Baráth Sándor - Dallamok

Baráth Sándor

Dallamok

Tépett képű rongyba öltözött dallamok
Nem vagytok mások mint életben sallangok
Szakadt szél fütyül és ontja a hangokat
Nem csendíti a templomi harangokat
A pihenő csendben megkordul a gyomor
Mindegyre zajosabbá válik a nyomor
Itt kint a flaszteron kopogó lábnyomok
Esteli késő van egy részeg rámorog
Egy nyitott ablakból keringő hangja száll
Ki ilyen jól zenél jól nevelt szép nagylány
A walzer hangjával fülemben haladok
Eolhárfa húrján is megfeszült dallamok
Lét hullámhosszán csak gagyognak taktusok
Hány millió ember aki csak búsul ott

Baráth Sandor - Skizofrénia

Baráth Sándor

Skizofrénia

Végsőkig feszült szürke árnyalat,
Az éj sötétje olvad a kéken.
Nem emel bonthatatlan kőfalat,
Beomlik és fény csobog a léken.

Van, ki skizofrén homályban kutat,
Hitte, áttörhet a sötétségen.
Mára tudja, mi a bomlott tudat,
Porig alázó képzelet, szégyen.

És vagy Te is, s hogy mentenéd magad,
Szonett siklik a papíron szépen,
De kevés minden hit és akarat
Ösztönöket zabolázni kézen.

Nézd a törött szárnyú sasmadarat,
Mosolyogják, de irigylik régen.

Baráth Sándor - Szárnyalni ...

Baráth Sándor

Szárnyalni...

Szárnyalni a szférák magasában
Itt hagyni e cenzurált országot
Lehet de a tollam kicsit krákog
Mégis itt vagyok szülőhazámban

E föld adott életet ihletet
Jó gyermekkorom nem feledem el
A dudvát irtom gyomot temetem
Ásó kapa toll ad új ízeket

Könnyeden mint rigó fütyül a fán
Szabad jövőm fentről nézett liget
Istenem de messze is van Tibet
Az ős rég és a ma az ég falán

Tájékozottan merről fúj a szél
Fordulni kellene száznyolcvanat
Rám rohadna a műanyag lakat
Addig amíg a vihar elalél

Baráth Sándor - Dimenziók

Baráth Sándor

Dimenziók

Vánszorog az éj,
Az eső elered.
Lemossa tegnapot,
Tölti ki a teret.

A terekhez bizony:
Anyag is párosul.
Szundít most az is,
Használja vánkosul.

Azt nem tudom, mennyit
Loptak el mérlegen,
Ha az antianyag
Mulandó lételem.

Hány tér, hova szökik
A nemlétnek pora,
Mert a miénkben nincs
Valóságos sora.

Gyorsítóban proton
Teljes szétzilálva
Kiadja a lelkét,
Megy a másvilágra.

Baráth Sándor - Reményünk

Baráth Sándor

Reményünk

https://www.youtube.com/watch?v=pDw4R79vANg

Nyíljál kert, a beborító égnek,
Múltak emlékének az Istene.
Legyen áldás vállalt szövetséged,
Nemződjön benned: vad tánc és zene.

Nyújtsad jobbodat a szenvedésnek,
Biztassál azzal, a vers logika.
Csak addig van értelme a létnek,
Ameddig pendül lantból ritmika.

Alak, szín az anyagból felébred,
Létnek szaván átsajdul a lélek,
Tömegben szól a harangok dala.

Legyen menny, vagy legyen mennyi fészek,
Csillagokkal szórva szürke kéket,
Legyen reményünk a hit pitvara.

Baráth Sándor - Szomorúság

Baráth Sándor

Szomorúság

Tánc viszi lábamat
Szél, ami simogat
Mind lazább ritmusra járok már

Nyúzott kor rám feszül
Félek itt legbelül
Öcs nélkül magadra maradtál

Sarlatán orvosok
Sok éhes pénzmarok
Tönkretette, amit gyógyultál

Mára csak emléked
Kopottas fényképed
És szomorúság, mit itt hagytál

Baráth Sándor - Szakadatlan

Baráth Sándor

Szakadatlan

Pendül a lant, dala sír egekig.
Út menti szellőben nyíló virágok,
Színkavalkádja hasonlít reátok,
Rezdül a húr a végletekig.
Csendül a csend, hova szív hazajár.
Némul a dallam a fellegekig,
Aztán a hordókat meggörgetik,
Hűs zivatartól minden csupa sár.

Baráth Sándor - Álomból való

Baráth Sándor

Álomból való

Az éjszaka vonatán utazok,
Ébredésig kísérnek az álmok.
Más dimenzióban rád találok,
Ég magasán repülünk, mint sasok.

Aztán az ébredésnek nesze jön,
Szemeim látják a sivár valót.
Feledem lassan a nagy nőfalót,
E világban az öregség letör.

Mint egy kamasznak, olyan a lelkem.
Bölcs lettem? Francot! Csak fürkész, keres
Gondolatim` lassan ernyed testem,
Őszi lombhulláskor vert meg, szeress!
Szeretek és újra tavaszt érzek,
Tél dere lassan, fiatal lélek.

Baráth Sándor - Elválás

Baráth Sándor

Elválás

Gondolj rám esős éjszakákon
A kályhában tűz lángja táncol
Vár rám a múltnak ígérete
Nem gondoltad komolyan Te sem
Magányom kopog az ablakon
Az esőcseppeket firtatom
Didergős már ez a ........
Ülök a tűz mellett más nem kell
S ha bekopogsz csendes hajnalon
Majd elmélázunk a múltakon

Baráth Sándor - Éj; - Ébredés éjjel

Baráth Sándor

Éj

Karcog a csend
Már a szó elején.
A némaság szól,
Összefüggőn beszél.
Kietlenség, mi
Fülemben lüktet,
Nem tudok írni:
Sem jót, sem szebbet.
Verőér zaja
Hinti a szelet,
Mint rezgőnyár levél,
Csendben is nevet.
Közel az idő,
A csend elalszik,
Nap mondja: kelj fel,
A zaj virágzik.

*

Ébredés éjjel

Kékes csillagfények mosták el utamat,
A rám szabott holnapot bejártam éjjel.
Vizeknek tükrében hittem mély tavakat,
Mikben Hold sarlója fürdött sápadt fénnyel.

Mikor felébredtem, paplanom lecsúszva,
Sehol a nagy tavak, csak tocsogók vannak.
És mert hogy nincsen besötétítve ablak,
Meztelenül néz be a Holdnak karéja.

Kint az égi gyertyák a tócsák fenekén,
Úgy tűnik relatívok minden, ami mély.
Szikráznak, táncolnak: fenn és lenn a mélyben,
Az olvadó hó vizén, tavasz reménnyel.

Baráth Sándor - Milyen is?

Baráth Sándor

Milyen is?

Egy leányt lenyúltam
Vajon mit is ígért
Milyen is volt múltam
Ő mondta az igét

Szétváltak útjaink
Mentem katonának
Szerelmes csókok mik
Vele tovaszálltak
Új életet kezdtem

Mi szépen alakult
De minden kezdetben
egy lány arca lapult
Csavargó életet

Amikor meguntam
Megláttam kék szemed
Belebolondultam

Közben írogattam
Valamire majd visz
A múltat kapartam
Nyakig ülök most is

Hol van az ígéret
Zsebemben pénz csörög
Szebb volt rég az élet
Tudatom ücsörög

Baráth Sándor - Köröttem szitál ...

Baráth Sándor

Köröttem szitál ... 

Köröttem szitál az idő az örök,
Hogyha megérem, tán meg is görbülök.
Ilyenek ezek az iramló évek,
Azért többnyire: még mindig remélek.
Hitemből mi örök, bambán merítek,
Idő előtt halni az lenne a vétek.
Célomhoz, mint csiga, majd odajutok,
Bégetek mint birka, vagyis hát juhok.
Soha sem voltam én elkötelezett,
Korán eldöntöttem, hogy szabad leszek.
Meg is tartottam ezt, szabadságom van,
Még is jól megvagyunk élettársammal.
A politika az mindig feldühít,
De vigyázok, magas a vércukorszint.
Minek is beszélek nyavalyáimról,
Hisz a létnek közérzete nincsen jól.
Mint kit hajcsár hajt, űzik az életet,
Felőlem bárkinek bármi több lehet.
Új házam úgyis lányunké lesz egyszer,
Hit, remény és szeretet: ez a gyógyszer.

Baráth Sándor - Őszvég

Baráth Sándor

Őszvég

Arcomat végigsimítja a fény
Meleget nem ad késő október
Vénasszony nyarat várni már nem kell
Avarszőnyeg sok rozsdás falevél

És már itt is a deres november
Élet takarékon mit sem remél
Lehull utolsó árvult rőt levél
A föld kopog olvadó sártenger

A tél még renyhe egy kicsit henyél
De már didergős lett minden ember
Magtárakban pihen télre kenyér

Őszi búza zöldül a földeken
Hó is porol néha nem csak a dér
Topog már a tél fűtőtesteken

Baráth Sándor - Elmúlt szerelem

Baráth Sándor

Elmúlt szerelem

Az elszáradt fa az már nem hajt ki
Ha jön zsendülés éled természet
Nagy szerelmünk soha nem ér véget
Gondoltuk hogy megmutatjuk majd mi

És ím romokban a boldogságunk
Fiatal szív oda a hév apad
Szeretni egymást nagyon nagy falat
Mondd mire tán megváltásra várunk

Dalol a csend de fukar a reggel
Bájcsevegésed mosolyod nem kell
Hiszen üres nincs mögötte semmi

Rég kellett volna messzire menni
Hiszen van még e cudar életből
Nem lennék más Mikes Kelementől

Baráth Sándor - Őszelő

Baráth Sándor

Őszelő

Pont ugyanolyan nap, mint régen volt,
Pedig: az Ősz szele megérint már.
A bárányfelhő most is fehér folt
Pamacs. Az ég kelyhe kicsit szürkül tán.

A fecskék is már lejjebb köröznek,
Már rég nem szárnyaikat próbálják,
Meleg délebbi tájra költöznek,
Afrika menedékét fontolják.

Én is suhintom szárnyaim, mint ők,
Pedig: jó otthonom, családom is.
Mint jelenből jövőbe menekvők,

Hagyom sorsomat, mind ó szereplők.
A múltam az idő hogyha fogy is
Jövőmmel csak növő gyöngykaláris.

Baráth Sándor - A hév mind többször ...

Baráth Sándor

A hév mind többször...

A hév mind többször megtör
Kis méla csöndek énektől
Többet érnek
Csalókák az álmok
Hamu alatt huny a zsarátnok

Penge cikkan a páncélon s csend
Nem lehet szóra bírni a végtelent
Hiába a dilettantizmus fegyvere
Az ostoba megérzés s hit nincs ellenfele

A nagy viharnak vége
A csatadal is elült
A homály újra virult
Mélyen megsebesült
Lélek vár gyógyító tapaszt
Szabad elvonulást
Mintha lenne ellensége

Egy valótlan nagy tükör
Falán az értelem sugara megtör
S a titkos lézerszemek
Önmagukba vájnak
A hazug képmutatók szemetét
Eltüntetni - egy kis pénzre várnak
És ép ésszel vége - a ma fiai pár csak!

Baráth Sándor - Nap-nap után

Baráth Sándor

Nap-nap után

Talán a szertefoszló napok
Mik alakítják a holnapot
És feledtetik a tegnapot
De ma már minden jó így hagyod

Talán árny mi kúszik a falon
Fény után sötét a jutalom
Ami mindennapos alkalom
Hogy töröld kevés a két karod

Talán ágyad jól kifeküdve
Recseg ropog jobb lenne tűzre
Hozza álmod gödörrel küzdve
Rózsaszín nem lesz menekülve

Baráth Sándor - Esteledik

Baráth Sándor

Esteledik

Alkony húzza selyem leplét tájon,
Lassan ereszkedik az est nem fáj.
Ahogy betakar a sötét muszáj,
Váljék hát valóra minden álom.

Most a holdvilágnál nincs túl sötét,
A nem túl távolban árnyak úsznak.
Rikácsolva fenn vadlibák húznak,
Délebbre, kerülve hajnal ködét.

Leplével engem is takar alkony,
Közeleg a nem túl távoli est.
De még addig van dolgom e parton,

Bajom megitat néha egy felest.
Kitárt kezemet az égnek tartom,
Uram, mondd! Miért épül le a test.

Baráth Sándor - Dúdol ...

Baráth Sándor

Dúdol...

Dúdol a csend ölén az éj
Égen halad a holdkaréj
A messze táj most messzebb lett
Ahova látni csak szeglet
E nagy borulás hajnalig
Amíg a nagyvilág alszik
Várja hogy jön a pirkadat
Lángolja fel magát a Nap
Őrült nap kezdődik megint
Aki vén az erre legyint
A vesztetekbe rohantok
Biz jobb ha lassan haladtok

Baráth Sándor - Hittel

Baráth Sándor

Hittel

Kigyúlnak a hajnali fények,
Életemtől, mondd, mit remélek.
Esthajnalcsillag, mutasd utam,
Poharam alján: még egy futam.
 
Vagy nincs? Ki tudja, meddig élünk,
Addig is bízunk és remélünk.
Ha levetjük álarcainkat,
Szeretetünk sugárzik, mint Nap.
 
Vagy ha nem, hát felsír messzi dal,
Hit, mit bízik öreg, fiatal.
Vérző szívek mélyére beül,
E világ lassan elcsendesül.