Hatházi Áron - Leszámolás

Hatházi Áron

Leszámolás

itt az ideje belátni
tél van

fekszel mellkasomon
(kemény a föld)
csillogó fogakkal

nem tudom rád
csukni a szempillámat
nem tudsz fölmelegedni
sem én annyira megfagyni
hogy ne dideregnénk

Hatházi Áron - Hajnali köd

Hatházi Áron

Hajnali köd

akartam írni
de csak furcsa rímek
ostoba ritmus
kelt tollam alól
és tóba fulladt
lidércet
nyakaszegett gúnárt
mesett ágat sikerült
festeni
(az aranyedényeket
faleveles drága
himnuszaim nem értetted
jól (vagy sehogy))

s most
a habos ég leszáll
az erdők fáira
hajnali köd iszamlik avar alá
ott kutatom én is
a verset
de csak ujjaimon szétfutó
bogarakat lelek

Hatházi Áron - kimondatlan

Hatházi Áron

kimondatlan

annyit vártam
talpam alatt hólyagossá
vált a kő

bárcsak ne költözött
volna lélegzetembe az idő

jéggé dermedt nyelvemen
a "hogyvagy" "miújság"
"régláttalak"
az összes tőmondat
kimondatlan maradt

bennem kezed nyoma
jégcsapok
(még jó hogy)
mint árva bárányok
szétszaladnak a
rímek
versek

különben még oltárt
emelnék neked
és hinnék rendületlen
 

Hatházi Áron - Érinthetetlen

Hatházi Áron

Érinthetetlen

mint hamu
hull ernyedt falevél
erre a nyárra

tűvirágok nyiladoznak
nagy hirtelen
még utoljára az őszben
egemre deszkát szögeltek

nekem fénylik a bőröm
vállam temetők hangjával
van tetoválva
madár-életek bújnak markomban
langyos szellőre várva

ólomba öntöttek:
ne fájjon vers
és ne fájjon Isten
ne érezzem
hogy nem vagyok
büntetlen én sem
hogy hajammal együtt
elfogynak napjaim

így vagyok látod
érinthetetlen

Hatházi Áron - se ...

Hatházi Áron

se … 

csak azt kértem
hogy eső legyek
bőrréteken sikamló
vérsugaras rettentő
örvényes mondatok
de hűtlen vagyok
a szélhez
elhajlik előle derekam
minduntalan
nyakamon csak átrohan
dobogó hangom
nem tudok már
se lélegezni
se megfulladni
minden halálom előtt
felzavarsz isten
milyen jó volna
mellkasomba varrni a madarakat
felhőket takarónak
virágokat ravatalra
és szemfedő eget

Hatházi Áron - Szivárványdal

Hatházi Áron

Szivárványdal

Gyere szivárvány,
borulj a karomra
hadd legyek
színes álmokról
fecsegő kisgyerek…
(ami sosem voltam)
Hadd legyek

de mi legyek,
hisz voltam szél,
letéptem falevelet,
megsimogattam a
temetőkerteket…

voltam virág
tűztek keblekre –
piros voltam és
illatos,
tettek temetőbe,
és gyertyafényben
hervadtam el őszi délután.

Ne legyek akkor
se virág, se szél,
csak
jezsámen-illatú
nyári éj -
csak dúdoljak
és

meghalljatok.

Hatházi Áron - Ónix isten

Hatházi Áron

Ónix isten

erdőnyi magányomban
fénytest napcsíkok velem
avarlélegzet tüdőmbe tőr
egyre fölfelé emelem
torz gerincből csírállt
esendő fejem

mezőtágas pupillám
ki-be eregeti az eget
könnyűkék felhőkendőkkel
felém integet
lehántja rólam
napszítta ingemet

fölémhull szerelem
alám elváló igekötők
lapulnak
én vagyok a szó
te mozdulat

ónix isten
vesd belém hited
mielőtt a tudat
lávát forr fogaim alatt

Hatházi Áron - Ó bárcsak

Hatházi Áron

Ó bárcsak

 https://www.youtube.com/watch?v=cMPODzXlJP8

ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha üvegtestem lenne
csak rámnéznél
és soha többé

mire föl a sok
mosoly – mind átkozott
tenyerem kopott
nincsenek benne már
gyermekded szavak
fogaim
hajam visszhangja vak

ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha viasztestem lenne
csak meggyújtanál
és soha többé

mire föl a sok áldozat –
mind veríték csak
gyors szemmozgásos álom
ha felriadok a szélre
már idegsejtjeimet koptatja a vágy

látod kicsúszik minden
ujjaim közül
örvénytől rettegni kár
hiába szorong bennem minden
hitvány izomköteg

ó bárcsak –
milyen régen mondtam
pedig szeretném
ha egyszer
mikor ez a tél elköltözött
tőzikék és
krókuszok csíráznának
gégeporcaim között

Hatházi Áron - Sohase csönd

Hatházi Áron

Sohase csönd

https://www.youtube.com/watch?v=0YnwMqUrPEk

ezüstpárát sütött a fagy
ablakomra
virágnak tűnik
valahány minta
tekereg az üvegen

s mintha idegen
lenne ma a tél
rigók lármáznak odafenn
a csupaszra vált tölgyeken

roppant kék egén
kódorgó bárányait
űzi a nap
aranyvillámaitól
a bodor felleg
oldalához kap
és sebéből vízvért
ereget
idehullik
hajszálaim közé
cseppjei égnek fejemen

a fény

beleszorul mellkasomba
tavaszt remél bőrömön
a reggel
s hogy a kikelettel
zaj jő és ének
sohase csönd 
 

Hatházi Áron - Téli félelem

Hatházi Áron

Téli félelem

lehet hogy amint
a folyók kiáradnak
kihányják a téli rianás
hínártömegek alá ásta emlékét
és mint a sárba a halak
belémfulladnak a mondatok
olvasatlan az ok
és olvashatatlan az okozat
fokozatosan meg kell tanulnom
sűrű
nehéz
verseket írni
ne értse más
ne legyen feloldozás
a szóközökben
meg ritmus se legyen
csak érchomlokom
amivel beverem
a félelem deszkakerítését

Hatházi Áron - Jégvirág

Hatházi Áron

Jégvirág

(Feleségemnek)

Valaki ablakodra lehelt,
s most szerelmem
festegetem…

repegetem köd-rajzok,
dér-hangok közé
megsajdult hitem,
s apró ujjaid
matató tüzénél melegedem,

Ha elmégy, megfagyok?

Hatházi Áron - Holló világ

Hatházi Áron

Holló világ

 Keringsz felettem
fúvó szélben,
idegen hangon
sírsz fel bennem,

menekülj kedves
meghal a fény is,
reteszelj ajtót,
bebújok én is.

Holló világ!
rikoltja nyelvem,
nem vagyok, s nem vagy
sebezhetetlen,

hogyan is védjem
dögevők ellen
csurranó vérem,
kiszabott testem?

Holló világ
kering felettem
fekete hangja
feledhetetlen.

Hatházi Áron - Diófohász

Hatházi Áron

Diófohász

ráncos dióarcok
görögnek
barnán elébem
esőpermetbe öltözött
az arcom

(ilyen individualista vagyok
nézem a felhőket és
magamat látom messze-felettem)

varas bőrömön
tű-simogatás téli
kéjmosolyod

lábadnál tipródom
rozsdáslevelű fák

törzsét ölelve
hadd érezzem tüdőmben
az évgyűrűk zaját
hadd legyen örvény
ölemben
hallgatásod

Hatházi Áron - Nyármúló

Hatházi Áron

Nyármúló

megszelidülnek a hangok
hangok a zöldszínű fűben
elfut a fény hova már nem
nem jutok már ma el én sem

lenn az avar puha párnám
éjjeli lombok a sátrak
zizzen a nyár aluvóban
nyugszik a föld közelében

meghal a nyár ma - ne sírjál
eljön az ő temetése
nézd mosolyogva tekint rád
s bújik az ősz kebelére

Hatházi Áron - Ritkuló szelek

Hatházi Áron

Ritkuló szelek

kesernyészöld köntösű
kőrisek borongó lombja integet
ritkuló szelekkel
ernyőz szürke illatot
és üresek a májusi
orgonától
burjánzó borostyántól
sötétlő terek

játszom a ritkuló szelekkel
várom hogy
körteillatú kezével
beborogassa homlokom
a holnap

Hatházi Áron - Nyári elmélkedő

Hatházi Áron

Nyári elmélkedő

vastag sorokban árad a lét ujjaid között
míg belém meríted Isten a kezed
közte folyik szét
emlék-mesék
kételyből szürkévé merevített álmok
csillagért rajongó
kenyérért verítékező
savószín mámora.

balladába font képzelettel várom felbukkanni
talpam alatt gödrösödő
aszfalt-utak mentén
virágzó murok
dudva
paréj-szagú port
mert nekem csak por jut
a lét aranyos
ezüstös
rezes pora.

útmenti kavicsból rakom ki a nevedet
palesztrinai polifóniáját zengem
hitednek
te nagy Élet
apró zsoldosod vagyok
és megrettent fiad
tó-örvénybe fúlt csobbanás
nádsusogás
gyönyörű csillagok alatt
éjjeli madár szárny-rebbenése.

bárcsak lennék varázslat múzsák kertjében
vagy csak nevetés
hinta
kacaj
elmérgült sebben gyógyír drótban áram
vízen csónak ásónyom a földben
mibe magot szór más
lennék csak parázs -
halálom előtt apró lobbanás
majd valaki továbbálmodja
életem.

Hatházi Áron - (rapszodikus)varázsveruza

Hatházi Áron

(rapszodikus)varázsceruza

(Dal)

bánatból font ős-magány
robajló hangú szél-színek
eltört ritmus kihűlt ágy
és valamit belőled elviszek.

madárcsőrnyi pillanat
és
kutyafutta bármi gond
énekkel szőtt dallam-bálban
emlék-özönt
ma vérem ont.

varázsceruzát szül kezembe
júliusi áhitat
leírjak vele
ma vagy holnap
folyondár-fonta
kőhidat
vagy esti mesét
káromkodó
nagyot köpő vén kocsist
mindegy mit
csak folyton írjam
szemem
féltő titkait

rapszódiám elcsendesül
varázsceruzám
elcsitul
minek? - kérdem
de nincs válasz
kitörő lángom
porba fúl.

Hatházi Áron - Parázslat

Hatházi Áron

Parázslat

aranyos ég alatt
fecskecsokrokat
szalagol körbe
gerlehang-harang

megkésett darázs döng
pillangószárnyak
mögé bújik haragvó
felhők elől

bősz villámisten
tárja ki karjait
zivatarfürtjeibe
lidércek kapaszkodnak

a szél szörnyű
szelencéjét megnyitja
benne növendék remény
vagy csak parázslat

Hatházi Áron - Nyárváró

Hatházi Áron

Nyárváró

Már alig van pár
óra
(szíre-szóra megorrol és
eltűnik a tavasz)
a nap tüzétől félve már virágba borzadnak a fák
akácszínű mézet csepegnek
orgonaruhát vett fel a bokor és
apró verebek vesződnek dús árnyain

nemsokára
megszakadnak a
levelekben
az erek
és irígysárgává válik a fű
a földön lihegő tyúkok porolnak
azt hiszik énekelnek
kárálnak kotlanak

csalánvörös hassal bódul
a nap hegy mögé
(mindegy reggel-e, vagy este)
vén teste háborog
szeme behunyva
mit lásson nincs alatta új

most nem ér aranyat a májusi eső
az első
vasárnap is hazug
jön a nyár
megéget engem is.

Hatházi Áron - Minduntalan

Hatházi Áron

Minduntalan

már sokallom
mindenütt a madarakat látni
hangomba hangjuk keveredik
vijjog szüntelen

ölemben tört lábú
vágy lapul meg
hallom fogyni a napfényt
s hogy bársony kérgem alatt
meggyszínű árny közelít
évgyűrűk
férgek
minduntalan