Heltai Jenő - December

Heltai Jenő

December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.

Heltai Jenő - Böjti románc

Heltai Jenő

Böjti románc

A bálterem egyik sötét zugában,
Ahol zsongásba vész a zeneszó,
Füledbe súgtam hízelegve, lágyan:
"Oh, légy enyém, szép rózsadominó!"

Kesztyűs kezecskéd tiltva fölemelted,
A legyező elfödte arcodat,
S halk csöndesen, mint tavaszi lehellet
Fülembe súgtad: "Nem, - már nem szabad.

Elhallgatott a zene is lassacskán,
A hegedűszó és a cimbalom,
A karneválnak vége van uracskám
Eljött a böjt, eljött az unalom.

Okos dolog lesz, hogyha nem erőltet
És megbocsát, ha haza hajtatok,
Nem élvezünk több pezsgőt, több befőttet,
A böjtben én is ájtatos vagyok.

Vagyok szemérmes, finom úriasszony
S gentlewoman bokától homlokig.
És bizony isten, szörnyen megharagszom,
Ha még tovább itt lábatlankodik.

Ha édes csókra volt az úrfi éhes,
Mért volt közömbös, mért volt lusta, rest,
Most már hamut hinthet a fejére édes
S egyék ha tetszik - ciberelevest."

Heltai Jenő - Előszó egy soha el nem készülő verseskönyvhöz

Heltai Jenő

Előszó egy soha el nem készülő verseskönyvhöz

Boldog, kinek nagyröptű lelke
Álommezőkön andalog.
Akit királynak koronáznak
Kilenc pogány, szent angyalok.

Én a józanság országútján
Tülekedek, lopok, csalok,
Vékony kenyérért, gyatra bérért
Csak görnyedek, csak agyalok.

Én, aki tudtam szállni bátran,
A szárnyas lórul rég leszálltam,
Ma már nem járok, csak gyalog.

Háttal fordultam már a Napnak,
Kihűlt szivem mélyén fakadnak
Szintelen, elkésett dalok.

Heltai Jenő - Várakozás

  Heltai Jenő

Várakozás 

 

Várom, várom a kis levelet,
Jön-e az enyémre felelet?

Ablakomban állok, s ott lesem,
Leveled mikor jön, édesem.

Jár-kel a sok posta, s mily közöny,
Énfelém közülök egy se jön.

Lassanként sötét lesz, este van,
Várok, egyre várok - hasztalan.

Elülnek a fáradt madarak,
Mára kis levélkéd elmaradt.

S nem láthatom, oh mily fájdalom,
Macskakarmolásod angyalom.

Heltai Jenő - Elég volt

Heltai Jenő

Elég volt

Nem szomjazom több új kalandra,
Adieu örökre szerelem!
De megsiratlak ifjúságom,
Mely léha volt s örömtelen.

Nem ingerel több karcsú termet,
Nem ingerel több rózsa-ajk,
Vágyón e szív nem fog dobogni,
Vágyón ez ajk föl nem sóhajt.

És nem leszek többé - "cousin-om"
És még kevésbé "jó barát"
Rideg közönnyel elkerülöm
A budoárok illatát.

És nem hoz édes izgalomba
Egy téte-á-téte, vagy más titok.
S a zsúrokon ha nem is alszom,
De legalábbis ásítok.

És az örök láz nem gyötör majd,
Lassan a vérem is lehűl -
És elhagyott fagyos magányban
Lézengek árván, egyedül.

Míg rám talál egy szőke lányka,
Ki mosolyogva csókra int -
Aztán feledve minden elvet,
Belé bolondulok megint.

https://www.youtube.com/watch?v=MSDz2f8FCMI

Heltai Jenő - Karácsony

Heltai Jenő

Karácsony

https://www.youtube.com/watch?v=nkM-Kmvxr2I

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a kará.csonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

A szeretet nagy ünnepén...
Tovább miért is fűzzem én?
Mikor az angyal szárnya lebben,
Sok-sok minden van a szivekben,
Irigység, méreg, epe mennyi!
Csak szeretet nincs egy szemernyi.
De mindegy! Minden csupa pompa,
Csillog, ragyog a karácsonyfa,

Telizsúfolva minden ág,
Lóg rajta sok cifraság,
Hány ember sóhajt most nagyot:
"Bár X. Y. lógna ott
A karácsonyi dísz helyén... "
A szeretet nagy ünnepén.

Heltai Jenő - Ha néha, néha ...

Heltai Jenő

Ha néha, néha...

Ha néha-néha visszaszáll a multba
Gondolatom, sötét holló gyanánt,
Eszembe jut a csendes őszi este,
Mely annyi szenvedést hozott reánk.

S ott ülök újra hervadt levelek közt
A gyeppadon, szép szőke lány veled
S nem jut eszembe, hogy rég elfeledtél
És réges-régen elvesztettelek.

Heltai Jenő - Epilóg .......

Heltai Jenő

Epilóg................

Régi nóta, régi nóta...
Kornyikálom évek óta,
Évek óta szól a dal:
Voltam én is fiatal.

S hej, mikor még vígan éltem,
Szerelemről döngicséltem,
Mit az ajkam rebegett,
Nem hallgatta senki meg.

Évek jöttek, évek mentek,
Ifjuságnak, szerelemnek
Mindörökre vége már,
Lett belőlem vén szamár.

Most mikor már összetörve,
Nem vágyódom új gyönyörre,
Bókba, tapsba nincs hiány:
Ez az én tragédiám.

Heltai Jenő - Szívem falán

Heltai Jenő

Szívem falán

Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész
S a szived halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjuságodat.

Heltai Jenő - Szera .........

Heltai Jenő

Szera......  
https://www.youtube.com/watch?v=8Gi_xKLZn_Y

I.
Érzéki mámor volt szerelmed,
Mely elvakítá agyadat,
Ittas voltál gyönyörtől, kéjtől,
Mikor eldobtad magadat.

Hitted: szeretsz, pedig nem úgy volt,
Nagyon csalódtál angyalom.
Téged megejtett a véred átka,
Engem pedig a szánalom.
II
Elbúcsúzánk...- Te jobbra mentél,
Engem a balsors balra vitt.
Éreztem lázas ölelésed
És részegítő csókjaid.

S ekkor megtudtam, hogy szeretlek
S hogy nem lehetsz többé enyém
S hogy boldogságom mindörökre
Könnyelműen eljátszottam én.
III
Azt volt bajunk, hogy egymást meg nem értők,
Én szenvedélyes voltam, te nyugodt:
Az volt bajunk, hogy forró csókjaimra
Csókkal felelni ajkad nem tudott.

S ha néha izzó vágyban égve mégis
Ajkamra forrasztottad ajkadat,
A láz, a láng csak testedet gyötörte,
A szíved mindig jéghideg maradt!
IV
Tavasz vala...ezernyi kis virágnak
Kelyhéből ömlött illatár reánk.
Szerelmesen suttogtak a faágak,
S mi ketten oly boldogok valánk.

S hogy jött a tél...csupasz lett a fa lombja
És elhullatott minden levelet,
A hólepel, mely a tájat bevonta
Szerelmünknek is szemfödője lett.
V
Permetező eső áztatja a fákat,
Hűtlen kis angyalom, meghalok utánad.

Meghalok utánad, s majd ha eltemetnek,
Alacsony síromhoz rózsafát ültetnek.

Kihajt majd a rózsa, bimbó lesz az ágon
S eszedbe fog jutni boldogtalanságom.

Megdobban a kőszív hideg kebeledben,
Eljössz a síromhoz megsiratni engem.

Leborulsz a hantra, átfonod fejfámat,
Úgyis csak miattad ölt el a búbánat.

Nem átkozlak érte, nem vádollak érte,
Minden lépésedet áldásom kisérje.

Légy oly boldog azzal, akinek szíved adtad,
Amily boldogtalan én lettem miattad

Heltai Jenő - Csillagok

Heltai Jenő

Csillagok
https://www.youtube.com/watch?v=TKerP9EvuaY

Ti csillagok, ti árva csillagok,
Én is talán testvéretek vagyok.
Mert az a sorsom, ami a tiétek:
Égek, kiégek, ahogy ti kiégtek.
Nem üstökös, parányi szürke bolygó,
Magányos éji vándorhoz hasonló.
Úgy járom itt lent ezt a földi pályát,
Ahogy ti fönt a kék ég Szaharáját. 

Nem tudva merre, meddig, hova, honnan,
Társatlan úton, bús rabszolgaságban.
Keringve egy kegyetlen Nap körül,
Ki nyomorunkon meg nem könyörül,
Fényt gyéren ad csak, fukarul melenget,
De lángoló ölébe bé nem enged,
Tüzes ostorral kerget menni, menni,
S nem hagy pihenni, nem hagy megpihenni.
Ti csillagok, gyötrődő csillagok,
Én is talán testvéretek vagyok.
Mert nyögöm én is ugyanazt az átkot,
Mely titeket ver, csillagmilliárdok.
Nem szabadulunk a babonás körbül,
Utunk alattomosan visszagörbül.
Rajta hiába robogunk tova,
Nem érkezük meg soha sehova.
Százezer éves, egy napos, egy órás
Meddő keringés, szédült forgolódás,
S én is, ti is, mint könnyű kis pihe,
Beleveszünk a szörnyű semmibe.
Ti csillagok, haldokló csillagok,
Én is talán testvéretek vagyok

Heltai Jenő - Asztalfiók ...

Heltai Jenő

Asztalfiók ... 

Van egy pár régi levelem
Bezárva egy fiókba.
Van egy pár régi levelem,
De elolvasni nem merem,
Csak őrzöm évek óta.

Ott fekszenek némán, fakón,
Örök homályba rejtve.
Elmúlt fölöttük sok-sok év
És mennyi név és mennyi hév
Itt nyugszik elfelejtve.

Hugom, barátom, szeretőm...
Hány fényevesztett írás!
Az öröm bennük oly kevés,
De mennyi, mennyi szenvedés
És búcsúzás és sírás...

Emlékeim kriptája ez,
Bent hosszú sorba, holtan:
Eskű, hazugság, szerelem
És néhány hajszál lágy, selyem
S az ifjú, aki voltam.

Van egypár régi levelem,
De ezzel is törődjek?
Egy este koporsóm felett
A kegyelet vagy gyülölet
Majd összetépi őket.

Heltai Jenő - Filozoféma .....

Heltai Jenő

Filozoféma....... 

Fut az idő, tűnnek az évek,
Erőm is elhagy, fogy az élet.
A sírba térek meg maholnap
De ott is még szeretni foglak.
Az ajkamon még sohse csüggtél,
Enyém se voltál szőke tündér,
Még nem pihentél karjaimban -
Én azt hiszem, jobb is, hogy így van.
Homályos álmaim ködében
Meg-megjelensz gyakorta nékem
S vérem emészti, hozza lázba
Vak szenvedélyem lángolása.
Egy csókodért epedve, égve
Száll sóhajom a semmiségbe,
Örök szomjúság gyötör, éget
S nem tudlak elfeledni téged.
Ha boldog lettem volna véled,
Talán már meg sem ismernélek,
Ha egymást meglátnók az utcán,
Talán a nevedet se tudnám

Heltai Jenő - Karácsony

Heltai Jenő

Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

Heltai Jenő - Találkozás ...

Heltai Jenő

Találkozás... 

El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szívünk mégis összedobban.

Vérünk rég halott muzsikája!...
Emlékezünk egy régi nyárra,
Nevető szájra, könyes szemre,
Valamikor volt szerelemre.

Hamar kihűlt sok balga vágyra,
Hamar elillant ifjúságra,
Gyér örömökre, sűrű bajra,
Valamikor szép szőke hajra.

Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.

Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.

Emlékezünk... s azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük.

Heltai Jenő - Üzent az ősz

Heltai Jenő

Üzent az ősz

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,
Az ablakon bedobta tegnap éjjel.
Ó furcsa ákombákom!
Még meddig élem világom?

Kisasszony napján búcsúzik a fecske,
Elszállt a nyár és elszállt a szerencse.
Üres a fecskefészek
Már én sem fütyörészek.

Az ablakomban fázó, bús virágok,
A háztetőn a pék macskája nyávog,
Sarlója fénylik a holdnak,
Most mennek bálba a holtak.

Kinyílt az ajtó, de senki sem jött be.
Valaki némán meglapult mögötte.
Idebent csak a kétség.
Odakint a sötétség.

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,
Az ablakon bedobta éjjel.
Ó furcsa ákombákom!
Még meddig élem világom?

Heltai Jenő - Emléklap ...

Heltai Jenő

Emléklap... 

Ha eljön egykor az az óra
S oltár elé lépsz valaha,
Jut-e eszedbe majd szerelmünk
S az a sok boldog éjszaka?

Elmondod-e akkor magadban:
A bús fiú, most merre jár?
Ki főz teát szegénynek este,
Az ajtóban reá ki vár?

Ki varr a mellényére gombot,
És harisnyát ki köt neki?
Ki az, ki puha kezével
Magányos ágyát megveti?

Fejét ki hajtja kebelére,
Vággyal ki csügg az ajkán?
Szép szőke lány, ábrándos arcú,
Vagy fitosorrú barna lány?

Narancsvirággal a hajadban
Gondolsz-e arra édesem,
Be szép is volt, mikor rám varrtál
S teát te főztél énnekem!

Be szép is volt, mikor te csüggtél
Remegve, vágyva ajkamon.
És te vetetted meg az ágyam
Fehér kezeddel, angyalom.

Heltai Jenő - Nyári éjszaka

Heltai Jenő

Nyári éjszaka

Emlékszem egy édes nyári éjszakára...
Ezüstösen tűzött le a hold sugára,
Reánk borult milljó kicsi csillag fénye...
Így kezdődött szívem legelső regénye.

Azt mondottam neki: "Asszonyom, a képe
Olthatatlan fénnyel ragyog a szívemben,
Asszonyom, fogadjon ön is a szívébe!
Szeretem, szeressen ön is, ön is engem!
Nézze, csendes minden, alszik minden ember,
Én vagyok csak ébren, hóbortos szívemmel,
Itt virraszt a szívem, lelkem maga mellett,
Itt könyörg magától irgalmat, szerelmet,
Itt lesi a csókját szomjúhozó ajkam
Égő gyötrelemben, epedő sóhajban,
Vággyal, remegéssel fordulva magához,
Aki egy szavával megáld vagy megátkoz!
Istenem, oly édes csókolni, szeretni,
Nézze, minden csendes, meg nem látja senki.
Egy levél se moccan, álmodik az ég is,
És ön oly kegyetlen, hideg marad mégis!"
Többet nem beszéltem. Hallgattuk a csendet
És a csillagokat vizsgáltuk a tóban,
Néha hallottuk csak hosszan, elhalóan,
Valami elkésett vonat, ha füttyentett.
Majd a liget sok-sok bús, kivert kutyája
Panaszos visszhanggal vonított reája,
Megzördült a bokor, szellő, hogyha lengett,
Susogtak a fák is, aztán újra csend lett.
Köpenyét a keblén fázón összevonva,
Megnézte óráját: "Gyerünk haza - mondta,
Mindjárt egy az óra, még megárt a séta
Nekem is, önnek is, hóbortos poéta!"
S mikor arra kértem, hogy reám tekinsen,
Szemembe tűnt csöndes, gúnyos mosolygása,
És én elfogódva kérdeztem: "No lássa,
Ahhoz, amit mondtam, egy jó szava sincsen?"
Újra csak hallgatott, újra csak mosolygott,
Én meg elpirultam, röstelltem a dolgot,
Szörnyű nagy zavarral kísértem hazáig
S gúnyos mosolygását nem feledtem máig.

Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!

Heltai Jenő - Gyöngyvirág

Heltai Jenő

Gyöngyvirág

Egy szőke lányt ismertem egyszer
Egy szőke kislányt, őz-szemüt.
Megittasult a gyöngyvirágtól
S azt hordta mindig, mindenütt.
Május havában volt, s ilyenkor
Szerelmes az egész világ,
S ilyenkor nyílik kint az erdőn
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág.
Szerettem én is a virágot,
Mindet szerettem egyaránt,
A gyöngyvirágot is szerettem,
De jobban azt a szőke lányt.
Ő egy virágba volt szerelmes,
Mely egy pohárka vízben állt...
És viszonozta hő szerelmét
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág.
Én nem tudom, miről beszéltek
Csillagsugáros éjjelen,
Míg én reménytelen magányban
Bolyongtam úton-útfelen.
Csak azt tudom, hogy így születnek
A legnagyobb tragédiák
S hogy elsőrangú intrikus volt
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág.
Ma is ha még a szőke lányra
S a gyöngyvirágra gondolok,
Eszembe jut, hogy ily vetélytárs
Nagyon veszélyes egy dolog.
Őrizze féltőn minden ember
Szerelmesének ablakát,
Hogy ne kerüljön soha abba
A gyöngyvirág, a gyöngyvirág!

Heltai Jenő - Szabadság

Heltai Jenő

Szabadság

https://m.youtube.com/watch?v=MEHrl0WGXuU

Tudd meg: szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle....

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!

Tudd meg : szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint Istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.