Scheffer János - Várlak

Scheffer János

Várlak

Várlak, mint a virrasztó a hajnalt,

Mint a reggeli harmatot a föld,

Várlak, mint senkit nem vártam soha,

A lelkem csak érted kiált, üvölt.

Várlak, mint kék éj a csillagokat,

Mint reszkető növények a tavaszt,

Mint elültetett magok a napfényt,

Mint repülő madár az ágakat.

Várlak mint egy hajós a parti fényt,

Amikor tenger vadul háborog,

Várom a napokat, amikor én,

Álmodban már csak veled táncolok.

Kívánom a csendet, de csak Veled,

Nagyon-nagyon a békés estéket,

Várom a napot mikor mellettem,

Talán elmúlhat minden félelmed.

Bárcsak itt lennél most, vagy én Veled,

Nem számít a hely és az idő sem,

Várok rád, hogy elmondhassam végre,

Mit gondolok bolondos szivemben.

A percek nélküled oly üresek,

Az órák oly kínosan peregnek.

A napokat, heteket számolom,

S a helyemet én sehol sem lelem.

Scheffer János - Nőnapi töredékek

Scheffer János

Nőnapi töredékek

http://youtu.be/4wF3FXzBmPA   

Csak egy virág, csak egy mulandó emlék,
Elhervad mielőtt bármit is tennék.
Csak egy vers, ami újra csak egy pillanat,
De szivünkben mégis oly sokáig megmarad
Nő vagy. Számomra a megtestesült csoda.
Kecses, törékeny rózsaszál, vágyaim otthona.
Bár néha tövised halálosan megsebez,
Nekem mégis te vagy, te maradsz a legkedvesebb.
Szeretlek. Miért is kellene tagadnom.
Szerelmünket mindenki előtt vállalom.
Mint mágnes a vasat, úgy vonzza a szemed,
Vágyakozó, szerelmes tekintetemet.
Tested a testem, már forrón összefonódva,
Lelkem a lelked, egymásba édesen zuhanva,
Találkozás szele hajóinkat egymás felé fújja,
Vágyakozás öröme már a vitorlákat dagasztja.
Szerelmünk gyönyörű, kecses virágszál,
Mi most is ott kopog a szivünk ajtaján,
Szép vagy. Számomra te vagy a legszebb nő.
Tekintetünkben feldereng már a közös jövő.
Hűségem a tiéd, örökre neked adtam.
Egy csodálatos januári alkonyatban,
Kívánatos vagy és szeretlek nagyon,
Lényedet napról-napra jobban akarom.
Harcolok érted, mint az oroszlán ha kell,
Míg az orromban van utolsó lehelletem,
Amíg van egy fűszál mibe belekapaszkodok,
Amíg a remény él bennünk, örökre együtt maradunk.

Scheffer János - Valentin-napra

Scheffer János

Valentin-napra

Nem tudhatom hogy

Kapsz-e bárkitől bármit,

Tudom otthon mécsesed

Egyedül világít.

Nem tudhatom hogy

Elfogadnál-e bármit,

Mégis próbálok

Neked adni valamit.

Nem tudhatom, hogy

Vártad-e ezt a napot,

De most szivemből

Neked adok egy darabot.

Nagyon jó lenne ma,

Találkozni Veled,

De megértem ha úgy érzed,

Hogy még nem lehet

Talán tartasz tőlem,

Hisz alig ismersz még,

De azt érzem, hogy

Vonz az ismeretlenség.

A lelkemből egy szál

Bíborvörös rózsa,

Odaadom Neked ma

Valentin napra.

Tudd, hogy van egy szempár,

Ki boldoggá tenne,

Egy szív mely Veled

Örökre egybekelne.

Boldog Valentin-napot!

Scheffer Jánosd - A Fa

Scheffer János

A Fa.

Fa.

Kusza

Ágak hona.

Ég felé nyúló csoda

Te madarak rejtett otthona.

Fa.

Oduja

Mókusoknak.

Századok történetírója.

Hatalmas lombok árnyékadója.

Szépséged mindenhol fölém tornyosul.

Lent, hol

Gyökereid

Görcsösen

Kapaszkodnak.

Magjaid

a földből

sarjadoznak.

Tűzifa leszel

Végül te is. Fa.

Scheffer János - Harcolj a szerelemért ...

Scheffer János
Harcolj a szerelemért...

Szerelem tüzes fénye szivünkből egymás felé száll,
Melegítjük egymást mint tavaszi tábortűz alkonyán.
Rakj a tűzre mindennap, ne hagyd kialudni a lángot,
Harcolj a szerelemért! Rázd le magadról a láncot!

Hétköznapok monoton szürkesége egyre csak nyomja,
Lüktető szerelmes lelkünket fájón eltompítja,
Nyisd meg képzeletben az együttlét aranyló hídját,
Harcolj a szerelemért! Szerelmünk a túlparton vár rád!

Ne légy tétova levél, kit szelek fújnak ide-oda,
Indulj el a hídon, szaladj, fuss át a másik partra.
Én is indulok feléd, a folyó felett találkozunk,
Harcolj a szerelemért! Valóra válik minden álmunk.

A múlt árnyai hívogatnak mézesmázosan vissza,
A szerelem több mint kétségbeesett lélek siralma,
A boldogsághoz sokkal több kell mint sajnálkozás,
Harcolj a szerelemért! Hagyd a múltat, új jövő vár rád!

Érezd a szerelmes vágyat, az igaz őszinteséget,
Szerelem szabadságát, az önként vállalt közösséget.
Boldogság hangjait, mi csak szerelmes talajon ébredez,
Harcolj a szerelemért! A rossz álmoknak vége lesz.

Testem a tested körül révületben örömtáncot jár,
Vérköreink összefonódnak ezer szálon át,
Ha a boldogság végső, szent sóhaját hallani vágyod,
Harcolj a szerelemért! Teljesülni fog az álmod.

Ha nem akarsz felemás igában, hit nélkül élni,
Egyedül imádkozni és a vad jövőtől félni,
Ha a hármas kötelék örök szentségében hiszel,
Harcolj a szerelemért! Többiről Isten gondot visel.

Scheffer János - Könnycsepp

Scheffer János
Könnycsepp

http://youtu.be/5pbSyV48hrk

Ha szemedből egy könnycsepp arcodon végiggurul,
Szivemben hatalmasat robajlik, mikor lehull.
Sós íze hallgatag szádban szomorún szétterül,
Valaki lelkemben most szívszorítón hegedül.

Ha szemedből egy könnycsepp arcodon végiggurul,
Felhangzik egy fájdalmas dallam, a fényem kihuny.
Becsukott szemem mögött, a gondolataimban,
Könnycsepped némán dübörgő folyóvá duzzad.

Ha szemedből egy könnycsepp arcodon végiggurul,
Ha csillogó szemed szomorúan néz, s nem mozdul.
Akkor nézz fel az égre, szerelem napfényére,
Könnycseppjeidet bízd rá a vidám napsütésre.

Scheffer János - Séta a Bükkben

Scheffer János

Séta a Bükkben

Zengő sziklái, szépséges, bükki havasoknak,

Hol Tar-kő és Bánkút csúcsai felmagasodnak,

Köd-hajnal üli meg a harmatos völgyeket,

Reggeli Nagymezőn egy könnyű sétát teszek.

Friss őszi szelek, érett fű illatát hordozzák,

Ágak szines leveleit érdes szelek borzolják.

Itt vagyok a Zsidó-réten és kicsit megállok,

Suta őzre, muflonra és szarvasokra várok.

Nap árnyéka már a termetes víznyelőknél jár,

Erős őzet, iramszarvast lő hirtelen halál,

Vaddisznók vicsorognak rettenve, de némán.

Madarak rebbennek szét kioltott életek nyomán.

Nézem a fiatal, szilaj csipkéskúti ménest,

Hangjukat hallom tompán a dobogó messzeségben,

Déli nap hevében, hűvös bükkerdők árnyékában,

Apró bogarak rajzanak szét gyors egymásutánban.

Bükknek barlangjai, mióta feküsztök csendben,

Sötét járatokkal, párás, szines cseppkövekkel,

Kik csendben alusztok át véres századokat,

Halk vízcsobogás töri meg örök nyugalmatokat.

Kirándulók zaja tölti be a Szalajka-rétet,

Frissvizű források táplálják a vízesések,

Hideg hűsítő szél fúj a Hámori tó felett,

Partján padok pihennek, lassan én is továbbmegyek.

Mint kusza barázdák, hegyes-völgyes réteken,

Turisták sétálnak a szépséges bérceken,

Csak az Őserdő pihen fenséges magányban,

Kidőlt fák várják néma sorsukat a tájban.

Scheffer János - Az erdő szépsége

Scheffer János

Az erdő szépsége

A hajnali nap első erőtlen sugarai,

Tavak, fák és nádasok gubbasztó madarai,

Lágyan megérintik a harmatos pókhálókat,

Próbálgatják éjjel gémberedett szárnyaikat.

Fák illata mézeskalácsként, emelkedve száll,

A dermedt éj elmúlt, a nappal lassan helyreáll,

Apró bogarak rajzanak, érdes levegőben,

Vadak jönnek inni a derengő napsütésben.

Reggel van, mindennapos, zajos erdei csoda,

Fehér tűzgolyóvá vált a Nap vörös korongja.

Minden állat árnyékban hűsöl, tikkasztó a dél,

Hulló leveleket lapozgat délutáni szél.

Később madarak és vadak újra inni mennek,

Bogarak a sziklák rejtekébe menekülnek.

Egyszer hűvösen megérkezik az alkonyi szél,

S Lassan az erdei világ újra nyugovóra tér.

Scheffer János - Szerelem

Scheffer János

Szerelem

Én már tudom, hogy te vagy az akire vártam,

Te vagy az kit álmaimban annyiszor láttam,

Kit oly sokszor elképzeltem, de most már tudom,

Te vagy az, akinek a szerelmemet adom.

A pillanat üres, mi Nélküled telik el,

A perc néma marad, amikor nem vagy velem,

A napok egyre hiábavalóbban telnek,

A hetek is, amikor nem vagy mellettem,

Veled a pillanatok kitöltik a lelkem,

Akárhová megyek, nem találom a helyem,

Együtt mintha a gyorsuló idő is megállna,

Felébred szívükben a szerelem szárnyalása.

Amit szóval elmondani Neked még nem tudok,

Tollat fogok , versben írok néhány gondolatot,

Eszünk még óvatos, de szivünk már szaladna,

Gondolkodj még, de fontosabb a szív dallama.

De jó is lenne eszünket egyszer félretenni,

Nem gondolni másra, csak nevetni, egymást szeretni,

Akkor a szerelem elmos mindenféle gátat,

Mit az ember évek során épített magában.

A pillanat eljön, egyszer egymás elé állunk,

Szivünket ott egymás felé, őszintén kitárjuk,

Ott eloszlik a kétely majd és bizonytalanság,

Megmarad a szerelemünk és a szent bizonyosság.

Addig az idő lassan, kegyetlenül pereg,

Nézem a naptárt és számolom a perceket,

Mindig kereslek Téged, néha megtalállak,

És közben egyre csak várlak, csak Téged várlak.

Scheffer János - A puszta létnél többet ...

Scheffer János

A puszta létnél többet...

http://www.youtube.com/watch?v=f0g3v-PboLM

Az idő könyörtelen malomköve zúz.

Mindenki alákerül, s egyre beljebb húz.

Felőrli a testet, bár a szellem szárnyal,

Egyszer elporladunk, örök némasággal.

Monoton megy körbe, izzadt vállunk tartja,

Néha valaki kidől, elfogyott akaratja.

Idő vasfoga állandóan tépi, marja,

Testet és lelket sok vörös seb takarja.

Ébredünk, dolgozunk és lefekszünk újra.

Ebből áll az élet? Eszünk s kezdjük újra?

A Nagy Őrlés rövidke szüneteiben,

Puszta létnél többet érdemel a szellem,

És akkor megáll minden, nincs más csak játék,

Szépség, rend, jóság és tömérdek ajándék.

A szellem szárnyal, a sötétség ott oszlik,

Termeiből lágy muzsikaszó hallatszik.

Keresd a helyet, hol az van ki átölel,

Életed többet ér, puszta létnél sokkal többet ér.

Scheffer János - Macska-egér játék

Scheffer János
Macska-egér játék

http://www.youtube.com/watch?v=ImUHEs7E7SM  

Engedjelek közel, vagy inkább maradj távol?

Jó lenne ha most itt lennél, vagy bárhol máshol?

Kedvellek Téged, talán szeretlek is már?

Mondani még nem merem, így is gyanakszol rám.

Gondolataim csak körülötted forognak,

Bárhová megyek, mindenhol eszembe jutnak.

Mikor találkozunk az eszünk beszél rólunk,

De minden szavunkat a szívünkkel is szóljuk,.

Most szerelmes macska-egér játék az élet,

Lelkünkben napról-napra emeljük a tétet,

Egyszer te üldözöl és én esek csapdába,

Máskor te menekülsz és én kereslek halálra.

Egyszer talán megállunk, ketten, magunkba nézni,

Elkezdjük a játunkat komolyan venni,

Talán a „Te” meg az „Én” majd ott „Mi”-vé válik.

S akkor szerelemre cseréljük a barátságunk.

Scheffer János - Altató

Scheffer János

Altató

Aludj el szépen kisleány,

Álmodban sok szép helyen járj,

Lásd a holdat, érezd a szelet,

A fák felett a fellegeket.

Hajszálaidon a Hold csillan,

Ajkaidon csillagfény suhan,

Álmod őrzi öreg puha ágy,

Aludj kisleány, jóéjszakát.

Őrzöm álmod, vigyázok rád,

Sóhajtásod hallom, látom,

Megnyugszik minden fájdalom,

Csak egy bogár neszel ágyadon.

Scheffer János - Tavaszváró

Scheffer János

Tavaszváró

Szépséges kis hóvirág,

Éjfekete sötétben,

Esőcseppek áztatják

Éppen nyíló bibédet.

Még lehorgasztott fejjel,

Ámde várod már nagyon

Soktízezer társaddal,

az első meleg napot.

Kis virág a sötétben,

Növekedj a fényekben,

Hozz virágot, teremj szépet

Tégy vidámmá egy életet.