Lám Etelka - Sietve jön a tél

Lám Etelka

Sietve jön a tél 

Az erdőt álomba ringatja a tél
az ezüstzöld faágakat melyeket
megtépázott a viharos szél
szomorúan lengedeznek
az esti félhomályban
csendes sóhajjal pillantunk fel az égre
ránk mosolyog a fénytükörből kisurranó holdanyó
halványan csillogó aranyszállal
fűzi a gyöngykoszorúit
és felékesíti a megkopasztott
szomorú fákat
elküldi a hópelyheket a fenyőfa ágakra
és a fehér hótakaró simogatóan betakarja
a mezőket a néma csend meglapul
a hólepte fakoronákon
s a madarak éneke nem zengi már e tájat
csak az ezüstfehér patak csendes csobogását hallani
a jégtükör alatt melyben aranyhalak úszkálnak
és felvidítják a víz alatti életet

Lám Etelka - Könnyek közt

Lám Etelka

Könnyek közt

Órák telnek el könnyek közt veled
rózsafüzért morzsolunk, titkaink vezetnek,
a hullámzó csendbe, mely lebilincsel,
mikor kezedet megérintem, tudom
hallgatásod nehéz terheket cipel.
Két karom dédelget az ezüsthold fénye betakar,
úgy vígaszt lelsz bánat könnyeid elöl.
Puha pázsiton a régi emlékek árnyai suhannak.
arcunkat meglegyinti a szél, belesímulunk éjbe
vígaszt nyújtunk egymásnak az éjszaka csendjébe.

Lám Etelka - Hangtalanul

Lám Etelka

Hangtalanul

Itt vagyok veled, amikor tombol a nyár
és  pilleszárnyakon repülsz felém,
hangtalan léptekkel, szótlanul
a csend húrját pengeted, amint a
szomjas földre friss zápor gyöngye hull.
Megremegsz, mint egy piros rózsaszál,
illatod bódító tünemény,
benned virít a bimbózó remény.
A napfényben azúrkék szemed felragyog
szíved kis lakat, zárja felpattan,
és ámulva hallgatom hangodat.
Aranyhárfán zenél a szél,
ezernyi fűszál hozzád simul a virágos réten,
a Nap aranykoszorút fon fent a kék égen.

Lám Etelka - Nyári rózsák

Lám Etelka

Nyári rózsák

Apró neszét hallod a nyárnak,
amint lebegteti ezerféle virágjait.
A szelíd szellő behajtja a kertkaput, mikor
a Nap magasan jár, mint fényes glória ragyog,
s elbűvöli a déli harangszó hangját.
Csábító rózsa illatozik, hozzá libben a fény,
rózsatövis ága hajladozik a széllel vitatkozik.
Aranyszívet rajzol a Nap tenyeredbe,
a szél muzsikál és belesimul a nyári csendbe.
A piros rózsák illata vonz, elvarázsol
megérinti szívedet, mikor előtted virít.
Ezernyi gondolatod árnyékot vet a fűzfa alá,

Ahol játszadozik a fény,

szeretetet permetez lelkedbe.
Igy vigaszt lelsz könnyeid elől, mer itt vagyok veled.

Lám Etelka - Időtlen idő óta ...

Lám Etelka

Időtlen idő óta…

 https://www.youtube.com/watch?v=qqxYXf1nfcA

Hallgatózik a csend, ahol örök bánat lakik
sírós szemekkel és befelé folyó könnyekkel,
melyek idővel lassan elapadnak.  
De visszatér az élet és a csendes kispatak  
sima víztükrén kék színeket hoz a hajnal.  
Te parányi lény vagy, kis szürke pont,  
benned mosolyog a fényes Nap.  
A szelíd szél meglegyint, átszalad a réten,
a reggeli napfényben akácfa ága lengedez,
csipkés szirma megremeg, 
  Fehér galambok szállnak fel a kék ég felé.
Vadvirágok illata ébreszt fel téged, s már 
  ezüst csengő szólít, szíved repes, fénybe visz.

Lám Etelka - Isten kertje

Lám Etelka

Isten kertje

Tavasz rügyeit bontja a Kikelet
az Isten gyönyörű kertjében.
Ott ahol ezer színes virág nyílik, 
  aranymézzel illatozik a mezőben.
Feketerigó vígan dalol,  
káprázatos égi csengő hangon,
Csendben lábujjhegyen köszönt 
  a lágy szelíd dallamú szellő.  
Szivárvány híd alatt olajággal száll,
repül tova egy fehér galamb.  
Tenger sima tükrében felvillan 
  az ezer ragyogással tündöklő Nap,  
Csillogó fénye rásimul az ibolyakék égre.  
A szikrázó napsugár aranyport hint a rétre, 
  s a harmatos földre fehér gyöngyvirág hajol,
 míg a kéklő hegytetőn egy fátyolfelhő szél ellen dacol.

Lám Etelka - Emlékszel

Lám Etelka

Emlékszel 

Emlékszel-e még, amikor
besurrant a tavaszi szél,
az égbolt tengerkék színbe
 ragyogott.  
Szemed sötétkék fénybe
mosolygott, és elillant
a sűrű ködfátyol felé. 
  Horizonton felbukkant  
a szikrázó napsugár,
  aranygyöngysort fűzött 
  fekete hajkoronád fölé.  
Megremegett szívem, lelkem  
ott veled, ahol a csendes hajnal
gyöngyvirág illatára ébredt.
Emlékszel, mikor aranyhídon  
szárnyalt a szíved és  
akácfák lombjai alatt álmodoztál.  
A mesés folyónk vízén  
hajnalfény képe lebegett.

Lám Etelka - Tavasz

Lám Etelka

Tavasz

Mikor megpillantottalak először
égő vörös Nap fénye csillant az égen
s az eső hűs cseppje virrasztott a réten.
Álmos szellő libegett a zöldellő erdőn
szép lepkék repkedtek a illatos mezőn
s tova tűntek a hajnalpír peremén.
Mikor megláttalak éjfekete hajadon
ibolya illatot permetezett a tavaszi szél
Fehér gyöngyvirágok ébredeztek a fák ölén
Fakadó rügyek nézelődtek az almafa ágain.
S lágyan duruzsolt a selymes tavaszi szél.
Kispatak csörgedezett vidáman az erdő fái között.

Lám Etelka - Porszem

Lám Etelka

Porszem

Apró porszem vagy, amint feltekintesz az égre

feletted  gyémántként szikráznak a csillagok.

Hideg éjszakába a csend varázsa simogatja lelked.

A befagyott tavon holdvilág fénye ragyog.

Csendbe lopakodó  jeges szél süvítve közelit

és lecsap a hófehér fenyőágakra.

S a gyönyörű hópelyhek  lehullanak a földre.

A Tél fehér fátylát kibontva csillogó havat szitál eléd.

Lám Etelka - Hópelyhek

Lám Etelka

Hópelyhek

Ködlámpánk ezüstfénye villog esti félhomályban
Örömtüzek heves lángja izzik a téli éjszakában
Démonok, csábító szirének aranyhárfán zenélnek
Varázslatos fekete éjben hópelyhek szállingóznak
Aranycsengők csilingelnek a távoli holdfényben
Reszkető esti fények árnya csillog szép szemedben
Ámulva csodáljuk a szikrázó hótakarót s a síri csendet
Zsindelyes faházban kandalló tüze lobog, melegít szívet

Lám Etelka - Csodállak ősz

 

Lám Etelka

Csodállak ősz

 https://www.youtube.com/watch?v=HJ1B99bCe1w

Fehér fagyöngyök ragyognak a bronzszínű avaron,
légies fényük világít az esőcseppek tükrében.
Lám e vízcseppek kipp-kopp elérik ablakunkat,
ahol könnyezve lefolynak az átlátszó üvegen.
Rád gondolok, amikor veled együtt
megérkezik a tündöklő Nap.
Benne apró, mosolygós szemeid smaragdzöld
színekben játszanak és esőillat leng a fákon.
Kedvesem érzed-e majd, a szeretet
hívó szavát, mely szívünkben elterül
s öregedő kezem kis kezedben elsimul?
"Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni kedvesem?"*
Ha majd szívem megkongatatja
kis harangját életem alkonyán.
 
*Wass Albert

Lám Etelka - Rejtély; - Őszi holdfény

Lám Etelka

Rejtély 

Óh,mit rejthet még magába jövőm
napjaim peregnek,

mint homokóra percei
lassan fogynak el

megszámlált szenvedéseim
vele elkopnak fiatalságom

 szép napjai.

*

Őszi holdfény

Őszi holdfény sugara csillog a sima víztükör tetején
Szirmai a fehérrózsának, halomba hevernek az út mentén
Illatos fenyőfák lombjai suttognak a sötét erdő szélén
Rejtélyes tündérként lebegnek a mélykék tó közepén
Óvlak és féltelek, alvó tested rásimul az őszi avarra
Zsámolyod aranypántja ráragyog hamvas arcodra
Álmod őrzöm, ezüst szelencémet hétlakatra zárom
Káprázatos szemed ébredő hajnalpír fényét alig várom

Lám Etelka - Őszi hangulat

Lám Etelka

Őszi hangulat.

 https://www.youtube.com/watch?v=CyusRCTJUeY

A hajnalpír csendjében
eljön az elmúlás pillanata.
A rozsda színű falevelek
félig síró és nevető arccal,
búcsút intenek a fák 
  ezüstszürke ágainak.
Majd lassú libegő táncban  
peregnek le a puha avarra.  
Csak az őszirózsák virágszirmai 
  lengedeznek tétován tovább.
Maradjanak vagy menjenek…
 s engednek a makrancos heves szélnek.
Még utoljára beszippantjuk illatát az ősznek.

Ime, figyelj s láss csodát szemeiddel!
Amott a hegyoldal lankáin
a szőlőtőkék fürtjein ringatóznak
a csillogó mézédes aszúszemek.
Pajkosan összecsengenek,
tükörfényük ezernyi apró csillag.
Fehér és kék színekben szikráznak
mint igazi, ritka drágakövek,
az őszi meleg napsütésben.
Mézédes aromájuk íze
bejárja az eget és földet.

Lám Etelka - Elköszön a Nyár

Lám Etelka

Elköszön a Nyár

 https://www.youtube.com/watch?v=BPkiuag9oyk

Lombok hűs árnyékába megbújik az őszi szél
Omladozó várromokon kergetőznek a lepergő falevelek
Már eltűnt a csalogány és a feketerigó csengőhangja is  
Bíborszínű rózsaszirmokon meglapul az őszi dér
Hivogatón mézédes szölöfürtöket érlel a napsugár  
Utoljára még a Nyár élénk színekkel felvidítja a tájat  
Lenszőke hajával betakarja a ezüstösen csillogó határt  
Lám, visszapillant a múlt könnyeivel, s elvonul  
Árvalányhaj bókol, hajlong a selymes fűben  
Sóhaja felszáll, beleremeg az erdő, s lehull az aranyeső.

Lám Etelka - A Duna

Lám Etelka

A Duna

 https://www.youtube.com/watch?v=khoy-5hKBEg

A mi szeretet Dunánk
 történelmünk hű követője, nézője,
szereplője, évszázadokon keresztül.
Erős,sodró hullámok jelzik nagyságát és
nap mint nap, lenyűgöző festői képet tár elénk,  
mikor a zöldellő fák lehajló lombos ágai,
tükröződnek a gyöngyöző kék folyóban.
Esténként fáradtan , elcsendesedve csak
egy két szelíd hullámveréssel érinti a Duna
az apró lecsiszolt, színes kövekkel borított partokat,
és a hold ezüstfénye mint a egy csillogó
hófehér zongora billentyűi,
lépcsőket épít, a tükörsima víz felszínén.
Ahol éjszakánként vízi sellők altatják az édesvizű halakat
hosszú szőke hajuk szétterül,
aranyhálót sző a bársonyos vízen.
A nagy hatalmas folyó fáradtan
és gyengéden terelgeti a hömpölygő áradatát.
Ráfùjva leheletét a meleg áramlatra,
amely a sötétkék vizet,  fehér köd fátyolával beborítja.
A folyó reggelre, a kékszín
több árnyalatával festi színessé a vizet,
itt- ott előbukkan a napsugár
szikrázó fénye az akácfák sűrű lombjai között,
s aranyfolyosót épít a Duna két partján.

Lám Etelka - Az élet csodája

Lám Etelka

Az élet csodája

Az élet csodája előttem jár  
hív, csalogat s reményt add.  
Megfoghatatlan alakja a  
hajnali dér, puha selyme 
  s a sötét éj hajkoronája.  
Velem lépeget meg-meg áll,  
s karöltve suhan velem, mint a szél.  
Terel, óv, színes képsorokat sodor elém,  
ez a te sorsod suttogja, felépítheted életed. 
  S napsugár meleg fénye felragyog. 
  Az akácfa virágjain méhek hada zsong,
  mézédes illata édenkertet varázsol elém.  
Igy lépegetek én az aranyzöld mezőn.  
Mikor eljő az esti alkony, 
  bíborszínt fest az égaljára.  
Miért keresnék távoli csodákat?  
Hiszen, hogy élek maga is csoda!

Lám Etelka - Üstökös

Lám Etelka

Üstökös

Csillogó üstökösként repültél hozzám
utadat az esthajnal csillag  kísérte.
Titokzatos lényed és fehér aurád
vetélkedett tested szépségével.
Légies alakod a harmatos fűben
osont felém, ahol a Nap
fényes sugarával körbefonta
aranyszőke hajad.
Sötétkék szemedben égő tűz lobogott.
Szívembe belopakodtál örökre.
Együtt álmodoztunk, szerelmesen.
Lassan csendet intet a déli szél.
Első csókod megremegtette a narancsfák levelét
s illatát elsodorta a halványzöld tenger felé.

Lám Etelka - Várlak kedvesem; - Május

Lám Etelka

Várlak kedvesem

Lám, most a Tavasz tündére felnyitja kék szemét
s már színes ruhába öltözött a pillanat.
Várlak kedvesem a felkelő Nap mosolyával.
Jöttödre szívem hangosabban dobog
s a bársonyos fűben halk lépteidhez simul.
A fehér gyöngyvirágokkal borított mező,
apró harangjai szerelmet ígérnek.
Ahol szelíden csilingelnek a hajnali szélben.
Fekete hajadon ezüstcseppek csillognak 
és ibolya illatot permetez a tavaszi szél.
Csivitelő madarak ébresztik a rügyező fákat
méheknek raja zümmögve száll a kék orgonára.

*

Május

Gyöngyöző pázsiton nesztelenül
oson a Tavasz Hírnöke,
majd rálép a friss gyöngyvirágokkal
borított hófehér szőnyegre.
Apró kisvirág harangjai csilingelnek,
parányi léptei nyomán.
A szelíd szél húzza-vonja,
összekócolja mézszínű fénylő haját.
Igéző kék szemei, remény sugarakkal,
hinti elénk az  apró életet adó magvakat.
Teste maga a zsenge harmat,
arany porszemek sokasága.
Pezsegve szállnak a frissen nyíló lila orgonákra.
Színes virágokból koszorút fonnak a
holdvilág udvarából érkező éjtündérek,
s sötétkék szallaggal kötözik fejére
aranyszőke hajkoronává.

Lám Etelka - Újra ébredés

Lám Etelka

Újra ébredés

https://www.youtube.com/watch?v=lioq2qr_so0

A múlt romos díszletei között,

ahol az ébredező öregfák ölelkeznek.

Álmosan sóhajt a holdvilágos rét

s csendben távozik a sötét éj.

Hajnalban a reggeli harmat,

fehér gyöngyöket hint a pázsiton.

Rejtélyes titkokkal vonul a múlt,

melynek sebei lassan gyógyulnak.

S forró könnyeim értük szépen elapadtak.

Lelkem elcsitult elengedem múltamat már.

Drága földanyánk virágszirmokat hint elém.

A fuvola hangja szólít s hív a fényes jövő felé.

Ragyogó aranyfénnyel jön fel a gyönyörű Napkorong

Amelynek csillogó sugarai köszöntik

Az újra megújuló Tavaszt.

Lám Etelka - Egy hajnal márciusban

Lám Etelka

Egy hajnal márciusban

A márciusi hajnal
mely oly fiatal és üde,
hisz a lélek tiszta,  
kristály fényében,  
az igazság erejében,  
a szabadság mítoszában.  
Teste, mint a méz, édes és friss,  
aranyfényben úszik,  
körbeöleli a márciusi reggelt,  
megrázza ezüstfonállal átszőtt párnáját.  
Leoldja selyemruhája szoknyáját,  
kiteríti bársonyos kötényét.  
Puha kis kezével elhullatja  
a Tavaszt, életet adó magvait  
s lám mosolygó rügyek fakadnak  
a zöldellő faágakon.