor György

Szelek szárnyán 

Tenger vízét, mikor megloptam,
azt érezhetted csókjaimban.
Nap tűzében, ha égett lelkem,
az a virág nyílik kertedben.

Szelek szárnya, ha messze vitt el,
megőriztél kicsi szívedben.
Esőcseppek, ha rámhajoltak,
könnyekkel fizettél a sorsnak.

Tenger vize és szelek szárnya,
esőcseppek és tűz virágja!
Ennyi vagy nékem és ez minden,
ne legyen ennél nagyobb kincsem.

Ódor György - az utolsó álmom

Ódor György

az utolsó álmom

most nem óhajtom
hallani hangod
látni szép szemed
fogni a kezed
csak öledbe vágyom
ott álmodni mélyen szépet és sokat
ne érezzem mennyit bántanak
légy te a halálom

mint könnyű szellő
úgy emeljél föl
kis puha szádhoz
s e pillevágytól
olts belém nyugalmat
az se baj ha már csak örökké ezt érzem
s így másoknak soha nem leszek terhére
minden rád maradhat

áldozz fel engem
a mindenségnek
hisz jobban szeretsz
ha eleresztesz
és nem sírsz utánam
hanem hordozol magadban ameddig csak élsz
s mosolyogsz a világ gyászoló nagy szemén
hisz tudod hogy várlak

lassan elalszom
s a másik parton
pont úgy érezlek
mint szerettelek
egész életemben
nyugodva földi mégis puha öledben
hol virágok nyílnak

sokkal-sokkal szebben
mint nyári kertekben

Ódor György - Hársillat

Ódor György

Hársillat

A vidámság hársillatát

méhzümmögéssel adja át

a nyár, s hinti virágporát.

Már sárgul a búzakalász,

zengő lidérc a déli fény,

levegő reng tó peremén.

Ritkás mosoly a büszkeség

szűk szememben, a holt árnyék

lángos pipacsoknak köszön.

A vad tüzesség pörkölőn

esik tarkómra, és a bőr

felissza a ráfröccsent sört.

Élet és halál nyara leng,

érlel gyümölcsöt fent és lent,

kinek mi jutott, hol ébredt.

Álló gépkocsisor felett

fuldoklik a torz istenség,

s teríti bűzleheletét.

Kelepelve fagyaszt a gép,

zajos légkondi döngicsél

a tehetősebbek falán.

Vállamon csüngő tarisznyám

hordja hatvan nyár hű porát,

s mint kinek nem ég úgy ma már,

féltve őrzöm a meleget,

vágyódva rád emlékezek

a hárs hűs árnyéka mellett.

Mert rád ez az illat illett.

Ódor György - Könny és öröm

Ódor György

könny és öröm 
  https://www.youtube.com/watch?v=XiMp0YCs644

most jól vagyok
a kutyák körbeszaladgálnak
az udvaron

eső csapong
ez kell a könnyű szabadságnak
nem szomjazom

szelíd madár
néhány kis barna búzaszemért
kezemre száll

e boldogság
a világ összes gonosz rossz sebét
gyógyítaná

könny és öröm
bármily nehéz volt az életet
megköszönöm

itt a földön
anyám sírodnál térdepelek
emeljél föl