Radnai István - Köd felhő hóesés

Radnai István

Köd felhő hóesés

valamelyik karácsonyra szánkót hozott az angyal
telefonon kértem mert modern gyermek voltam
s kíváncsi függöny takarta a szárnyas ajtót
a fények közt árnyékok futkároztak s megláttam
úgy bizony nekem ne mondja senki
hogy nincsenek angyalok a szobában

vajon az ajtó most merre nyílik a hallból
s havat vagy esőt hoznak-e a felhők
úgy hiszem mindegy felülről a habos
dunnára egyenesen kékarcú űrből
tomboló napsugár felülről felvert
tejszín s a családom angyalai habzsolják
elmerülten habcsókként érkezik
a fára kár hogy ciánozáskor bent
maradtak az ehető díszek sebaj

ők itt élnek velünk azóta s a dobozból
minden karácsonykor a gyertyafüzér
alá ülnek tűlevelű ágakról lábuk
lóbázzák s már mi is nyugdíjba
mentünk az angyalvárásból

ami alulról vészt hozó felhő
föléje vágyunk öreg korunkat
szépíti s megrövidíti hogy találkozunk
gyerekkorunk rég elhalt
angyalaival

szánkót hozott valamelyik karácsonyra
csak azt tudom gyermekeim is
visongva csúszkáltak rajta az idő lejtőin

ma már túlságosan felnőttek
s velük az unokáim valamelyik
karácsonyon a fűzérben kialszik
egy izzó s szemünk előtt elsötétül

már csak az angyalt látjuk

lángpallosa nincs csak fehér
ruhája anyám nagyanyám
hol vagytok elvesztett angyalaink
s melyik felhő ejti el kövér pelyheit
lám ma havazik újra

(ha legalább az a szánkó megvolna még)

Radnai István - Szüret festett egekben

Radnai István

Szüret festett egekben

Mottó:
"Még egy éjszakát kérek tőled,
hogy szavalhassak, magyarul!
Ha már az ész nem segít
majd Aranyt s Adyt megérteni,
még úgyis, kérek egy éjszakát
a bajokon segíteni"

Boér Péter Pál: Még egy éjszakát

*
miért is éjszakákat kérek
a szó az illetlen rima
miért kerüli a fényt s kedveli a sötétet
amint katedrálisok hunyt ablakából
kihullik csörömpölve az ima
s a szó elillan mint a távol
aranyban fénylik Ady alkonya
rovom a kapcsos könyvet
fák ágain át még világol
s a Dunán leúszik egy sziget

szaval szól a szó szövet
indulok hozzátok ha vissza
egyiktek sem jöhet
más hegyek borát issza

Radnai István - Festett egek vándorlása kőről-kőre

Radnai István

Festett egek vándorlása kőről-kőre

fehér fényeken játszó
pásztorok sípja kacsint
lám mikoron romokban
hever Róma és rátok
mégis Róma tekint

átbarangol lángoló fénnyel
a nap botlik vak köveken
beszorul kéjjel a szikla
szorosba s ott hidat ver
minden mi antik

lobban a ködökön izzó
fehéren eldereng viziváros
nyugszik a szem telt
kupolákon s elúszik sósan
hűs habjaival

miért nyílik száz város
olasz nap hevére
testvéri sóvár vágya
tekint le feléje
oda leszállni

hol tündér és isten
arany frigyre lép
és píneákra lapul
az éggömb kifakadva
mint véreres sátor

Radnai István - Szerelem

Radnai István

Szerelem

mikor azonos voltam önmagammal
átjárt a szél előle erdők alá bújtam
mikor azonos voltam még önmagammal
kék szeme világított csalitos bokrok alól

mikor azonos volt önmagával szeme kék
és az égnél sötétebben világított izzott
és soha nem tehettem hogy önazonosságom
megmártsam az övében álom maradt
*
a kertektől távol sziklát emelt a szél
az éj feltárta barlangjait a Napnak
susogott a csalit karéjos száraz levelek
a mohazölddel feleseltek selymes rügyek
tárultak friss ághegyen mellbimbók
*
ha az égre leszálló felhők
vitorlákat bevonó hajók
s a kikötő a szerelem öble
felmered csupasz árbocom

felhőbe öltözöl ifjúi emlék
veled hajózik örök gyávaságom
nem mertem lemerülni a gyöngyért
tárt kagylók csábító vizébe
*
átlátszó a lég áttetsző a víz
valóság a szikla kökörcsin hamva
öledből kél pelyhét szél borzolja

hullámzik a szívem a part felé
felrohan kavicsot görget
csobban a csókja nedvesen
*
mikor azonos voltam önmagammal
s te azonos önmagaddal voltál
eggyé nem válhattunk a kétség

kiharapta közénk a szakadékot

Radnai István - Cséplés előtt

Radnai István
Cséplés előtt

(Jaginak)

elcsépelt szótagok a nők ölében
keserű az élet sör
míg szerelmed és dús haja is ében
méz helyett darázs gyötör

lélekben lettél-e szegényebb
megnyergel gyötör a kor
mint hajdani duhaj legények
jaj lefullad a motor

csépelni ahol nem arattunk
ölelni gyengül már karunk
mi minden és mi lemaradtunk
feledni mégsem akarunk

ezért jár a toll a papíron
s nem bojtorján nő még a síron

Radnai István - Búzavirág éjszaka

Radnai István
Búzavirág éjszaka

 https://www.youtube.com/watch?v=_cS30dNJICY

kék a holdfény sátra
ezüst tálból ömlik a tájra
táncos lábú lányok
keze a derekán keze a derekán
selyem palló
siklik a víz felett siklik a víz felett
domborodnak a dombok
dorombolnak a dombok
óntükör a tenger
kimerni nem kell
ringnak a csónakok
ringnak a csónakok
áll az éj álmodik
áll a víz megfagyott
állnak a csónakok állnak a csónakok
menekül a lányok
táncos lába
kékül a palló
szitál a holdsugár sátra
ezüst tálból ömlik a tájra
részeg csónakok álma
tengeren elhever öbölben elhever

Radnai István - Óda a hajnali holdhoz

Radnai István
Óda a hajnali holdhoz

égi társ kinek nap a fénye
távoli de kézzelfogható
hajnalban kaplak lencsevégre
leestél tetőről házakról
már elgurulsz a vaksötétbe
pénzem víg ezüst a foglaló
hogy kedved újra visszatérjen

Radnai István - Rímektől részegen

Radnai István
Rímektől részegen

elhagy a pénz marad a dicsőség
a párna csücskét álmodban fogdosod
de száz barátnak jár az ölelés
a vers versmondó zenész te hallgatod

szemben mint új templomi padsorok
ül a nép ami belőle megmaradt
sorozat csatorna meg nem fogott
a lélekre rezdülnek itt a szavak

figyelő arcok könnyfényes szemek
az értelemhez kulcs a zengő szózat
magyarnak a föld mindenütt kerek
tövis bánthat másutt itt ég a rózsa

ha elhallgat a vers a könyv csukva
közös emlék örömére futja

Radnai István - Álmatlanság

Radnai István

Álmatlanság

jéggel éget idegen
test ellenszegül a párna
szám keserű nem
lankad az éjjel
későn virrad kést
forgat a Hold
párás szemmel
hanyatlik a hajnal

Radnai István - Sors

Radnai István

Sors

kavicsok vagyunk az életpatak csiszolt
nem jutunk el a tengerig
s a folyóban lelkünk elkopik
átjárnak színes vonalak
megannyi ásvány a keményebb megmarad

ha levonul az ár mely partra vetett
eltemet lecsiszolta pedig az éleket

Radnai István - Meghalad

Radnai István

Meghalad

meghalad a jövő megmérjük a múltat
felettünk mint baljós hófelhők vonultak
csikorgó rideg csizmái a télnek
ködös túlpartok felrobbanó tények
ne kérdezz ne áltass ne szánja ne könnyezz
csak ha csak úgy csak vágy

és nem lett volna könnyebb
zajló köves a történelem medre
csillapul kanyarog kiszélesedve
megállsz te is ernyedten vérzőn tétován
ünnepek éjek karcoló sziklabérc
a valós síkra kelletlen visszatérsz
lapos kövek kérdő nyomok az út porán

Radnai István - Idéző igézet

Radnai István
Idéző igézet

ifjú rocker lettem karácsonyra
a zene bódít a beigli sül
szól dübörög íve tiszta líra
az ünnep boldog megváltást szül

felszedi a szívünk húrjait is
dobverő táncol s bennünk a vér
öregeste öreg rocker is friss
míg a kispolgár aludni tér

a blues sír gitár és a gége
az arcára kiül a szöveg
megszakad a fájdalomtól élte
mégis születő reményt követ

dobszóban sámánok lelke csörren
karácsony csillaga égre pörsen

Radnai István - Az őszi virágzás értelmetlen szépség

Radnai István

Az őszi virágzás értelmetlen szépség

https://www.youtube.com/watch?v=hrQ8FsXgD1I

paradoxonok gyűjteménye az élet
rögtön az első a halál s a szerelmet
élni kell káprázat lenne a léte
káprázat amiben magad sem hiszel

nézd hát a félig nyílt virágot
ígéret még s nem az ígéret földjén
mert mérsékelt az égövünk
de minek is hinni benne és csalódni

vihar a vágy és mennykő a szerelem
több ágra szakad amikor beléd vág
és szíven

több ága van ahogy több tárgya
s bozótjában elveszel azt hívén mindegyik
virág rád vár egyen-illatot lehel

Radnai István - Reggel

Radnai István
Reggel

szerelmünk ez a vad önzés
mely minden ablakon betör
szerelmünk tűz örjöngés
elemek tánca mely megöl

szerelmünk gyűrött földkéreg
ringó kontinens zöld méreg
szemsugár mely elfojt
remegő kar mely fogvatart
üzenet átadja a tébolyt
izzik szemed s zavart

szerelmünk mindent borító
tenger torkot szorító
könnyet terem s elönt
ölünkből száműzve
máglyára szent tüzre
vet ágyat és közönyt

Radnai István - őszi utazás

Radnai István
őszi utazás

https://www.youtube.com/watch?v=zQONhPWvADA

hol nyársas száraz ágak
hol sárga lombú fák
ahogy a ködben állnak

alattuk az idő megáll

csobbanó pataknak
csak látom rímelő sodrát
orromat az ablaknak

s az olaj szagát

érzem bár szellők tépik
hogy oszlana a köd
a surrogó kerékig

kattog és köhög

alattam s elviszi a tájat
hasítva sziklát és hegyet
a távolt mit hátrahagy

tálcán kínálja mint kegyet

Radnai István - Villámok, viharok, szivárvány

Radnai István

Villámok, viharok, szivárvány

vérre emlékezünk kegyetlen Róma
húsz évszázad telt azóta
húsz évszázad csöbörnyi vérrel
amelyen a bárka Ararátra ér fel

tudjuk a halál mindnyájunk sorsa
learatva életünk nádtorsa
feleselünk a megnyíló éggel
kiáltásunk oda nem ér fel

s minden római minden zsarnok
hol adnak-vesznek ácsolt csarnok
rabszolgái lettünk a paradicsomnak

látomásunk egy durva kereszt
s aki rajta függ többé nem ereszt
lángot bocsát ránk ma lesz a holnap

Radnai István - Mese a szerelem

Radnai István
Mese a szerelem  
https://www.youtube.com/watch?v=9Z8d1ZPig-c

"...nem tudott uralkodni magán, s benézett a tiltott szobába. Ez a szoba egy gyönyörű szép rét volt, a közepén egy haloványzöld tóval, s felette kéklett a tiszta nyári ég. A tóban három szépséges királyleány fürdött..."
A madárasszony (székely népmese)

mindig az utolsó szobában
s mindig a legkisebb leánnyal
mindig a skatulyák merész nagy titkával
leszek gazdagabb s szegényebb

egyetlen fiú voltam hiába választottam
egyetlen titkot tudtam gyenge voltam
egyetlen asszonynak hittem s mind elvarázsoltak
mire felocsúdtam elszállt minden madárdal

minden madárdal hófehér tollából
vércsepp hullott sárkány madarából
sárkány szigetére hogy utat mutasson
kicsiny vagyok de buták az óriások

buták az óriások tanultam hibámból
leckét vettem okos hazugságból
becsületemmel nem jutottam távol
köpenyt szőttem láthatatlanságból

hermész kalapját hogy siessek
kardot hogy oda ne vesszek
körülöttem rabló óriások
szomszédságom török átok

kardjuk elragadtam köpenyembe rejtem
sapkám sziget magányára elrepít
halott sárkány vára vár élő királylány
kardom ki ne csorbulj kardom egyet suhintsál

pénzén ül a sárkány száz emelet vára
a századikon lakik a bankárja
bankárja sikkasztó könnyen vesztegettem
leányostul nagy várát elvettem

pénzével tollával fehér ruhájával
drága sok kelmével asszonyom megvette
sok sok rablott pénzzel visszavettem
régi asszonyra így megint szert tettem

sárkány-frigyét mindig megbocsátom
hétfejű sárkánynak hét szerelme vagyon
ha nem hét vágya hét feje is volna
bocsánatom s mesém erről tovább szólna

egy meztelen karddal legyőzöm a sárkányt
tűzre veled cifra fehér rongyok cifra gyöngyös rongyok
meztelenül szép vagy fürödj pucér szép lány
újra kiválasztlak ahogy megláttalak

pucéron szeretlek kincsem tűzre vetem
sárkány bankárt szegényen veszejtem
szegényen veszejtem ledől tornyos vára
megszolgáltam árát hét élet az ára

Radnai István - Megáradt patakon

Radnai István
Megáradt patakon

rohan a víz mi vad pisztrángok
felülmúljuk s ellenkező irányba
mert ívni hajt az ősök vágya

sejtek bennünk milliók s milliárdok
csak öled öblében vár az átmeneti béke
amikor ikrázol s a kedvem lesed végre

a tiszta víz szemed taván megcsillan
miért választ el hű válaszod könnyet
vagy érzed-e ha beértelek könnyebb
felfénylik kényes pikkelyed akár a villany

a nap hét-ágát felejti s rajta csillan
ficánkolsz velem táncod olykor könnyed
majd súlyosan ölelsz görcsbe szorít megölhet
hogy lelkem elszáll veled akár az illat

Radnai István - Májusi vulkán csillagképpel

Radnai István
Májusi vulkán csillagképekkel

amikor ránk ájul a hold
terhétől a híd szakad
édes világ nyálcsorgató húsételek
de minket a virágok szépsége

szívünkbe ég a tűzzománc
románcok zene vattacukor
az árnyak még valami emléket
és holdfürdőt vesznek

figyelj csendes folyó
halkítsd örvényedet
a Dómtéren nyüzsög
még a sánta is

a homlokzat nem ráncolja falát
megújultan ragyog s visszhangzik
százezer watt pattanó dobhártya
tízezer lábra pattanó éji bogár

míg felülről tűzrózsák hullanak
te tövis nélkül rám mosolyogsz

Radnai István - Vetítővászon

Radnai István
Vetítővászon

szólepedőkön hűlő kézzel
a gondolatot markolom
álmatlanul ájulok hiányodon
amikor késve kisiklik az éjjel

lábam olykor ablakon kívül végel
a fal merő felfestett oltalom
s felfeslett a vágy kiolthatom
mielőtt belőlem a minden ég el

most mintha hóvihar után befútt
puszta lenne odakint a csillagmező
csorbaszélű álmokat legelő

gyomszegélyű hervadt tejút
amelyen jön öles léptekkel a távozó
s távolt tart elgáncsol minden hírhozót