Aranyosi Ervin - Újévi gondolatok

Aranyosi Ervin

Újévi gondolatok

Köd szállt a világra, eljárt borús múltra,
kinek feladat volt, biztos megtanulta.
Reméljük, hogy jobb lesz, reméljük egy szebb jő,
reánk köszönt végre egy boldog esztendő!
Hó száll a felhőkből, tiszta, égi áldás,
elfedi a múltat, mint szívből megbocsájtás,
és a lélek láncát, bilincsét feloldja,
szívünk a szeretet szép ruháját hordja.

Új évre ébredtünk, tiszta lappal kezdjük!
Minden sérelmünket, jobb, ha eleresztjük!
Tegyük le a terhét dühnek és haragnak,
legyen csak jó érzés, mik bennünk maradnak!
Vesd el félelmeid, hisz azzal teremtesz,
örömöt és békét engedj a szívedhez.
Vágyakozz a szépre, vágyakozz a jóra,
teljen sokkal szebben, mától minden óra!

Ne adj energiát rossznak és gonosznak!
Hidd el, az új napok, szebb világot hoznak!
Szíveddel gondolkozz, ne csak hűvös ésszel,
hittel, szeretettel sokkal többet érsz el!
Ha a köd majd felszáll, mindent tisztán láthatsz,
a megújuló Nap szeretetet áraszt.
Legyél szerethető, vidám, emberséges,
mert mai világunk jóságodra éhes!

Aranyosi Ervin - Decenber köszöntő

Aranyosi Ervin

December köszöntő

  https://www.youtube.com/watch?v=6WpYqRMyfUE

Nézze meg az ember!
Eljött a december,
hűvös, hideg szélbe
burkolt szeretettel.

Ám, ha ez is tetszik,
szívünk felmelegszik,
a hideg helyére,
a jóság telepszik.

Tárd csak ki a szíved,
másét szelídítsd meg,
legyél édessége
a keserű íznek.

Legyél fénylő lámpa,
s ebbe a világba,
szórd szeretet fényed!
Örüljön, ki látja!

Aranyosi Ervin - Borongós őszben

Aranyosi Ervin

Borongós őszben

Az ősz borongva ült a tájra,
könnyet hullat, mintha fájna.
Eső hull a zöld levélre,
barnul, mintha hullna vére.

Szél markol a fák lombjába,
törött ágat tapos lába,
s közben siratja a nyarat,
mely tovaszállt, míg ő maradt.

Az őszi szél néha tombol,
van, hol épít, máshol rombol.
Néha aztán kedvét veszti,
s mit felkapott elereszti.

Rőt avarból halmot épít,
felkavarja, majd’ az égig,
mintha festéket keverne,
mintha szép színt mégse lelne.

Elment a nyár, s fogy a zöld is,
aludna a fázós Föld is,
avarpaplant húz magára,
búsan emlékszik a nyárra.

Aranyosi Ervin - Ne szomorkodj az ősz miatt!

Aranyosi Ervin

Ne szomorkodj az ősz miatt!

Azért, mert ősznek húrja zsong
nem kell hogy rossz kedved legyen.
Attól, hogy őszi szél jajong,
túl juthatsz még a gondhegyen.

Bár már a Föld aludni tér,
avarból készít nyoszolyát,
buzogjon benned ifjú vér,
s öltsd fel a nyárnak mosolyát.

Légy mától te a nyári nap,
legyél ki jó kedvre derít!
Csikó, mely könnyen szárnyra kap,
s táncolva vígan felnyerít!

Legyél a fény az őszben is,
derűd áradjon szerteszét!
Bút, messzi földre penderíts,
s nyomd el a bánat halk neszét!

Mosoly ragyogjon arcodon,
s melegítsen a jó szíved!
Derülj sok régi harcodon,
s kapd vissza elvesztett hited!

Legyél ki mást is boldogít,
ne pusztulhasson a világ!
Legyél a dal, mely táncba hív,
s érezd, hogy szükség van reád!

Aranyosi Ervin - Mutasd ki!

Aranyosi Ervin

Mutasd ki!

 https://www.youtube.com/watch?v=D_yqO1VOwPM

Mutasd ki a szereteted,
nem kell mondogatnod,
csupán csak a figyelmedet,
s magadat kell adnod!

Néhány jó szó sokat jelent,
egy egész világot,
egy dicséret, egy kis hála
nyújthat boldogságot.

Kis figyelem, gondoskodás,
együtt töltött percek,
ezek azok, mitől érzem,
engem is szeretnek!

És ha érzem, tovább adom,
hadd érezze más is!
Tudja meg, ki még nem érez,
s az is, aki mást hisz!

Nem elég, ha szíved érzi,
add egy öleléssel!
Szereteted kifejezni,
hát sohase késs el!

Meglátod a világ szépül,
sokkal jobbá válik.
Ne felejtsd el megmutatni!
Szeress mindhalálig!

Aranyosi Ervin - Esik az eső

Aranyosi Ervin

Esik az eső

Bús, szomorú felhők siratják a nyarat,
vagy mindazt a szépet, mi utána maradt.
Az ősz az ecsetét esővízbe mártja,
új színeket kever, s festi rá a tájra.
A százszínű zöldet, más színűre festi,
sárgával, barnával szépen beereszti.
Így csinál karnevált, színpompásat szépet,
így válik színessé a csodás természet.

Bús, borongós felhők takarják Napunkat,
sűrű könnyet ejtve siratják nyarunkat.
Néha a Nap mégis kibukkan mögöttük:
– Ejnye, szép felhőim, nem temetni jöttünk!
Legyen vigadalom, a termés beérett,
terítsünk lakomát, most a bőség végett!
Találjon magának őz, vaddisznó, gerle,
legyenek étellel jól felingerelve.

Még mielőtt telet mutatna a naptár,
teljen meg az odú, teljen meg a kaptár,
van mindenből bőven, van hát miből adjunk,
legyen hát jó kedvünk, gyertek hát, vigadjunk!
Ám a sötét felhők nem vigadnak, sírnak,
locsolják a földet, locsolnak, míg bírnak,
és a világ, látod, könnyeiktől ázik,
s minden magányos szív, könnyeiktől fázik.

Aranyosi Ervin - Szeretem az esőt!

Aranyosi Ervin

Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin - Pünkösd

Aranyosi Ervin

Pünkösd

Hát eljött, hát itt van
piros Pünkösd napja,
s eljön a szentlélek,
s hitünk visszaadja.
Hét hete múlt Húsvét,
Jézusunk mennybe ment,
nincs, aki felrázza
a hitetlen jelent!

Mind az apostolok
épp ma összegyűltek,
cél nélkül, ok nélkül,
magukba merültek.
Csak egy jelre vártak,
hogy mutasson utat,
lelkük a sötétben,
fénylő jelet kutat.

S lám, hatalmas zúgás,
és szélvihar támadt.
Lángnyelvek virultak,
ahogy a fény áradt.
A szentlélek leszállt
az apostolokra!
Megújul a lélek,
s nem lesz földi pokla!

Ez a megtisztulás
ébredés kezdete,
s lám Péter prédikált,
s a többi tart vele.
Beszédére sokan,
oly sokan figyeltek,
hisz az árva lelkek
útra, célra leltek.

Volt kire figyelni,
volt már kit követni,
a jövő alapját
már le tudták tenni.
Létre jött az egyház,
és Jézus keresztjén,
alapult a vallás,
a hithű keresztény.

Áldozat, szolgálat,
örök megbocsátás,
együtt gondolkodás,
új szemléletváltás.
Keresni az utat
egy boldog világhoz,
hűnek lenni Jézus
szent akaratához.

Pünkösd van, az egyház
szép születésnapja,
hitünk a szentlélek,
újra visszaadja.
Csak követni kéne,
s nem bűnről papolni,
a rászorulókhoz
le kéne hajolni!

A szeretet nyelvén
beszélni és tenni!
A megváltó útját
naponta követni.
Példát venni róla,
példát venni tőle,
hogy a világunknak
legyen szép jövője!

Aranyosi Ervin - Ünnepeljük meg az édesanyákat! ; - Anyák napi vers

Aranyosi Ervin

Ünnepeljük meg az édesanyákat!

Májusi vasárnap, ma van anyák napja,
a gyermek szíveket a hála áthatja.
Virággal a kézben anyánk elé állunk,
hosszú szép életet, örömöt kívánunk.

Ünnepeljük hát meg az édesanyákat!
Szerető szívüket, mellyel minket vártak.
Ölelő ölüket, mely óvott és védett,
míg a kisbabájuk e világra tévedt.

Minden gondoskodást, szeretetet, féltést,
minden szívből jövő, kedves, tiszta érzést
Ápolást és vigaszt, mind mi tőle tellett.
Köszönjük a drága Édes Anyanyelvet!

Ám ne csak egyetlen nap legyen az ünnep,
hol gyermeki szívünk hálával kitüntet!
Mikor megtehetjük, zárjuk Őt karunkba,
ahogy Ő megölelt minket kiskorunkban.

*

Anyák napi vers

Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred…
Jöttem köszönteni Édesanyám, téged.
Virág a kezemben, szeretet szívemben,
te általad váltam azzá, aki lettem!

Mosollyal locsoltál, – mint vízzel virágot,
általad ismertem meg a nagyvilágot.
Tőled kaptam erőt, édes anyanyelvet,
tiszta emberséget, angyali figyelmet.

Megköszönöm szépen minden áldozatod,
s tudom, nem vársz hálát, tiszta szívvel adod.
Drága jó anyácskám, – ki világra hoztál,
érjen annyi öröm, amennyit okoztál…

Aranyosi Ervin - Szavakkal szeretni ...

Aranyosi Ervin

Szavakkal szeretni …

Hogyan tudnálak szavakkal szeretni?
A szó csak lelked érintheti meg.
Én többre vágyom. Több akarok lenni!
Szél, mely simítja érzékeidet.

Csók lennék, amely becézi az ajkad,
csiklandozóan kedves üzenet,
azt kérve tőled, mindig ezt akarjad,
felgyújtva újra, s újra tüzemet.

Álom lennék. Nap, mint nap visszatérő.
Elringató, romantikus, kaland.
Csatáink végén bocsánatot kérő,
válladra szálló, hófehér galamb.

Könyved lennék, hogy a lelkemben olvass,
Soraim között, engem megtalálj!
S lennék a gyűrűd, hogy ujjaidon hordhass,
És támaszod, ha kell, hogy talpra állj.

Lennék Napod, akire büszkén nézhetsz,
S lennék felhőd, ha Napod elvakít.
Varázslód lennék, ki eljuttat a széphez,
S valóra váltja titkos álmaid.

Lennék a szó, mely megérinti lelked.
Elcsábít, bűvöl, magával ragad.
Nem kell mást tenned, csak őszintén szeretned.
Lelkemhez szólj hát, és add Önmagad!

Aranyosi Ervin - A tavasz varázsa

Aranyosi Ervin

A tavasz varázsa

Itt a tavasz zengőn,
madárdal csicsergőn.
Trillázón, ékesen,
cicomás fényesen.

Zöld ruhába bújva
tavasz ébred újra,
hogy aki él lássa:
színpompás varázsa
reményt hoz és éltet,
szemre szórva szépet.

Szél úrfi kalandoz,
közel száll a Naphoz,
fütyüli nótáját,
keresi a párját.

Beles minden zugba,
tova szalad zúgva.
Felkap néhány felhőt,
csendesen pityergőt,
levét kicsavarja,
majd tovább zavarja.

S a Nap ragyog, fénylik,
sugarát igénylik,
óhajtják virágok,
újra nyíló álmok.

Új fűszálak nőnek,
varázsolva zöldet
szerte a határba,
szeretetre várva,
s gyógyítva a szívet,
lágyul a tekintet.

A tavasz varázsa,
ráömlik a tájra,
te se gondolj másra:
a fennmaradásra!

Körforgás az élet,
s látod, újra éled!
A tavasz varázsol,
s élni akarásról
szól a madár ének,
s megújul a lélek!

Aranyosi Ervin - Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Aranyosi Ervin
Öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,
lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!
Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,
mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.

Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,
fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!
Találd meg az okot derűre, vígságra,
öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Aranyosi Ervin - Lásd meg a fényt!

Aranyosi Ervin

Lásd meg a fényt!

Mit adhatnék, amid ma még ne volna?
Mi az, mi hiányozhat teneked?
A szeretet, ami csak rólad szólna,
a mindent adó, őszinte szeretet?
Olyan kincs ez, mit szórhatsz két kezeddel,
és boldog fénye reád visszaszáll,
s örömöt élsz meg dobbanó szíveddel,
s kinyílik, mint egy élő rózsaszál.

Szíved tüzéből, úgy mint forrás árad,
ne fojtsd hát el, örülj, hogy adhatod!
A szív szeretni el sohasem fárad,
s fénylővé teszi minden új napod.
Mi legyen hát tüzednek tűzi fája,
mely fénybe vonja mások szép szívét?
Az életért, a jóért érzett hála,
mely megbocsát egyszerre mindenért!

Szeretnék fényt vinni az életedbe,
szívedben boldog lángot gyújtani!
Tanítani őszintén és szeretve,
s ha kell segítő kart is nyújtani!
Elmondom én, hogyan kellene élned,
ez nem szabály, csupán útmutatás,
a holnapodtól nem kellene félned,
lelkedben él még az ősi tudás.

Keresd a kincset mélyen, önmagadban,
s ha megleled, legyél hát boldogabb
Istenben élsz te minden pillanatban,
ne tagadd meg isten-mivoltodat.
Teremts itt lent egy boldogabb világot,
uralja fény, hála és szeretet.
Lásd meg a fényt, s higgy benne, hogyha látod!
Hisz látni kaptad fénylő szemedet!

Aranyosi Ervin - Adventi gyertyák

Aranyosi Ervin

Advent – első gyertya

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!

*

Advent második gyertya

… A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
– Éljetek méltóbban, jobban,

s várjatok az újszülöttre!

Lelketeket készítsétek,
– a világ újjá születhet.
Szóljon szívből belső ének,
– nyissátok meg szeretetnek!

Legyen bennünk könyörület,
új megváltónk, mikor várjuk.
A világ is szebbnek tűnhet,
ha utunkat eképp járjuk.

Találd meg a belső békét,
s majd, ha utad tisztán járod,
élvezheted eredményét,
egy csendes, békés világot…

*

Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.

Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére
készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik,
s hálatelt az ének.

*

Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.
Nyíljon ki szívünk virága,
aki remél, készülődjön!

Aranyosi Ervin - Novemberi hangulatban

Aranyosi Ervin

Novemberi hangulatban

A fák vállukra vették a megfáradt holdat,
s cipelték a súlyát át a fasoron.
Száraz, öreg gallyak harmatcseppet szórtak,
a múlt fájdalmával mely rajtuk átoson.
Dérré fagyott cseppek, fagyos jégszilánkok,
markolták az élőt, –  ami megmaradt.
Az egész erdőre szállt a bűvös átok,
s elűzte az összes dalos madarat.
Levéltelen kézzel markoltak az égbe,
szél lökdöste lelkük fájó csontjait.
Talán, az elmúlás megy csendben itt végbe,
s minden ami szép volt, már ott fent lakik?
Hova lett a nyárnak pajkos, édes íze,
lombok lebegése, hol szellő suhant?
A nyári zápornak megtisztító vize?
A fák lombruháját őrzi földi hant.
Véget ér a hajnal, szép napunk is ébred,
gyenge fény ígéri, maradt még remény.
Ha majd zord telünket hiteddel megéled,
újra gazdagodhatsz, s nem leszel szegény…

Aranyosi Ervin - Ázott fáknak levelein ...

Aranyosi Ervin

Ázott fáknak levelein…

Ázott fáknak levelein égi könny csorog,
apró szálra összefűzött, fénylő gyöngysorok.
Csillognak majd elgurulnak, amint fúj a szél,
összezördül, táncba rebben sok, fázós levél.
Szürke égen, ólom szárnyon, felhő száll tova,
villám végén mennydörög, az Isten ostora.
Összerezzen minden állat, szívük megremeg,
messze szállt a múló nyár, a napfény. a meleg.
Templom tornyán szól a harang, hangja elidőz,
temetjük az elmúlt nyarat, itt van már az ősz.

Aranyosi Ervin - Szeptemberi hahota

Aranyosi Ervin

Szeptemberi hahota

Gyorsan elszállt a nyár, szeptemberbe léptünk.
Egy ideje együtt nem is nevetgéltünk.
De ahogy ígértem, ezúton tudatom,
Megvan az időpont, hánykor, melyik napon?
Tudja meg hát klubunk minden kedves tagja:
Szeptember havának kilencedik napja,
lesz a neves dátum, 6-kor, péntek este,
meglelheti kedvét, ki eddig kereste.
Gyere hát nevetni! Tudom alig várod!
És hogy többen legyünk, hozhatod a párod!

Aranyosi Ervin - Nyári szünet

Aranyosi Ervin

Nyári szünet

Nyárban pancsikoló nap melege árad.
Az ember meg nevet, míg bele nem fárad.
A Klub persze csendes, benne élet nincsen,
egy vicces tábla lóg, sárgaréz kilincsen.
Jóember, hol élsz te? Be szeretnél menni?
Hogy itt klub tag lehess, tanulj meg nevetni.
Amíg meleg nyár van, mi szünetet tartunk.
A hírlevelünkkel ezért nem zavartunk.
Ígérem azonban, szeptemberben kezdünk.
Addig őrizgetjük kacagtató kedvünk.
Akkor belevágunk, szépen, egyenesen.
(Akinek nem terhes, ne maradjon GYES-en.)
Mikor lesz a kezdés? Én is alig várom!
Tudatom majd veled, kacagó Barátom.
De hogy el ne felejts, kattints csak a linkre,
Fábri kíváncsi volt víg vezéreinkre.
Esti Showderéből nem építünk várat,
rövid szerepünkből, gazdag jókedv árad:

Aranyosi Ervin - Szeretem az esőt!

Aranyosi Ervin

Szeretem az esőt!

Szeretem az esőt, a világ szebb tőle!
A növények erőt merítnek belőle.
Szeretem, csodálom, és szívesen nézem,
ahogyan szivárványt ragyogtat az égen.

Szeretem az esőt, hallgatni és nézni,
ritmikus dalával képes megigézni.
Nézem a pocsolyát, a vízkarikákat,
a fák fénylő kérgét. Csillámló varázslat…

Szeretem az esőt, felhők sűrű könnyét.
Földáztató búját, amit átad önként.
Szeretem az esőt, mikor belefárad,
mikor felhők mögül újra napfény árad.

Szeretem az esőt, mert az élet része,
általa lesz teljes a világ egésze.
Ha csak a Nap sütne, ha mindig ragyogna,
ez a szép, bús érzés biztos hiányozna.

Mert az élet úgy szép, úgy igazán teljes,
ha a nehézségtől olykor a lét terhes.
Hidd el, az esőtől teljesebb az élet,
jobban értékeled a jót és a szépet.

Aranyosi Ervin - Terített asztal; - Délibáb

Aranyosi Ervin

Terített asztal

A természet gondoskodó,
és aki keres, az talál!
Ha körülnéz az éhező,
– annyi terített asztal áll.
Beérik lassan a gyümölcs,
színesen kínálja magát.
Húsában tiszta ízű víz
oldja a nyár napsugarát.

*

Délibáb

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent
imént még fent az égen.