Ladányi Mihály - Téli dal

Ladányi Mihály

Téli dal

A dűlőn szürke csorda: szuszog, gőzöl a köd,
szarvuk pár jegenye, meredten, mozdulatlan.
Akárha fejőszéken, egy fatuskón ülök.
Hát Istenem-uram, megint magam maradtam.

A ködöt őrizem, terelem a szelet,
este Holdat gyújtok, s még megannyi a dolgom.
De végzem szótlanul, ami rám méretett,
lépem a földeket, a folyókat akózom.

De Istenem-uram, adj már meggyfavirágot,
gombát és gólyahírt az árokpart füvébe,
adjál egy szeretőt, gyújtsál szemébe lángot,
hogy bírjam bírhatatlan kegyelmed még pár évre-

Ladányi Mihály - Téli vers

Ladányi Mihály

Téli vers

A vaksi délután tört bottal sétál,
leül mellém a parkban, mélyet szusszan.
Egy asszony hozzámdől a villamosban,
nyár-illata elszáll a megállónál.

A kocsma nyűtt, varjútaposta tarló.
Poharakban savanyú est pezseg.
A kövér pénztárosnő rámdereng.
Az ember – mondja az Írás – fázik, s gyarló.

Záróra jön, és ködtől csepegő fák
köhögve ácsorognak utcahosszat.
Tél van, s tán a darazsak is vacognak,
akik mézes nyaramat kirabolták.

Ladányi Mihály - Negatív

Ladányi Mihály

Negatív

Mindig ez az örök tökéletesség!
fáj nekem ez a sok értelem,
vacogok ennyi igazságtól!
Már csak a tévedések érdekelnek,
félni szeretnék, éhezni és szorongani,
- mert reménytelenül
hiányzik átvirrasztott éjszakámból
valami kis reménykedés –

Ladányi Mihály - Ma reggel

Ladányi Mihály

Ma reggel 

Ma reggel elhagyott éveket vettem elő,
mintha elveszett tárgyak után kutatnék,
és úgy olvastam mások életét,
mint eskümintát:
összeadtam éveiket és
kivontam negyvenhármamat;
látnom kell néha,
hány éven át nem viszem semmire,
csak ülök az idő világítótornyában
szemem fölé tartott tenyérrel,
vagy régi térképen kutatok
ködbeveszett szárazföldem után.

De ma reggel
megszagoltam vereségeimet,
arcomhoz szorítottam őket,
megmosdattam emlékeimmel,
néhány friss kézirattal megtöröltem
a kórházak ablaküvegét,
s hazavezettem, akit nem várt
senki az állomáson.

Átalakultam cselekvő emberré,
csörgőre állítottam a tücsköket,
válaszoltam a téves telefonokra,
megmértem a jövendő vérnyomását,
hisz a jövendő vérnyomásáról kell majd beszélnem
a Sárgarépák Kongresszusán.
Őket még érdekelheti.

Ladányi Mihály - Nézzed

Ladányi Mihály
Nézzed

Ki fénnyel jöttél, sötéttel surrantál,
ki medvevérrel, mézborral itattál,
s ha szekerem elébe kígyót fogtam,
intésedre megálltam szándékomban,

nézzed, bitangolt híved vénül, restül,
nap-nap árokba fordul szekerestül,
s ha rávicsorít a sárvert világra,
a szava fekete, a foga sárga.

Ladányi Mihály - Téves

Ladányi Mihály

Téves 

https://m.youtube.com/watch?v=wFojmf2ipSU

Úgy éldegéljük le az életet,
mintha folyvást egy telefonra várnánk.
Húszéves korban a szerelemére,
tíz év múlva a siker csengetéseire.
S mintha vásárcsarnokban vennénk az éveket:
dolgozunk, nősülünk.
A telefon időnként felcsörömpöl,
bemondjuk magányunk hívószámát,
téves – mondja valahol valaki.
Később akár egy állomáson:
hátha megy még valamerre vonat.
Mert egyre lehetetlenebb, hogy nincs jövő,
csak ez az este
vakarózó legyekkel a menetrendeken,
s a befüggönyözött pénztárablakok mögött
valami bélyegzőpuffanásokkal szétszórt zene.
S kint már sötétedik. Az Örök Halál előjele?

Ladányi Mihály - Sanszon

Ladányi Mihály

Sanszon

Ha már öreg leszek:
lesz öt macskám, és kilenc ebem,
és lesz, aki mócsingot mér nekik,
igen, lesz majd egy hentesem...

Igen, talán ha már öreg leszek,
s a villakertben látom játszani õket,
a törpék és a szökõkút között,
igen, s na persze: el-elrévedek –

Most aztán végképp furcsa lenne, ha
prófétaként végezném, zsinegen,
s nem lenne villakertem, se ebem,
se macskám, se hentesem...

Ó, persze, mondanák a macskagazdikák,
na, persze, mondanák a kutyagazdikák,
hát, persze, mondanák a villagazdikák,
így végzi mind, mondanák, hát igen.

Valamit tenni kell már, azt hiszem,
mielõtt ideér a Semmisem,
óh macskagazdikák, óh, villagazdikák,
valamit tenni kell itt, hát igen.

Ladányi Mihály - Ha jön a tél

Ladányi Mihály

Ha jön a tél 

Nem kereslek telefonon
a csikorogva bezárult
otthonokban,
nem kereslek
csak itt az utcán
s a kávéházi lányok között.
Hol is keresnélek máshol,
te paradicsomból kiüldözött?
Ha eső csorog,
hidak alatt,
vasúti aluljárókban
várakozom rád -
Kiszellőztettem zsebeimet,
csak címek voltak benne,
ahol már sose várnak.
Ha jön a tél,
a várótermek melegek.
Egyszer arra jöhetnél.
A ködben-bolyongónak
te maradtál csak,
de turisták közt
őgyelegsz már te is,
festett kendőért
riszálod derekad,
nyomorod tőlem messze visz. . .
De míg a homály
táncol az utcakövön,
a pályaudvari melegedőben várlak,
hiszen
te is keresel valakit :
látom az átvérzett kötést
az életeden!

Ladányi Mihály - Fekete madarak

Ladányi Mihály

Fekete madarak

https://m.youtube.com/watch?v=J2yJifoGgkM

Hidegen száll az isten sóhaja,
húzd összébb magadon kabátodat.
Figyeld, a búcsúzás szelíd dalát
zümmögöm kemény fogaim között.

Valaki lehajtott fejjel jön a túlsó part felől,
ahol mi nem jártunk semmikor semmiért.
Bokáján harmat-pánt feszül és
egyre közelebb hallom az énekét.

Fekete madarak rebbennek szemeinkben,
ahogy egymásra nézünk.
Ó, megfagytak az aranycsőrű madarak,
emlékeink hullái csak feküsznek,
kár hessegetni őket,
már nem találjuk az első csókok
elhullatott kék tollait.

Hidegen száll az isten sóhaja,
húzd összébb magadon a kabátodat és
isten veled, isten velem.

Ladányi Mihály - Danolva

Ladányi Mihály

Danolva 

Dehogy vagyok kétségbeesve,
bár néha keserű vagyok,
Ha egy angyal rálép szívemre,
hol gömbölyű, odacsapok.

És bár kevéske örömöm van,
és a lányokban sem bízom:
ha az isten meginvitál,
a sarkon magam leiszom.

S mivel nagyritkán invitál meg
- gyéren hullik a hálapénz -
hát többnyire csak józanon
eszi eszemet a penész;

Az apró betörőt becsukják.
Ez szép, így tisztul a világ.
De nagy tolvajokkal miért nem
bővítik e statisztikát?

Egymillió, kétmillió
kényelemre vagy protokollra...
Sejhaj, csak gyúrjuk a vasat
s megrokkanunk bele danolva.

Sejhaj, reméljük, csapatunk
nem kap sok gólt az őszi tornán!
Az, hogy néha káromkodunk
egy miatt, merő koholmány.

Az asszony kerek fenekét
simogatjuk az ágyban este.
Lealkudjuk a konyhapénzt
s fütyülünk a történelemre.

Ladányi Mihály - Kesergő szerelem

Ladányi Mihály

Kesergő szerelem 

https://m.youtube.com/watch?v=nH8LTYf3S7c

Együtt és mégis oly külön,
mint faágtól az árnya -
Te távol hajlongsz gyönyörűn,
én zárkózottra válva
vetem tétova életem
sikátor vadonába.

Megcsalnálak s tán arcul is
ütnélek és betörnék,
leköpném a virágot és
rettegne már a környék,
hogy végre vad hiányod ne
vájja belém a körmét.

Talán ha méltatlan lennék
hozzád, ó szentek szentje,
ha részegen ökröndöznék
az utcaporba esve,
e boldogtalan boldogság
akkor tán odaveszne…

Mindennél nagyobb vétek az,
hogy szinte már nem élek,
táplálkozom és lélegzem,
de skizofrén a lélek:
testemtől távolodva él,
mindegyre csak feléd leng.

Ó, életem asszonyává-vált
Kőmíves Kelemenje,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe,
de béfalaztál engem
ebbe a szerelembe!…

Ladányi Mihály - Nyár

Ladányi Mihály

Nyár

http://youtu.be/KhmWV5CrT60

Nagy mellei ringnak a vászoningben,
kapál, de mintha szoptatná a vad,
pucér, sikongó tengeriszárakat-
Mozdulatai lágyak, mint este, ha
maszatos kölykeit vetkőzteti a tej-
szagú konyhában, a tűzhely előtt-
Bokáján, inain duzzadt gyökércsomók,
és vaskos, formátlan törzsén, akár
borzas eperfaág, leng éneke.

Ladányi Mihály - Tavaszi napló

Ladányi Mihály

Tavaszi napló 

 https://m.youtube.com/watch?v=FMkfH-QfjXM

Meleg avarban heverve,

hóvirágtól és

könnytől csatakos arccal

szavakat indítok zsenge fűszálakon,

hogy utánad küldjem őket.

Mert fogynak évszakaim, kedves,

íme, koldulni járok

paradicsomi almafádhoz…

A nappalok már besároztak,

szelíd háziállatként tollászkodom

a gazdasági lét tócsáiban.

A vágyaim már bemocskoltak,

pénzt igértem a szerelemnek,

és üvöltöztem, amikor meglopott.

Már becsapott a szeretet is,

zsebredugott kezében

a filléres savanyúcukrot

dohánytörmelék mászta be.

Kést szorongatok a sötétben,

az Isten

nem mer a közelembe settengeni se.

Asszonyok állnak körül nemsoká feketében,

egyik megszült, másik ligetbe vezetett,

mérget tett poharamba a harmadik,

a negyediktől lettem árva.

Nedves a szél, szerelemtől szaglik a föld,

barkaág veri homlokom,

s mintha tenger nyalt volna képen,

sós lé csorog a számba.

Ladányi Mihály - Utánad kószálok

Ladányi Mihály

Utánad kószálok

http://youtu.be/wFojmf2ipSU 

Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este
és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak
arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és reménytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,
de aztán újra csak egész este követek valakit
aki a sarkon visszapillant
és újra látom nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád
és én meggyújtva villanyom
sokáig nézem az alvó lányt
aki feljött este
hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek
mert ismerős, ahogy hajába túr a szél
és feketén széjjelteríti vállain
Az álmaim.

Ladányi Mihály - Téli vers

Ladányi Mihály

Téli vers

Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak.

Köztük énekem is madártalan. Ziháló
lélegzetem páráiból a rosszkedv varja száll föl.
Kétszerkettőnégy király fázó hadában
gondok deres vasát cipeli a hátam.

Tavasz, találj rám!
Legyen földszag a szélben,
vakondtúrás a fűben,

rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!

Ladányi Mihály - Egyetlen szó

Ladányi Mihály

Egyetlen szó

Naponta meghalok egyetlen szó után.
Akár a telihold, reámdől és ragyog.
Varázslat ez. Nincsen kívüle más szavam.
Egyetlen szó. Hallom jól itt belül,
tisztán és pontosan. Ezért szenvedek így.
Mást szerelme, bajok éles kartácsai
vernek, s görnyed belé. Testvérem ő nekem,
hiszen mindenkinek egy szép testről beszél,
minden hasonlít rá, de mégsem ugyanaz.
Eszébe jut, ha jár, eszébe jut, ha ül,
tehetetlen vele, ezért lerészegül,
mert részegebb, ha csak rágondol józanul,
mert részegebb, ha csak így van együtt vele.
Annyira kívánja, hogy szinte már övé,
és mégsem az övé, s ebbe őrül bele.

Ladányi Mihály - Óda

Ladányi Mihály

Óda 

Várost emelsz a poros pusztaságon,
folyót terelsz és embert új irányba,
s az utak fényes fogsorai közül
kilátásként gépek robaja rebben -

Egyik kezedben életet szorongatsz,
felszabadítasz és megtöltöd a lelkünk,
másik kezed a messzeségnek lódít,
és nem tűröd, hogy kifújjuk magunkat.

Olajos vagy, izzadtságszagú, mégis
az asszonyok neked bontják az ágyat,
teherbeesnek és jajgatva szülnek,
hogy nevedet minél többen viseljék -

Ereid a vértől szinte sajognak,
néha azt bántod, aki halna érted,
és rezzenetlen tűröd, hogy az undok
nyálkás férgek mászkáljanak rajtad.

Ó, gyönyörű, vad és félelmetes vagy,
néha nem értlek, ámde úgy szeretlek,
hogy egyszer majd, ha békességre biztatsz,
valami harcban meg is halok érted.

Ladányi Mihály - Varázslat

Ladányi Mihály

Varázslat

Nem láttad-e a bűvölő manót?

Síró szeme, nevető szája volt.

Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő

legyen szívednek nehéz mint a kő.

Ében szeme erdőtüzébe less,

elszenesedj és elkopj és eless.

Kis melle holdját nézd hogy száll tova,

és halj meg érte minden éjszaka.

Lám, gyönyörű állat a szerelem,

hószín kanca, legel égő gyepen.