A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fazekas Miklós /Mickey/. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fazekas Miklós /Mickey/. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 13., vasárnap

Fazekas Miklós - Csillagfény


Fazekas Miklós
Csillagfény

Csillagok?
Nem, dehogy, csak
szemeid látom
csillagoknak!
Tűzhányó?
Nem, dehogy, csak 
szívem izzik, s tűnik
tűzhányónak!
Ha szemeid
nem látom én,
szívem kihűl, és
kihuny a fény -

2018. december 9., vasárnap

Fazekas Miklós - Erdőtjáró


Fazekas Miklós

Erdőtjáró


Léptem alatt aranybársony,
Avar zizzen a vadcsapáson –
Halott nyárban gázolok, fázom –
Nagyon egyedül vagyok.

Fényért kiáltanak – félve - a fák,
Csodára várnak? Hisz maguk is csodák;
A fény csodái, a nyár csodái,
Nyár-királylány aranykoronái.

Vélem szembe emlékek jönnek,
Némelyek mosolyok, mások fájó könnyek -
Miközben tekintetem rajtuk tartom,
Lassan közelít ezüstös
Alkonypartom

2018. október 26., péntek

Fazekas Miklós - Elveszett pillangók


Fazekas Miklós
Elveszett pillangók

Önfeledten táncoltunk
A fényben,
Majd a haloványszürke
Éjben
Ajkaink, s útjaink lassan
Kettéváltak –
Valahogyan ( nagy titokban)
Vége lett
Az  álomkönnyű Nyárnak…

2018. szeptember 26., szerda

Fazekas Miklós - Szeptember és én


Fazekas Miklós

Szeptember és én


Még hívnak a zöldbe az ifjúi álmok,
még elhiszi szívem, hogy van kikelet,
de hunyt szeme van már az alkonyi napnak,

s társa a hűs szél – beléremegek.


Még izzik a szívem a nyár sugarától,
s nem hisz a dalnak, hogy tél szele jő,
de látom a völgyben a vérszínű vándort,
s hullik a fákra az őszi eső.


Biztat a hajnal lángsugarával,
higgy neki vándor, hisz simogat ő,
de jégszíve lészen a nyári szeleknek,
épp születőben a zord temető.


Mondd, ha a tél hava elfedi léptünk,
lángol-e majd az a tűz odabent?
S vágyik-e szívünk az új tavaszunkra,
mint száz ibolyára a hószínű csend?

2018. augusztus 22., szerda

Fazekas Miklós - És lassan elköszön a nyár


Fazekas Miklós

És lassan elköszön a nyár


Csendes a park,
füve zöld színű álom,
alkonyi Nap sugarában

halkul a fény.


Árva levél
köszön el Fa-anyától,
egy halálos táncban
lassan földet ér.


Felkél a Hold,
arca szép kicsi tóban,
ezüst hegedűn
halálos a dal…

2018. július 19., csütörtök

Fazekas Miklós - Valami Kék


Fazekas Miklós
Valami Kék

Annyira, annyira kék volt
az éjszakai égen sétáló Kék Hold.
Dalban, táncban fürdette a Lányt,
mindent megadott néki, amit csak kívánt.
S telt lassan a Hold, majd elfogyott
számtalan gyönyörű ruhája,
de a Lány már nem járt a Hold udvarába…

Sikoltva fúj az égi szél,
csillagok porát hordja,
s két marokkal szórja
a Kékre, a Lányra, a Múltra,
a végtelenben megtett égi útra…

S a költő tollában fájdalom a tinta,
ezt a verset mindannyiunk könnyeivel
írta…

2018. június 8., péntek

Fazekas Miklós - Az utolsó napon


Fazekas Miklós
Az utolsó napon

Ha elfutott már minden idő,
és soha többé nem lesz Holnap,
a legutolsó éjszakánkon
táncra kéri a Nap a Holdat.
Óriási forgatag lesz,
de a viharok majd elcsitulnak,
s a halványuló csillagok
mind az óceánba hullnak…

2018. május 8., kedd

Fazekas Miklós - A madarak mindig visszatérnek


Fazekas Miklós

A madarak mindig visszatérnek


Madarak jönnek,
s a felkelő Nappal könnyek
öntözik arcom,

itt, az ingoványos, mocsaras parton 
Valakit sehol sem találok.  
Valakit őriznek az álmok,  
Valakit elsodort az élet…  
Valakit?  
Nem Valakit; Téged…  
De a madarak mindig visszatérnek.

2018. április 6., péntek

Fazekas Miklós - Első randevú


Fazekas Miklós
Első randevú

Oly gyönyörű vagy,
csak nézlek, s szádról
titkon szavakat lopok,
miközben kávédat iszod…

Közöttünk feszül
az asztal,
mit űznék távol millió
gondolattal,
s ölelném igéző, forró tested,
hisz Te is mindig ezt
kerested…

Ezt az érzést, s most kávézol…
Lesütöd szemeid, szád nem szól,
de arcod pírja árulkodón
suttog nekem –
Ágyba vágyom veled
Kedvesem…

2018. március 6., kedd

Fazekas Miklós - A csend hangjai



Fazekas Miklós
A csend hangjai

Határtalan most bennem a csend…
Angyali zeneként csilingel édes hangod odabent –
Hangod;
Mint zúgó vízesés hangja –
Mint öreg torony kis harangja –
Mint ha menny dörög viharban –
Mint Isten, ha szólít szelíden, halkan –
Mint Mikes tengerének mormolása –
Mint apró hullámok játékos csobbanása –
Mint nyári vihar, ha ki sem lát a porból –
Mint lágy szellő, ha búzamezőt borzol –
Mint gyermekek sikongása kint a homokozóban –
Mint Anyám nyugtató szava; jól van kisfiam, jól van –
Mint szívem, mikor dübörög, zakatol –
Mint egy szerelmes sóhaj a távolban, valahol…
Határtalan most bennem a csend,
Csak egy piciny hegedű játszik egy dallamot odabent;
Én is, én is, én is szeretlek,
majd kereslek, majd kereslek.
Halk kattanás, csendes a telefon,
Nem jön már át semmi a vonalon.
Majd holnap is megkeres, ahogy ma is megjelent -
Határtalan most bennem a csend…

2018. február 7., szerda

Fazekas Miklós - Múlt ködébe veszve



Fazekas Miklós
Múlt ködébe veszve

Az, aki valaha voltam,
ma már holtan fekszik
a feledés völgyében,
ahol elhaltak a színek,
elnémultak a dalok,
a madarak, a szívek.

Szememben láthatatlanul
csillannak múlt tavaszok színes
ígéretei, izzó lángjai, fényei.

Elestem…
Kettétört vándorbotom,
s agyonnyomott elbírhatatlan
keresztem…

2018. január 9., kedd

Fazekas Miklós - Csillagok dala



Fazekas Miklós
Csillagok dala

Minden éjszakán,
ha feltűnik Hold Világa,
szerelmesét várja
Éjszaka Virága.
Haja színezüst,
nincs neve -
Úgy szólítják:
Éjszaka Hercege...

S szólal a dal,
szépségének nem létezik
égi mása.
Szerelmes ütemét adja
Göncölszekér kerekének
csöndes kattogása.

Halk szerenád,
csillagok dala,
ám egy szívnek nyílik ajtaja;
s lobban a láng,
szikrázik bíbor-zuhatag…

***
De lassan feljő a Nap,
ébredéssel fut az álom,
Herceg és Leány
szívdobogva vár,
hogy az éj - leszállván
újra Reájuk találjon…

2017. december 13., szerda

Fazekas Miklós - Mókusokkal álmodó



Fazekas Miklós
Mókusokkal álmodó

Földre hulló sok levél
mókusszívekről mesél.
Kis leány volt, s oly bohó,
a mókusokkal álmodó.

Egyszer álom érte ott,
a tölgy alatt, a futkosót.
Űrhajó a földre szállt,
elhozta Mókuskirályt.

Szólt a kislány; ha felnövök,
eljössz-e értem? Eljövök,
szólt az ígéret, ha még élek,
mert nem feled a mókuslélek…
*
Fiatal lányként álmodó,
mondd, hol késik az űrhajó?
Tengernyi csillag az éj,
gyermekálmokról mesél.
*
Mára Ő is érti már,
hogy az élet mily sivár,
hogy az álom mind mese,
Miért? Nem érti senki se’.

Most már Ő is elhiszi,
hogy nem jön érte űrhajó,
s lassan elcsendesül
a Mókusokkal álmodó…

2017. november 17., péntek

Fazekas Miklós - Csendes léptek



Fazekas Miklós
Csendes léptek

Halkan önmagába fordul a Nyár –
Mondd, hová tűnt az a gyönyörű gólya-pár,
Tudod, onnan a nagy fészekből,
Ahonnan négy csodaszép álom is kirepült.
Emlékük – ahogyan lassan a nyár is – elszenderült…

Halkul a Nyár, csendesül az ének,
De – ugye – a madarak majd újra visszatérnek?
Sok gyönyörű emlék most félve bujdokol,
Hatalmas, vérszínű Csend lépte hallik
A közelben – valahol…

2017. október 18., szerda

Fazekas Miklós - Őszhangulat



Fazekas Miklós
Őszhangulat 

Festett ősz
egy ház falán,
mindennap arra jár
a Lány,
s megcsodálja
gyermekét –
A képet Ő festette,
aznap után,
mikor szívében
véget ért
egy gyönyörű
szerelmes este …

Emlékszem,
leveleket sodort
egy arra tévedt
kósza szél –
a Lány fázósan
húzta össze
Önmagát –
Már egy órája
várta Kedvesét,
de az nem jött,
s nem is
telefonált.

Álma aznap éjjel
hideg széllel
telve jött,
s szíve helyére
egy jeges érzés
költözött –
Reggel útján
fázósan vette észre
azt az üres házfalat –
Elkészült a festmény
nem egészen
két nap alatt…

2017. október 10., kedd

Fazekas Miklós - Apa, mikor van Ősz?



Fazekas Miklós
Apa, mikor van Ősz?

Amikor majd „Holdmadár”
Borzongva száll,
És Smaragdfű is
Zizegő széna már –

Mikor hajadon egy falevél
Arany-vörös álmokról mesél –

Amikor szivárvány
Dalt dúdol a Hold,
És udvara az égen
Csak egy fénylő folt,
S az éjben - valahol –
Köd szitál.

Kicsi leány,
Akkor van Ősz,
Amikor szívedben
„elaludni készül a
Nyár…”

2017. szeptember 12., kedd

Fazekas Miklós - Csoda



Fazekas Miklós
Csoda

Csend van a Nádon, hallgatag álom,
Béka se csobban, csend van a tóban.
Tó vize tükrén csillan a fény -
Szép kicsi tündér fürdeni kél -
Várj tünemény, még el ne szaladj!
Tűnni, ha készülsz, csókokat adj!
Tó vize rebben, állok a parton -
Ó - hol a tündér?
Ez csak az arcom...

2017. augusztus 11., péntek

Fazekas Miklós - Szabadon



Fazekas Miklós

Szabadon


Kattan a záram  ketrecem ajtaján,
én odabent biztonságban élhetek.
Külső világból nem vadászhat reám
senki, hagyni kell, hogy élve nézzetek.


Életem szabaddá így teszem, talán
boldog leszek, mint megnyugvó képzelet.
S nem leszek senki terített asztalán
félig átsült, ízletes marhaszelet.


Szabadnak álmodni az életet ma
nagyon nehéz, még ilyen formában is,
mert embernek ember szinte farkasa,


de ha ésszel éled életed, marad,
mi át nem törhető, s szabadságod is;
Ketreced, mely szilárd, erős rácsozat.

2017. július 16., vasárnap

Fazekas Miklós - Alkonypart



Fazekas Miklós
Alkonypart

Felhőszürke villan,
Nap sugara csillan,
Fekszem a parton –
Folyó tükrén tetszeleg
Az alkony –
Valami halk dallamtól
Lüktet a lég,
S lassan indigóra vált
A fahéjillatú ég…

2017. június 20., kedd

Fazekas Miklós - Szívdobbanás



Fazekas Miklós

Szívdobbanás

Két szerelmes szív
ha dobban,
Egyre jobban, egyre jobban.
Észveszejtő dobbanások,
rég elvesztett boldog álmok.


Szemeikbe könnyeket csal
A Fal,
mi közöttük hűségből épült,
át nem törhető!
Talán az idő,
mely átlép rajta,
mert Akarom!
S mert Õ is akarja.