2018. január 31., szerda

Szomorúfűz - Február - haldoklik a tél



Szomorúfűz
Február – haldoklik a tél

Kemény fagyokat, vagy korai ébredést hoz a bekopogó február.
Még dermedtek, csípősek az éjszakák. Fakók a hajnalok – még késnek.  Olykor jegesek a felhők és jégvirágok nyílnak az ablaküvegen, de lassan olvadozni kezdenek.
A párás, ködös reggel szemére húzza fagyos paplanát, de a Napocska már kacsingat.   Hamarosan megszűnik az áldatlan tél, dacos haragját végleg kiadva. Még hó borítja a tájat, de a Napocskát egyre többször láthatjuk és áldott, aranyló sugaraival simogatja meg a természetet és mindannyiunkat. Az időjárás időről-időre megtréfál bennünket. Friss havat szitál fölénk, vagy jéggé dermeszt mindent. De van, hogy tavaszias hangulatot vagy nyárias zivatart hoz életünkbe. Szürke horizontot borít ránk, vagy azúrkékre festi az égbolt palettáját. Az enyhülő légben az olvadás szétszórja a hófoltokat és a nedves földet felszárítva – láthatóvá válik az újjáéledés.
Fákat tépdes a téli szél, deres lehelete olykor hódarát szitálva. Kopasz fák rázzák ágaikról a havat. A felhők ólomszínűre festik a horizontot, és az eddig fakó fények élénkülnek.
A madarak még dideregnek, de az enyhébb nappalok és a napocska megnyitja csőrüket egy kis csivitelésre – várva az új kikeletet. Rigók bújnak össze csicseregve, cinkék ringatóznak a fenyőfa örökzöld ágain – szedegetve a magokat.
A természet meleget vár. Hóvirágok dugják ki fejecskéjüket a fagyott földből – kérve a tavaszt.
Haldoklik a tél.
Drága Napfény! Hozd el hozzánk melengető sugaraidat – hozd el nekünk az új Kikeletet.

Petri György - Februári hajnal



Petri György
Februári hajnal

A fagyott hó helyén most
vizes a párkány,
vizesen ragyog!
Csöpögnek a méteres
jégcsapok.
Ó, lassú, szép, könyörtelen
fogyatkozás.
Aláfolyik az ablaküvegen
az eleven
víz

.kaktusz - Február - a tél utolsó hónapja



.kaktusz
Február – a tél utolsó hónapja

Bizony, minél lángolóbb a szerelem,
a búcsú annál keservesebb,
még akkor is, ha tudjuk biztosan,
hogy a kedves visszatér egy napon,
s legyen bármilyen fagyos is,
távozik a tél februárban mégis,
ami keserűség az ő szerelmesének,
de a várakozás gyönyörűsége
a másiknak,
a tavasz hűséges imádójának,
kinek ez az utolsó a reménytkeltő,
szerelmes, aki türelmetlenségében
messzire ijesztené a telet,
hogy a átadja a helyet a kedvesnek,
a kedvesnek,
aki itt van már a kertek alatt...
a február nem húzza sokáig a búcsút,
ő csak egy rövidke, szerény hónap,
a télben is csak utolsó,
nem áll hosszan útjába
sokak kedvesének,
a virággal köszönő tavasznak...
az egyiknek szomorúság:
a búcsú napjai hamar elszállnak,
sokat kell várni a következő találkozásra,
a másiknak ez a rövidke,
reményteli hónap
végtelennek tűnik...
valaki búcsúzik szomorúan,
valaki készülődik a találkozásra,
februárban, a tél utolsó hónapjában.

2014. január 31.

Csorba Győző - Meg kell érkeznie



Csorba Győző
Meg kell érkeznie

Föltámadunk megyek súgom a kertnek
(Engem az ész s a naptár megneveltek)
Föltámadunk a csappanó erő
csak bírja ki míg zúzos az idő

Meghallanak? A fű jégcsipte sárga
csontként zörög a körte görbe ága
A rügybogok ők még talán –
Akárhogyan de nem fogom be szám

Majd nyáron is mondom a kajszifának
rejts el midőn e padra hull a fáradt
hol fény meg árny foltoz tele
a békesség különleges jele

Hogy kívül is a kakofon zsivajban
még észlelik a csöndet állni rajtam
és észlelik hogy a hajam
növényillattal rakva van

Majd nyáron is mondom a verebeknek
zajongjatok és a szegélyköveknek
majd nyáron is hallgassatok
páros példát mutassatok

Makacs gyomok veletek hadakozni
alvó lárvák kelletek sokasodni
s aminek itt az élethez köze
nagy útjáról meg kell érkeznie

Föltámadunk járok búgom s igérem
hívő gazda a februári télben
mikorra már alig-alig lehet
elhitetni a bízó híreket

Lázár H. Zsuzsanna - Február; - Hóesés; - Hétköznapi vers



Lázár Horváth Zsuzsanna
Február

Hóesés

Álmok és vágyak
hullnak a semmibe,
elfedi őket
hó szűzi leple.
Pihe-puhán hullik
januári égből,
fehér takaróból
szemfedő készül.
Szemfedő készül,
temetni a múltat,
sosem-volt szerelmet
mit szívem nem sirathat.
Szememben a könnyek
mik érted hullottak,
januári fagyban
jégcsillaggá fagynak.
*
Hétköznapi vers

Dércsipkébe öltözött
reggelre a kertem,
január fagya bűvölt
varázslatot szivemen.
Sápadt virágai a hunyornak
az eget kémlelik búsan,
más zöld nincs is kívülük
e dermesztő világban.
A vadszőlő fehér függönyként
borítja a vén bodzafát,
sátra alatt tavaszt várva
hancúroznak a macskák.
Zúzmara-csillagok nyílnak
a jázmin kopár vesszein
s a dérszakállú tél
csípős ostora pattog a házak
jégcsapdíszes ereszein.

Supka Géza - Február



Supka Géza
Kalandozás a kalendáriumban … Február

(részlet)

A futó évek margójára – A kapus-Istentől az aranykor Istenéig – A tisztulás hónapja
A február valamikor az év utolsó hónapja volt, s ezért ragasztották hozzá a szökőnapokat. Az év utolsó hónapjában pedig illett az embereknek maguknak is megtisztulniok, másrészt az elhunytak tisztulását is elősegíteniök. Ezért a hónap második felét az ilyen tisztulási ünnepek jellemezték. Innen származik a „február” név is. Bármennyire közelfekvő lenne is a láz latin nevével, a „febris”-szel kapcsolatba hozni ezt a rendszerint egészségtelen, nedves hónapot, a szó mégsem innen, hanem a „fibrá”-ból (a németben ugyanez a különbség megvan a lázat jelentő Fieber és a bőrhulladékot jelentő Fiber között), a bőrrostok nevéből ered. Mégpedig egy igen furcsa latin népszokás kapcsán, amely a tisztulással, főként az asszonynép megtisztításával függ össze.

Hollósy Tóth Klára - Február ... - Farsangi bál; - A tél cseppkövei



Hollósy Tóth Klára
Február van…

Farsangi bál

Viszlát, télnek ócska szalmabábja,
uralmadnak végre, vége van,
örömömben elmegyek a bálba,
búcsúztatni téged boldogan.

Felöltözöm színes maskarába,
hozzá egy jó álarcot teszek,
így veszek majd részt a maszkabálba,
hol mindenki boldogan cseveg.

Áll a bál, s a lábak egyre járnak,
amíg aztán vége lesz a táncnak,
rohan a tél, s örömdalunk harsan.

Az lesz majd a legtalálóbb jelmez,
jön a tavasz, a virágos herceg,
s véget ér a télkergető farsang.
*
A tél cseppkövei

Ráült a tájra a fagy némasága,
jégtüze beérett, mint a bor,
régen vágyott sivár mámorára,
a halott világ szikrázón ragyog.

Fagycsillagokon cseng muzsikája,
mogorván vijjog árva szirteken,
tombolva tört a végtelen tájra,
míg csillog a világ fenségesen.

Hógörgeteg, lavinák, hótömeg,
a világ, sokhegynyi hó, villogó,
semmi nesz, csak jégcsapok, cseppkövek,
mindenütt végtelen hó, csillogó.

Az ég szürkén fölénk végtelenül,
mint fagyszilánkok a csillagtanyán,
a szelek fagylehelete lendül,
erejéhez az ember mily parány.

Február - böjtelő hava - télutó . jégbontó hava



Február – böjtelő hava – télutó – jégbontó hava

A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, „tisztulás” szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított.
Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak.

Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.

Februárt esőszínű ruhába öltözött, repülő alakként ábrázolták, jobbjában a Halak jelével. A mezei tennivalók alapján gyümölcsfáit, szőlőtőkéit metsző meglett férfiú jelképezte. De megjeleníthette ráncos képű aggastyán is, amint bőrruhába burkolózva tűz mellett fagyoskodik. Az istenek közül Venus és Cupido személyesítették meg, amint orkánszerű szélben, lobogó lepleiken „vitorláznak”. Ennek asztrológiai oka van: a Vénusz bolygó a Halak jegyében/havában van „erőben”.
(Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium)
*
Népi mondóka

Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.

Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.
*
A csíziók könyve szerint "felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll, a víznek szabad folyást nyitunk. A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük, hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni. Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján."
*
Népi megfigyelések

- ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni
- ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni
- Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja
Február régi magyar (katolikus) neve Böjtelő hava, jelezvén a farsang utáni és húsvét előtti időszakot. A meteorológusok Télutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Jégbontó havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) Szarvastor havának nevezték februárt. A Nap a Halak jegyébe lép.

A horoszkóp csillagjegyei  közül az alábbiak esnek február hónapba:
Vízöntő (január 20.–február 19.) és
Halak (február 20.–március 20.).
Február folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bak csillagképből a Vízöntő csillagképbe  lép.
Szabályos években a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év
márciusa és novembere  .
Szökőévekben a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az augusztus.
Minden évben a február a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az előző év júniusa.
*
Népi mondóka

Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.

Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Szép és állandó idő következik, ha délkeleti szelek vannak, ha a Hold igen fehér, ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.
Rossz vagy lágy idő lesz, ha nyugati szelek vannak, ha huzamosabb hideg után a hó jégalakban esik, amit könnyű észrevenni, midőn az ablakhoz csapódik.
*
Jeles napok februárban

Hagyományosan februárra esik a farsang időszakán belül a legtöbb bál, mulatság, lakoma.
*
Február 2 - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja.
A templomokban ezen a napon szentelik a gyertyát, melynek a keresztény ember életében, ünnepekhez kötődő szokásaiban kiemelt szerepe van. Európában a gyertyaszentelés szokása a XII. század folyamán terjedt el. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Az újszülött mellett a keresztelésig gyertyát égettek, de szintén a betegek illetve a halott mellett is. Nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor ezt a gyertyát gyújtották meg.
*
Február 3. - Szent Balázs püspök napja.
Balázs a torokbetegségek ellen védő szent, a legenda szerint megmentett egy halszálkát nyelt fiút. Szokásban volt az iskolás korú gyermekek balázsjárása is. Ez a Gergely-naphoz hasonló adománygyűjtő szokás, amikor a maskarába öltözött gyerekek köszöntik a háziakat, azok pedig a tanítónak adományokat küldenek (szalonnát, tojást, zsírt).
*
Február 19. - Zsuzsanna ótestamentumi nőalak napja.
A gyönyörű asszonyt fürdés közben a vének meglesték, majd házasságtörés hamis vádjával illették. Zsuzsanna azonban tisztázta magát és a véneket elítélték. Ezt a bibliai történetet adták elő az ún. Zsuzsanna-játék során dramatizált formában. Ehhez a naphoz is kötődik időjárási megfigyelés. Állítólag ekkor szólal meg a pacsirta, melynek éneke a tavasz közeledtére utal.
*
Február 25. - Mátyás napja.
Azt tartják, ha hideg az idő, Mátyás feltöri a jeget, ha viszont nem talál, akkor csinál. Azaz hirtelen időjárás változást vártak ettől a naptól. Egyes vidékeken azt tartják a Mátyás-napkor kikelő kiscsirke verekedős lesz.
*
Február – Kert

A csíziók könyve szerint "felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll, a víznek szabad folyást nyitunk. A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük, hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni. Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján."
*
Tervezzük meg az ágyásokat ügyelve a vetésforgóra
A különféle fajták társítása növeli a terméshozamot.
Amint a nappalok hosszabbodnak, kezdjük meg a kiültetést
Készítsünk vagy vásároljunk melegágyat
Szerezzünk be trágyát a melegágyhoz
A palántákat takarjuk le befőttesüveggel
Napfényes napokon szellőztessük az üvegházat vagy a fóliával védett melegágyat
Napos időben lazítsuk meg a földet
Terítsünk el a komposztot az ágyás teljes felületén
Helyezzük a melegágyat védett, napos helyre

Sok szeretettel köszöntjük e hónap
szülötteit,
névnaposait,
ünnepeltjeit!
Sok boldogságot, minden jót kívánunk!

Farkas Viola - Ó, te cudar február; - Felébredtem ...; Február 13.



Farkas Viola

Ó, te cudar február

Ó, te cudar február, a hideget unjuk már,
Jó lesz lassan készülni, a terepet átadni.


Izgalmas várakozás, tavasszal találkozás,
Szép március siess már, minden élet reád vár.


Kis bimbók fészkelődnek, rovarok leskelődnek,
Amint kisütött a nap, mindegyik erőre kap.


Madarak is jól érzik, a kerteteket ellepik,
Pláne, ha tálban víz van, fröcskölődnek mámorban.


Rügyek végszóra várnak, suhognak tündér-szárnyak,
Visszafogott érzelem, közelít a szerelem.


Csendüljön fel a nyitány, jöjjön sok kis virág-lány,
Borítson be a Tavasz, életünknek ez vigasz!

*

Felébredtem…

Felébredtem bús időben,
Februári havas télben,
Kinézek az ablakon,
Sok madár van a fákon!


Itt röpködnek és kecélnek,
Fürdés után keresgélnek,
Hihetetlen forgalom,
Havas-esős avaron.


Kigyönyörködöm magamat,
Rendezem gondolatomat,
Jó kedvre derítettek,
Ezért ide repültek!


Hogy lehet ilyen változás?
Sötétségben napsugárzás?
Egy pillanat, s eltűntek,
Vége a jelenetnek!


Azért ők tudnak valamit,
Érzik, a Tavasz közelít,
Hoztak kis ízelítőt,
Türelemmel várjuk őt!

*

Február 13.

Esőtől csepegő, csillogó faágak,
Hajnal-derengésben, már Tavaszra várnak.


Eltűntek fellegek, vidámító a nap,
Ezüst-hullámzással, rezgő árnyékot hagy.


Épp, hogy megmozdulnak, a játékos ágak,
Mosolygó rügyeik, virágokat látnak.


Itt-ott egy méhecske, köszönti társait,
Kelő nap enyhében, próbálja szárnyait.


Boldog várakozás, születés reménye,
Ne hagyjon el soha, Isten segítsége!

Szakonyi Károly - Februári napsütés



Szakonyi Károly
Februári napsütés

részlet

Ahogy a reggeli pára-, korom- és füstfellegen át lassan a pesti házak homlokára csúszik a fény, a sárga nap felderíti a tél végi szürkeségből az utcákat – s az embereket. Langymelegnek érezzük a plusz egy-két fokot; tartós és kemény volt a tél. Itt, a sík oldalon már csak néhány bemocskolódott, járdaszélen maradt hóbucka emlékeztet a fagyokra, de a budai oldalon, a dombos vidéken még zúzmarásak a korai órákban a fák; még hó borítja az erdőn az avart.
A váratlanul ránk zúduló februári napsütésben piszkosnak és kopottasnak látszik minden; szürke por tapad a járdákra, homályosak az ablaktáblák, sárosak, maszatosak az autók, mi pedig sápadtak vagyunk – ez alig tűnt fel a téli sötétségben. De a tereken már rügyfakasztásra készek a bokrok, a padokon kigombolt nagykabátban sütkéreznek a gyereküket napoztató anyák; a fény majd színessé teszi újra a várost, az első márciusi esők majd tisztára mossák a köveket.

Della Mária - Csak egy kis hó; - Még várni kell a tavaszra; - A tél hátrál egy araszt



Della Mária

Csak egy kis hó


Jégkarmú ragadozó a január,
fogát csikorgatva orvul támad,
az északi szél bosszút áll.
fákat tör, háztetőket rángat.


Fehér lett hajnalra a város,
hótól felpuffadtak az autók,
a villamos se jár most,
megint késnek a hókotrók.


Nekik is van telük
mennék orosz honba
megkérdezném tőlük,
mennyi most egy trojka.

*

Még várni kell a tavaszra



Csend ül a völgyben, hallgat a város,
ablakomból kilesek, szemem még álmos.
Kopasz fák között didereg hajnal,
jó lenne egy tea cukorral, citrommal.


Arany golyó kúszik fel a horizontra,
fénysugarát ablakomra szórja,
Fekete rigó hintázik bokor ágon,
trillahangú énekét már nagyon várom.


Kinézek kertembe csábít a föld illata,
ez a februári tavasz kicsit még csalóka.
Bolondos szellő kapaszkodik hajamba,
visszamenekülök meleg kis szobámba.

*

A tél hátrál egy-egy araszt
  

A tél ereje oly hatalmas,
még görcsösen szorít a fagy.
Kint hideg van, így van rendben,
meleg szobámban ülök csendben.


A tegnap lassan aludni tér,
eltompul a városi fény.
Fekete ruhát ölt az est,
a Hold ablakomon be-be les.


Holnap búcsúzunk januártól,
elköszönnék februártól.
A tél hátrál egy-egy araszt,
március elhozza a tavaszt.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Ábránd; - Csak



Nagy Csaba /Gyémánt/

Ábránd


Tenyerem még szikra,
vágyam meg ég,
csak én
vagyok, s maradok
mind alul,
térdig a sárban,
pedig úgy mennék,
úgy vinne lábam,
rohanva,
örökké
csak Feléd,
mint a menekülőt,
ki adná tavaszát,
de félti
imádott percének
morzsa-töredékét.


Én most is
ott vagyok fölötted,
a február
fényért
égig kúszó,
rügytelen ágával,
csak láss,
csak érezd,
alkonyod is
örökké én leszek,
s az éjben
Én
vigyázom
majd álmod,
féltve fogom kezed.

*

Csak



állok itt némán zárt szavaimmal újra
a csend-ülte dombon könnyeket öltve


e februári fénytől távolból ragyogó
sírkövetek mögött
még téglavörösben virítnak a rózsák


mondanám is mert bennem szorong
foghatatlanul a vágy a köszönet érve


ám az idő a rohanó szalag
választékként nagy úr
s szívfájdalmaim ők már nem hallhatják



Sárhelyi Erika - Február; - Egy reggel színei



Sárhelyi Erika /Netelka/
Február

Harsány rianás a tág láthatár,
a februári Nap feltépi az eget,
s a fényen túlról kihallatszik már
a csengve-bongva közeledő kikelet.
*
Egy reggel színei

Moccanatlan a szürke táj. Úgy alszik
a téli ég alatt, mint kopottas
rongyaiban a restelkedő nyomor,
magára húzva a sötétség áldásos leplét.
Álmodik. Tarka-barka lepkét,
törékeny kikeletzöldet, vagy ahogy
a fény körbejárja az ezerszín Földet.
Vérnarancs hajnalra lobban a dombok
alja, az ég csak habzsolja, falja a
harsogó kékeket, s a dércsípte
ágak közt hófehér szirmokba bújik
a szivárvány képzelet. Fekete kéreg
alatt lüktet az örök ébredés, a
friss léptű tavasz, álmában elpirul,
mint afféle szerelmes kamasz, kit
lángra lobbant a túl merész gondolat.
S ahogy a nap mézaranya ráfolyik
a házak tetejére, lassú táncba kezd
az otthonmeleg kékezüst füstje,
átölelve kéménytestek karcsú derekát.
Az éjszakát lüktetve hagyja maga
mögött a város, s míg álmos ablakok
mögött a restség szendereg, a reggel
viseltes palettáján nekem adja
a leggyönyörűbb színeket.

Tőkés István - Február



Tőkés István
Hétköznapok – ünnepnapok

(részlet)
Az egyházi év és az ünnepek – Február
Az egyházi kalendárium szerint a februárban kezdődő vasárnapok már a húsvétra néznek, tehát nem visszafele a karácsonyra, hanem előre a húsvétra. Vége a karácsonyi ünnepkörnek. Ez a hónap egyházilag a Böjtelő hava, illetve – Bod Péternél – a böjt előhava.
Az epifánia időszak (január hatodikával kezdődően) első vasárnapja az úgynevezett Septuagesima (septem = 7), mivel ez a húsvét előtti hetvenedik nap. Ezt követi a Sexagesima (60.). A következő lenne (a latin nyelvhez igazodva) a Quinquagesima (50.), de ezt már általában (pl. a német evangélikus naptárban) Estomihi vasárnapnak hívják. A név a 71. zsoltár 3. verséhez kapcsolódik: „Esto mihi in Deum protectorem…”, azaz „Légy sziklaváram, ahová menekülhessek szüntelen, s rendelkezzél megtartásom felől”.
A februári időt azért hívják Februárnak (Halak hava), mivel a fabruare latin szó „annyit tészen, mint megszentelni, megtisztítani… Ez volt szentelve (a pogányoknál) Februárnak, a tisztaság istenasszonyának, akit tisztelnek a gyermekszülő asszonyok, hogy őket természeti tisztátalanságokból megszabadítaná.”

Kondra Katalin - Falinaptár



Kondra Katalin

Falinaptár


Cicó macska naptárt lapoz
Nagy tudomány a betű
Nem macskául van megírva
Egy macskának nem könnyű


Megfejteni a sok rejtélyt,
Nézi, de nem értheti
Mitől olyan zavaros ügy
Egyre csak ezt kérdezi.


A január és február
Ki tudhatja mit jelent?
Kotkoda néni tán tudja
Mi az újság idebent


Van-e tavasz a naptárban?
Mikor lesz újra meleg?
Sok a kérdése Cicónak
Kevés rá a felelet.

2018. január 29., hétfő

Szomorúfűz - Lassan elköszön ...



Szomorúfűz

Lassan elköszön ...


Még tél van. Unott, szürke napok búsan lépegetnek tova.
A nappal gondjait takargató éjszakák, bánatos ébredések.
Ködösek, deresek a reggelek, messzebb, távolabb tűnő havas napok.
Néha derűsebb, hideg delek, álmos délutánok szelídsége.
Fehér hófoltok a tetőn, a kertben, dércsipkések az örökzöldek lombjai.
Az alkony csendesen kopogtat. Meghitt dallamok az estében.
Finoman csak az otthonunk melege ölel, emlékképek hangulatában.
Az olvadással elköszön lassan a tél és elhozza az újulást, a Kikeletet.