2018. december 31., hétfő

Szomorúfűz - Vég és kezdet


Szomorúfűz

Vég és kezdet



Drága Barátaink, Olvasóink, Vendégeink!



Elmúlt karácsony és ismét egy újabb búcsúra készülünk! Elrepült, s hamarosan vége ennek az évnek is. Újév közeleg, a régi már kissé imbolyog. Az év utolsó napja, Szilveszter van.

Mint minden évbúcsúztatókor, - most is összegezzük az elmúlt évet, ígéreteket teszünk, amit azután meg is szegünk. Újra elmondhatjuk, hogy bizony szomorúság, bánat akadt bőven az óesztendőben a családok életében, szeretett kis országunk életében! Kemény, s olykor keserű, kegyetlen volt ez az év is. A természet ebben az évben is adta csodáit, ha olykor gonoszkodott is velünk.

S hogy mit hoz a jövő? - mit hoz az újév? „Azt vedd észre, mit akarsz, így jó éved lesz.” Mindenki saját életének kovácsa. Hiszem, és remélem, hogy azért a rosszak mellett történnek szép, csodálatos dolgok is, örömteli napok is az életünkben. Egy kis odafigyeléssel, szeretettel szebbé tehetjük egymás pillanatait, lelki támaszt nyújtva a bánatban, a szomorúságban.

Szilveszter napja. Éjfélkor pezsgőt bontunk, elbúcsúztatjuk az óévet, köszöntve az újesztendőt.

Éjfélkor a régi találkozik az újjal. Forog a kerék, minden változó. Ma vigadjunk, s azután okosan, gondosan, jól gondoljuk át, mit teszünk az újévben. Igyekezzünk a fogadalmainkat valóra váltani. Új vágyakat, új álmokat keresni, a jót, a szépet megtalálni. Maradjunk az új esztendőben is azok, akik voltunk - új reménnyel. Imádkozzunk együtt, kérve a jó Istent, hallgassa meg imánkat. Kívánjunk minden jót az új esztendőre.


„Kérjünk egészséget,
hű, megbecsült társat,
áldást, békességet
az egész családnak.

Koccintsunk pezsgővel
újév éjszakáján,
az új esztendőben
még sok csoda vár ránk.

Éjfélkor a régi
találkozik újjal,
ekkor szabad kérni
mit csak kérni tudnak.
---
Éjfélkor az óra
jelenti a véget,
kivánjunk hangosan
sok boldog újévet.”



Kányádi Sándor - Ballag már


Kányádi Sándor
Ballag már

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

.kaktusz - Minden pillanatban ...


.kaktusz
Minden pillanatban … 

Tudod arra gondoltam,
Véget ér valami minden pillanatban,
maga a pillanat is meghal,
hogy a következőben újjászülessen,
az éjszaka elmúltával új nap,
új élet keletkezik,
 minden újjászületik tavasszal,
a téllel minden búcsúzik,
hogy helyét átadja
új, meg új évszakoknak,
egyszer, ahogyan azt most is teszi,
az év is befejeződik,
de a sok közül ez egy olyan elmúlás,
(és másnap mindjárt az újjászületés)
ami bármikor bekövetkezhetne,
függ az ember döntésétől,
melyik legyen az első,
és melyik nap az utolsó,
búcsúzhatna az év nyáron,
a legnagyobb melegben,
a tréfás áprilisban,
a szerelemtől virágzó májusban,
vagy épp szüretkor, szüret után,
mindig befejeződik valami,
de talán pont a szilveszter napja az,
amikor nem történik kint semmi,
semmi különös nem kezdődik,
és semmi eget rengető
be nem fejeződik,
ami kiérdemelné a dicsőséget,
hogy kezdődjön vele,
vagy vele fejeződjön az év,
szinte biztosan ugyan az az időjárás
a végső, és az első napon,
pár másodperc csak,
amivel hosszabb lesz a nappal,
és rövidebb az éjszaka,
mint az előzőn,
említésre sem érdemes,
róla az ember döntött,
ő tette ki a pontot,
itt a vége az évnek, egy új jöhet,
remények szerint
az előzőnél szebb sokkal,
az új életet nem a csillagok
és a bolygók állása határozta,
ez a forduló szabadon választott,
ha tőle ellesni lehet valamit,
(talán ebből is érdemes okulni,
mert tanulni mindenből lehet)
talán azt,
nincs a csillagok által megírva,
nagy akaraterővel,
nehezen,
vagy nagy szeretettel a szívben
sokkal könnyebben,
új életet mindig kezdhet az ember.

2010. dec. 31.

Aranyosi Ervin - Újévi gondolatok


Aranyosi Ervin
Újévi gondolatok

Köd szállt a világra, eljárt borús múltra,
kinek feladat volt, biztos megtanulta.
Reméljük, hogy jobb lesz, reméljük egy szebb jő,
reánk köszönt végre egy boldog esztendő!
Hó száll a felhőkből, tiszta, égi áldás,
elfedi a múltat, mint szívből megbocsájtás,
és a lélek láncát, bilincsét feloldja,
szívünk a szeretet szép ruháját hordja.

Új évre ébredtünk, tiszta lappal kezdjük!
Minden sérelmünket, jobb, ha eleresztjük!
Tegyük le a terhét dühnek és haragnak,
legyen csak jó érzés, mik bennünk maradnak!
Vesd el félelmeid, hisz azzal teremtesz,
örömöt és békét engedj a szívedhez.
Vágyakozz a szépre, vágyakozz a jóra,
teljen sokkal szebben, mától minden óra!

Ne adj energiát rossznak és gonosznak!
Hidd el, az új napok, szebb világot hoznak!
Szíveddel gondolkozz, ne csak hűvös ésszel,
hittel, szeretettel sokkal többet érsz el!
Ha a köd majd felszáll, mindent tisztán láthatsz,
a megújuló Nap szeretetet áraszt.
Legyél szerethető, vidám, emberséges,
mert mai világunk jóságodra éhes!

Donászy Magda . Újesztendő


Donászy Magda
Újesztendő

Éjfél tájban
megérkezik
újesztendő napja,
pilinkélő
hóhullásban,
jégvirágos fagyban.
Havas ágon lengő
széllel bélelt kendő.
Fenyőtoboz
harangozza:
Újesztendő eljő!

Ady Endre - Boldog újévet!


Ady Endre

Boldog újévet!


Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.
Boldog új évet kivánok,


Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.


Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.


Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:


Boldog új évet kivánok.



Túrmezei Erzsébet - Első és utolsó


Túrmezei Erzsébet
Első és utolsó

Mintha minden napom a legelső volna,
új feladatokba vezetne, sodorna;
hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,
vétke, mulasztása Jézus vére alatt.
Előre siettet mindig új kegyelme,
mintha minden napom a legelső lenne!

És mintha utolsó lenne minden napom,
végső lehetőség, utolsó alkalom…
Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,
mintha soha többé holnap nem követné.
Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:
mintha első lenne és utolsó volna.

Vörösmarty Mihály - Ártatlanság köntösében


Vörösmarty Mihály
Ártatlanság köntösében…

Ártatlanság köntösében
A szép új esztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.
Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
Édes örömével.
E kettőből úgy keverjen,
Az új év, magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.
Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
Még jobb ízt vehessen.
Ezt kívánja a kis Gili
Nem zöld águ fáról,
Hanem jó meleg szobának
Közepe tájáról.
S marad kicsin szolgálója
Ápoló kegyének.
Tartsa meg őt továbbra is
Gondja gyermekének.

Farkas Viola - Újév első napján


Farkas Viola

Újév első napján

Ámulok és bámulok,
Mit ünnep előtt látok,
Tömeg hátán tömegek,
Tülekednek emberek.


Vásárolnak, cipelik,
Felhalmoznak, begyűjtik!
Drága pénzért ajándék,
Egyre túlzottabb szándék.


Változatlan ámulok,
Amit erről gondolok!
Szerényebben lehetne,
Az adósság nem nőne!


De mert kevés nem elég,
Kapaszkodunk az égig,
Túlszárnyalni másokon,
Ülni még nagyobb lovon!


Miért ez a nagy jókedv?
Megtettünk érte mindent?
Eszem-iszom betegre,
Így vigyázok testemre?


Hol a mértéktartásunk?
Sosem volt józanságunk?
Osztogatunk tanácsot,
Várjuk a sült galambot!


Azért én jót kívánok,
Ne legyenek bús gondok!
Jöjjön szép és jöjjön jó,
Ami embernek való!

Dsida Jenő - Szilveszter éjjel


Dsida Jenő
Szilveszter éjjel

Kezemben toll -
fehér papír előttem
s valami nagy, ünnepi várás
terjeng a levegőben.

...Hát mit tegyek?
Öltözzem gyászruhába
és sirassam az öreg évet,
melynek sírban a lába?

Vagy hófehér
tündöklő ruhát öltsek
és menjek az újév elébe
mint Krisztushoz a Bölcsek?

Hát mit tegyek?
- - Számot vetek a múlttal
és megszületik a világra
ez az ici-picike új dal.

Kamarás Klára - Újévi kívánságok


Kamarás Klára
Újévi kívánságok

Ne adja az Isten,
hogy a tarisznyánkból
kenyerünk kifogyjon,
míg célba nem érünk!

Ne adja az Isten,
hogy sarunk elvásson,
s védtelenül kelljen,
más mocskába lépnünk!

Ne adja az Isten,
hogy utunk végénél,
ránk dőljön az élet
minden igazsága:

Minden, amit tettünk,
hiábavaló volt…
Másképp kellett volna!
Másképp kellett volna!

Kováts Péter /Skorpió/ - Szilveszteri köszöntő


Kováts Péter /Skorpió/
Szilveszteri köszöntő

Bárhová is vessen a sors
ezen a varázsos éjjelen,
Én ott leszek veled.

Bárkivel is töltsd
e vidám ünnepet,
egy pillanatot kérlek,
szentelj nekem.

S abban a percben
mikor a pezsgő pukkan,
s egymás nyakába
borulnak az emberek,
kérlek Te hunyd be
csak egy pillanatra
a szemed,
és hidd el veled leszek.

A levegő mely körül vesz,
én leszek.
Lágyan átölellek,
és táncolok veled,
megborzolom a hajad,
nyakadba csókot lehelek,
és füledbe súgom szeretlek.

A pezsgő buborékaiból,
rád nevetek,
s mikor iszol majd,
egy korty végigborzolja,
testedet.
Mert minden sejtedre
csókot lehelek, így kívánok
Boldog új évet Neked.

Kun Magdona - Így év vége felé


Kun Magdolna
Így év vége felé

Nem az fáj, hogy elillannak a gyorsan futó évek,
és arcomra az időráncok mély rovátkát vésnek,
inkább az a tudat fáj, és az nyomaszt itt benn,
hogy nem tudom mi vár rám az égben odafent.

Nem tudom, mert eddig még nem jött olyan vissza,
aki a fényes égi utat már be-bebarangolta,
s aki biztos hittel állíthatná, hogy van olyan világ,
ahol szeretteink nyitják a mennyek kapuját.

Minden évnek vége felé elgondolkodom,
vár-e még rám újabb ünnep, újabb Karácsony,
s lesz-e még az életemben pár olyan boldog nap,
ami a következő évhez újabb reményt ad.

Mert minden évben kevesebbek azon barátok,
akiknek a szívük-lelkük jóságtól áldott,
s akik minden egyes újabb napon elhitették azt,
hogy nincs annál gazdagabb, ki szeretet ad.

Flo - Szilveszter


Flo

Szilveszter


Odakint az éjben hangos zene szól
Mindenki nevet, jól érzi magát, talán túl jól.
Én szobámban ülök, üvölt a zene
Kavargó gondolataim elvesznek benne.


Odakint tüzijátékot néznek az emberek,
És én most nem lehetek veletek.
Én otthon ülve, ablakomból nézem,
S hogy mi ebbe oly jó nem értem,


Most valahol te is a mulatónéppel vagy,
Tudom szivesen hallottad volna tőlem hogy maradj.
S most karjaid nem ölelnek át,
Egyedül bámulom a sötét éjszakát.


Az óra éjfélt üt, üresnek érzem a létet,
Minden percben kereslek téged.
S tudom nem a te hibád hogy nem vagy velem,
De ez most annyira fáj nekem.


Bámulom a boldog tömeget,
Én nem örülhetek veled,
Könnyeim arcomon folynak,
Nincs kedvem hozzá hogy daloljak.


S éjfél elmúltával,
Magamra maradok az éj dalával,
Boldog új évet kedvesem...
Suttogom magamnak csendesen.

B. Huszta Irén - Éjfélkor


B. Huszta Irén

Éjfélkor 


Ütött az óra
Éjfélre kondult a nagyharang
Pezsgő dugója
Pukkan s millió petárdahang
Szaggatja széjjel
A természetbéli zajokat

S az őrületben
Sehol sem találom magamat


Szivárvány tűzrózsák az égen
A poharakban pezsgő
Meghatottan könnyes szemekkel
Kívánjuk mind ami nem jő
A nagy mindenségben az ember
Csak apró porszemtöredék
Mégis gyakran arról képzeleg
Hogy ő a világ-mindenség


Ütött az óra
Újév született nyomán megint
Mi fogadkozva
Iszunk s szemünk az égre tekint
Könnyezve koccint
S kíván minden szépet mindenki
Hajnalra máris
Elfárad a vígság szeretni

 

M.Laurens - Óév búcsúztató


M. Laurens

Óév búcsúztató


Sántikál az Óév,
az utolsókat rúgja,
vén már szegény,
mint az országok útja.


Batyuját felkapva,
görnyedve cipelve,
megáll az útján,
egy utolsó percre.


Várja már a váltást,
az Újév pelenkását,
azt, ki most születik:
a szakasztott mását.


S eljő majd az éjfél,
felsír az újdonsült,
Ó-papi megnyugszik,
Ó-mami ismét szült.


S kezdődik minden
újra, megint elölről,
majd a friss Újév is,
végül mindent felőröl.



Lyza - Szilveszter


Lyza

Szilveszter


Este hat után megszűnik az élet,
ettől ugyan én egy kicsit félek,
trombita harsog, örül a lélek
kibújhat bőréből, nemcsak a német.


Emberünk csetlik, egyik kezében
pezsgő, nyakán egy piros kendő,
nem tudja szegény, hogy került hozzá
lényeg, hogy ihat hipp, hipp hurrá!


Botlik egy nő is, irány az árok,
ne nézzenek ide, rögtön kimászok!
De bizony a borgőz és a pezsgő,
elvitte az erőt, s elképzeli a heverőt.


Elfekszik békésen, nem zavarja semmi
dudálhat a tömeg, észre sem fogja venni!
Az utcán hever sok szalag és színes fecni,
robban a petárda, gyorsan el kell menni!


Szaladnak az ebek, ettől szenvednek
rájuk sem találni többé, úgy elszelelnek!
Kislány, ne búsúlj, mert ez itt egy utcabál lehet,
ordít a zene, csavard fel a szőnyeget!


A hangzavar betölti a teret.
Mindenki boldog, ünnepel, nevet,
kezembe pezsgő és kívánom nektek
legyen eredményekben gazdag,


Boldog Új Évetek!… BUÉK!…



Tóth János - December 29.


Tóth János (Janus)

December 29


Elmúlt a karácsony megkoptak a fények,
árnyékok ballagnak és én velük lépek,
kezemért emlék nyúl, visszahúz a múltba,
szemeim lehunyom, zuhanok a kútba.


Ezernyi kopott kép suhan el mellettem,
csobbanok egy nagyot, újra gyermek lettem,
kezemben parittya, dorkó a lábamon,
nyári szellő játszik aprócska lábnyomon.


Csicsergő árnyék száll, föl az égre röppen,
akár egy kis angyal, úgy köröz fölettem,
mint egy óvó lélek, akit az ég küldött,
akit a jó Isten, áldásban fürösztött.


Sárga kalász tenger, ezer csónak rajta,
búzavirág szirom kedves ringó fajta,
nyugtatja az embert, mintha remény lenne,
kéklő mosolygása olvad a szemekbe.


Fut a tekintetem, elé áll egy hársfa
egy ismerős alak ölel derekába,
engem figyel onnét cigaretta füsttel,
napsugár arannyal, gomolygó ezüsttel.


Odafutok hozzá, leszek fának fája
karjaiban ringó kacagó virágja,
villanyéltől kemény tenyere simul rám,
mégis olyan puhán, mint vattacukorkám.


Belém csap egy villám, lüktet árvaságom,
drága édesapám sehol sem találom,
kivet a hideg kút, kitaszít magából,
foszlik a múlt idő, és a jelen gyászol.


Elmúlt a karácsony, töröttek a fények,
születésed napján fájdalmak közt lépek,
asztalon fényképed, gyertyalángja lobban,
csorog a viaszkönny, enyémtől nem jobban.

Várnai Zseni - Te új világ


Várnai Zseni
Te új világ

Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a rég várt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy... igaz valóra...
Boldog új évet, emberek!

Szuhanics Albert - Közeleg a Szilveszter


Szuhanics Albert

Közeleg a Szilveszter



Azt üzeni december,
közeleg a szilveszter,
lazítsunk hát ez egyszer,
megérdemli az ember!


Eme versben megírom,
olvasható papíron.
Mindjárt véget ér az év,
kinek csúf volt, kinek szép!


Mégis jó, hogy vége már,
hiszen reánk új év vár!
Új remények, új tervek,
kellenek az embernek!


Új örömök, új vágyak,
új szerelmek még várnak!
Nagy varázsló e világ,
nyílik temérdek virág!


Ha tétlen vagy, az a rossz,
boldogulj, és gyarapodj!
Igyunk pezsgőt, áldomást,
úgy látunk sok látomást!


Elmondom, ha nem tudnád,
ha nejedből látsz duplát,
bigámista nem vagy te,
csak sok pezsgőt nyeltél le!


2018. december 26., szerda

Szomorúfűz - Karácsony; - A karácsony ...


Szomorúfűz
Karácsony
 
Fénylő, csillogó gyerekszemek
aranydió a fenyőfákon
szálló, susogó angyalcsodák
mosolygó, virító piros almák
gyertyafény ragyogta karácsony
csillagszóró szórja gyémánt szikráit
angyalok fészkelnek a szívekbe
átölelik a fények szeretetben
meleg, meghitt otthonok csodája
a világ emberének ölelő boldogsága
gyertyafények lobogó táncot lejtenek
mennyből az angyal megérkezett
a kis Jézus megszületett


A karácsony …
 
Számomra a karácsony eddig a legszebb ünnep volt.
Emlékszem, hogy gyerekként milyen nagy izgalommal vártuk.
Fenyőfákat, gömböket, szaloncukrot rajzoltunk rajzlapokra.
Színes ragasztópapírból füzéreket készítettünk egymásnak, szüleinknek.
Örömmel, nosztalgiával emlékszem a gyerekkori karácsonyokra, a Jézuska várásra.
A nagy havazásokra, a gyönyörű telekre.
Az ünnep nagy eseménye a disznóvágás, a disznótor.
Nosztalgia...
Ma a tülekedés, ünnep előtti vásárlás, a drágaság, idegeskedés
Átformálta alakította ezt a szép ünnepet.
Ma már kedvetlenül készítem a kis fámat, legszívesebben fel sem állítanám.
Az ajándékozás, szeretteim meglepetése viszont ma is várakozó örömmel tolt el.
Számomra már szomorú az ünnep.
Mikor a tanyán éltünk, jó volt a lovak melegét, illatát érezni,
Ma, a szeretet ünnepén szeretetlenül.
Veszteségek, betegség, fájdalmak, magány.
A régvolt barátok is észrevétlen léptek tovább mellőlem.
Feketék a karácsonyok, hó alig esik.
Az ünnep tisztaságát jelképező csillogó fehérségű hópihék is szürkévé válnak.
A havat felkavaró szélviharok is csendesültek.
Meghitt, meleg otthonokba kíváncsiskodó, bekukucskáló szemek is elfeledettek.
Jézus születése felvillantja még a fényt, hogy pár nap után ellobbanjon vele
a szeretet is.