A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kormányos Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kormányos Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 18., kedd

Kormányos Sándor - Mind, ami volt ...


Kormányos Sándor

Mind, ami volt …


Tűnik a vágy, vele lép
mind, ami volt, ami szép.
Illan a régi varázs,
halkul a szívdobogás.


Hamvad a tűz, a remény,
hol van a láng meg a fény?
Indulok, ó, de nehéz
nézni, hogy int az a kéz.


Foszlik a vágy, az öröm,
de azt, ami volt: Köszönöm...


2018. október 26., péntek

Kormányos Sándor - Már hallom ...


Kormányos Sándor

Már hallom...


Már hallom a dalt mely reszketeg
vágyakból nyíló furcsa ének,
feljajdul itt bent, s félelemmel
tölt el az érzés: Újra élek...


Az ami elmúlt újraéled,
első sóhaját melengetem,
s dermedt rügyekből bomlik újra,
míg várom, hogy megtörténj velem.


Tudom, fájni fogsz, ettől félek,
de érted jajgat, sír az ének...

2018. szeptember 26., szerda

Kormányos Sándor - Láttál és láttalak ...


Kormányos Sándor
Láttál, és én láttalak…

Kimondatlan
konok szavak
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.

Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál
és én láttalak.

2018. augusztus 22., szerda

Kormányos Sándor - Elképzelem ...


Kormányos Sándor
Elképzelem...

Elképzelem, hozzáadok
egy nyarat, fényt a lombokon,
rezzenést az ágak között
s ha kevés, tovább gondolom.
Borzolódó rét füvére
szelek sóhaját álmodom,
ölelésnyi békét talán
magamnak itt bent... Nem tudom.
Álmodozom, hozzáadok,
vagy épp elveszek belőle,
a képzelet csak játékot űz,
de vágyak futnak előtte...

2018. július 19., csütörtök

Kormányos Sándor - Vasalás


Kormányos Sándor

Vasalás


Ma ott simítok az időn végig
hol gyűröttek az évek,
és emlékeink fodrai
a mával összeérnek.


A napok ráncait vasalgatom,
de minden mozdulatban
csak azt érzem, ha folytatom,
még összegyűröm jobban...

2018. június 8., péntek

Kormányos Sándor - Abrosz


Kormányos Sándor
Abrosz

A vágyunk lassan morzsálódik,
ha szel belőle a messzeség.
A távolságok késeit, mondd,
kifenni időnk lesz-e még?
A szív terített asztalánál
ülünk s babrálunk tétován,
egy versből hímzett furcsa mintát
a végtelenség abroszán.

2018. április 25., szerda

Kormányos Sándor - Csend


Kormányos Sándor
Csend

Ha csendre vágyom,
magamba nézek,
hisz tudom, hogy
itt bent meglelem,
a szívemben él,
s a dobbanása,
úgy érzem, néha
végtelen.

2018. március 23., péntek

Kormányos Sándor - Szívdobogva


Kormányos Sándor
Szívdobogva

Tegnapi sírás könnyein
jégbezárt percek, csöndlakat
őrzi magányom, rongyos álmok
dideregnek az ágy alatt.
Odakint tavasz, friss örömmé
simuló, növő új napokra
vágyom, s a csöndet bontanám
szavakká újra, szívdobogva.

2018. február 23., péntek

Kormányos Sándor - Akarsz-e?



Kormányos Sándor
Akarsz-e? 

Megfáradt napjaid
monoton zajában
néha még hallod
vágyaid dalát,
gyötrően sajdul
szívedben az érzés,
ha felzengni hallod
régi dallamát.
Akarsz-e lángot
lelked hunyt tüzébe?
Akarsz-e fényt,
ha rád szitál a köd?
És akarsz-e mondd csak,
önmagadnak tükröt,
s bele mersz-e nézni,
vagy újra eltöröd?

2018. január 26., péntek

Kormányos Sándor - Hadiállapot



Kormányos Sándor
Hadiállapot

Hadat viseltél ellenem,
küzdöttünk, de végül
békejobbot nyújtva jöttél
hozzám feleségül.

Már elsárgult a megkötött
béke pergamenje,
ülünk, régi ütközetek
emlékén merengve.

Önmagadban emelt falak
mögé vagy bezárva,
de tudom, titkon készülődsz
újabb nagy csatákra,

hisz háborúvá ért a csönd
benned s bennem mára:
Meghitt mosollyal indulunk
végső támadásra…

2017. december 28., csütörtök

Kormányos Sándor - Tél van újra



Kormányos Sándor

Tél van újra

Még álmodnék,színt és illatot,
bíborló alkonyt őszi égen,
de csüggedten állnak kint a fák
ernyedt karokkal,hófehéren.


Még álmodnék hangot, fényeket,
de álmaimat a hó befújja
ha jégvirágos ablak mögött
suttog a csend, hisz tél van újra.


2017. november 20., hétfő

Kormányos Sándor - Vigyél magaddal



Kormányos Sándor
Meg nem értheted

Az ifjúságod
már tűnt varázs,
mindhiába kéred,
percekre tér csak
vissza néha
mikor felidézed.
Mind, ami elmúlt,
távoli, és
meg nem értheted,
hogy a szürkeségben
mért színes
a régi életed...

2017. október 18., szerda

Kormányos Sándor - Őszi esték ...



Kormányős Sándor
Őszi esték...

A tekinteted már
nem felejted rajtam
nem nézel hosszasan
rezdületlenül,
nem biggyeszted ajkad
huncut kis mosolyra,
szemedben az őszi
esték csendje ül.
Már nem bújsz remegve
megvonagló vággyal
a karomba,nem vársz
tőlem új csodát,
csak ülsz itt,tűnődve
a sűrű félhomályban
s magánnyá szövöd
a hosszú éjszakát...

2017. szeptember 19., kedd

Kormányos Sándor - A csenden át ...; - Vágynék egy régi mozdulatra ...



Kormányos Sándor

A csenden át...



A hallgatáson túli vágy
feléd incseleg.
A csenden át, mely körbezárt,
megérintelek.
Mesét mondok, dúdolom a
régen otthagyott
szavak élén gömbölyűvé
kopott dallamot...

*
Vágynék egy régi mozdulatra...


Lettem a bánat őszi tükre,
szívemben monoton jajgat a szél,
elhervadt perceink lábnyomában
kereng az álmom: hullt falevél.


Vágynék egy régi mozdulatra,
a gondolat újra csókot idéz,
ha ködös homályba húz az este
átfog az emlék: lágy, puha kéz.


A hiányod konok fájdalom,
de a távoli csöndbe hullt nyarak
elillant vadvirág-illatába
már hiába súgom: vártalak.


2017. augusztus 18., péntek

Kormányos Sándor - A réten át ...



Kormányos Sándor

A réten át...


Messziről jöttem a réten át,
hol ezer tücsök hangja szólt
s nyomomban egy ezüst árnyék
a néma holdfény bandukolt.


A réten át jöttem, bársonyos
szellő karolt mint jóbarát
s alvó virágok illata
fonta körém az éjszakát.


Reszketeg vágyak fénye hullt rám
míg ballagtam a réten át,
szememben vittem a nyári ég
mindegyik fáradt csillagát.


2017. július 21., péntek

Kormányos Sándor - Te is tudod ...



Kormányos Sándor

Te is tudod…



Te is tudod, hogy megjelölt
minket a vágy, mely testet ölt
bennünk, mint álmok tétova,
közönyt színlelő sóhaja.


Te is tudod, majd szisszenő
döbbenet lesz, mely egyre nő,
hangján a szívünk ritmusa
felzakatolva fut tova.


Egyre gyűrűzik parttalan
az örvény, melyben benne van
az öröm és a gyötrelem,
már egy időben van jelen.


Tudjuk mindketten, mit jelent,
ha hosszan jajdul bent a csend,
árva, elveszett lelkeink
keresik egymást, már megint...

2017. június 23., péntek

Kormányos Sándor - Otthon; - Lépteidről álmodom



Kormányos Sándor

Otthon


A barackfák árnya
megrezzen a szélben
s a dűlőutak mentén
elfutó napok
nyomában csend jár
ha görnyedt hátú esték
vállára ülnek
a hullócsillagok.

*

Lépteidről álmodom



Ma lépteidről álmodom,
az ajtót nyitva hagytam,
szobámban hűvös csend vacog,
csak várlak mozdulatlan.


Az éj nyikorgó végtelen,
ám titkokat nem rejthet,
már régtől tudják jöttödet
a szél-fújt őszi kertek.


2017. május 26., péntek

Kormányos Sándor - Csak azért ...



Kormányos Sándor

Csak azért...

Virrasztó vágyaim foglya voltál,
de hittem, mára elfeledlek
s ha találkozunk, majd könnyedén
kimondom: Többé nem szeretlek.


Így gondoltam, de ma már tudom
álom ez is csak, mint a többi.
Elűznélek, magamtól messze:
Azért, hogy tudj majd visszajönni...

2017. április 28., péntek

Kormányos Sándor - Hogy megtaláljalak ...



Kormányos Sándor

Hogy megtaláljalak...


Friss illatok kacagnak már
nyíló ég alatt,
nyújtózó fák közt kereslek,
rég nem láttalak.


Rólad mesél, súg a nádas,
zsong a fűzberek,
minden arra ösztönöz, hogy
megkeresselek.


Rétek ébredő dalában
ringsz, mint árnyalak,
feléd küld az új tavasz, hogy
megtaláljalak.


2017. március 29., szerda

Kormányos Sándor - Tavasz lesz itt ...



Kormányos Sándor

Tavasz lesz itt...

Hajlott hátú tél botorkál
a tavaszt váró réten át,
gyűjtögeti zsákjába, az
összes havas éjszakát.


Rosszkedvű, és morcos nagyon,
azt dünnyögi:Menni kell,
bár az időm lejárt, attól
nem lesz itt jobb semmivel!


Csak egy cinke fütyül rája,
csúfolódva énekel,
-Mondd csak öreg, majd a nyáron,
majd a nyáron hol leszel?


Legyint a tél erre egyet,
keze nyomán zúzmara
záporozik szét a tájon,
-Hess innen, te ostoba!


Ijedten száll el a cinke
és a tél már mosolyog,
jókedve a bokrok között
fehér ködként gomolyog.


Megfordul,és elbotorkál
eltűnik a fák alatt,
de iménti jókedve, a
bokrok között itt maradt.


Felkapja a virgonc szellő
szétteríti a tájon,
szélesen száll szét a jókedv
erdőn, mezőn, lapályon.


Tavasz lesz itt,de még milyen
részegítő, bódító,
rügypattanás, füttykavalkád
zengi azt, hogy:Élni jó!