Devecseri Gábor - Szerelem

Devecseri Gábor

Szerelem

Ó, szép lehet az epedés;
volt benne részem nem kevés,
elérhetetlenért;
s a teljesülés gyönyörű:
vágy hal, s születik a derű;
íly percet is megért
szivem már sűrűn. De talán
legszebb, ha játszik fény meg árny
s a vágy már visszatért,
pedig még el se szállt, s szelíd
örökléttől ujjong e szív,
mit megkap és nem ért.

Devecseri Gábor - Változom

Devecseri Gábor

Változom

I
Magam ura soha,
mindig magam foglya:
vezetem magamat,
de orromnál fogva.
II
Biztosak vagytok magatokban.
Hiszem, hogy ehhez jogotok van.
Hisz kételyem ha égig ér is,
bennetek biztos vagyok én is.
III
Ha ezt az arcot látom
egy kirakatüvegben,
se sírni, sem nevetni -
köszönni volna kedvem.

Devecseri Gábor - Nyár elé

Devecseri Gábor

Nyár elé

Boldog, akinek menyországa van.
Lám én is ugy várom már, hogy mikor
jön az arany nyár, várom boldogan,
mint esővizet a száraz bokor.

Várom, várom, hogy hullámok között
heverve nézzem a kis szigetet,
mely, felejtve a sarat és ködöt,
zöld zsebkendővel felém integet.

várom a nappalt, déli meleget
s hüvös estét, ha a folyón pihen
és várom délután a tehenet,
a tárt kapun beballag szeliden.

Megszokhattam volna a villamos
csengőt s a motor berregő zaját,
hisz itt születtem, de a csillagos
estét várom s a csendes éjszakát.

Hiszen volt már nekem, volt egy nyaram,
mely hirtelen jött s észrevétlen elment,
halványzöldfoltos piros és arany
és ugy nézek utána, mint a gyermek

léggömbje után, ami elszökött, bár
odahurkolta cérnával kezéhez
s mindig kisebb lesz, egyre távolabb száll,
de egyre közelebb kerül az éghez.

Devecseri Gábor - Párbeszéd

Devecseri Gábor

Párbeszéd

Jön az ördög: - Adok neked egy napot egy napért.
- Ha üzletelsz, mondd meg nekem, de becsületesen:
mint ördög, mit nyerhetsz ezen?
A Fausttal kötött üzleted egész más volt: neki
kevés időt adtál, utána keserv jött végtelen.
Az egy az egyért angyali
alku, nem ördögi.

- Az nem én voltam: azt csak úgy kigondolták, amazt
az ördögöt; színpadra jó. Az én kis üzletem
következő: elkezdjük reggel,
megindul a napod,
a szenvedés meg mindig az éppen, hogy megkapod.
Megkapod, indul, lepereg,
s nem is tudod, barátom
hogy attól kezdve örökösen
fizeted, megnemállón.

Csak azt az egy napot, csak azt,
de azt örökösen.
Ha meg nem kaptad volna, el
nem vesztenéd sosem.
Csak egy napot, csak egy napot,
csak mindig azt, ami
aznap kezdődik, aznapon
tud boldogítani.

Nincs, mert volt; de nincs; ha élsz,
minden napod halál.
Így kapsz és adsz, s bár azt adod
pusztán, mit kaptál – sóhajod
enyém. Hát áll az alku?
- Áll.

Devecseri Gábor - Éjfél elmúlt már

Devecseri Gábor

Éjfél elmúlt már

Éjfél elmúlt már, a sötét habokból,
most kelnek szörnyek s iszapos boszorkák,
felbukkansz fénnyel, sima csillagok közt
drága virágszál.

Száguldó felhők s tarajos habokkal
vágtatsz, szájtátó gyerekek felzengő
hangjától űzve, teletűzdelt égen,
bársonyos isten,

drága istennő, ki betöltőd lelkem
bársony képeddel, míg a földön járok,
reggel, éjfélkor s ha a sápadt hajnal
úszik a részeg

erdők lombjából született zenében,
pajzsod védjen meg haragos haboktól
s bennem háborgó viharok dühétől.
Szitakötőkkel

s vándor pillangók seregével lomhán
a büszkénrontó patakok megállnak
s illatos éjben szeliden pihennek
sűrü hajadban.

Devecseri Gábor - Eleresztett madár után

Devecseri Gábor

Eleresztett madár után

Száll a madár, elröpül,
mint a nyíl száll, úgy örül,
tenyeremből törve föl,
azt sem mondja: köszönöm;
célbaveszi az eget,
csőre átfúr felleget,
száll a felleg fölibe,
tán az isten ölibe.
Szó sincs róla, visszajön,
fatörzseken öldököl.
Koppantgat a hosszú csőr,
nekem mondja: köszönöm.
Hanem ezért engemet
férgek hada fenyeget:
,,Mért engedted el, te rossz?"
- féreg-vádjuk ostoroz.
,,Csakazértis hála-dal
illet téged" - így rivall
tölgyfa, nyárfa, gesztenye,
melyet féreg vesztene -
visszaadtad madarunk,
egészségben maradunk."
,,Igen? S én hol maradok?"
árnyéktokban sorvadok
nap nem érhet..., s én..., meg én.
- zendül sok kicsiny növény
s hozzám fordul: ,,Hallod-e,
rosszat tettél!" ,,Nézz ide,
milyen jó vagy" - szól a fa.
,,Hazudik!" - így kórusa
szúnak, nyűnek. Mit tegyek
Mindre nem figyelhetek.
Jót, vagy rosszat tettem-e,
szívem hogy is döntene?
Túlrövid az életem
mérni mindezt mérlegen.
Egyszer úgyis meghalok,
vitázzatok magatok!

Devecseri Gábor - Terv

Devecseri Gábor

Terv

A kisgyermek, ha várakat
épít a nyári fák alatt
a part homokján tervezi,
hogy később is majd ezt teszi.
És nincs szebb, mint ha teljesül,
miért a vágyó lelkesül.
Terv nélkül semmi sem terem,
az almamag sem tervtelen,
Mert benne él az almafa
törzse, virága, illata,
gyümölcse, tervként ott feszül
a munkáló magon belül.
Tervek! Remények? Fellegek?
Nem! Nem vagyunk már gyermekek.
Jól tudva tesszük, mit az ész
okos tervként elénk idéz.
Nem homokvárat építünk,
hogy arassunk, azért vetünk,
hogy öltözzünk, azért szövünk:
magunk kertjében öntözünk.
Nem sorsot és csodát leső,
tervünk ma éltető eső,
az elgondolt jövőre hull,
s a szép jelenné lombosul.

Devecseri Gábor - Itt ülök, nézem a hegyet

Devecseri Gábor

Itt ülök, nézem a hegyet

Itt ülök. Nézem a hegyet.
Hisz nemrég együtt jártunk rajta ketten.
Barlangszájával rámnevet:
azóta is vár minket rendületlen.
Ha most diák volnék, s hajam
vad fürtje még a homlokomba lógna,
nem várnék ám, fognám magam:
fönt kóborolnék rajta szívdobogva.
Bejárnám szűk ösvényeit,
s hol - egy kilátó alján - dús az árnyék,
szép városunkat egy kicsit
kettőnk szemével nézni ott megállnák.
És sóhajtanék is nagyot,
hogy lent a túlsó oldalon a házak,
miként a kártyából rakott
várak, már szinte összeomlanának.
Aztán belátnám: bánatom
miatt az ártatlan mért is lakoljon?
És visszaszívnám sóhajom;
de rádgondolnék álmodozva folyton.
S lesném magamban, mint veled,
hogy hegy vidul, hó eltűnik, virág nyit;
az eget nézném, mit szemed,
ha nem vagy is mellettem, megvilágit.
De nem vagyok diák: korom
lejtőre dőlt és higgadtságba csusszan:
nem borzas már a bánatom,
s ha borzas is, viselnem kell nyugodtan.
Meg aztán lusta is vagyok,
de képzeletem fürge, jár helyettem.
Nem taposlak, hegy; jónapot;
majd járunk rajtad akkor, hogyha ketten!

Devecseri Gábor - belerohan a nyár az őszbe!

Devecseri Gábor

Belerohan a nyár az őszbe!

Belerohan a nyár az őszbe,

e napfűtötte gyorsvonat.

Törik sorompó, perzselődnek

a lombok, ágak hullanak.

Én mondtam neki, hogy ne menjen

tovább, hogy baj lesz, hogy nagyon

boldogok vagyunk véle. Füstölt,

rohant, roncsolt, roncsolódott.

Bebocsátást-esdő esők siratják

riadt-zárt ablakon.

Devecseri Gábor - Napló

Devecseri Gábor

Napló

Ülök a hegyormon
szemben a ködökkel,
angyalokkal játszom,
vívok ördögökkel.
Arcom mozdulatlan,
elmém nyughatatlan,
szívem piros lángja
lobog mellkasomban.
Év után év illan,
hónap után hónap,
szélviharban recsegő fák
írják a naplómat.

Amit tovább űztem,
jó őrzője voltam;
amit megőriztem,
azt elpazaroltam.
Mit magamba rejtek,
semmivé lesz úgyis;
amit itt felejtek,
kísér síron túl is.
Volt énnekem napsugárból
hideg palotám,
volt közepén jégkristályból
forró nyoszolyám.
összeszedtem futkosással,
örök kapkodással,
mind megette az idő
kényelmes rágással.

- Mit tudhatnál adni még,
hitegető nyári ég?
- Rügyet, szirmot, levelet,
füstkarikát, felleget,
nyiladozó lelkeket,
még-csillogó szemeket,
s magamat is, az eget,
halálodig eleget.

Devecseri Gábor - Füge, ha csobogni tudna

Devecseri Gábor

Füge, ha csobogni tudna 

Füge, ha csobogni tudna,
forrás, hogyha megérhetne,
öröm, hogyha sikongatna,
fájdalom, ha nevethetne,
ezüst, ha válna gyümölccsé,
ért szilva, ha olvadt fémmé,
szél, ha fésüli a nádat,
te, ha pusztán elképzellek,
én, ha vágyom teutánad,
szívem, ha születik benned,
értelem, ha túlmutatva
önmagán - tébolyba csapna,
féktelenség, ha szelíddé,
teljesülne végtelenné,
folyó, ha árad a holdba,
hold, ha lányhangon dalolna,
éj, ha fekete vizével
áraszt el s csillagi fénnyel
testeddé vált völgyet-halmot,
nyárfa, mely felhőkig ér fel,
tenger, mely fülembe fér el,
fecske, bordám közt ki fészkel:
ez a hangod.

Devecseri Gábor - Anyák napján, édesanyám ...

Devecseri Gábor

Anyák napján, édesanyám...

https://m.youtube.com/watch?v=KJIPy5wlKu4

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.

Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben. . .
Én ezért most, mondd, mit tettem?

Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.

Devecseri Gábor - Szerelem

Devecseri Gábor
Szerelem

Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem
volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel,
ámulva kérded: mi volt ez?
Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte
nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan
leapadt.
Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse
zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak
csapkodta szárnyát,
míg végre elrepült, madár volt, lásd,
valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem
csalódtam.
Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem
keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten.
Félek,
még visszahívnád, teljesen szabad még nem
vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van
belőle.

Devecseri Gábor - Éjfél elmúlt már

Devecseri Gábor

Éjfél elmúlt már

https://m.youtube.com/watch?v=Kss6gFy8QE0

 

Éjfél elmúlt már, a sötét habokból,
most kelnek szörnyek s iszapos boszorkák,
felbukkansz fénnyel, sima csillagok közt
drága virágszál.

Száguldó felhők s tarajos habokkal
vágtatsz, szájtátó gyerekek felzengő
hangjától űzve, teletűzdelt égen,
bársonyos isten,

drága istennő, ki betöltőd lelkem
bársony képeddel, míg a földön járok,
reggel, éjfélkor s ha a sápadt hajnal
úszik a részeg

erdők lombjából született zenében,
pajzsod védjen meg haragos haboktól
s bennem háborgó viharok dühétől.
Szitakötőkkel

s vándor pillangók seregével lomhán
a büszkénrontó patakok megállnak
s illatos éjben szeliden pihennek
sűrü hajadban.

Devecseri Gábor - Várakozva

Devecseri Gábor

Várakozva

https://m.youtube.com/watch?v=EvzQl95y10E

A szomjúság, a léleké,
bosszantó szomjuság:
mert lélekként a léleké,
de mindig húsba vág;
mert örvénylőén áhitó
cselekvő áhitat;
mohó barlangként ásitó;
barlangmélyben kutat;
azt várja, ami egyszerű
(számára bonyolult,
de lenne újra egyszerű,
ő maga is kimúlt!);
szabadulj tőle, arra int,
mert tüskésen gyötör;
de arra is: a könnyű kint
marasztald, mert gyönyör;
zümmög, dörömböl, nyugtalan;
semmiből-font bilincs;
torkod szorítja, hogyha van;
s magad se vagy, ha nincs.

Devecseri Gábor - Egy budai téren

Devecseri Gábor

Egy budai téren

Itten egy óra állt,
alatta álltam én;
akkor még óra volt,
ma már csak költemény.

Vártam egy leányra,
eljön, azt igérte.
Vártam rá hiába,
elindultam végre.

De ekkor hirtelen
itt termett ő mégis,
vidámabb lett az ég,
vidám lettem én is.

Az a leány meghalt,
nem emlékszik erre.
E régi délutánt
azért írtam versbe:

mert meghalok egyszer
s ő sincs itt, az óra,
nem mutat öt órát
csüggedt mutatója,

nem mutat hat órát,
vidám mutatója:
őrizze emlékét
e vers olvasója.

Devecseri Gábor - Az elmúlással ...

Devecseri Gábor

Az elmúlással …

Az elmúlással nem perelnék.
Nem volna mult? Nem volna emlék!
És ha nem múlnék az idő,
nem jöhetne el a jövő;

nem jelennék meg a jelen sem;
bizony, az édes szerelem sem
kellene - hogyha nemzedékek
nem hullnának, mért nemzenének?

Gyerekkoromban azt akartam,
örökké éljünk; majd zavartan
lemondtam róla, nem szivemmel,
de az eszemmel. S hogy az ember

boldog legyen... hogy boldog légy, hát
ne úgy kérdd az idő folyását:
ha el nem múlnék, hogy mi lenne.
De: mit mond majd - mi voltál benne.

Devecseri Gábor - Imátlan ima

Devecseri Gábor

Imátlan ima

Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kivánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint,
örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kivánni az örömnek.

Devecseri Gábor - Tanító-vers

Devecseri Gábor

Tanító-vers

Lehetne minden egyszerű is,
de nem az.
Virágoskerted nézve, látod:
fele gaz.

Másik felét, ha akarnád sem
értenéd,
az ég fölötted ég, dehát nem
érted ég.

Bonyolult minden és felette
ingatag,
csészéjében az alvilágban
ring a nap.

Habozik régen: jöjjön el, ne
jöjjön el?
Még nem döntött, csak látszat-mását
küldi fel.

Fáradtan legyint a belátás,
hazatart,
jobboldalt három ördög őriz
ravatalt.

Hiába szedtem annyi bűvös
szereket,
elszenderedtem, fuvolám is
berekedt.

Csak gyenge húr, ami még bennem
ciripel.
Mennyországért sír, de az ördög
viszi el.

Devecseri Gábor - Selymes rét

Devecseri Gábor

Selymes rét

„Mi elmegyünk előre
- szólnak hajszálaim -
helyet csinálni néked
a nemlét tájain;
lesz selymes rét belőlünk,
vagy hínár szép tavon,
ott fogsz majd csónakázni,
pihensz domboldalon;
sokunknak kell kiszállnunk:
az a tér végtelen,
úgy elterülhetsz benne,
nincs több oly kényelem!
Eressz el könnyű kedvvel,
ne szidj, ha elmegyünk;
tudod: sok-sok helyen kell
szállást készítenünk
a nemlétben teneked,
mert most csak egy helyen
vagy egyszerre, de akkor
mindenütt nemleszel."