Radmila Markovic - Csillagok meséje

Radmila Marković
Csillagok meséje

https://www.youtube.com/watch?v=aVNAmn4I23s

Mindig csak a tavaszra vártam,
élet-mosolyát a nyár hozta,
bősz széllel, esővel jött az ősz,
vidámságom fagyos lett a téltől.

Téli sétára vitt jó anyám,
januát volt, fehér január,
rámcsodálkozott a jégvirág,
mosolygott fehér szirmával rám.

Belenéztem a nagyvilágba,
kémények hófehér subarája,
háztetők szépséges bundája
fehérebbek, mint vetett ágyam.

Amerre mentünk, lámpa fénye
ragyogott puha hópelyheken.
Szememmel csillagokat néztem:
mind a földön volt, nem az égen.

Hozzám szóltak, szeretet-fénnyel
“Kérlek ne közelíts, ne fogj meg,
kezedből repülnénk az égbe,
csak lelkeddel ölelj át minket.

Minket azért teremtett az Úr
nyaranta ragyogjon a Tejút,
télen lejöhetünk, itt leszünk
gyönyörködj lámpafénynél bennünk.

Nem csak szépet hoz a tél nektek
Sokat dolgozik ő értetek:
zöld búzatengert betakarni,
szép téli álomba ringatni.

Emlékszel még, jött a Télapó
Karácsonyfa, színes villogók
Veletek együtt a szeretet
E napon Jézuska született.

Anyám tudta, érezte, nekem
a tél ott marad a lelkemben.
Ő is hallotta mit regéltek
útközben a csillagok nekem.

Radmila Markovic - Az én anyám kék szeme

Radmila Marković
Az én anyám két kék szeme

Az én anyám
két kék szeme
elbújhat a tenger
elbújhat az égbolt
a Nap és a csillagok
csak az anyám
szeme ragyog.
Ha rám néz,
csillog,villog
valahogyan
meg nem mondom
de: az egész világ
rám mosolyog.
Mikor mondja:
szemem fénye,
boldogságom,
legszebb álmom
két karjában
biztonságom.
Simítása
puha, bársony
nekem van a
legszebb, legjobb
anyám a világon

Radmila Markovic - Életjellel felelet

Radmila Marković
Életjellel felelet

Magányos, borús őszi éjjelen,
felvillannak bennem az emlékek.
Szobám csendje mellém telepedett,
megsimogatta jéghideg kezem.
Jól láttam ifjú hévvel a testem,
hideg télben a sorsom átölelt,
olyan volt, mint szerelem-hóember,
meleg szeme sugara vezetett.

Hótengerben fürdettük szerelmünk,
fejét kíváncsian felemelte
az álmos, pipískedő búzaszál,
és visszabújt hópaplana alá.

Szebb volt az a tél minden tavasztól,
hóval borított kabát alatt élt,
forrott a nyári hőség ereje,
üdvvel érik meg télnek gyümölcse.

Hóvirág bólint, tavasznak jele.
Életjellel felelt a szerelem
Kellett a hó, kellett a napsugár
emlékdús, borús, őszi éjszakán.

Radmila Markovic - Fogd meg a kezem

Radmila Marković
Fogd meg a kezem

 https://www.youtube.com/watch?v=fNQDzv-1stM

Ha kimegyek
a dombra tavasszal,
szemem
a rónaság
zöld tengerében
a fű felett látni véli
a fuvallatot,
a lágyan simogatót,
a ringató –dalolót.

Nyáron
sárgán hullámzik
bennem a búzatábla,
vidáman trilláznak
sokszínű madarak.

Ősszel,
sötétbarnára
komorodik a

pupilla,
potyognak könnyeim,
mint a
rozsdavörös köpenybe
burkolózott falevelek.

Hová lett a
nyári illat, a
zöld fű, a sárga kalász?
Megvakít a fehérség,
megjött a hólepte tél.
Fogd meg a kezem,
hitesd el velem:
a tavaszba vezetsz.

Radmila Markovic - Élet vagy képzelet

Radmila Marković
Élet vagy képzelet

Tétován verses-útnak indulok,
papírra vetem mind azt,
ami volt.
Ittam keserű ízű pohárból,
lenyeltem, és mentem tovább.
Kőszikla állta utamat, arrébb toltam,
mert akaratom erősebb volt,
mint gondoltam.
Nem fojtottam búmat, bánatomat
sörbe, borba, italba,
mámorosan kikiabáltam volna
a világnak mind azt,
amit magamtól is titkoltam.
A világmindenség sem segíthetett rajtam,
amikor rám dobta nagymamám
fekete kendőjét az éj, mert
nem villogtak ilyenkor
csillagok az égen,
csillagközi, fekete útról
senki sem jött megfogni a kezem.
Szédülve zuhantam,
majd felszálltam, fel, fel, és
még feljebb, agyam
tisztán látott szemem helyett,
mennyire átlátszóan egyszerű,
fájdalmasan szép volt eddigi életem.

Radmila Markovity - Magányűzés

Radmila Markovity
Magányűzés 

 https://www.youtube.com/watch?v=EaQp3z3ZSjA

Megkörnyékez a magány,
kopogtatja ablakom,
tépdesi a kilincsem,
majd
sunyin,
lopakodva
szobámba
jönne be.
Szegény magány:
semmit sem tudsz!
Én vagyok
az egyedüllét,
én vagyok
a társas lény.
Első lényem
emelt fővel,
társas lényem
szeretettel viselem.
Szegény magány:
semmit sem tudsz!
zöröghetsz,
kopogtathatsz,
könyöröghetsz,
jajgathatsz,
lopakodhatsz,
ámítgathatsz,
eltökéltem, kint
maradsz,
de
ha bejössz,
boldogsággal megitatlak
gyöngédséggel megetetlek,
szelídséggel betakarlak,
ezek után átalakulsz:
társas lény lesz belőled.

Radmila Markovic - Ezzel a vallomással már rég óta tartozok

Radmila Marković
Ezzel a vallomással már rég óta tartozok

Minden pillanat egy újabbat teremt,
abból következnek a tudatos tettek,
tudatalattival találkozik, összeforr a kettő.
Csodát szült nekem Tőled, aki akkor
keringtél az űrben, megismertem a
lehetetlennek tűnő, valós lehetőséget.
Találkoztunk, bár nem láttalak, de tudtam,
az űrből szólsz nekem, ott vagy mellettem,
ám a tudatalattim elrepült a szavaddal:
NEM, és jött a testvére, a tehetetlenebb,
mégis folytattam a gondolatod, akaratod
sejtelmesen ott suttogtad, nem suttogtad,
érzékeltetted: nem fulladok. Felébredt
a tudat bennem, és ne haragudj rám,
amiért felébredtem, elrontottam jó
tettedet, de nem teljesen, mert nem
szenvedek, tudom meghallod szavam,
meghallod kérésem: legyél erősebb,
jobban higgyél magadban, mert bennem
az életem rám nehezedett, neked feltétel
nélkül hiszek, önmagamról tudom:
gúzsba kötő lélek-ajtóktól kapom a mattot.

Radmila Markovic - Köszönet Neked érte

Marković Radmila
Köszönet Neked érte

Tisztellek, Te vagy, aki
léteddel kínomon segítettél,
bűneimtől megmentettél,
erőssé gyúrtál,
fémmé formáztál,
így küldtél át
az Idő és Sors
vadonján.
Utam során látatlanul,
védő pajzsoddal
mellettem álltál,
nem voltam egyedül,
nem vagyok egyedül, mert
virágmagot szórtál lelkembe,
gyönyörű két rózsaszál lett belőle.
Köszönet Neked érte!

Radmila, Markovic - Szívem ajtaja

Radmila, Marković
Szívem ajtaja 

 https://www.youtube.com/watch?v=E1_mDkdLOFs

Csak egy pillanatra
felejtettem nyitva
szívem ajtaját,
mint a macska,
besurrant rajta
a boldogság.
Ez volt:
a lila kezdet,
a szürke vég,
a hajnalpír tánca,
éneklés,
a sötétség
merev szobra,
a futóbajnok,
ki még most is fut.
Mire becsuktam szívem
ajtaját
dobszó pergett veszettül.
Perpetuum mobile,
valahol
a világűrben.

Radmila Markovic - Szeretet 2.

Radmila Marković
Szeretet 2

A szeretetet éltetni kell,
ne hervassza el semmi sem.
Szélvihar ne tépje,
árvíz el ne mossa,
mert annyi féle van belőle,
ahány csillag ragyog az égen.

Anyai szeretet fényesebb
a Naptól, felülmúlhatatlan,
vajúdás után gyermeket ölel.

Anyák iránti érzelmek olyan
adok-kapok soha el nem múló,
síromig, sírodig tartó kapocs.

Baráti szeretet ott áll a sorban,
mindenkinek jut belőle, csak
becsülje meg, ne fordítson hátat.

A szeretet végtelen, örökös, mert az
bennünk él ünneplő ruhába öltözve
csendesen, nem hivalkodva
mindenki lelkivilágához simulva..

Radmila Markovic - A nyitott könyv

Radmila, Marković
A nyitott könyv

Az élet, egy nyitott könyv,
tudni kell olvasni belőle.
Ahol a sorok csillognak,
a te gondolatod azok,
vágyaid elől menekülnél,
nem mástól, önmagadtól félsz,
remegő kezekkel lapozol
nyálazott ujjbegyeddel,
valahonnan várod az Igazit,
gyújtson lámpást,
ha elhomályosulnak a betűk a könyvben.
Végül észreveszed, te vagy a főszereplő
a regényben.
Lépj ki a betűk hadából,
figyelj, gondolkodj, szállj magadba,
amit olvastál, az mind a múlt,
tölts fel gondolatban akarattal
tartalommal a következő életed,
írj át mindent saját ízlésedre,
találd meg jövő életben helyedet,
tudd: mi az amit tenned kell,
ne dobd el az elnyűtt, szakadozott lapokat,
legyenek figyelmeztető emlékek,
hiszen vihar tépdeste a könyvedet.
Most értsd meg, mindennek oka van,
nem véletlen nyitottad ki,
a polcról levett poros szavakkal teli múltadat.

Radmila Markovic - Ma

Radmila Markovic

Ma 

Annyi esemény
volt az életemben,
ami előtt
megtorpantam,
talán féltem is
feleslegesen.
Miért futottam el
önmagamtól,
miközben
nem éltem
az életem.
Ma már tudom,
ma már értem,
ezért
a ma szépségét
kutatom,

 keresem.
A holnap legyen
életemnek:
anyja,
testvére,
hűséges
szeretője.

Radmila Markovic - Virágkosár

Radmila Marković
Virágkosár

Ott virít a tiszta ablak előtt,
lehetne szutykos

padlón, széken,

elszakadt asztalterítőn,
akkor is virágkosár,
benne sárga és lila virág,
össze vissza állnak, szépek is
meg nem is, vízért áhít
mindegyik szál, egymáshoz
vannak kötve: ez a világ.
Lehettünk volna mi is
egy üres kosárban két
ellentétes színű virág,
helyette álltunk a
semmi felett, bizony,
csak a kosár ingott, mi nem,
nem voltunk szomjasak,
mégis zápor áztatta az
előttünk álló lombtalan
faágakat, nyár volt,
de én láttam a síró valót ,
éreztem a rendületlenül hulló,
havas esőt, elrothadt
lábam alatt a kosár,
micsoda világ szakadt rám,
a semmi felett soha többé
nem állnék ingó kosárban,
mimikrit játszó virággal.

Radmila Markovic - Őszi kép-ek

Radmila Marković

Őszi kép

Lassan vívja harcát,
az ég a felhőkkel,
szeretné kék ruháját
mutogatni,
sárga gombbal díszíteni.
Szemét égre mereszti
erdő, mező,
de összeroppan benne
a szürkeűző remény.
Égbe nyúló jegenye
próbál ágas bogas,
ökörnyálas karjával
rést fakasztani,
de földbe gyökerezett lába
nem engedi ugrani.

*
Őszi kép

https://www.youtube.com/watch?v=Nmx0Yqr7SCM

Nyugatról tornyosuló szürke égnek
nincsen fodra, se széle,
őszi ködbe borítja a földet,
a toronyóra hangja is berekedt,
mintha varjú-károgás lenne.
Kertemben a pucér meggyfa
egyetlen levele szemérem ajkát takargatja,
kárörvendő röhögés üti meg fülemet,
nevetve büszkélkedik az ősz:
úgyis az enyém leszel.

Radmila Markovic - Nélküled

Radmila Marković
Nélküled 

Gyűlölsz, megvetsz,
mert más vagyok.
Vedd már észre,
se több, se kevesebb,
csak talán emberibb
az életem,
de ezt te,
sehogy sem érted meg.
Mért vagy mogorva?
Tudsz –e mosolyogni?
Tanuld meg :az
adok- kapok megbocsátok
tiszteletet,
szenvedélyes szerelmeket,
sárga színű szeretetet,
olyan az, mint
a lágy szellő-érintés,
a szemekben csillagfény,
napsugár a szívben,
a szerelemnek:
anyja, testvére, gyermeke.
Ne légy hát mogorva,
ne hazudj magadnak,
jobban ismerlek,
mint hiszed,
megértelek, mert
figyeltelek,
de
soha sem megyek kézen fogva
veled,
mert megölnéd bennem is
a szeretetet.

Radmila Markovic - Évszakok

Radmila Marković
Évszakok

https://www.youtube.com/watch?v=0MvzuHm6Uzk

A nyár gyors múlással vidám őszt hoz a karjában,
szél kócolja a fűz, a szomorú, könnyáztatta hajszálát,
sodródik a múlás tengerébe, a latyakos sárral béleltbe,
észrevétlen reggelre, fehér lepkék hullanak nesztelen
a földre, kötényembe szedni lett volna kedvem, még
szél se rebben, kinyújtom a jobb kezem, egyenként
rabul ejtem a gyanútlan pelyheket, elalszanak ártatlanul
ők, a lepkeszárnyú szépségek, patyolat tiszta vízről
álmodnak, arcom belebújik keblükbe, minden szenny
eltűnik a semmibe. Hajam, szemöldököm hófehérbe
öltözik, de megszűnik a varázs, kavarognak a lepkék,
velük együtt az egész világ, minden összekuszálódik
az ami szép, azzal, ami fáj, nem mozdul, fagyos
leheletével megdermeszti a szívet, szenved vele
az egész test, lélek bezárja szobája ajtaját, elbújik,
mint a strucc, aki homokba dugja önmagát.
Talán, talán neki is tél múltával eljön a kikelet.
Színek, illatok, tódulnak hajnali harmatcseppel.
Ajtó nyílik, pedig lélek és test tudja, mi a fájdalom.
Fű, fa, virágos rét megszépíti, amit a tél vitt és hozott.

Radmila Markovic - Örök érzés

Radmila Marković
Örök érzés

https://www.youtube.com/watch?v=FlBgk5d3OZM

Bánat és boldogság
nem zárják ki egymást.
Boldog szerelem világot jár
árnyként követi a sebzett madár,
szenvedése minden szárnycsapás,
ha a szépséghez hozzá ér,
csőre között reccsenve omlik szét.
Amikor az élet satuba szorítva
fájdalomtól vonaglik,
levegőért áhítozik,
váratlanul érkezve
csírázik a szerelem,
mert a szerelem
örökre gyökeret ver
lélekben, testben, sejtekben
mert a szerelem megszépít,
mert a szerelem meggyógyít,
ami ma nagyon fáj,
az holnap mennyei életet ád,
mégis tud csalóka lenni,
mint a nyári égbolt, aminek
kékségét tenyereden hordod,
a másik kezedből villámok csapnak az égig,
így lesz érzékien viharos az örök érzés.

Radmila Markovic - Augusztus; - Vihar

Radmila Marković Augusztus

Holdsugár dalával, csillagkórussal,
nyári éjben, gyér fénysugárral,
lobbanó vágyak késztetnek ölelést,
csókba fulladt akácok tövén.

Hűvös hajnalból a feketerigó
kidugja fejét, ugrik kettőt, és
fölszáll a kéjbe zárt augusztus,
enyhe széllel messzi útra kél.

*

Vihar

Ítélet időbe torkolt
az este,
boszorkány táncot
járt a falevél,
fénylő karikás ostorával,
mint a gulyás,
csattogott az ég.
Fekete lavina mögül
ezer dühödt bika
bőgve vágtába lendült
kiváltva égi
gátszakadást.
Nyári éjben
a hullámok alatt
roppant a lét.
Égre emelt tekintetekből
kihunyt a fény.

Radmila Markovic - Élet vagy képzelet

Radmila Marković
Élet vagy képzelet

https://www.youtube.com/watch?v=RcEGpeuWoIE

Tétován verses-útnak indulok,
papírra vetem mind azt,
ami volt.
Ittam keserű ízű pohárból,
lenyeltem, és mentem tovább.
Kőszikla állta utamat, arrébb toltam,
mert akaratom erősebb volt,
mint gondoltam.
Nem fojtottam búmat, bánatomat
sörbe, borba, italba,
mámorosan kikiabáltam volna
a világnak mind azt,
amit magamtól is titkoltam.
A világmindenség sem segíthetett rajtam,
amikor rám dobta nagymamám
fekete kendőjét az éj, mert
nem villogtak ilyenkor
csillagok az égen,
csillagközi, fekete útról
senki sem jött megfogni a kezem.
Szédülve zuhantam,
majd felszálltam, fel, fel, és
még feljebb, agyam
tisztán látott szemem helyett,
mennyire átlátszóan egyszerű,
fájdalmasan szép volt eddigi életem.

Radmila Markovic - Baráti szeretet

Radmila Marković 
Baráti szeretet

Ne kutasson,
ne keressen
más háztáján
senki sem,
bárkitől ne kérdezze,
mit tegyen.
A szeretetet
éltetni kell,
nem szórni a
szélbe két kézzel.
Talán csak
Isten tudja ,
vagy még ő sem,
mikor, miért
kitől lehet
adni-kapni
szeretetet.
Szívet adj,
olyant, amilyen
van neked.
Ha nem fogadják el,
semmi baj,
igyekeztél,
itt fejezd be,
és ne kutass,
ne keress okot, és
ne elemezz okozatot,
nem éri meg.
Az igaz barát
egészségben,
betegségben
megértéssel
van melletted.
Szívet melengető
amikor megbotlasz,
és felemel.