Debreczeni Zsolt - Havat hord a szél; - Decemberben karácsonyi fagyvirág

Debreczeni Zsolt

Havat hord a szél

Havat hord a szél, söpri fel a tájat,
aprócska hópelyhek, nem láttak még nyarat.
Mikor szívnek harmatát, a forró Nap szárítja,
földöntúli boldogságot, a vágy melege adja.

Szememben a könnyek, százszor megcsillannak,
fagyos téli tájban, szürkére simulnak.
Szikráznak a pihék, viharos nagy szélben,
hideg itten minden, téli ridegségben.

Mélyülő nagy álmok, hordják a sok kincset,
jóságot, szépséget, szétáradó szeretetet.
Megbűvöl most minden, varázscsillag ragyog,
hógörgeteg ottan, kihűlt rétet hagyott.

*

Decemberben karácsonyi fagyyirág

https://www.youtube.com/watch?v=Tfm5QBWhrCI

Dermedő jégvilág, fagyás van, zimankó,
lilás hóesésben, gyönyörűen nyíló.
Múló veszedelem, jajongó vezeklés,
kitört fogak vacognak, a hideg az nagy verés.

Liluló fagyások, sajduló végtagok,
hol ridegség van, nincsen élet ott.
Piros arcok szürkülő homályban,
katlanban csillámló, hó süvít, magában.

„Nincs semmi veszve, ha a zord tél fagyát kereste”

Debreczeni Zsolt - Piros, mint a rózsa ...

Debreczeni Zsolt

Piros, mint a rózsa...

Piros, mint a rózsa, fehér minden szirma,
kitisztult a szívem, megmaradt pirosba.
Fekete a rózsa, de ez is nagyon szép,
csak arcodon ne legyen szomorú menedék.

Halvány göcsört sem lesz, gyönyörű testeden,
bűntelen mivoltod, tisztán jár, szüntelen.
Megannyi rózsácska, mely nem hajlik az útra,
illatozik vidáman, gyöngysor koszorúba.

Minden ami tiszta szép, az megmarad reménynek,
virágok élete, ezerszer veled lesz.
Mindig itt marad, mert szereti mi jóság,
és veled lesz örökre, az igazi mennyország:

Tisztaság, rózsaág, kinyitja bimbóját.

Debreczeni Zsolt - Döbbenetes csend

Debreczeni Zsolt

Döbbenetes csend

https://www.youtube.com/watch?v=Wjzhh6rJKPg

Béke van, és nyugalom, és senki se bánt.
idilli hangulat, szeretet járt át!
Itt vagyok, jól vagyok, minden meghitt, csendes,
döbbenetes létben, Uram, csak te vezess!

Zúg a monitor, és kattog a billentyű,
gépelésem zaja, csendesen egyszerű.
Várom már az estét, a táncot, sok jó zenét,
de addig létem öröme, csak kereste a helyét!

Furcsa, mégis hittem, valamicske jóban,
hangok nyugalmában, békém zálogában,
Mikor még nem vagy itt, de reményem, hogy leszel,
akkor majd a csendre, tán csak egy szív figyel.

Ő lesz kinek hangja, eléri a szívem,
fülemen keresztül, megérzi a lelkem.
Halkan meg-meg rezdül, majd némán felkiált,
te vagy itt ki bennem, érző szívet lát!

Olyan jóságos vagy, mennyei az álmod,
engem meggyógyítasz, szívem elvarázslod,
Parázsló, varázsló, felhevítő lényed,
mély szerelem járta át a csupaszívű tested.

Annak nyoma sincsen, hogy csend lakozott bennem,
most már megtaláltál, és veled vagyok, érzem.
Gyönyörű fénysugár, mely széjjelszórta álmát,
reménnyé változott, a csendet elnyomta hát!

Mégis-mégis tudom, igazság, vagy álom,
vagy csak képzelődtem, és éjjel csak rád vágyom.
Sokszor hajnalodik, úgy hogy nem vagy itt,
miért ültetsz ma haragot, ha békéd tova vitt?

Nem tudom, nem értem, e döbbent hatalmas csend,
miért lakik szívemben, mely szerelemért esd?
Külvilág, miért hagysz el, magány végzetébe?
miért nem ölel át, a tiszta örök béke?

Válaszok ma talán: türelem és hit,
ne add fel soha, szerelemes álmaid!
Mert a tündér akkor lehel majd rád csendet!
Amikor megleled, az egyetlen szerelmed!

Debreczeni Zsolt - Csoda, augusztus éjjel ...

Debreczeni Zsolt

Csoda, augusztus éjjel...

Csoda, augusztus éjjel, és minden olyan szép,
mint hamvadó gyertyaláng,

mely szétszórja, lassan szűnő fényét!
Rám szórjad, kicsi fény, minden tüzed színét,
hogy lelkem, mely most tiszta, a ragyogástól ég!

Minden békés-meghitt, forró nyári estén,
színpompa, rózsafák, és egy halvány remény,
mely nem alszik ki úgy, mint a hamvadó gyertyaláng,
és szíved legmélyén is, óvja az éjszakát.

Megvéd minden rossztól, ezer színnel támad,
Holdsugár-hajnalpír, mindkettőt megláttad!
Szemed fényében, most ezer csillag ragyog,
Augusztus éjszakán, örök béke van ott!

Ahol a csendnek is, millió kis fénye,
ráragyog arcodra, és üzeni, megérte!
Megvárni a hajnalt, mely hamarosan jön,
Holdvilág - éjszakán, csak a Nap nincs fönn.

Keresi kincseit, a hajnalt és a fényt,
de csodát nem hozott, csak a tiszta lelkét!
Mely ezerszer többet ér, mint szívedben száz csillag,
eljött már az új nap, és új reményre hívtak....

Debreczeni Zsolt - Hol?

Debreczeni Zsolt

Hol?

Hol lehet az élet, igazság záloga?
hol vagy, ha nem vagy itt, kit látsz majd álmodba?
Jött a hit és élet, s velem jártak máma,
de kérem most az Urat, halkan, imáimba.

Szólj hozzám Istenem, ha nem látom az utat!
Gyöngéd álmok tengerében, senki el nem altat.
Ragyogó most itt bent, parányi kis szíved,
ha meg tudod, hogy - hogy van, elveszett szerelmed.

Kincsed az, mit meglátsz, ahol pirkad a fény,
a havas éj már elmúlt, és a hideg tél.
Csak azt nem tudtad, halkan a fülembe sugallni,
hogy nyár van, és te itt vagy, s nincsen mitől félni.

Hol vagy és hol vagyok, kietlen vadonban,
nyári Napnak árja, elrejtett titokban.
Pezsgő élet, s lárma, s megannyi csillagok,
üzenik az égnek, hogy nem tudod, hol vagyok!!!!

Debreczeni Zsolt - Élet és halál között

Debreczeni Zsolt

Élet és halál között

Minden a mindenben, végtelen hatalmak,
hozzátok el nékem, szerelmét a mának.
Tisztítsátok meg, a sáros kicsi éltem,
majd ragyogtassátok be, fénnyel a kedvesem.

Szívem dobbanása, az egész földi létem,
parányi gyertyaláng, Istenem művében.
Ha majd végső eljövendő, ítéletnek napján,
magához szólít, szerető szent Atyám.

Akkor majd számot adok neked, kegyelmes Istenem,
szereteted jósága, gyógyítsa meg lelkem.
Adjon a halálban mélységes megnyugvást,
de addig is életben, boldogságot, áldást.

Élet és halál közt, bolyonganak sokan,
nem találják Istenüket, a szürke nagyvilágban.
Idejük legvégén, ítéletük napján,
lágyan megpihennek, az Atyaisten karján.

Ott majd elér mindent, a hatalmas szeretet,
nem lesz fájadom-kín, csak tisztuló szent élet.
Uram országában, lelkek leszünk már csak,
föld és égnek határútján kóborolunk pár nap.

Mennyei fehérben, tiszta hósesésben,
bűntől mentesítve, angyalok közt éljen,
Minden árva lélek, mely út porától mentes,
szennyes gyarlóságból, egy új világba repdes.

Debreczeni Zsolt - Könnyes arcod őrzöm!

Debreczeni Zsolt

Könnyes arcod őrzöm!

Könnyes arcod őrzöm, mint a fény,
létben is csak érzés, s szép remény!
Szíved könnyed lelkét hordja szét,
és bánatodat űzi el az éj.

Mint puha bársony, érint meg az ÉG!
könnyes arcod vidámsága szép.
Mosolyodnak álmát tépte szét.
a csillogás, mely ritka, mint a fény.

Ha fényt akarsz, csak állsz ott, mint a Nap,
mely szelíden csak ontja, megfáradt sugarad.
Melegsége átjárja a tested,
és nem érted, hogy miért alszik ki léted.

Zokogásnak vége, s arcod újra ragyog,
könnyeidnek árja, lassan békén hagyott.
Nedves szemed látom, és könnyes arcod őrzöm,
szívem mélyében most, végleg féltőn őrzöm....

Debreczeni Zsolt - Kéket a sárgához

Debreczeni Zsolt

Kéket a sárgához 

 https://www.youtube.com/watch?v=t3c3fO_ZlVI

Kéket a sárgához, gyémántot napsugárhoz,
ezüstöt a holdhoz, felhőt a virághoz.
Bóbitát a fűre, szívet a mezőre,
pillangót szárnyaló, folyton alvó létre.

Meleget a hidegre, lángost a sütőre,
mézest a kenyérre, cukrot a hűtőre.
Álmot a világra, boruljon be máma,
nyissa ki a lelkét, szíved sugár árja.

Békét a világra, teljest , a csonkára,
lilát a fehérre, zöldet a barnára.
Ködöt a mezőre, havat a rétekre,
lombot meg a fára, annak nagy törzsére.

Viaszt a kanócra, lángot a gyertyára,
puhát az érdesre, fényest a szürkére,
Mohát a páfrányra, rózsát a leányra,
szép haját a hűs szél, puhára simítsa.

Barna szemeire, remegjen a Nap,
mézédes ajkára, csókot csak eső ad.
Leperget sok vizet, térdére a nagy szél,
mely világnak ábrándját, kürtölte most szét.

Debreczenni Zsolt - Kereslek és várlak!

Debreczeni Zsolt

Kereslek és várlak!

https://www.youtube.com/watch?v=SA54CnW4RJo

Kereslek és várlak, még sehol sem talállak!
Hideg alkonyatban, megrémít egy álom!
Könnyed-puha szellő, úgy járja át testem,
hogy lelkem bele borzong, a fagyos végtelenben.

Meglátlak, és te vagy az, akire most várok?
vagy megint csak szélvihar, mely nem zavarja álmod?
Halk eső, hóesés, vagy vihar zúgó árja,
nem hoz ide békét, a hős szerelmes vágyba.

Merre vagy, miért nem itt, hol lépkedsz most drágám?
Kincsed széjjelszórtad, vagy nekem adtad már?
Hogy adhattad nekem, ha még itt se voltál?
nem értem, mit akarsz, de szívem téged vár.

Várakozás, álmok, halvány hajnali nap,
ragyogott az égen, citromsárga harmat.
Vakított a fényed, Isten tündöklése,
mennyei virágok, szép nagy örömére.

Szikrázó csillogás, és szélben úszó álmok,
merre vagy, hol lehetsz, kit szívem se látott???
Tengernek moraja, vagy gépek furcsa zaja,
elnyomták a hangom, és meg se álltak ma.

Itt vagy, de nem látlak, máshol vagy és félek,
hogy nem érted meg sohasem, irántad mit érzek!
Csak kereslek és várlak, és türelmes is vagyok,
és tudom, hogy átölelsz, és lelkem veled ragyog.

Debreczeni Zsolt - Szürkeségből ...

Debreczeni Zsolt

Szürkeségből...

https://www.youtube.com/watch?v=LMXWv5r4o3c

Jöjj ki onnan ember, nem vagy te már szürke,
ugrándozz, vidámkodj, a sűrű hóesésbe!
Mindenki sajnálja, ha elpazarolsz mindent,
ami szép lehetne, életedben, itt lent!

Földünkön a fény, ezer színt hoz létre,
szürkeség már nincs, csak rengeteg hópihe!
Ragyogás, mely a nap, fényéből kiárad,
boldogság szállott le, e békétlen világnak...

Hangos gyárak puszta, kietlen kéménye,
üzemek lankadó, túláradó léte,
Szmognak szürkesége, légszennyezés átka,
ez a mi hazánk, szép, de szürke bája.

Mégis van egy kiút, a fájó szürkeségből,
légy igazán kedves, éljél szeretetből.
Ha egy szép hajnalon, feléd jár a LÉLEK,
köszöntsd őt ujjongva, és ezer virág nyíl meg!

Debreczeni Zsolt - Az igazság órája

Debreczeni Zsolt

Az igazság órája

Igazság órája, közel vagy, jól tudom!
fényedben szikra, s láng, és elhagyatott álom.
Tisztaság és jóság, minden kincsnek árja,
szívem rejtekét most, nyomban beborítja.

Ott lesz majd, ott minden, igazság és béke,
lelkek jósága, a szívek rejtekébe.
Hűséges gondolat, ki nem alvó remény,
rózsák ragyogása, a világ legvégén.

Csillogás, ragyogás, fényár úszik felém,
gyönyörű szépségem, légy ma éjjel enyém.
Smaragd kincseidet, ne szórjad szerteszét,
hanem őrizd meg most, a szíved legmélyén.

Gyöngyöket, mik ragyognak, abban a titokban,
amelyet te kaptál, egy angyaltól álmodban.
Repített, tündérek hatalmas várába,
te meg onnan néztél, a hatalmas világra.

Színeket láthattál, és sok gyertya fényét,
rigók és pacsirták, vidám nevetését.
Kristályoknak fényes, csendes ragyogását,
álmaink csillogó, megvalósulását!

Jöttek is most sokan, a csodálatos lányok,
szőkék, barnák, feketék, egyet kiválasztok!
Ő legyen majd nekem, az igaz hűség fénye,
aki engem szeret, s nem hagy el örökre!

Debreczeni Zsolt - Útban a csillagok felé

Debreczeni Zsolt

Útban a csillagok felé

 https://www.youtube.com/watch?v=m5Snu7D_-OM

Felnézek a bánatos szürke őszi égre,
egyszer majd odafenn lehetek én végre.
Ránézek egy magányos tündöklő csillagra,
szeretnék feljutni én is oly magasra!

Bámulom magamban a mélysötét szép eget,
parázslik rajta sok parányi szeretet.,
Útban a csillagok felé gyakorta megállok,
hogy felgyújtsam szívembe a szeretetlángot.

Kigyullad szívemen egy parányi szép csillag,
elérni a szerelemet, kérlek Uram hagyjad,
Meggyullad szerelmem szívemben és félek,
hogy a csillagom elérve - benne porrá égek!

Debreczeni Zsolt - Hajnalcsillag ragyog, a sötétség elhagyott!

Debreczeni Zsolt

Hajnalcsillag ragyog, a sötétség elhagyott!

Hajnalcsillag ragyog, a sötétség elhagyott,
minden szerelemnek tüze most, itt ragyog!
Álmos hajnali fényt, gyöngéd szél lehűti,
tündöklésnek álmát, a sötétség sem tűri!

Minden fénynek árja, ragyog itt az égen,
eljött már a hajnal, itt vagy végre velem!
Nem engedlek el, mert szeretlek oly nagyon,
hogy parányi gyertyaláng, fényességet adjon!

Debreczeni Zsolt - Közel a szívedhez ...

Debreczeni Zsolt

Közel a szívedhez...

https://www.youtube.com/watch?v=XdA978WKfds

Közel van a szíved, drága - egyetlen lány!
Önzetlen szerelmed, egy egész életen át!
Sárguló falevél, vagy aranybarna lábnyom,
hűvös őszi napon, az erdők mélyét járom.

Minden jóság hölgye, ki igazságban lakol,
csillog kicsi szíved, olyan sudár vagyol!
Vörös, barna, szőke, vagy más színű a hajad,
de az arcod ragyog, csillogásban marad.

Tiszta fénnyel, hogyha, reád süt a Nap,
vajpuha bőrödön, minden vágy elolvad.
Szépséges szemedből, kiárad a jó,
mely csillogó gyémánthoz, vagy porszemhez hasonló!

Már csak az hiányzik, hogy még közelebb gyere,
csókod ízét érezzem, egy forró ölelésbe.
Eggyé válni veled, olyan csodaszép lesz,
mint ezer lila csillag, ha fényével körülvesz...

Csak a Hold ragyog nekem

Csak a hold ragyogott, magányos éjjelen,
kereslek, itt fénylesz, álmomban kedvesem.
Parányi csillogás, ezer felé hullott,
Szerelmünk lángjai, a mennyországba jutott.

Ott találtalak meg, fényes picike kincs,
szívemben a jóság, ilyen máshol nincs.
Gyöngyözött a szemem, mikor reád néztem,
csak a hold ragyogott, ezüstösen nekem.

Debreczeni Zsolt - Álmot látó angyalok

Debreczeni Zsolt

Álmot látó angyalok

Gyenge fényben, csendességben nyugszik meg a lélek,
áradnak szemembe az angyali fények.
Álmot láttam az éjjel zsenge gyengédségben,
megbújik egy lágy hang, a teljes csendességben.

Fehér ruhás angyalka álmot lát az éjjel,
rólam álmodik ő- őrült szenvedéllyel.
Felkele álmából a gyönyörű leány,
szürkeség körülötte, engem már nem lát.

Szól a kakas hangja, hangosan hallatszik,
szívemnek egy darabja végleg elenyészik.
Nem vagyok én álom, hanem valós ember,
az angyal meg egy leány, hatalmas szemekkel.

Ő sem volt ám álom, csak álmot látott egyszer,
hogy rámveti két szemét forró szenvedéllyel.
Ki álom, s ki ember? ne én döntsem már el!
döntse el az aki angyalt lát az éjjel....

Debreczeni Zsolt - Csillogás, tündérfény

Debreczeni Zsolt

Csillogás, tündérfény

Ragyog az ég, tündöklik szüntelen,
virágzó rózsácska, pompázik oly szépen.
Szitakötő táncát, bolygatja a szél,
méhecske zümmögött, halkan, s oly serényen.

Csillogás, tündérfény ragyogott a tájra,
naplemente készült, lassan-nemsokára.
Búcsúzik a hangya, bemászik a bolyba,
tengernyi boldogság, alászállt a tájra.

Debreczeni Zsolt - Nyáron csillogó fény; - Álomvarázs

Debreczeni Zsolt

Nyáron csillogó fény

Parányi csillogás, mit láttam az éjen,
ragyogott a fény, csodálatosképpen.
Minden szeretetnek hatalmas virága,
nyílj ki majd nyaranta, a csodaszép világra!

*

Álomvarázs

Jöjj el álmos szivárvány, felhőben a napsugár!
rózsás ajkad illata, olyan édes-piros már.
Álmom közben hangtalan, varázsoltam, osontam,
hogy én azt a szép leánykát megtaláljam jó gyorsan.

Színes álmos kavalkádja, őszinte szerelemnek,
tűzben égek szüntelenül, ha nem lehetek teveled.
Álmos árnyban, napsugárban, holdsugárban fénylenek,
az álomvarázs könnycseppjei: az árnyak és a remények.

Debreczeni Zsolt - Lelkemnek tápláló kenyere

Debreczeni Zsolt

Lelkemnek tápláló kenyere

Szépen nyíló sárga lélek, rózsának harmata,
nyisd meg a szíveknek lelkét, fellegek záloga.
Mutasd meg ajkadnak, gyöngy tiszta mámorát,
hogy lelje meg vágyaknak, hófehér mivoltát.

Öltse fel a szemnek, halvány könnyes cseppjét.
nyissa ki bimbóknak, illatos fellegét.
Tárja ki a szívét, Istene felé,
ki szeretni a lelkét, annyira szeretné.

Buzgó színes ibolya, halovány fény rózsa,
kankalin, pipacsok, rózsaszín viola.
Sárga kamilla, fehér szirmok árja,
millió rózsaszál, hamvad el a sárba.

„Rejtelmes kincseket, s szirmot szór a szél.”

Debreczeni Zsolt - Piros rózsa lányvirágszál

Debreczeni Zsolt

Piros rózsa lányvirágszál

Rózsakertek-lányok-bércek!
Rejtsétek el szépségetek.
Nyíljatok ki lányvirágok.
Hozzatok új mesét, álmot!

Piros rózsák, lányvirágok!
nyíljanak ki bimbóitok.
Még ezen a csodálatos éjen,
ragyogjon a szépségetek csodálatosképpen!

Debreczeni Zsolt - Hova visz a fény?

Debreczeni Zsolt

Hova visz a fény?

Hova visz a fény, ha sugara megremeg,
sötétben világlik, egy gyertyafény, oly merev.
Szótlan hangorkánban, hatalmas magányban,
csendre int a tétova, kietlen világban.

Mardosó csendesség, furcsa szivárványba,
ámulok-bámulok, fényecském várába.
Szótlanul elmegyek, hangtalan léptekkel,
mindenki megnyugszik, a szeretet hevével.

Elvitt némaságba, puszta vágyak közé,
sugaram a napocska, szikrázón fényessé.
Haldokló reménynek, billegő homálya,
szórta szét a kincsét, a csodálatos tájra....