B. Huszta Irén - Éjfélkor

B. Huszta Irén

Éjfélkor 

 https://www.youtube.com/watch?v=07qs0Vd38kE

Ütött az óra
Éjfélre kondult a nagyharang
Pezsgő dugója
Pukkan s millió petárdahang
Szaggatja széjjel
A természetbéli zajokat
S az őrületben
Sehol sem találom magamat

Szivárvány tűzrózsák az égen
A poharakban pezsgő
Meghatottan könnyes szemekkel
Kívánjuk mind ami nem jő
A nagy mindenségben az ember
Csak apró porszemtöredék
Mégis gyakran arról képzeleg
Hogy ő a világ-mindenség

Ütött az óra
Újév született nyomán megint
Mi fogadkozva
Iszunk s szemünk az égre tekint
Könnyezve koccint
S kíván minden szépet mindenki
Hajnalra máris
Elfárad a vígság szeretni
 

B. Huszta Irén - Remény

B. Huszta Irén

Remény

 https://www.youtube.com/watch?v=YRhRuaxBqho

A pillanat ha elragad,
Ha őrzi még a titkokat
A percnyi tarka forgatag –
Talán örökre múlt marad.

Ha égre száll a csillagár,
Ragyogja – már estére jár.
A fán a gyertya lángra vár,
Ember fiára emberár.

Megérkezett a pillanat!
Az óra most éjfélt mutat,
De őrzi még a titkokat…
Fenyőn a gyertya lángra kap;

Világlik majd az éjeken,
Az égen és a földeken,
Lobogva hírt ad – Ő üzen.
A lélekmélyi félelem

Ma végleg eltöröltetik,
Ma megváltónk megszületik.
A múltba szállnak vétkeink…
A láng, s a lélek fényeit

Vetíti ránk a téli éj.
Fehér a táj, fehér a fény,
A forgatag, a hóesés,
Szavak maradnak félbe és

Megáll egy percre Betlehem;
s anyja szerető kezében
Felsír a kisded csendesen.
Ő az isteni kegyelem.

B. Huszta Irén - Ha volna ...

B. Huszta Irén

Ha volna

Ha érteném a szél szavát,
ki zúgva hét határon át
merengve súg fülembe szót,
elámulót, vagy elhalót…

Ha hallanám a füttyüket,
kik égre szállva éneket
dalolnak égve, boldogan –
az én dalom ma csöndbe’ van.

Ha volna még az életem
tavában egy kis értelem,
ha játszanék hullámain,
ma ébren érnek álmaim.

B. Huszta Irén - október

B.Huszta Irén

október

Langyos őszi alkony
         Sárguló levelek
Sétálok a parton
         Fogod a kezemet

Lágy templomi ének
         Lebeg a víz felett
Bennem is egészen
         Különös zene zeng

         A búcsú szomorkás
Kesernyés dala ez
         A természet mond egy
Búcsúüdvözletet

Én is elköszönök
         Tőletek zöld lombok
Színes virágok és
         Napsütéses napok

Hűvös őszi este
         Borult már a tájra
Ködleplet terítve
         Erre a világra

B. Huszta Irén - Vigyetek el

B. Huszta Irén

Vigyetek el

Ez a nyár is tovaszáll hamar...
Az életem egy nyári zivatar.
Csak zuhog, villámlik és dörög.
Vigyétek el tőlem ördögök.

Bárkinek odaadnám szívesen,
De el nem fogadja tőlem senki sem.
Nagy súlyos lavinaként görög...
Vigyétek el tőlem ördögök.

Kínokat és szenvedéseket
Megéltem már, több mint eleget.
Szívemben a bánat dübörög...
Vigyétek el tőlem ördögök.

Ez a nyár tomboló zivatar,
Békességet hagyni nem akar.
Öröm rajtam át nem hömpölyög –
Vigyetek el engem ördögök.

Farkas Viola - Ez a nyár is ...

Farkas Viola

Ez a nyár is…

Ez a nyár is elkezdődött,
Vége is lesz mindjárt,
Szél mozgatja fák levelét,
Ősz-üzenet itt jár.

Virágdömping van a kertben,
Mintha vigasztalna,
Újra éledt az esőtől,
Hűvös lesz hajnalra.

Lepotyogtak a meggy-szemek,
Talán utoljára,
Évek óta beteg fáknak,
Törik minden ága.

Hálás szívvel megköszönöm,
Sok évnek gyümölcsét,
Melyek nekem étket adtak,
S vele, sok örömét.

Na, de ez még nem búcsúzás,
Messze az év vége,
Mily sok jó dolog vár még ránk,
Őszidőre, s télre.

Becsüljük a pillanatot,
Örvendjünk a mának,
Ne szalasszunk jó tetteket,
Mert hamar elszállnak!

Gyűjtsünk kedves emlékeket,
Ez a miénk marad,
Használjunk ki minden percet,
Időnk siet, szalad!

B. Huszta Irén - Fázom

B. Huszta Irén

Fázom

Napfényben szeretnék én is fürödni,
Hogy átmelegítse didergő testemet,
Legalább néha az árnyékból kijutni,
S feltüzelni árván vacogó lelkemet.

Mindenütt vad szél fúj, bármerre járok,
Egy nyugodt zugot szívemnek pihenni,
Langyos enyhelyet sehol sem találok,
Hol nem kell soha a léleknek félni.

Föld-anyám, ó tudsz-e még ilyen helyet,
Vagy az már csak régen-múlt emlékezet?
Nyugalmat lelni hova kell, hogy menjek?

 
S ha nem találom, hogyan teremtsem meg?
        Érzem, egy békés hely vár csak, a végső.
        Ott kell megpihenni – ott sosincs felhő.

B. Huszta Irén - Sirató

B. Huszta Irén

Sirató

Ölelkező fák alatt
ma megrekedt a pillanat;
felhők felett
a nap ragyog,
a nyár szemében tűz lobog.

Lágy szellő kócolta fák
alatt, mint régen volt kofák,
fecserészett
a gondolat –
szívembe hangos tőr akadt.

Ágak sustorgón súgják
hajladozó vihar hangját;
kettéhasadt,
le is szakadt,
utána síri csönd maradt…

Sárban hever halott lomb,
távol nagy morajlás a domb,
cikkanó fény,
vad villámok,
ég és föld egyszerre zokog.

Szememből is könny csorog,
kidőlt fatörzsön jég kopog,
siratni mind,
mi elveszett –
csak azt tudom – a kenyeret.

B. Huszta Irén - Vihar

B. Huszta Irén

Vihar

Ma szél dühöng a fák között.
Az ég sötétbe öltözött,
de csillagok se látszanak,
kihunyt a nap egy perc alatt.

Alácikázó villanás
után a tompa robbanás
a föld felett, az ég alatt,
mögötte méla csönd fakadt…

Aztán morogta hangosan;
e szép világnak vége van.
Az ég nyilát kilőtte ránk –
kettéhasadt az almafánk…

…és megrepedt az ég hasa,
özönvíz lett és éjszaka
kopogtatott az ablakon,
s a jégdió a vállamon.

Tengernyi sár az kerteken,
virága vérzik csendesen,
sok ág halomba fák alatt
a vad viharba törve halt.

Halott virág, halott az ág,
meghalt a nap. Haló világ!
Zokogja bűneink az ég;
Talán még nincsen itt a vég…

B. Huszta Irén - Május

B. Huszta Irén

Május

Ifjúkoromban lágyan ölelő volt,
Bársonyos szirmokat szórt lábam elé,
Langyosan édes illatokba burkolt,
Szívemet kitárta égi fény felé.
Mostanában perzsel, lángra gyújt, éget,
Kertemben sárgára száradt már a gaz,
Katasztrófák rázzák az egész földet,
Szerelmet sem bont, mely őszinte, igaz.
Az érkezése boldoggá tett régen,
Megújult lelkem szépségét csodálva,
Most döbbenten, megrökönyödve nézem,
Rombol a természet ámokfutása.
      Elmúlik, s örömet csak virága ad,
      Nem lelem régi csodás májusomat.

B. Huszta Irén - Fény-árny játék

B-. Huszta Irén

Fény-árny játék

nézz az égre kedves
vagy nézz most szívedbe inkább
te imádkoztad rám
s magadra Ámor összes nyilát
hogy a szerelem
a tűz ezerszínű lángjába öltöztessen
kékesfehérben izzótól
vérvörösen lobogóig
távoli ködös-rózsaszíntől
a halovány sárgán kihunyóig
minden hajnal aranyat von körém
s minden alkony bíbort
de ne hidd el
mit az ábránd hazudik
hogy árnyéka nincsen
narancs-vörösben játszó
arany és bíbor fényemnek
s az árnyak mindig színtelen-sötétek
de mellettük-tőlük
oly színesek
a lágyan vagy merészen
felszökő s lankadó fények

B. Huszta Irén - "...Hit, remény, szeretet ..."

B. Huszta Irén:
„…Hit,remény, szeretet…”

Amikor csekélyszik szívemben a remény
Egy ég-küldte angyal mindig nyújtja felém
Szerető karjait. Szárnyára emel,
S repít a boldogság felhőjébe, fel…

Már-már újra rág belül a jégfogú magány
Mindenki kerül a Földön, s égen is talán…
Ám szól a telefon, s jön a jó barát,
Hol egyik, hol másik, s lelkem festik át.

Váratlan kiadás csapolja meg tárcám,
S hirtelen odalesz létbiztonság-álcám…
Kétségbe esnék, ha lenne rá erőm!
Hol a szükség, oda segítség is jön.

Gyakran föladnám már egész életemet.
Ború, kín, és keserv, hogy éljek veletek?
Ilyenkor süt ki a Nap, s ragyog le rám,
Hályogom lehull, és tisztán látok már.

A Nap fénye árnyak mögül is melegít,
Szerető ölelés szögletet kerekít,
Rányitja szemem a kis ibolyára,
A Teremtés összes csoda-dalára.

S amint hallom a tavasz suttogó hangját,
Szívemben remény virága tárja szirmát,
S újra tudok hinni boldog percekben.
Áradó fény fátyla lelkünkre lebben…

B. Huszta Irén - Lehet

B. Huszta Irén

Lehet

én már olyan kevéssel is beérem
s azt is oly nehezen adja az élet
egy kézfogás, egy kedves bók
simító szavak, néha egy csók…

fukarul markába gyűjti-szorítja
nem szórja rám, csak tartja fogva
az ég a nap meleg sugarát
inkább az éjjel múlatja, s nem ád

de egyszer jön még ragyogó hajnal
s versenyt izzik a nap a rőt holddal
fénye izzítja árva lelkemet
kéz csitítja remegő testemet

szikrák lobbannak, lángok gyúlnak
magányos éjszakák kihunynak
holdvilágtól lesz az éj meleg
s ölelő Napom kéjtől szendereg…

B. Huszta Irén - Mindig van új

B. Huszta Irén

Mindig van új

Nagyon jó, ahogy gyöngéden kezemhez ér kezed,
Amint arcomon végigsimít lágy tekinteted.
Hangod repdes ajkaidról és kedvesen becéz,
Ittléted órája újra múlt örömöt idéz.

Úgy figyelsz rám, ahogy nagyon régóta senki sem,
Érzed, amikor boldog vagyok, és repülsz velem.
Kék madaram angyalszárnyain fel a menny felé,
Nem gördíthetnek akadályt szárnyalásunk elé.

Nem kell, hogy enyém légy, ha másnak teremtett az ég,
Szívemben tőled mégis hő szeretet lángja ég...
Csoda ez, hiszen én félek már szeretni embert -
Ha szívem kinyílt, a sors mindig csalódással vert.

Nem hittem már, hogy létezik ilyen együtt rezgés,
Amikor fénnyel fon körül a rólad merengés...
Ugyanaz a zene csal szemünkbe örömkönnyet,
S varázsol el a hópelyhek tánca mely oly könnyed,

Mint májusi szellő, mely lágy virágszirmot borzol,
Vagy gyertya lángja, ha légies homályban táncol,
Arcodra különösen fénylő színeket festve,
Miközben alkonyból lassan születik az este.

Tudom, hogy mindez csak összetörhető, szép álom,
Semmit nem igazol a te s az én valóságom.
Mégis mennyei boldogság az is, ha rám gondolsz,
Amikor ideérsz hozzám, s arcomra pírt rajzolsz...

B. Huszta Irén - Szeretet csillaga

B. Huszta Irén

Szeretet csillaga

 https://www.youtube.com/watch?v=eccroxQoOqo

Ragyogj csillag ragyogj
Szeretet csillaga
Fénylő szemeinkbe
Jöjjön el ő maga

Legyen ma itt velünk
 Igaz szeretetbe’
Kit Istenünk küldött
 Földi életünkbe

Elvenni a rosszat
Tanítani a jót
Megszelídíteni
 A háborgó folyót

Megosztani mindent
 Mi szép csak van bennünk
Szeretni a jókat
S a rosszat emelnünk

Fel a tiszta fénybe
 Csillagok közétek
Látni hogy rezgeti
 Szerető fényetek

Át a vágyat lágyan
           Megvalósulásba
Csücskeit kerekre
           Tiszta fénye szabja

Erősítve bennünk
 Mindent ami érték
Hisz velünk született
 Az igazi mérték

Mélyen a lelkünkben

A Kisjézus maga
Ragyogj bennünk ragyogj
 Szeretet csillaga 

B. Huszta Irén - Úton

B. Huszta Irén

Úton

lágy őszi táj

a fák hegyét dér csípte már

most alkonyi napsugár

márt az arany száz árnyalatába mindent

a kukorica még lábon áll dolgos kezekre várva

s fekete fényű barázda

sok ezer sorát

forgatja a száraz torsból

ahogy az ősz suhan

egy traktor

lágy őszi táj

a végtelent idéző

sík vidéket (hol otthon a lelkem) lassan

szelíd lankák váltják

bíborba öltözött a gyér domboldali erdő

ahogy a nap

az örökké tekergő

festi őszi álmát

és távolabb

ködbe vesző hegyek hullámzanak

homályos gátat szabva a látóhatárnak

lágy őszi táj

szellő nem rebben

levél se moccan

csak mi robogunk a domb szürke szalagján

s mellettünk szaladnak az út-menti fák

a tó ezüst-kék  tükrét már magunk mögött hagytuk

s az égi festőművészt a napot is

alkonyodik

lágy őszi táj

lassan megérkezünk s az autó megáll

az ablakon át sejtelmes homály

amint sötét tömbként kirajzolódik az ismeretlen óriás

a ház

az út túloldalán

démoni-fekete árnyak

az esti szellő ringatta levelek-ágak

lágy őszi táj

B. Huszta Irén - Végülis

B. Huszta Irén

Végülis

Igen,

Végülis fűzhetünk láncot

Sok szép színes gyöngyből.

A valódi nem lesz sekélyebb a műtől,

S az üveggömb nem szór valós fényeket,

Csak mert igazgyönggyel ékes…

A belső lényegétől fényes –

Nem lesz attól értéktelenebb.

Igen.

Végülis vethetünk konkolyt a tiszta búza mellé,

Attól az még nem terem kalászt –

Sokkal gyorsabban nő, sokkal magasabbra.

Megölheti a búzát magát…

De kenyérré nem lesz,

Bármit kitalálsz!

Igen,

Végülis édes a szerelem,

Ha szeretetből hajt ki,

S lassan növeszt szívvirágokat –

Elfogadva a másikat testestől-lelkestől,

Nem számlálni;

Mi, s mennyi marad –

Csak adni lelkedből teljes magadat…

A csak testi vágyban égő kapcsolat

Fölizzik, kihuny, majd újra lángban áll.

Elégeti lágy lótuszodat,

És te kiégetten,

Csalódástól árván

Keresed, s nem leled szirmodat.

Igen.

Végülis oly gyakran bedőlünk

Hiú vágyunk rejtett csapdáinak –

És egyhelyütt pörgünk,

Látva a tejutat,

Vágyva magasába,

Fel a fényes csillagok közé…

És lerogyunk dúlt ego-nk elé.

Nem tudjuk, hogy mikor, mit vétettünk,

Van-e „jóvá” – és hogyan tehetjük;

Csak egy talmi vágy, mi még tüzel:

A külvilág ne ítéljen el!

Igen…

Végülis az ítélet makacs!

Itt születik közöttünk –

Éva almája óta…

De dönthetünk-e ma,

Hogy mi lesz időt-álló,

Mi nem porlad el?

Gyémánt-fényét – öröktől – mi szórja

Mint Teremtőnk maga…

Kezemben lehet-e az ítélet joga?

Igen!

Végülis az élet nagy csoda,

Mely nem csak az enyém!

A Teremtés misztériuma

Tökéletes a maga nemében –

Egyszeri és ismételhetetlen.

És hogyha én efölött ítélek,

Kárhozatba magamat vetem!

S néhányszor még új testet kapok,

Amíg végül meg nem tanulok

Elfogadni mindent a világon,

Természetesen –

Mint a Nap melegét,

S amikor lenyugszik, az éj sötétjét.

Igen,

Végülis,

A világ – a miénk…

B. Huszta Irén - Lehullt levél

B. Huszta Irén

Lehullt levél

Szelíden sárga nyárfalomb
Ma gyenge szellőt borzol,
Az alig fénylő napkorong
Nagy szürke felhőt korhol.

Ha árnyat vetsz a földre lent,
Az este ködbe burkol,
A hűvös őszi éjbe leng,
Ha lomb mesél a múltról.

A nyár a múlt, a langy meleg,
Szerelmed izzó csókja,
Az esti fény, a förgeteg,
Borúmat elsodorja…

De elmaradt, már múlt marad
A nyár derűje bennünk…
Karod lehullt levél. A vad
Vihar szellőre enyhült.

B. Huszta Irén - Szemek és szívek ...

B. Huszta Irén

Szemek és szívek......

szemedbe nézek
................... látom magamat
szívedbe lépek
...................érzem szavadat

szemembe nézel
................... látod magadat
szívemben érzem
................... szíved kitagad

szemembe nézel
................... hallom hívogat
szíveddel érzed
................... szívem simogat

szemedbe nézek
................... hangom elakad
szívemmel látlak
................... téged s magamat

B. Huszta Irén - Kettétört élet

B. Huszta Irén

Kettétört élet

nézem a nagy cseresznyefát
rajta egykori gyerekek lábnyomát
ágain cinkefészkek helyét
törzsén hangyák szaladnak szerte-szét
hűvös árnyat adó koronáját
tűnt évtizedek nyári kacagását
a lomb közé bújt vérpiros szemeket
has és kosár csakhamar tele lett
a sokéves történet megszakadt
a minap a viharban kettéhasadt
dús élete delén derékba tört
fekvő óriás kis füvek között