Simon Roland - Éjszakai titok

Simon Roland

Éjszakai titok

https://m.youtube.com/watch?v=rA37Ir_laQk

Szenvedély sűrű kertjét járod,
az éjszakából piros virágot tépsz,
merész vágyak és álmok,
őrült festményéből kilépsz.

Ruhád a padlóra hull,
meztelenséged varázsos ármány,
szépségedtől elnémul,
hold ajkú márvány.

Kívánatos combodon játszik,
ezer fantom és árny,
buja tested csábít,
titkod felfedezésre vár.

Ártatlan angyal lépted,
tantaluszi kín,
húsod és a véred,
végtelen kalandba hív.

Simon Roland - Éji madárdal

Simon Roland

Éji madárdal

Hold igézte falevél,
feneketlen kútba hull,
burjánzik az éj,
álmon és folyón túl.

Az erdő tapasztalja létét,
késő zöld torony kiált,
fényűző palota mélyén,
énekel s táncol a driád.

Simon Roland - Kísértet hajó

Simon Roland

Kísértet hajó

Szétszabdalt vitorla,
átlátszó csillagos kupola,
időtlen suhan tova,
vizek örök foglya.

Árbocon sikolt,
láthatatlan sirály,
csőrében a telihold,
gomolygó semmi az útirány.

Palackba zár,
üzenetet felad,
víz felett száll,
mennyei fregatt.

Simon Roland - Téli éjszaka

Simon Roland

Téli éjszaka

vadászik farkasfogú tél
tavaszváró ösvényen szalad
szurdok mély szemébe néz
hegyek óriás lelkébe harap

Hold, te angyalléptű lidérc
álom-szülte tájon kóborolsz
pőre fáknak puha csókot ígérsz
hófehér ujjaddal simogatod a dombot

csók igézetteket ligetbe hívod
titkukat magas tornyodban őrzöd
rozzant elhagyatott viskót
nemesi kastéllyá bűvölöd

kristálytestű tavon
kísérteni visszajársz
hold és a hó egymásba karol
oh, mily földöntúli tündértánc

Simon Roland - Éji jégcsap

Simon Roland

Éji jégcsap

Lázas ablak,
démoni fénye,
formajátszó alak,
éled a tűz lénye,

Zsarát szádat,
kacér tested,
forró vágyad,
hideg tájba fested.

Hold tükrében,
nézegeted magad,
hóvihart kavar,
az elsuttogott szavad.

Simon Roland - Az esőben

Simon Roland

Az esőben

Ősz emel a télnek kalapot,
piros és sárgaréz,
falevél kupacon,
rozsdásodik a fény.
Fagyos Antarktisz,
jég ujjával szurkál,
setét felleg jéghercegnőt alakít,
lecsap ezer zajongó fullánk.
Satuként öleljen a karod,
belélegzem a kéjed,
érezni akarom,
a sikoltó léted.

Simon Roland - Falusi ősz

Simon Roland

Falusi ősz

Tűnt fehér kazlat, piros nyarat kutató,
emlék-meleg szívélyes zsúptető,
vad szél csahol takaros udvaron,
rémülten menekül a zsivány idő.

Felhőarcú remete, messzi major,
kóborló kolompoló nyájat terel,
ködben mormol az öreg malom,
kandikálnak a játszi esőszemek.

Kékjét vesztett égbolt oly lázas,
lustán pipázó réveteg házak
felett, rikoltó vadludak szállnak,
szabadság emeli mennyei magasba a szárnyat.

Simon Roland - Őszi képek

Simon Roland

Őszi képek

https://m.youtube.com/watch?v=O_kMu5ZJUrk

Palota, bástya,
ezüstöt árul,
az erdő árnya,
a tó zárul.

Erdei út végén,
őzike botorkál,
falevél csigalépcsőjén,
hold korrodál.

Simon Roland - Mit ér?

Simon Roland

Mit ér?

Veszély, mély tűzverem,
hol fülekbe dobol a vér,
mit ér a küzdelem,
ha nem követi babér,

Oszladozó felhő kar,
s faág közt faág madár ül,
mit ér a legszebb dal,
ha nem ér el a fül.

Óceánnyi kékség,
mélyén csinos pipacs vár,
mit ér a szépség,
mit nem arat szempár

Suttogó őrült bók,
kínzó vágy érlelt,
mit ér a mézédes csók,
ha nem valós, képzelt,

Simon Roland - Esőben

Simon Roland

Esőben

mint a legforróbb nyár
darázs csípte tájon
beleborzong a fűszál
mikor csókolja fennkölt lábod

ősóceánból felcsapó permet
halk szavú, hideg esőcsepp
bejárja meztelen tested
csodáival soha be nem tel

szőke hajad kócolja
a csavargó csélcsap szél
hirtelen eltűn a fasorban
de itt marad az ezerillatú rét

falevél hull sárga dombra
ünnepel a szín, íz, illat, s a forma
napfény zubog, felhő kotyog
szivárványt festenek az angyalok

Simon Roland - Nyár

Simon Roland
Nyár

búzakalász szőke
tincse szabadon lobog
az égbolt, csábos és pőre
testéből kék csókot lopott

míg ölelkeznek, alszik a táj
kóbor árny csapat felveszi
a hold ezüst és réz batyuját
kalandját a falakra festi

dús raj szalad a végtelenbe
ezer pipacs kiáltja, futok veled
búzavirág csatlakozik a menethez
az arany hullámban szarkaláb rejtez

távolban vas ménes döng
szárnyatlan álmodozó pegazusok
rajt siket s őrült démon üvölt
messzeség csitítja, s a karjába fut

érik a gyümölcs a fákon
és a szív mélyén a szerelem
száz ágas-bogas érzés átfog
egymáshoz simulnak a kezek

Simon Roland - Júniusi búcsú

Simon Roland
Júniusi búcsú

sétára indul az út
és a vidám fák
a határon túl
az arany folyónál

hív a törökméz
és a csoda fények
a méhek őrét
dicsérik az ízek

körhintán ül a szerelem
kedves, fogom a kezed
polcon a finom mézeskalács
este ajkad ajkamra talál

Simon Roland - Tavaszi piknik

Simon Roland

Tavaszi piknik

nincs itt Herkules
se a derék Atlasz
most vaj mi lesz
oh, minden ránk zuhanhat

a fák elejtik az eget
lágy játszi selyem
a kék, kettőnkre omolhat
bolondoz egy buja gondolat

féltékeny vagyok
hevítsen a karod
a zöld, testedre tapad
a fű csiklandozza nyakad

oh ne, az alkony
becézi az arcod
a piros, a vágy
más nem nézhet így rád

nyakadon szalad
egy kósza pillanat
sárga, a hold képe
csak közelebb ne lépjen

a szerelem sóhajt, éled
láng, a virágos réten
őrült szenvedéllyel
csókolom csábos ajkadat

Simon Roland - Az ébredés

Simon Roland

Az ébredés

http://m.youtube.com/watch?v=KPF-fA6ux8k

Elaludt a padon,
tavaszi napfény,
mint elfeledett ódon,
nyelvű költemény.

Beszédes hegyvár,
közt kék-néma rész,
villámló fecske nyár,
gomolygó ködbe vész,

Falevél tánc,
kacagtató hideg,
csörgő ősz-tél lánc,
rezdülő mély ideg.

Ezer rém ujja,
az ég-hó jelenés,
tonnányi súlya,
alól indul az ébredés.

Simon Roland - Egy érzés

Simon Roland
Egy érzés

http://youtu.be/PMVro_tUXjs 

Barátság alacsony,
emlékből faragott kerítés,
lécek felett áthajol,
az őrült szenvedély.

Fázom, távoli közelséged,
buja tüze hívogat, kínoz ,
kaján fagy megcsípi a képed,
rád mosolyog a vén hold.

Vastag kabátod alá búj,
vad téllel komázó szél,
lábadat becézgeti az út,
átkarol a néma gavallér, az éj,

Lépteket csitít a csend,
kitörni készülő vágyak,
dörömbölnek odabent,
mohón követelem a szádat.

Simon Roland - Téli tájkép

Simon Roland

Téli tájkép

http://m.youtube.com/watch?v=AViy4yg3vAs

Hideg szemű hómező felett,
éhség űzte cinke száll,
vacogó táj egy kukoricaszemet,
egy kacér napraforgót sem kínál.

Oh, te jég sodratú folyam,
szomjas marhák helyett,
titok esküjű ég olt szomjat,
gyémánt röptű kavics rebben.

Itt a meztelen nyár fürdött,
szép emléket ringat a csónak,
csillagok közé szökött,
hintaját húzzák az éji lovak.

Mint a bolyongó lélek,
vándorol a sápadt hold,
fehér csendben zöld léptek,
dombon tiszafa dalol.

A pár andalog karöltve,
kezdődik a pompás nászéj,
zúdulnak a mély álmú völgybe,
az üvöltő szél és a néma tél eggyé válik.

Simon Roland - Találkozás

Simon Roland

Találkozás

ahogy a sirály lelkű kikötő
faggatja a dicső katamaránt
mily pálmafás szigetet őrzöl
tán meglelted álmaid aranyát

első csókod méreg
nyers, forró és kínzó
húsod, lüktető véred
őrülten megkívántam

második csókod elixír
gyógyító meztelen esszencia
búgócsigaként pörög az éjfél
tízezerféle tűzben kell forognia

mint a gyufaskatulya
mélyén a féltett tárgyak
tested apró rejtélyek tanúja
mohó vágy bolondítja a szádat

Simon Roland - Őszi csendélet

Simon Roland

Őszi csendélet

Ruhát ölt az őszi darabra,
próbálja drámai szerepét.
zordon moly harapta,
titokra zárt szekrény,

Egy kósza fénytócsát,
dédelget a sánta asztal,
csilingel két borospohár,
koccint az édes és a fanyar.

Jaj, vonulnak a ködfellegek,
eltűnt a távoli varázserdő,
kőpárkányon szendereg,
a különc tájképfestő.

Simon Roland - Őszi erdő

Simon Roland

Őszi erdő

bandukol szőke nyár,
lábnyomát befedi a rozsda,
titokkal rakta teli batyuját,
fecskék kísérik kalandos útra.

súlyos ólom-kék emlék,
üldögél a nedves padon,
meztelen fák s cserjék,
nézegetik a bevésett rajzot.

nap szétszórt búcsúcsókját,
összegyűjti vérmes szarka,
rezegteti kék s fehér tollát,
kacagó fénykrajcár az odva.

remete lelkű viskó megremeg,
hétmérföldes magány vonyít,
őz szökken tova, keres egy rejteket,
arany lanka setét messzeségbe sandít,

varjúszemű rengeteg,
rémülten pislog,
bujkálnak vérmes telek,
csípős fuvallat hírt hoz.

Simon Roland - Levelek

Simon Roland
Levelek

Távolba űz,
a ház szeme,
dombon pipacs-tűz,
át nem élt emlékkel tele.

Méz titkú odvak,
őrzik a papiruszt.
csillagok és holdak,
járják az ősi rítust.