2018. április 30., hétfő

GSzabó - Május


GSzabó

Május


Szép Május hónap ötödik az évben,
Gergely naptár szerint, így ragyog az égen!
Egy görög istennő római alakja,
Maja istennő, a termékenység anyja!


Nevezik még Pünkösd és Ikrek havának,
amire az emberek a legjobban várnak.
Hisz ez a Természet zöldellő hónapja,
a virágzó Tavasz gyönyörű kalapja!


Májusban minden nap valamilyen ünnep,
a Földön valahol, soha meg nem szűnnek.
A Bánat és Öröm, Háború és Béke,
elmúlt események gyönyörű emléke.


Anyák és gyermekek, rabszolgaság vége,
Függetlenség Napja, ami eljött végre.
A Munka Ünnepe, Nemzetközi tejnap,
boldog Gyermeknap az utolsó vasárnap.


Hát a Május ezért lett csodaszép hónap,
mert értéke lesz így minden kedves szónak.
Május az ünneplés csoda-koronája,
a Földünk virágzó, zöldellő csodája!

Vörös Judit -- Májusi ébredés


Vörös Judit
Májusi ébredés

Május reggel
csodán rebben,
illat árja
csendben lebben.
Álom tűnik,
messze illan,
zöld fűszálon
harmat csillan.
Búg a galamb,
rigó kacag,
vidám füttyén
hajnal ballag…
Ahogy mélán
elsompolyog,
kelő nap rá
lemosolyog.

Weöres Sándor - Fagyos szentek


Weöres Sándor
Fagyos szentek

Baljós tavasz! Virágtalan
fa-vázakon száraz hideg.
Bozótokban bozontosan
ólálkodó kísértetek.

Mindent bevon a dermedés
zománca. Kel félénk zene
a máz alól, a csüggedés,
virágtalanság üteme.

Tóth Edit Magdolna - Tavaszi szél; - Tavaszban sétáló haikuk


Tóth Edit Magdolna

Tavaszi szél


fűben pihenő
lágy szél- fák közül párja
integetve kél
 
*

Tavaszban sétáló haikuk




Illatos gyertyák
Gesztenyesor tavasza
Szirmot bontogat.

Virág özöne
Álmodó tulipánfa
Szerelmet tükröz.

Szellő hordozza
Közelgő illatárját
Május fájának.

Supka Géza - Kalandozás ...Május


Supka Géza
Kalandozás … Május

(részlet)
A futó évek margójára

A „május” hónapnév eredete igen zavaros. Eredetileg volt egy görög Maia istennő (a szó maga görögül „anyókát” vagy „dajkát” jelent), akinek Zeusszal volt viszonya, s ebből született Hermész isten. Aztán volt külön a rómaiaknak is egy Maja nevű istennőjük, Vulcanus isten neje, a tavaszi termékenység istennője. Végül volt egy „deus Majus” istennév, ez a „magnus” (nagy) szó fokozásából eredt, és „hatalmas, nagy istent” jelentett, vagyis Juppiternek volt a mellékneve. A Julianus naptárreform idején, ahogy a márciust Marsnak, az áprilist Venusnak, ugyanúgy a májust Juppiternek szentelték, s elnevezték „mensis Majus”-nak. A hozzáfűződő rituálék azonban a két termékenységi istennő kultuszához kapcsolódtak. Így például a római Maja istennőnek május elsején egy vemhes emsét áldoztak ünnepélyes körmenet után, s ezt az emsét elnevezték „majalis”-nak. A középkorban az emseáldozat elmaradt, de maga az ünnepség mint „majális” fennmaradt. Maja istennő neve különben egy más formában is megmaradt. A rómaiak ugyanis „Majestá”-nak (a görög „megista” = legnagyobb) is nevezték, s az eredetileg csupán ennek az istennőnek kijáró „majesta” címet később más istenségekre, sőt földi uralkodókra vagy pedig általában „fenséges” fogalmakra is kiterjesztették. Ez újra egyik példája a címek devalvációjának.

2018. április 27., péntek

Szomorúfűz - Akarlak


Szomorúfűz
Akarlak

Akarok:
szemed fényében fürödni
akarom:
kezed puhaságát érezni
akarom:
cirógató hangodat hallani
akarom:
szíved dobogását érezni
akarlak:
érinteni, szorosan átölelni
akarom:
igaz szeretetedet átélni
akarlak:
őszinte szívvel szeretni

László - Kielégületlen vágy ...


László
Kielégületlen vágy … 

A csend megül szobámban,
ébren is csupán álmodom,
egyedül vagyok.
A fürdővizet megengedem…
Eszembe jutsz és elképzelem
milyen lenne, ha itt lennél velem.
Egy vízcsepp folyik végig melleden,
útját ujjammal végig követem,
ajkad mézízét ajkamra csókolod,
táncol minden ujjbegyem testeden
és egyetlen percre sem
szűnik olthatatlan vágyunk.
Nyelvemmel finom köröket rajzolok
mellbimbód körül,
tenyerem fenekeden megpihen,
fülcimpád mögé rejtem
szerelmes szavaim.
Szenvedéllyel érintelek,
- szeretkeznék Veled,
lelkedre vágyom,
elbújni Benned
a mennyekig magasztalni fel.
Kívánlak. Vágylak.
Birtokba veszlek,
kéjtől remegő tested
egyetlen percre sem eresztem,
ölembe kaplak,
erősen markolom feneked,
csípődet emeled
újra és újra, ritmusom követed.
Elhatalmasodik szenvedélyünk,
elveszünk egymásban,
miközben sóhajok sorát suttogva
szerelmet rebegnek ajkaim.
Magamhoz ölellek,
testünk egymásnak feszül...
A víz untalan zubog,
emlékünk megül bennem,
kiszakít valóságomból
és csupán vagyok... Veled... egyedül.

Harcos Katalin - Vigasztaló


Harcos Katalin

Vigasztaló


Bánatommal hozzád szaladtam.
Kitártad felém a két karod,
magadhoz vontál gyengéd-szorosan,
súgva fülembe kedvest, biztatót.


Sós könnyeimet lecsókoltad.
Úgy figyeltél, mint aki megért...
remegő vállam átkaroltad,
s én oly hálás voltam mindezért.


Meghallgattad, hogy mi a bánatom.
Csendben átöleltél, figyelmesen.
Zokoghattam hatalmas válladon,
míg pusziltad könnyáztatta szemem.


Csak meghallgattál, és rám figyeltél...
Hagytad, hogy kisírjam jól magam.
Odaadón, gyöngéden szerettél,
s én elszenderültem rajtad boldogan

F. Zoltán /ILLC/ - Lélekszító


F. Zoltán /ILLC/

Lélekszító


Rád bízom az álmom,
Ahogy elvitted régen,
Tőled visszavárom,
Minden reménységem,


Szenvedélyt napjaimba,
Az életem értelmét,
Legszebb álmaimba,
Szemeid kékségét,


Mint elsöprő tüzemnek,
A felszító fuvallat,
Megfáradt lelkemnek,
Úgy nyújtasz nyugalmat,


Légy hát mindig velem,
Hogy ebben a világban,
Tudjam azt, és érezzem,
Még millió út járatlan,


Kísérj el mindegyiken,
Mint a remény örök szele,
Szítsd bennem életem,
S lobbants lángra vele,



.kaktusz - Egymás nélkül ...


.kaktusz
Egymás nélkül …

Tudod, arra gondoltam,
vajon tényleg igaz lehet,
hogy minden,
és mindenki pótolható?
a nagy szerelmeket látva,
ahol egy sértő szó,
egy rossz mozdulat
végez az örökkével,
bizony úgy néz ki,
valóban helyettesíthető mindenki,
szerelmek jönnek,
szerelmek mennek,
egyik percben az ember úgy érzi,
nélküle nem lehetne élni,
a következőben az útját adja ki,
talán a szárnyaló madár
valóban nélkülözhetetlen annak,
aki szárnytalan belé kapaszkodik,
nélküle csak lezuhanhatna,
nem csak a közös útnak,
az életének is a végét jelentené,
vagy ha két lélek együtt szárnyal,
de egymás nélkül zuhanni kezd,
ők nem engedhetik el egymást,
túlságosan nagy a tét,
egymás nélkül,
mind a kettőnek
elkerülhetetlen a zuhanás,
akkor nagyon
megbocsátó lesz az ember,
mert a másikkal
nem egy pótolható valakit veszít el,
hanem elveszíti magát a szárnyalást.

2009. dec.14.

Szalay László - Virággá bimbózó



Szalay László

Virággá bimbózó

Remény-bomló
Szirmai  
Alvó  
Gyöngykorona álmát  
Szórni indul egy  
Kihunyni kész  
Emberi világba  
Száraz gally közt  
Cseppet gyűjt  
Forrástalan léte  
Megtapad, fogan  
Egy jövőtlen mában  
Ösztöne teremt  
Utat
Melyre sohasem lép  
Gyönyör-szárnyakkal  
Mutatja, szórja  
Titkos
Lélek-mosoly  
Üzenetét .

Álmához értőn közelíts!
 

Ligeti Éva - Tavaszi pillanat


Ligeti Éva
Tavaszi pillanat


Fák ágai beerezik
a türkizkék eget,

fűágyban fekszem, 
nézem a hömpölygő felleget.


Kavarogva átalakul,
csipkés képet rajzol:
kerge képzeletem kerget,
megszállottként hajszol.


Míg vágyaim teregetem:
zöldellő rügy fakad,
tündérruhájú virágok
bomlanak – s szétszakad


felhő alkotta csodakép.
Viruló természet
szuszog: tavaszi pillanat
álmodik merészet.

Albert Ferenc - Sors


Albert Ferenc
Sors

A diagnózis bénító,
sajnos adott a képlet;
éned előtt vízió,
nőnek elvesztél végleg.

Mint villám hasít fájón
elmédbe a gondolat;
átformálja aggódón
naponta szép arcodat.

Ászok munkáját végzi
a plasztikai sebész;
kéjes gyönyörrel nézi,
amint remekműve kész.

Az idő véste ráncok,
árkok selymes bőrödön;
fagyott kis jégvirágok
nyílnak mosolygödrökön.

Lebeg előtted a kép,
mikor a lézerszike,
teremtésnek bölcsőjét
elevenből metszi le.

Lásd ez az élet ára,
sorsod így rendeltetett;
nem segíthetsz világra
sarjadzó új életet.

Zsenge hajtást többé már
nem dédelgetsz méhedben;
de hidd, hogy mint ideál
Te maradsz meg kedvesem.

Gyűrd le ezt a gyilkos kórt,
lásd az élet értelmét;
s társad vállán hallhatod
a kék madár énekét.

Pné Juhász Mária - Hegedűszó


Pné Juhász Mária
Hegedűszó

Kopott hegedűjén
játszott öreg cigány
bús dallamot
csak nekem.
Már gyermekként ismert
hisz ölében ültem
vén diófa alatt
Nap aranyló rejtekében.
Évek múlásával
szén- haján
már ezüstök a fények,
de a vén diófa
aranyló fényében
kopott hegedűjén
még szól a bús dallam
csak egyedül nekem.

Novák László - Mondd csak, véletlenek?


Novák László

Mondd csak, véletlenek?

Mondd csak,
vetülj elém,
s szavaid
gyémántba foglalom.


Vagy csak elmém
szülötte vagy?
Álmodik a holnap?
Szívemből
csak kitaláltalak?


Arcod enyém,
kérlel s kérem..
ébredem.


Voltam s vagyok,
meginog térdem
nap alatt…

 
S csak az a csöpp szó,
mi borítja elmét
félrecsapva elvét,
létezik bennem.


Véletlenek?
Köszönöm Neked.


Kun Magdolna - Bohó álmodó ...


Kun Magdolna
Bohó álmodó..

Mikor pipacsszirmot érlel a szép májusi nyár,
és virgonc széllel táncol a virágzó határ,
választok magamnak egy titkos fekhelyet,
amit egyedül, csak én, csak én ismerhetek.

Ott lefekszem a fűben, és arra gondolok,
ébren vagyok-e vagy éppen álmodok,
hisz minden lépésnyomom virágoktól ékes,
akárhová érek, akárhová nézek.

Ámulattal bámulom a csupa-csuda tájat,
s árván hullt könnyeimre rávetül a bánat,
mert új színt ragyog fel néhány régi emlék,
mely köddé vált a múlttal, akárcsak az érzés.

Mégis-mégis boldog lesz minden pillanat,
ami szívemből s lelkemből ki és felszakadt,
mert az emléknek elég néhány gyengéd szó,
mit papírra vetett egy bohó álmodó.

Mikor pipacsszirmot érlel a szép májusi nyár,
és virgonc széllel táncol a virágzó határ,
választok magamnak egy titkos fekhelyet,
amit egyedül, csak én, csak én ismerhetek.

Ott lefekszem a fűben, és arra gondolok,
ébren vagyok-e vagy éppen álmodok,
hisz minden lépésnyomom virágoktól ékes,
akárhová érek, akárhová nézek.

Ámulattal bámulom a csupa-csuda tájat,
s árván hullt könnyeimre rávetül a bánat,
mert új színt ragyog fel néhány régi emlék,
mely köddé vált a múlttal, akárcsak az érzés.

Mégis-mégis boldog lesz minden pillanat,
ami szívemből s lelkemből ki és felszakadt,
mert az emléknek elég néhány gyengéd szó,
mit papírra vetett egy bohó álmodó.

Kosjegyében - Hullámok


Kosjegyében

Hullámok


Változó hullámok járják öreg testét
időváltozástól, szenved fáradt szíve;
hol erős férfinak érzi még meglétét -
hol megtört emberként múlik élete.


Sok évek küzdelmét őrzi szívében,
őszült hajára hullt sok-sok télhó dere;
milyen volt valaha ifjú korában
senkit sem érdekel, ki törődik vele?


Elmúlt évei lenyugvó tengerében
léket kapott az öreg horgász csónakja,
csendesen sodródik egy kikötő felé
küzdelmét idővel, szép lassan feladja.


Lelkében már érző csendes világában
léptei nem hallik a nedves avaron;
a szépen gondozott sírok között járva,
emlékei a múltjában, távol jár valahol.


Elébe rajzolódnak régi szép szerelmek -
boldog ifjúságának sok báli éjszakái;
egy csodálatos érzést őriz még szívében,
bevésődtek szerelmének dombjai-lankái.


Molnár Szilvia - Felejtés


Molnár Szilvia
Felejtés

fák ágai
döfik a napot
több sebből
vérzik, sajog
s halódva
esik alá
a horizont
vonalán
le a semmibe
belefürdik
a sötétségbe
s már
nem fáj
neki semmi
semmi
szerelem.

Szuhanics Albert - A csalódás kertje


Szuhanics Albert
A csalódás kertje


A csalódás kertje
rózsákkal van telve,
mi fehér s ártatlan,
fájdalom van abban.


Tűzpiros a rózsa,
mint csalódott orca,
bús lélek fájdalma,
s büszkeség árnyalja.


Aranysárga rózsák
szirmaikban hordják
remények éveit,
hamvadnak fényeik.


Ha rózsaszín szirma,
arra az van írva:
szívek álmok szárnyán
epednek el árván.


Mindent, mi titok ma,
takarja fa lombja,
árvácska könnyet ejt,
gyöngyvirág elfelejt.


A csalódás kertje
mélyére terelne,
csipkés indák alatt
fojtogat, fojtogat...


A kerítés mögött
pipacs nyílik, vörös,
ami reád nevet,
ne félj, van ki szeret!


Nárcisznak véld magad,
mert az büszke, szabad,
s felfedez egy szempár,
forró szívébe zár...


Vess el bút, fájdalmat,
azok bús ártalmak,
hol szívek nem árvák,
új szeretőd vár rád.


A csalódás kertje
bús illattal telve,
ezt a mételyt hagyd el,
megújult szíveddel...

Kiss Angéla - Repkény


Kiss Angéla

Repkény


Kerek repkény
kúszva lassan,
lassan lengén,

ahogy csillan
 úgy andalít.
Árnyéka  
ott elmélázik  
játéka
  a fényben látszik
nap hevít lelkébe
lelkében hervad
 szellő viszi tova  
hogy már ne is bánjad.

2018. április 25., szerda

Szomorúfűz - Érted, miattad


Szomorúfűz
Érted, miattad

Szívemet bánat gyötri,
Érted, - Miattad sajog.
Mint pillangó fény nélkül
Nélküled én elsorvadok.

Álom és csoda lett életem,
ahogy megtaláltalak.
Ne sirass, ha minden semmivé lesz,
de szeretetem mindig Veled marad.

.kaktusz - Fontos a szeretet


.kaktusz
 Fontos a szeretet 

Tudod arra gondoltam,
hogy nagyon ifjan
az embernek a saját igaza
talán a legfontosabb,
az érte folytatott harcban
veszít sok csatát,
meg is nyer keveset,
de a győzelem,
ha jó érzéssel tölti is el,
az csak egy pillanat,
utána csak az űr marad…
később
mindennél fontosabb
a szeretet megszerzése,
harc a szeretetért,
a másik ember lelkéért…
de a sivatag,
mert szeretve van,
attól még sivár marad,
a tűz,
ami a másik emberben éled,
az esetleges,
nyugtot nem ad,
táplálják kívülről hiába,
ha egyszer az a másik
engedi kihűlni…
másnak a tüze,
másnak a szeretete
csak olyan, mint a kályha,
a másik szobájában,
az a tűz,
az a szeretet
belülről mást melegít…
de ha a szeretet lángra
az emberben, önmagában kap,
talán először harcol ellene,
azután úgy megbékél vele,
hogy érzi, tovább nélküle
az élete is értelmetlen lenne…
azt a tüzet a széltől is óvja,
lángjáért az életét odaadja,
mert az a belső tűz,
az a mélyen lévő szeretet
többet ér mindennél,
saját, senki sem veheti el,
ha néha fájdalmasan éget is,
annyira,
hogy kínjában
a halált is választaná...
lehet, hogy akkor,
pont vele,
a szeretettel a szívében
a legmagányosabb az ember,
és még úgy is,
fájdalmasan is
azzal, hogy átmelegít,
értelmet ad az életnek.

2011. július 20.