Balogh Bea - Tél és karácsony haikuk

Balogh Bea

Tél és karácsony haikuk

Angyalok dala
száll. Szent áhítat fogan.
Magányos fagyöngy.

Komódok mélyén
csillámló üveggömbök.
Csodára várva.

Fagyos téli kép.
Hó alatt alszik a táj.
Kandalló serceg.

Ünnepi égbolt
ölén pislant az este.
Villódzó fények.

Deres ablakban
fiúcska les nesztelen.
A szán csilingel.

Éhes cinege
nyirkos kis lába topog.
Bejgli illat száll.

Jégcsapot olvaszt
az itt maradt napsugár.
Tél-szimfónia.

Adventi séta.
Négy rénszarvas ballag a
díszes nyakkendőn.

Hűvös lámpafény
alatt színes jelenség:
- Pirospozsgás arc.

Józan gondolat,
a harangok kondulnak.
Forralt boros éj.

Balogh Bea - Szívünkbe zárva

Balogh Bea

Szívünkbe zárva

Szomorúság palástja
ül a megrendült tájon,
pillogó kanócok fénye
melege vibrál már
erőtlen testük felett,
s a tömegben megbújó
könny-csillámos íriszek
tegnapok nosztalgiájába burkolóznak.
Sírhantjaikon hűvös
krizantémok sokaságának
gyászcsokra nyugszik,
fájdalom-vésett márványtömbök
szárnyaszegett galambjai
rezzenéstelen őrködnek.
Szeretteik szívében vissza nem térő
relikviák égnek,
a marcangoló hiány
soha ki nem ürülő serlege
szomját keserűségükkel oltja.
Az éj leple alatt leszálló
angyalok hada
az emlékezés gyertyáinak
viasz-könnyei ölelésében
véget nem érő álmukat vigyázza.

Balogh Bea - Elveszítettelek

Balogh Bea

Elveszítettelek

https://www.youtube.com/watch?v=I0pULK_2pGU

Elveszítettelek Drága Szerelmem,
nem is tudod mit jelentettél nekem ebben az életben.
Bár soha nem mondtad, hogy szerettél,
mikor öleltél úgy éreztem elmúlik a hideg tél.

Együtt szenvedtem, örültem veled,
szerettem fogni a kezed, elemezni festményeidet.
Késő jöttem rá nem tudok segíteni neked,
nem csak a családom, az élet is ellenez.

Ha lenne amid nincs, akkor sem lennénk boldogok,
közös kisbabánk is megsínylené a tiltott kapcsolatot.
Egy év csak a miénk volt, nem tudom fölérni ésszel ezt a kort.
Ez a sors talán, mit nekünk Isten adott.

Érzékeny vagy, hóbortos, sebzett festő, akit féltek a rideg élettől.
Annyira más lesz az élet nélküled, most nem találom a helyemet...
Köszönök MINDENT neked,
szeretettel töltötted meg szívemet.

 

Balogh Bea - Elvágyódom

Balogh Bea

Elvágyódom

Végtelenbe
nyúló,
az ég

fátyolos
kékjében
úszó
bárányfelhők
hívnak,
hogy
búcsút
intsek
a
fájó
múltnak
és
onnan
föntről
az
átláthatatlan
’ködből’
karjaimat
kitárnám,
a világra
boldogságport
hintenék
és
élnék
az
idők
végezetéig.

Balogh Bea - Újra együtt

Balogh Bea

Újra együtt

Remegő szívvel vártam, hogy találkozzunk
és szenvedélyes csókban forrjon össze ajkunk.
Nem érinthettelek hosszú hetek óta,
a szomorúság elemésztett azóta.

A boldogságtól testem remegett,
amikor végre átölelhettelek.
Mindketten éreztük a csodát,
amikor két magányos lélek újra
egymásra talált.

Nem tudhatjuk mit hoz a holnap,
ezért meg kell becsülnünk, amit az élet ad.
Te tudod csak mire van szüksége lelkemnek,
az önzetlen szeretet összetart bennünket.

Most levében főhet az aljas álnok,
ki nem tudta megtörni a mámort.
Fogadalmunk örök és szent,
senkinek nem hagyjuk megtörni ezt.

Balogh Bea - Suttogó mélység

Balogh Bea

Suttogó mélység 

Kobaltkék lagúna palástjába
pezsdült nyarak
andalító ölén
imába moccan a pihegő lét,
áttetsző távolból korallok
szerenádja morajlik.
Az aranyló rámát pingáló Nap
gyöngyöző pillájú felhők létráján
komótosan halad
az est magánya felé.
Milliónyi aprócska élet
nyitogatja lelkét
rejtőzködő tenger-mély
csoda-múzeuma tárlatára.
Végeláthatatlan emberöltők
száguldó szekerén
vén Hold strázsál, s a
simogató habokból született
tünde-lényű szirének
fennkölt eposzok
elhamvadt fény-kelyhének
sérthetetlen mementóját óvják.

Balogh Bea - Szerelem

Balogh Bea

Szerelem

https://www.youtube.com/watch?v=aepQN98XEuc

Két hűséges szív, rózsaszirmú lélek,
Egy magasabb dimenzió ösvényére téved.
Felszabadító, mézédes kábulat,
Rabja mind, kit egyszer magával ragad.

Kiszámíthatatlanul, szellő szárnyán érkezik,
Hajnali első harmattal éledezik.
Váratlanul jön az eufórikus bűvölet,
Már-már gyönge lábaidról levesz.

Elvarázsolt szíved a torkodban dobog,
A szeretett lény közelségét áhítod.
Vállaira selymesen omlik puha hajad,
Becéző ölében tovatűnik a bántó gondolat.

Közétek nem férkőzik többé a gonosz,
Lábnyomaidat a boldogság szigetén láthatod.
Bársonypuha csókja szomjas szádat égeti,
Ő a tiéd és csak érted létezik.

Balogh Bea - Ködbe veszve

Balogh Bea

Ködbe veszve

Létem lyuggatott rongyai
hínárként domborulnak testemre,
hamis hajnalok színei
keserítik valóm.
Az idők napbarnította fövenyén
gránitkönnyeket
hullajtva ballagok.
Megtalált csendem oázisára
nyomasztó árny-horizont lanyhult;
eszeveszett szenvedélyem
kérges marokba pusztult,
s remény-szomjas porcikáim
martalékaira sátrat vert
az ólomsúlyú magány.
Kietlen mezején csörgő
hitetlenség-kard lényemre
borongás-zárkát szabott.
A régmúltban belém horgonyzott
boldogság-illat elveszett,
már csak jajongó fény-freskóként
bóbiskolva siratja
ködbe veszett emléked.

Balogh Bea - Nélküled

Balogh Bea

Nélküled

 https://www.youtube.com/watch?v=ZcvxLuRmD7Y

Magányos vagyok nélküled,
boldogtalanok a nappalok és éjjelek.
Érzem erőm fogytán, csak várok és várok..
Veled talán valóra válna az álmom.

Semmi vagyok nélküled.
Mondd, hogyan élhetném az életem veled?
Úgy, hogy ne okozzak több fájdalmat Neked.

Fáj minden nélküled.
Benned képzeltem el szerető férjemet,
akivel le tudnám élni az életemet.

Talán vágyaim nem is olyan nagyok.
Miért nem vagy velem?
Miért nem fogod a kezem?
Csak Te ismered igazán szomorú szívem.

Balogh Bea - Rohanó évek

Balogh Bea

Rohanó évek 

Reszketeg pirkad a hajnal,
ma a nincs is
ünneplőben díszeleg,
leláncolt évekre igét szór
a pillanatok csillagkoszorúja.
Arany-fehér mementókba
szenderült szíved
még nyugalom-ágyán piheg.
Perceid az ébredés
bágyadt szemmel figyeli,
fürkészi, ahogy ölelő karjaiból
bont a reggel,
s tölti meg létezésed kertjét
a megtestesült remény, hamvas zöldben,
mint a tél zimankója alól
újjászülető rögöket ékesíti
a bimbózó virágok kelyhe.
Gyógyulatlan hegek,
érintetlen századok
útvesztőjében kallódó,
magány-pennás szonettek
a ma palettáján fakulni látszanak.
Az idő hálójába kuszálódott
igaztalan szavak
mind porszemmé szűkülnek,
mozdulatlanságból szabadult lényed
szűz könnyektől tisztul,
- lelked új ruhát ölt-;
átjár a megbecsülés tüze,
s öröm-csillámot huny rád
az éltető szeretet…

Balogh Bea - Nosztalgia télen

Balogh Bea

Nosztalgia télen

Csend-füzéren csitul a szürkület,
meghitt világa templomából
gyöngy-fehér pelyhek
szállingóznak,
didergő éjjelek vándora
fagyos erdők rejtekéből
hosszú útra kél.
Szépsége rabul ejtő,
ódon hárfáján
magasztos dallam csendül,
csillámló igézetét
szunnyadó tájak
holt smaragd-leplére hinti.
Nosztalgia-szánon
régvolt, idilli időkbe repít,
- várakozó városok forgatagába -
magányos kandeláber
pislákoló fénye nyomán,
lassacskán pilinkélő hókristályok
keringője ölelésében
szikrát szór a világra…

Balogh Bea - Karácsonyi fények

Balogh Bea

Karácsonyi fények

https://www.youtube.com/watch?v=_bRzwkCHdlk

Mélázok a messzeségen;
hó-sapkás bércek
ezüst süvege hívogat,
drágakőként csillannak az alkonyat
acélszürke keblén,
a dércsípte horizont
tűnő délibábként lebeg tova.
A szeretet szelében
méltósággal hajlongó,
hódara-ködmönös
fenyvesek susognak.
Jégvirágos ablakon át
megnyugvást vár most a világ,
utcák sötétjébe érkező
szelíd égi tündék
a tél fehér porhanyóját
csillámban motoszkáló,
apró életek lábnyomaira hintik.
Szobák melegéből
lopva leskelődő
szempárok izgatottsága
udvarok jég-tükrében villan,
az együtt töltött idő öröme lesz
a legszebb ajándék.
Néhány napra elcsitul a távol;
ropogó fegyverek zaját is
a csend végtelen öle ringatja,
angyalhajban fénylő
karácsony ünnepe közeleg.

Balogh Bea - Egy boldog nap

Balogh Bea

Egy boldog nap

Amikor szívem facsarta a fájdalom
és volt ezer kósza gondolatom,
melyek mint a fekély bevonták elmémet,
meglátogattalak téged.

Fél éve nem láttalak,
nem hallottam a hangodat.
Csípős könny vörösre marta szemem,
el akartam dobni életem.

Te kedvesen fogadtál,
szomorú arcomra mosolyt csaltál.
Széppé tetted hitvány napom,
megédesítetted hajnalom.

Tudom nagyon nehéz Neked,
sok súlyos kín nyomja lelked.
Gazul elárult kedvesed,
megint összetörték szívedet.

Ha a világ elfordul tőled
és a keserűség ordít belőled,
hozzám bármikor fordulhatsz,
a bajban segítő kezet kapsz.

Balogh Bea - Csillámló neszek

Balogh Bea

Csillámló neszek

Ősz-ezüst merengésben úszkál

a nyugalmat érlelő alkony,
lebegő pilléreken parázslik
a volt udvara, mi
álom-hordalékot hord
a búcsúzás partjaira.
Éj-morzsák vajúdásán,
csillámló tűzszekerek hada
világló ébredést bont.
Csillagok óarannyal futtatott nászával
égi ceremónia születik,
sejtjeimbe éled varázsa,
vállaimra a holdfény csókot terít.
Remegésbe burkolt
tónusaik a várakozás mámorító
balzsamát maszírozzák lelkembe…

Balogh Bea - Szebb élet

Balogh Bea

Szebb élet 

Ezüst
könnycsepp
gördül le
türkiz
szemeimből
a mélybe,
méltósággal
olvad
eggyé
a kút
vizével.
Látom
benne
sápadt
arcom,
elgyengülök,
az erő
elhagyja
testem
és kecsesen
alámerülök
oda,

Hol már
egy

Szebb világ

vár..

Balogh Bea - Egy boldog nap

Balogh Bea

Egy boldog nap

Amikor szívem facsarta a fájdalom
és volt ezer kósza gondolatom,
melyek mint a fekély bevonták elmémet,
meglátogattalak téged.

Fél éve nem láttalak,
nem hallottam a hangodat.
Csípős könny vörösre marta szemem,
el akartam dobni életem.

Te kedvesen fogadtál,
szomorú arcomra mosolyt csaltál.
Széppé tetted hitvány napom,
megédesítetted hajnalom.

Tudom nagyon nehéz Neked,
sok súlyos kín nyomja lelked.
Gazul elárult kedvesed,
megint összetörték szívedet.

Ha a világ elfordul tőled
és a keserűség ordít belőled,
hozzám bármikor fordulhatsz,
a bajban segítő kezet kapsz.

Balogh Bea - Hiányzol; - Érezlek

Balogh Bea

Hiányzol

 https://www.youtube.com/watch?v=BMJzGK1s-Zg

Fáradtan hull rám az est fénye,
vatta-hajú pára öleli az óceánt,
szívem a derengő öbölbe réved,
szél-citera rezdül a suttogó pusztán.

Árva csillagok halvány ecsetje
platinaszínt fest az éjjel csendjére,
porcelán-emlékek úszó sziluettje
könnycseppet ejt a végtelen leplére.

A valóság karosszékén álmodom,
rőt tincseim távoli öledbe simulnak,
hiányod keserű ízeit kortyolom,
síró szenvedély az alkonyba porlad.

*

Érezlek

Nyugalmat hint a tér az alkony-rámájára,
vágyakozó felhők merengnek a végtelen
sodrásában. Emlékképek szunnyadó ablaka
alatt por-avart vesz hátára a langyos szellő.
Itt vagy velem, végre kettőnkre szűkül
a pihegő világ. Ónix köd sejtelmes
derengésében örömkönnyek patakzanak
megfáradt szemeinkből. Menedék vagy,
fájdalmam golgotáján éledező remény.
Bőröd selymének illata belengi érzékszerveimet,
s csend-rostok indáin kúszva beléd feledkezem…

Balogh Bea - Eljön a pillanat

Balogh Bea

Eljön a pillanat

Tudom, egyszer eljön majd a nap
És a világ fájdalomkönnyei fölszáradnak.
Boldogság sugárzik az árva kis arcokról,
Messze száll a marcangoló fájdalom.

Nem lesz többé kolduslét és nyomor,
Az elesettet fölsegítik az utcáról.
Embertárad Nem lököd a kemény kőre,
Csak azért, mert más a bőrszíne.

Az a személy, ki élet ellen vét
Megkapja jól kiérdemelt büntetését.
Nem lesznek többé gyilkos háborúk,
Mindenki tudni fogja, mi a helyes út.

Te döntöd el hogyan leszel boldog,
Ki az, kivel a életed élni akarod.
Végre nyíltan vállalhatod,
Ha a saját nemedhez vonzódsz.

Csorbát Nem ejthet senki emberi méltóságodban,
Megbecsüljük egymást, tisztelettudóan.
Lassacskán eljön a szomjazott változás,
Nem kisemmizve élsz életed alkonyán.

Talán fölnő a feladathoz az emberiség,
S bennünket egy új korszak szele elér.
Így szeretnénk élni a mában, egy erőszaktól,
előítéletektől mentes, örömteli világban.

Balogh Bea - Emlékek szárnyán

Balogh Bea

Emlékek szárnyán

https://www.youtube.com/watch?v=F1KyTyDGMgs

Vatta-puha bárányfelhő
fodrozza a lég sötétedő keblét,
mélázó szendergését
múltidézőm
mutatójára hullajtja.
Misztikus lámpások ragyogása,
s pislákoló életek
kísérik lépteim,
eleven fáklyaként ontják aranyuk
a merengés birodalma
árnyakba igézett erdejében.
Halványuló emlékek ölének
rejtelmében,
az egykoron örömteli távlatából
kitörölhetetlen arcok
képe száguld felém.
Újra együtt vagyunk, tegnapok
sztaniolpapírral ölelt naplója
ódon korokban köttetett
barátságokról mesél.
A megbocsátás pilleszárnyú fuvallata
gyengéden orcámat érinti,
megpihenek, itt békére leltem,
a szelíd mulandóban
pillanatot csenek magamnak.

Balogh Bea - Tavaszi álom; - Álmaimon túl

Balogh Bea

Tavaszi álom

Bár még nyirkos hajnalok
köd-nedves szaténját
húzza a táj magára,
s grafit felhők mögül kandikáló
Nap sugara erőtlen csókot szór,
álmomban a tavasz éteri pompája
káprázatát látom megelevenedni.
Nyíló barkák pelyhező bibéi bólogatnak,
langyos sóhajú szellő üde karjába húz.
A változás előtt fejet hajtó
zegzugos erdők mélye,
és berillben játszó mohák fövenye,
ébredező életek
pillogása némaságába borul.
Jég-birodalom fogságából szabadult
örökzöldek lombjaira
önvalójukkal szivárványszínt festő,
halk szavú madarak suttognak.
A hőn áhított megújulás hegedű-szólamán
fogant gyönyörűségük
ismét a szívekbe költözött.  
*

Álmaimon túl

Szerelem-forrás vize az álmom,
Szomjoltó nedvét kedves, te adhatod.
Vágytól részeg lényem mezítelenségét
Pille-röptű éjben néked áldozom.

Csókolj úgy, mintha csak utolsó lenne!
Ölelj magadhoz, óvón, lángolón!
Pillanat-bűbáj balkonján reszketve
Meghittségbe vesszen minden szó!