Kósa Emese
Novemberi rezdülések
I.
Ködös november…
magányos hajnalokon
elnyűtt vándorbot.
*
Lefele csapja
a felszálló füstöt a
megdühödött szél.
*
Utca sarkáról
a szél szembe fújja a
semmit semmivel.
*
Zizzen a szellő
hófehér tájképekben
kóbor kutyadal…
*
Farakás között
taknyos hernyó motoszkál
a hernyócskával…
*
A háztetőkön
belesárgult hótömeg -
alázúdulhat…
*
Marhalábszárak
a sarat dögönyözik
csatakos szélben.
*
Hajlott fa a víz
tükrében a bánatát
megmártóztatja.
¤
Novemberi rezdülések II.
Párás ablakon
megrezdül a Lélekhang
egy Fa-tekintet.
*
Tűzfalak mellett
tömbökbe préselt lelkek…
amott egy fenyő –
*
Csupa csupasz lét
fázik nyirkos hidegben…
megmaradt egy fa -
*
Semmi kert semmi
udvar semmi nyár semmi…
közelben egy fa -
*
Tömb-tégla-rakás…
könnyeket ejt november…
távolban egy fa -
*
Udvarmaradvány…
kertrészletek zugában
ott felejtett fa -
*
Fenyőbogarak
szorgalmasan ragadnak
a gyökerekhez…
*
Nyikorognak a
vén fák deszkasorsukban
fatelepeken.
¤
Novemberi rezdülések
III.
Futó hajnalon
madarak osztozkodnak
eldobott morzsán…
*
A kút káváján
szomjúhozó kis madár
szomorú dala.
*
Riadt cinege
fiókáihoz siet…
távolban léptek…
*
Cinege szökken
parkban nyugtalan mozgás…
egyedül marad…!?
*
Vadgalamb száll az
estvéli félhomályban
ablakpárkányra.
*
Vadgalamb táncol
fanyarrá fagyott sínek
között… megdermed…!?
*
Féllábú veréb
végigszökdel a mezőn…
fütyül a hóra.
*
Ágakon veréb
fújja a keleti szél
tépi a fákat.
*
Múlat a csóka
az éhes város felett
csattog a hideg.
*
Csókák csörögnek
csakhamar éjfélre vált
telehold képe…
*
Zuhog az eső
a varjak menekülnek
bús harangszótól.
*
Őszülő kékben
a varjak gubbasztanak
villanydrótokon.
*
Visszasüt a Nap…
a tűzkorongja előtt
madár repül el…
*
Madárka táncol
áttetsző felhők felett…
karcsú röptében.
